Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-07-30

CSARNOK. Rossz percekben. Irta: Szomaházy István. i Kedves, jó uram ! Köszönet szives soraiért, • melyekből egy jó barát melegsége árad i'elém sok száz kilométernyi messzeségből, ön gyöngéd és jó, ez kétségtelen. Finoman a szememre lobbantja, bogy nincs velem megelégedve, aggodalmas szemrehányásokkal illet, a miért az inspiráció költői hevét uem érzi mostanában a munkálataimban. Hanyatlom, ön szerint s ihlet nélkül dolgozom. Bocsássam meg az okozott fájdalmat, irja levelében, de ez a gyötrelem alig lessz hiábavaló. A tépelődés kitűnő kura s ön elég kegyes azt hinni, hogy még nincs minden elveszve . . . Köszönet kedves, jó uram, ezért a nemes vádért, de én azt hiszem, hogy a dolog igazán uem áll a legjobban. Itt válaszolok Önnek a nyilvánosság sziue eló'tt, mert a kérdés u mcs minden érdek nélkül. Van benne néhány motivum, mel}' mindannyiunkat érdekel, Írókat és publikumot egyaránt. És ha egy kevés melancholikus érzelmet hajlandó lesz inspiráció gyanánt elfogadni, ez a cikkely valóban nem szűkölködik ihletben. 0, kedves uram, milyen régen érezzük mi azt a mit Ön a szememre vet! Nincs mandátumom ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyek, de azt hiszem még mások is ilyenformán vaunak azok közül, kik tollal és tintával keresik a kenyerüket. Őszinte leszek önhöz, mert ez a legkevesebb, a mivel jóságáért tartozom. Igen, uram, az inspiráció veszendőben van. Mi epigonok csak hírből ismerjük már az ihletet, mely szentekké és rejtelmesekké tette a letűnt korszak poétáit. Hol vau a mámor, a múzsa c.-ókja ? Furfangosan dolgozunk, költői hév nélkül, sőt számítással, mint egy becsületes hivatalnok. Alig hevülünk föl jobban, mint egy ambiciózus aranyműves, holott régen, hiszen tudja Ön a legendákból ! . . . A poéták k erülték az embereket és falusi házakba, magányos malmokba bújtak, ha a múzsa közeledését érezték. Ott, a természet szent ölén, csurgott ki szivükből a poézis, holott mi, istenem, mi V ... Talán meghalnánk a dunaparti kioszk jával könnyedén kóborol erdó'ró'l-erdŐre, tenyerével merítve ki a forrás tiszta vizét. Ha már nem lehetünk milliomosok, kik a saját yachtjukon csavarognak, talán még inkább ez az élet volna a valódi. De a chablou, a chablon! A megüut ebéd, a megunt udvarlások, a megunt szinház! Szójátékok, szellemességek, udvarlások. Oh, kedves uram, uem öl-e ez meg minden hangulatot, akár a citromsav a veszedelmes bacillusokat? A boltos, a ki divatos portékáját forgatja -havonként, uj cikkekkel frissíti föl a kiürült polcokat. De honnan vesszük mi az új hangulatokat, az új hevet? Busán, elhagyatva tengődünk a régiből, mely nem divatos, nem is keleudő többé. Akként vagyunk, mint a falusi kalmár, a ki régi megfakult rongyait viszi a vásárra a közönség elé... Lehet, hogy túlzás mindez, mert levele melankolikussá tett kissé. De mily őszintén érzem, mily igaz fájdalommal! A szívemben hosszan siratom elveszett hangulataimat, mert kérdés, hogy visszatérnek-e megint, mint ifjúságom elején. Ó, kedves uram, milyen keserves perceket szerez néha az irás, milyen keserves, vigasztalan perceket! Erezheti-e más ezt a fájdalmat, mely az önbizalom elvesztését kiséri ? Ez az igazi pokol és nem az, a melyről Dante, a mi boldog kollégánk, éu ekeit. Mily elhagyatottaknak, mily szereucsétleuekuek érezzük magunkat abban a rettenetes percben, mely olykor hirtelen fölénk borul ! Nincs bátorságunk arra, hogy egy új sort papírra vessünk, szánalmas véleményeket olvasunk ki az emberek közönyös arcából. Azt hisszük, minden el van veszve, hitünknek, tehetségünknek, bizalmunknak örökre, visszahozhatatlanul vége van. Mily szegényeseknek, mii}' szánalmasoknak találjuk ilyenkor ügyetlen történeteinket. Mennyire sablonosak a szók, a jelzők, a gondolatfüzések ! Azt hisszük, végkép kimerült az agyvelőnk és rémülettel gondolunk egy-egy kollégánkra, a kivel a publikum már egészen leszámolt 1 Egyre több és több hasonló vonást lődöztünk fel magunkban ezzel a kihamvadt lélekkel, melyből a tehetség utolsó szikrája is elpusztult már. Hogy ragaszkodunk a legutolsó reméuyhuz, mint kapunk egy-egy szegényes, elhullajtott morzsa utáu! Mint emel föl egy konvencionális bók, micsoda súllyal bírnak előttünk a legegyügyübb emberek véleményei! Otthon uehéz sirás fojtogat bennünket s érezzük, hogy fantáziánk kimerült, hangulataink elpusztultak, színeink kifogytak a tégelyekből. A tikkasztó, poros országúton járunk, a sablon rémületes országútján . , . Osodálkozik-e kedves, jó uram, hogy az ilyen percekben — kényszerítve a rideg kötelesség által — lelohadt, elfagyott szárnyakkal ülünk le Íróasztalunk mellé? Ne ítéljen meg beunünket e gyarló munkálatok révén, melyek egy félénk, megrémült lélek nyilatkozásai. Ah, hogy fölengednénk a sikerben, a napsugárban 1 . . . Ne vegye rossz néven e szentimentalizmust, melynek az Ön gyöngéd levele oldotta meg láncait. Végre, ez is hangulat és ez is sokszorta jótékonyabb, mint a közöny hidegsége! Ne szomorkodjék el kedves uram, mert hisz még mindig többet ér ez a kételkedés, mint a hülye emberek nevetséges önbizalma. Sőt tán nem is reménytelen az állapot, csak egy kevés igazi napsugárra volna szükség. Olykor magam is azt érzem, hogy nem egészen reménytelen. Átsuhan lelkemen egy hangulat friss szellője, szívemben édes érzékenység támad. Tele vagyok reménnyel és bizalommal s vágyakozva gondolok a jövőre. Isten Önnel kedves, jó uram! Szerencsés utazást ott a távolban. Szívemből üdvözlöm Önt! Ötletek, m. K. A nő, mind a hány,, csak egy-egy másolat. Az eredetije néha az égben keresendő — s többnyire a pokolban található. Szerelmi csalódásokba belehal az ember — vagy beleéli magát. * Azt moudják, hitetlen a mai fiatalság. Merőráfogás I Hisz minden ifjúnak van valakije, a kit imád . . . * „A házasságokat az égben kötik" — mondogatják ittleun a hoppoumaradt vén leányok. * Az uem nagy „baj, hogy a kis leány szívepuha, mint az irósvaj" — csak vigyázni kell, hogy meg ne avasodjék. * Mért szeretik a szerelmes párok a méla holdvilágot ? — Mert a hold gyakran felhőfüggöny mögé vonul. A szerelmi láz ellen legjobb autiseptikum a jövendőbeli anyós. * A csapongó gavallérból, ha szép kezek gombostűre tűzték, csöndes nyársgolgár lessz. * Leány barátság ? Meleg érdeklődés egymás iránt,, hogy melyikük fog „jobban" férjhez menni. * Két asszony közül az a szebbik, a melyik kevésbbé tartja rútnak a másikat. * Cuique suum : cukros vizet az öregekuek,. édes tüzet az ifjúságnak. Szerkesztői üzenetek. K. D. Legközelebb hozzuk. V. T, Györ. Cikkével nem értünk egyet s különben sem aktuális. P. )

r

. Helyben „Bálelnök a mellényzsebbeu. Vezérfonal kezdő bálelnökök számára. Kommüniké-mintákkal bővített második kiadás." Hogy képzeli, hogy ekkora címet nyomathatunk egy amúgy sem sok humorban bővelkedő cikk élére. Vasúti menetrend. Indulás Pápáról Győrjeié: reggel 6 óra 02 p. (vegyes vonat) d. e. 10 óra 28 p. (gyorsvonat); d. u. 3 óra 04 p.; éjjel 1 óra 13 p. — Kis-CeUjeté : d. u. 12 óra 54. p.; d. u. 5 óra 31 p. (gyv.); este 7 óra 17 p.; éjjel 3 óra 48 perckor. — KisGellből indul minden nap, szerda és péntek kivételével, G ó. 40 p. (vv.). Pápára ér 7 óra 50 perc. — Indulás Csorna jelé: reggel 5 óra 35 perckor; d. u. 3 óra 10 perckor. — Érkezés Csorna jelöl: d. e. 9 óra 25 perckor; es'e 8 óra 05 perckor; és minden pénteken és orsz. vásárkor reggel 7 óra Ifi perckor. Kivonat Pápa városának gabona-árjegyzőkönyvéből 1899. július hó 28-Iu. Jó Közép Alsó — Buza 8 ft 40 kr. 8 ft 20 kr. 8 ft 00 kr o Rozs 6 » 20 • 6 » 00 . 5 » 00 zr. Árpa 6 • 20 » 6 • 00 . 5 » s-o . ET Zab 5 » 80 . 5 • 60 . 5 » 2ü . iq -1 Kukorica 5 • 40 » ö » 20 . 5 . 00 . Burgonya 2 40 . 2 • 20 . 1 . 80 . g Széna 2 « 50 . 2 » 00 » 1 Zsupp 2 » 00 » Henneberg-selyem 45 krtól 14 frt 65 krig méterenként --"csak akkor valódi, ha közvetlen gyáraimból rendeltetnek, — fekete, fehér és szines, a legdivatosabb szövés, szin és mintázatban. Privát fogyasztóknak poslabér- és vámmentesen valamint házhoz szállítva, — mintákat pedig postafordultával küldenek, Henneberg G. selyem gyárai (cs. és k. udvari szállitó) Zürichben. — Magyar levelezés. Svájcba kétszeres ltvélbélyeg ragasztandó. (I)