Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-08-13

eszmék magvat szúrták szét, a mellyel a mai kornak megküzdeni kell. Hogy a socializmus hazánkban nem tudott uagy teret elfoglalni, azt fejletlen ipari viszonyainknak 6s a magyar munkás és iparos hazafias érzületének tudhatjuk be, mégis azonban, hogy a lappangó elégedetlenség ki ne törjön, kötelessége nemcsak az államnak, hanem az egyes községeknek is a preventív intézkedéseket megtenni, a mi a munkabér-szerződések feltételeinek megjavításából, a kisbirtok és bérlet kiterjesztéséből, a gazdasági műveltség emeléséből, némely iparágnak fölkarolásából, munkásvédelem és inuukásbiztosításból állhat. Valamennyi preventív intézkedés között legfontosabb azonbau az angolok által követett mód az öntevékenység és önsegély, a mely a kisiparosokat és munkásokat arra készteti, hogy a nagy tőke és gyáriparral szemben kölcsönös vcgély és támogatás útján önmagukban hasonló versenytársakat teremtseuek, a melynél a kisiparos és munkás egyúttal gyáros is, az adós egyúttal tökepénzes, illetve részvényes is. A jövödelem elü-ztáí-át így lehet egyenlősíteni s a kisiparos és munkás jólétét biztosítani. Mint mindenütt, úgy Pápa városában is többféle ipart látunk paugani - vele együtt letűnni számos iparost és munkást az élet mezejéről. így pl. első sorban a cipész és csizmadia ipart, a mely képtelen a gyári iparral küzdeni, másodsorban a malomipart, a mely a vidéken felállított gőzmalmokkal eredménytelenül küzd, végül az agyagipart, melyet szintén a gyári termékek :-/,urítanak le piacáról, holott ezen iparágak mind olyanok voltak, melyektől Pápa városa sok tekintetben fellendülését nyerte s ezeknek a nagyipar által való abszorbeálása városunkat a fejlődés útjábau akasztauá meg, már pedig az elért eredrnéü\eket kockáztatnunk nem szabad, mert vele uem<>ak a pangásban lévő ipart, hanem mindazt, a mi még virágzó állapotban vau, megölnénk, még a kereskedelmet sem véve ki. Ragadjuk meg hát az alkalmat, míg nem késő', buzdítsuk szervezkedésre iparosainkat és munkásainit. hogy nyers anyag és raktártartó szövetkezeteket Viesítí-enek, a hol a nagybani bevásárlás által ol<-i'ilibá teszik a feldolgozandó nyers anyagot; a kész uruk pedig közös raktárhelyiségben elárusíthatok, mely lehetővé teszi a folytonos munkálkodást, v-kintve, hogy az előállított iparcikkekkel vásárrólvásárra járni nem kell, minthogy az empóriumokon !:• kegyletek tarthatók, ily módon az iparcikkek a iii.-n-i esélynek kitéve nem lesznek, a mely mindig a kínálat és kereslet nagyságától függ. Teremtsenek termelő társulatot, hol az egynemű ipart űzők közös nyereség és kockázatra űzzék az ipart. Minthogy mindeme célok eléréséhez pénz kell, szükséges lenne legelőször is egy kölcsönsegélyezési egyletet létesíteni egyetemleges szavatosság alapján, a mely olcsó pénzt nyújtana a kisiparosoknak. A kisiparosoknak és munkásoknak szövetkezete tölti ki azon űrt, mely a nagyipar és kisipar között tátong, egyszerre azonbau az ily társulástól sem várható ám fényes siker, de mindenesetre főtörekvésünk kell hogy legyen a kisiparos jövőjét bizlo-ítani, s ha ez már sikerült, úgy az egyleteknek fulytonos erö'sbödése által a kisipar mérkőzni képes a uagy ipar termékeivel. Bizonyára magának az államnak is fontos érdeke megmenteni a kisiparban rejlő adóalapot, eunélfogva reményünk lehet, hogy nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatásban is részesül komoly törekvésünk. ' Tömörítsük tehát erőinket, mert csak így lehet elősegíteni anyagi és erkölcsi állapotuuknak javulását. Tartsuk szem előtt, bogy a vizcseppben is mély, hatalmas erő lakik, ha azok milliói egy cél szolgálatára folynak össze, elhajtják a legerősebb munkagépeket is. Céltudatos cselekményünket bizonyára siker koronázza s elejét vesszük önmagunk, hogy a teljes szegénységbe kergettessünk, amikor is már csak te. bei lennénk édes hazáuknak, városunknak és a társadalomnak. Csoknyay Károly, Kerékpár-távverseny Tapolca és Pápa között. 30" Celzius volt a meleg az nap és éppen összehasonlításokat tettünk városunk hőmérséklete és a forró égövi tájak klímája között. Az összehasonlítások a tartózkodás kellemessége tekintetében az utóbbiak javára ütöttek ki és mert hirtelenében nem lehetett változtatni a forró állapotokon, mindenki úgy segített magán, a hogy a legforróbb nyári napon éppen lehet. Esztétikai okokból ezt a dolgot nem részletezhetjük tovább ős ezt is csak azért mondottuk el, hogy feltüntessük, milyen nagy hatalom a sport. Mert akárhogy izzadtunk is, 3 óra felé mégis esak rendbeszedtük magunkat és igyekeztünk kifelé a földmives iskola vidékére. A pápai kerékpár egylet t. i. távversenyt rendezett Pápa és Tapolca között és a távversenyzők beérkezését itt várta meg az egylet és nagyszámú érdeklődő közönség. Azóta bár szépen mulogattak az évek, barátságunk azonban ma is a régi. Most már hat év óta -•u

r

y és ugyanazon város lakói vagyunk. O is megürült, én is. A pinkafői svábgyerekből jóravaló magyar fiú lett s mi több, egyik helyi lapnak felelős szerkesztője. Hellyel-közzel magam is firkálgatok. Ezt tudva Hauzi, rábírt, hogy lépjek be hozzá belmunkatársnak. Azóta együtt ütjük-vétjük a lapot. O a generális, én a közkatona. () a közkatona s én lövök. Persze, hogy nem ritkán bakot, de hát mire való a legközelebbi szám? Abban udvarias formában vissza lehet „szippantani" akár tiz „bakot" is. Hanzihoz különben a barátság ilyetén kötelékein kívül még egyéb . . . gyengédebb kapcsok is fűznek. Ne tessék félreérteni! Nem valami szerelmi viszonyról leszen sző. Ez az a komaság, illetőleg ma már többszörös komaság, a mit az elébb említettem. Baráti szeretetem szilárd voltának kvázi nagyobb megpecsételése úgy hozta magával, hogy első gyermekemet vele tartassam keresztvízre. Azóta ki sem jövünk a revánzsból. Mintha csak puszta udvariasságról volna szó, egyik sem akar engedni s immár egymásnak kölcsönösen ötöt kereszteltettünk. Nem tudom, meddig tart a verseny. Érzem, hogy még pár esztendő s egy kézi Fröbelkertet nyithatok, vagy taláu még többet, taláu állandó szünidei gyermektelepet. Ennél az én jóbarátomnál s egyszersmind féligmeddig principálisomnál voltam az éjjel disznótoron. Ha az ember manapság valami pogány lumpereit szépíteni akar, azt írja róla az újságban, hogy: „és a jelenlevők egy kellemesen eltöltött est emlékeivel eltelve oszoltak széjjel a hajnali órákban." Én annak a kellemcsen eltöltöLt estének izzó emlékeit szívesen kiverném forrón érző bensőmből, de sajna, az „()débb"-zsidó sörödéjébeu csak tizenegykor szoktak csapolni. Laptördelő úr! Ilyen körülmények között ne szekírozza az embert kéziratért. Vegye elő a Kneipp maláta-kávét, Richter-féle Patu-Expellert, Kvizda fagybalzsamát, Thomas fosfátlisztet, vagy Isten neki, kérjen a bírósági végrehajtótól egy árverési hirdetményt. De mindenesetre vigyázzon . . . nagyou vigyázzon, nehogy . . . épp a magam bőrét vigyem a vásárra. A kik a versenyben resztvettek, azok már a verseny előtt való napon utaztak el Tapolcára, a honnan vasárnap délben egy órakor indultak el, követve Mánijokij Gyula dr., tapolcai ügyvéd, a tapolcai kerékpár-egylet elnökének szerenesekiváuataitól, a kinek szíves és vendégszerető magatartásáról alig győzlek eleget beszélni a versenyben résztvevő egyleti tagok. Az egylet által megszabott rekord-idő líiU perc volt, annál nagyobb volt tehát a várakozók meglepetése, hogy az első versenyző kitűnő kondícióban már 123'/

2 perc alatt érkezett be. Ez a győztes Klein Ede volt, a ki tehát a nagy arany rekord-érmet és tiszteletdíjat fényes eredménnyel vitte el társai elől. Ilyen rövid idő alatt annyira nem várták még a versenyzők beérkezését, hogy a győztes szinte észrevétlenül kerékpározott át a célvonalon, utánua pedig rövid időközökben ilyen sorrendbeu érkeztek, be a versenyzők : 2. Horváth Károly '2 óra 15 perc 3. .Schvach Kálmán 2 „ 17 4. Teres Lajos 2 „ 23 ő. Hodossi Kálmán 2 „ 32 l). Pethő József 2 „ 33 „ 7. Steiner Hugó 3 „ 2't ,, 5. Szánthú ..Károly 3 „ 2'J „ A második és harmadik nagy ezüst érmet és tiszteletdíjat, a negyedik kis ezüst érmet és tiszteletdíjat, az ötödik ős hatodik kis ezüst érmet, a hetedik és nyolcadik pedig bronz érmet nyertek. Közben, mialatt a versenyzőket várták, volt víg mulatozás és kedélye* hangulat, a kerépár egylet pedig, a melynek határozott érdemei vannak városunk társas életének előmozdításában, ismét szaporította eggyel uagy sikereinek számát. Este a győztesek tiszteletére társas vacsora volt a Polgári kör kerti helyiségében, hol az egyesület tegjai szép számban gyűltek össze s lelkesen ünnepelték a győzteseket és a verseny körül sokat fáradozó elnököt: lftmntter Zoltánt. TOLLtltiGUYECL. Levél a szerkesztőhöz. Ii i c i k 1 i á il a ' Kedri'st urmnih-<i'in, valamint az eső Nem akar elállni, bogvha egys/er m 'gjo', Akként ez a toll is, ha megindul néha, — Mutatta a példa — hogy éppen nem léha : Nem törődve azzal : olvassák-e vagy sem, Szorgalmatos hévvel egyre ontja versem . . . De bogy most újólag rímelésbe foga, Annak már megvagyon a különös oka. Hallja uramöcsém! hallván bámulni fog: Ma én nem magamtól, mci/hizás/iól Írok. Egy szegény biciklis, ki az ágyat nyomja, Kért fel, irnám meg, hogy miképen dőlt romba Az a reménye, bogy dicsősége, polca Oly nagy lessz, a mily nagy táv : /Y([ia- Tit/itde t,', Tudom ezt hallgatni a nép esak úgy esődül, Hát jó lessz egy csillag előbb pihenőül. Vasárnap délután ... a bőség rekkenő, Csibukot, dohányt és könyvet veszek elő S megyek a lugasba ; hívogat az árnya, Lócája az embert pihenőre várja, Ne várjon hiába! . . . Eltei pár pillanat, S a könyv ott hever már a hintaszék alatt, Kicsúszott a kézből ... A csibuk meg lomhán Füstül, akárcsak egy nyugalmazott vulkán . . . Nem várat sokáig már az édes Álom, Végighúzza ujját bágyadt szempillámou. S aztán .. . Kártyáztunk .. . a jegyző, rektor meg éu A nagy malomkövet szépen körülülvén. Azután . . . Szólóm jött ultimo pagáttal, Nem volt ilyen lapom vagy két órán által,