Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-08-20

hetó' ágait erősön össze kell tömörítenünk, hogy kiállják az életnek harcait. A mikor most újra megmártom a tollat, eszembe jut, hogy talán nem is oly foszlányok, álomszőtte ábránd az, a mivel Szent István ünnepét tarkítom. Ha annak a sok ajtókopogtatásnak, várakozásnak, örökig való tárgyalásnak, a mikről itt a minisztériumok tudnak, csöppenik valamely eredménye, akkor már az idén hozzákezdhetünk az első gyárhoz; az is meglehet, hogy a jövevény nem érkezik egyedül. De mindenekfölött bizonyos az, hogy az életnek igazi talajára s nem a délibábra rakhatjuk iá várakozázainkat s azoknak jövendőjét, Mert hiszen kétségtelen az, hogy sok mindenféleképen lehet rossz iparpolitikát csinálni, de egy módon lehet jót; jót és mnradandót. Ez az egy módszer pedig az, hogy egész bátran és egész határozottsággal neki kell vágnunk azoknak az iparágaknak, a melyeknek fogyasztási piaca nálunk biztosítva van. A fogyasztási piac biztosítva van» — vájjon csak beszédforma-é ez, mely tartalom nélkül való, vájjon csak szélszórása-e a szempontoknak, vagy pedig csakugyan megkapunk valamit, ha belenyúlunk ? Megpróbálhatjuk. Csak egyetlen pontra kell rátenuünk a kezünket s tényétünkben maradnak a katonai szállítások. Mennyit beszéltek bizonyos -kvótáról :;• széles e hazában, én pedig a helyett erről a kvótáról szólok, a mely — ha nem olvasom rosszul — azt mondja, hogy az ily közös megrendeléseknek csak 20" (1-át kapjuk eddig mi s Béct> maga 20 millión felül jár ebbeli bevételében, mint egy kollégáin szátnílja. Erre a kvótaemelésre, a szállítások igazságos elosztására építsük fül a mi pápai gyanúnkat. Itt van a vazázs-szó, mely biztos és jogos módon adja a kezünkbe az eszközöket, a melyekkel — «a fogyasztási piac, biztosítva van». Bár csak meg tudnók összetett erővel szerezni ezt! Bár csak meg tudnók nyitni a gazdaságnak ez új forrását, hogy megtermékenyítse Pápa földjét, hogy az iparkodó jólét boldogsága sarjudzon föl teremtő ereje után ! Bár csak álomképből valóra válna ez s még sokkal több ennél, a hogy városunk maga körül övezvén az összetartozó iparágaknak műhelyeit, ide lekötné azokat, a kik vagy Amerikába hajóznak a környékből, vagy letéve a szerszámot kezükből, elindulnak «hivatal» után. iílomnak is szép elgondolni azt, hogy azután ez mindnyájunk közös munkája, közös eredménye, közös büszkesége lenne ! Ezt a közösséget, az együttműködésnek ezt az üdvözítő teljességét rajzolnám én föl a Szent István napi ünnep legszebbik, sziveket gyönyörködtető képe gyanánt. Az ily igazságok ereje éppen itt van ; az államtól a részvénylát saságig mindaz, a mit a | modern kor létrehozott, egyetlen titkot rejt! magában s ez abból áll, hogy nincs áldás azon, a mit egyes ember magának teremt, hanem csak a közösségnek egyetértő munkája lessz boldogító és örökkévaló. Még a a legjobb szándék sem birja el azt a megpróbáltatást, a minek alávetjük, ha osztályok vagy felekezelek szempontjából nézzük vagy harcoljuk meg azt, a mit csakis és kizárólag mindnyájuk együttes működése, egybeolvadó szíve emelhet föl. Nem is tudom elképzelni magamnak mindezt a sok tervet s vele Pápa jövőjét másképen, mintha minden intézményben, legyen az gyár, egylet vagy szövetkezel, minden felekezet egyenlő részt vesz, egyenlően belemegy és résztvevő munkássága arányában osztozik az előnyökben és téritekben egyaránt. Még — megálmodni sem tudnám ezt máskép. Hiszen, hogy egyebet ne említsek, itt gazdasági kérdésekről, gazdasági együltműködésről van szó, ebhez pedig semmi köze sincs a felekezeti fölfogásnak, a minthogy városunk főorvosa oly találóan megmondta ezelőtt tizenöt esztendővel : «ne tegyük fel er/i/szer a felekezeti szemüveget, mert akkor nincs vége addig, míg mind össze nem veszünk». De hiszen én nem rémképekről irok, nem is azokról az erre-arra való félreértésekről, a melyek minden intézmény születési vajúdásánál előjönnek s a melyeknél az a legkülönösebb, hogy mennél kisebb az intézmény, annál nagyobbak a félreértések. Bizonyára annál hamarabb el is felejtjük majd a bajokat és élvezvén az előnyöket, álmodunk és dolgozunk egymás kezét szorosan megfogva azért a szépséges nagy jövőért, mely Pápa városára vár. Úti reflexiók. (Yároslödi luiedényíiyárlás, pápai fazekas ipar; Balalonvidék, szóllőniüvelés, iiiinta-szöllő-iskola.) A kerékpár-sport meghonosodásával egyremásra hallunk tervszerű kirándulásokról. A tanulságos tapasztalatgyűjtésnek könnyű eszközei ezek, melyek nemcsak az eggyesuek, de a társadalomnak is hasznára válhatnak. Sajnos, hogy e kirándulások gyakran nyomtalanul maradnak, pedig csak a méhről kellene példát vennünk, a mely soha sem repül ki köpüjébó'l a nélkül, hogy annak tartalmát ne gazdagítaná, és belátnék, hogy a kerékpározás is egyik fontos eszközévé válhalik az ismcretgyűjtésuek. Mint a kerékpáros egylet titkára, egy kirándulásomról óhajtok röviden beszámolni a következőkben : Midim szabadságom kivevé.-ére gondoltam, elhatároztam, hogy annak egy jó részét a Balaton vidékén fogom eltölteni, hogy ott a iiloxera állal által elpusztult szól lók felújítását megszemlélhessem. F. hó íj-sín keltein útra Tapoleafo'n át Veszprémnek, szeli érdeke- teremtés, csakhogy sok vau In-lile: de a másik, a bagóes, alattomos és félelmes. Mikor niegkapa-/k'idik > a szívóját bürümre illeszti, te-le reszket az ci'cilküdéMíil, úgy szúrja belém: én is nit c>ap"in agyun. a hol érem. lv-tek meg velem furcsaságok is. A mint egyszer a terebélyes fán javában eprésztem, megrettenve vettem észre, hogy ugyanazon az ágon egyenesen nekem fut a gyorslábú bábrabló. Ez nio.>t rajtam üt, hogy zavartam: gondoltam meghökkenve s inkább lepottyantam, mint lesiettem a tarol. Ijedelmemet különösen a nagyobb diákoknak az a be.-zéde okozta, hogy ez a mérges bogár tüzes folyadékot lövell az emberre. Mikor azonban lenn voltam, mégis sajnáltam, hogy azt a gyönyörű példányt elszalasztottam s óvatosan még egyszer fölkűsztam, persze már uem találkoztunk: mindakelten megijedhettünk volt egymástól. A vízi bogarak számára gödröt vájtam az udvarunkon s telemertem j reggelire azonban a viz leszáradl, bogaraimat pedig azt hitlem, elvitte valami ragadozó. Másképen gondoltam, hogy jó lessz. Árkot vájtam körbe s addig hordtam bele a vizet, míg az egész talaj tele nem szívódott; külső partját meredeknek, a belsőt lejtősnek formáltam, hogy a szigeti frissen ültetett fűre kijöhessenek. Raktam a/, árokba többféle vízi bogarat, de a két négyobbfajla tet-zett leginkább: a nehézkes csibor, tövissel az ezü-lös hasán, ez volt a cethal; s a lüskéslábu ügyes esíkI bogár, a cápa. Másnap reggel benn volt a víz az j árokban, de a cetek és cápák eltűntek. Fogtam bele ! megint s odaültem i'éltávolra, hogy meglesem. Márj már eluntam a várást, egyszer csak látom, a mint I a csibor kapaszkodik a szigetre s kezd olt s-étálui. Csodálkoztam: hogy birja ki olyan sokáig a levegőn ? De még nagyobbal néztem, mikor a szárnyát kezdte bontogatni: hát szárnya is van? Volt bizony, el is röpült vele. No nem fogtok ti ezentúl megszökni? • Megmertem egy jukúra ugorkás üveget s belepotyogi taltam őket egyenkint ; le is kötöttem állyuggatott papirossal. Időnkint bedobtam nekik valami marta lékot s néztem, a mint ezek a vízi tigrisek rajtaütöttek, szétszaggatták. Éjjel ágyam alá lettem a becses üveget s hallottam, a mini megcsobbantották a viz szinét vagy koppantak az oldalon, de én alig mertem megmozdulni, mert a deszkák recseglek s féltem, hogy az ágy le talál velem szakadui s akkor egyszeribe' vége a vízi vadasomnak ; e gondolat álmomból is többször fölrezzentett. Pedig úgy is siralmas lőn a pusztulása. Másod-, harmadnap még föltettem az asztalra, úgy gyönyörködlem az eleven látványos-ágban ; anyám váltig csodába, mit ; bámulok annyit azokon az utálatos bogarakon ? hara! gudott is, hogy ell'élét a házba hordok, fenyegetett \ is, hogy bogarastul együtt kidob. Azután meg fel edj kéziem róla s napokig ott hagytam az ágy alatt. Hogy megint eszembe jutott, elővettem, hát majdnem i sírva fakadtam : egyetlenegy úszkált már csak abban lassan, behorpadt testlel. A viz színén megrágott - szárnyak, az alján apró bogárkörinök: éheztükbeu ' mind megették egymást az utolsóig, legerősebbig. 1 Miféle élet-halál küzdelem lehetett az, — ó én i gondatlanságom'. Nagyon furdalt a lelkiismeret: azt . a legutolsót szabadjára is eresztettem. ! Azért néhány hónap múlva hasonló esett meg I velem, Akkor meg a [tokokat gyűjtöttük az öcséinj mel, a nagy-kövér kereszteseket, a szó'rös-hibuakat és a félelmes feketéket. Lefoglaltuk számokra a befőttes üvegeket s fogtuk nekik a sok légyfélét, etettük őket, mint a madarakat a kalitkában; azután végkép' ott felejtettük mind a kamarában, (i-yüniölcsbetűzéskor kirakták a mosuivaló üvegeket s el nem tudták képzelni, hogyan kerülhetett mindegyikbe kéthárom pók? Az egykori fényes, kövér harambasák olt zsugorodtak hálójukba akadva kiaszottau; a ÍJ eff kitűnőbb asztali viz! ro ndom Kapható 0> % w á 1 A J á nos és Szabó E A c ÍÍ; VÓŐ; vitai nyálkaoldó hatásánál fogva minden hurulos bántaliMknál Icajob I» a ii a j á II 1 v a ! ezégekncl.