Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-07-30

Tata vagy Bánhida. A „Tata-Tóvárosi Híradó" utolsó számában „Lessz vasutunk.'" cim alatt örömtől és boldogságtól áradozó hangú cikk jelent meg. „ Ma volt a két városban a pápai vasút végpontjának Tatára való áthelyezése tárgyában a közgyűlés, jobban mondva ma határoztak az engedélyesnek a két város képviselőtestületéhez benyújtott ajáulata fölött. A milyen lemondásteli és reménytelen hangon beszéltünk e tárgyról legutóbb, olyan tiszta örömmel konstatálhatjuk, hogy mindkét városunk, de különösen Tóváros helyesen fogta fel a helyzetet s a szerint helyesen is cselekedett. ürömmel adjuk hírül, hogy Tata város képviselőtestülete húszezer frtot, Tóváros pedig tizenötezer forintot szavazott meg a vasút céljaira azon feltétel mellett, ha a vasút végpontja TataTóváros állomás lessz. Annyira vagyunk már, bogy Ö0.000 frt értékű törzsrészvényt jegyeztek. Hiányzik még 15.000 frt. Ezt a két város képviselőtestülete a megyétől akarja kérni. Tekintettel arra, hogy 80.000 frtot a megye jegyzett már, a legtöbben kétségbevonják azt, bogv ez oldalról támogatásban részesülnének. Nincs ok pedig ezt kétségbevouni. Mert dacára annak, hogy városaink jó idő óta mindenben a mostohagyermek elbánásában részesülnek, dacára, hogy Komárom város konkurrcuseként bánnak velünk, mégis remélhetjük a megyénél a kedvező elintézést, mert a már megszavazott 80.000 frtból csak 2000 esik egy-egy kilométerre, bár minden előbbi esetbeu legalább 3000 frtot szokott megszavazni. Es mi reméljük is, hogy a megye félre fog tenni minden melléktekintetet akkor, a mikor megyéje egyik városának boldogulásáról vau szó. Reméljük és várjuk városaink mozgalmát és a döntést." így ir a Tata-Tóvárosi Híradó. Egyelőre nem ismerjük a pápa-bánhidai vasút engedélyesének beadványát, arról sincs tudomásunk, hogy vájjon az eredeti pápa-bánhidai irány megváltoztatásáról, vagy esak arról van-e. szó, hogy a régi terv szerinti vasútvonal egyik j pontjáról építtetnék egy Tatáig vezető vonalrész. A részleteit ama tervnek vagy ajánlatnak, mely; nz örömujjongás áradó hangjaira ragadtatta a j tatai közönséget és sajtót, ma még nem ismerjük, de egyébként is vajmi kevés ..okunk van arra, bogy a tataiak hangulatát kémleljük ebben a dologban. Hogy minek örülnek a tataiak ahhoz nekünk semmi közüntí, de hogy mit igór a tataiaknak a pápa-bánbidai vasút engedélyese vagy Stolnicky Odiló úr, ahhoz minden esetre van néhány szavunk. Az engedélyes tudja legjobban azt, hogy ő nem pápa-tatai hanem pápa-bánhidai vasútra kért és kapott a kormánytól engedélyt, a pápabánbidai vasűt az, melynek traceáf. elkészítette, erre nézve történt a közigazgatási bejárás s erre kapta csak a kormánytól az építési engedélyt is. Hogy mi módon akarja az engedélyes a tataiknak aspirációt kielégíteni, azt nem tudjuk, de azt már igen jól tudjuk s reméljük, hogy Stolnicky Odiló úr sem feledkezett meg arról, hogy úgy Pápa városa, mint Veszprémvármegye és a törzsrészvényt jegyzett többi községek is, ideértve még ti Komárom megyeieket is, nem pápa-tatai, hanem pápa-bánhidai vasútra szavazták meg a jelentékeny hozzájárulási összegeket. Hogy Stolnicky Odiló úr Tatát jobban szereti-e, mint Bánbidát az előttünk teljesen közömbös de azt hisszük, hogy neki is többet ér a mi vidékünknek több százezer forintnyi hozzájárulása, mint a tataiknak (50.000 forintja. Iskolai értesítők. IV. Ev. ref. főiskola. Legrégibb és legnagyobb intézetünknek, a dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főísko ájáuak, minden újabb értesítője, bizonyítéka a hatalmas intézet modern haladásának. Örömmel veszünk tudomást évről-évre az értesítőkből a nagyszabású építkezésekről, a tanuló ifjúság létszámának emelkedéséről, a könyvtárak, muzeumok és szertárak j rendkívül uagy gyarapodásáról és — a mi legI főbb — a tanítás szép eredményéről. I A lefolyt iskolai év a theologia akadémia, I a konviktus és a könyvtár helyiségeivel kiegészített hatalmas új épületben nyílt meg. A könyvtár modern rendezése és katalogizálása most van folyamatban, de a különböző szertárak és muzeumok berendezése már elkészülvén, az értesítőben megkezdődik a tíiuítás e fontos segédeszközeinek ismertetése, a Az utolsó hang, mit földön élve hallal, Sebekből vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hurrák! A mivel a szilaj zsarnokká lett szolga A szabadság hősét a porba tiporja. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán, Kik dalaid zengik, szájról-szájra szállva, S hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyultáu Aranytermő kalászt aratva kaszálva. A délibáb játszik távol láthatárba. Mit utolszor láttál élő szemeiddel Romhalmaz volt égő városoknak üszke. Most palotasorok, szemeidnek hidd el. A való versenyt fut merész reményűidéi S miként a palota, a gunyhó is büszke. S a porba hullt zászló, mit véreddel festél, Most magasan lobog, egész nemzet védi : Megsokasodtak a régi kor hon védi Kit messze kerestél, kit egykor elvesztél Itt vau körüled, a dicső bon, a régi. S ezt köszöni e hon kihullott vérednek, A mi soha nem hull el, élő dalaidnak Szabadság virági porból erednek ; Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid diadal neked egy magadnak. Sirod csak keressük, de lelked köztünk él; Ott leljük lantodnak minden pengősében, Unokáink tudják, mit mi tudtuuk régen, Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyar szó nem zengett oly szépen. Mag volt, mit elhintél : erdő lett belőle, Sziibnd és egyenlő lestvér minden polgár, K jelszóval haladt nemzeted előre. E jelszó lángjával égett minden oltár, Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál. E földtekén alig van már más földdarab, Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják. De ez az egy haza menhelyül megmarad j S újra felzendíti, hogy a népek hallják. S kövesse erős tett, mit mond szent akarnt. A míg e kicsiny nép, kit magyarnak Innak Szabadság és emberszeretet őre lessz. Sok küzdelme lessz: mert ellent sokan vínak De el nem fog bukni, soha nem csüggedez. Szabadság uemtője mindig mellette lessz. Nemtő. (Felragadja a Petőfi szobor talapzatára fektelett nemzeliszin zászlót e feliraUal: «szabadsag, egyenlőség, testvériség* s Pétfííi szobra felé nyújtja.) Ragadd e háromszin zászlót érckezedbe. Mely élve emelte, halva is megvédte. A jövendő várát ezzel te veszed be, S ha mi ellágyulnánk, te ércszobor, védd te. Legyen veled együtt halhatatlan élte. mi az ifjúságot és a nagyközönséget egyaránt érdekli. Elsőnek ez ismertetések közül a régiségtár és a történet-filológiai múzeumnak katalógusa lát napvilágot a múzeum ügybuzgó és szakértő őrének, Borsos István, főgim. tanárnak tollából. Nagy gonddal készített 57 oldalra terjedő munkájában mindenekelőtt előadja a gyűjteményeknek történetét felemlítésével annak, hogy régiségtáruukról hol történt már a múltban megemlékezés. Maga a katalógus a régiségek időrendi sorrendjében kezdődik az egyiptomi régiségekkel a (2500 éves múmiával) folytatódik a kőkori, hrouzkori tárgyakkal, a római, közép és újkori régiségekkel és végződik a tört. filológiai gyűjtemény leírásával. Összesen 819 darabnak adja a katalógus világos, szabatos és szakszerű leírását. A katslógus elkészítéséért a régiségtár derék Őrét teljes elismerés iileti meg. A tulajdonképeui évi programm történeti adatokkal kezdődik, a melyek közül a következők kiemelkedőbbek: az I. o.-ba jelentkezetlek nagy száma ez évben szükségessé tette párhuzamos osztály felállítását, a mit jövő évtől kezdve külön tanerővel fog ellátni az egyházkerület. A rajztauszék új helyettes tanára ez év folyamán szabadságoltatván, e tauszéket helyettessel, az iskola derék volt tanárával, Herz Dáviddal kellett betölteni. A hó folyamán lejárt pályázat alapján biztosra vehető azonban, hogy jövő évtől kezdve a rajztauszék állandó gazdát nyer. — Iskolai ünnepek voltak a tanév folyamán : a reformáció emléknapján, márc. ló-kén, ápr. 11-kén, és év végén az örömünnep. Szept. 17-kén gyászünnepet ült az iskola Erzsébet királynénk temetése napján. Kis József múlt évi közigazgatőnak ez alkalommal mondott megható szép gyászbeszédét egész terjedelmében közli az értesítő. — Még egy nagy gyászról emlékezik meg az értesítő, mely Líszló József, kir. tauácsos, v. isk. gondnok, a nagy jőltevő elhunytával borult az iskolára. Az iskolát az év folyamán hivatalosan meglátogatták Körmendy Sándor, egyházker. főjegyző és az értesítő megjelenése után pár napra csendesen elhunyt Kis Gábor, ehker. tauáesbiró, mint kiküldött iskolalátogatók. Több izben megjelentek az iskolában Antul Gábor, püspök és (,'n'lee Lajos, isk. gondnok. Németh Antal dr. főigazgató, a kormány megbízottja ápr. 24—27. napján látogatta meg az iskolát. Az értesítő örömmel jelzi, hogy az intézet szellemi életéről és haladásáról ű«;y a fenntartó tesPetőfi. Irta: Erdélyi Zoltán. Kunyhóban születtél, nem nagy palotában, Délibábos róuán, uádfödeles házban, Délibábos róna volt ringató dajkád, Bölcsődben pacsirta zengő szavát haliád. Az költött jel reggel röpke játszi dallal, Mikor a szemedre leszállott a hajnal, Annak röpülését nézted sóvárogva, A lelked is később csak ezt utánozta. Nappal a mezőbeu virágok közt jártál, Napsugárból szőve fényes álmot látlál: Ezüst vizű teugert, tüudérpalotákat, Bólongatva hajló sudárpálmafákat. Képzelet se alkot si.ha olyau szépet, Éjszakai álom sem fest olyan képet, Mint a minőt néked mutatott a róna, Eleteden által álmodhattál róla. Este felé aztán harang csendült lágyan, Méla kolomp hangja megszólalt a uyájban : S mikor elhallgattak, pásztor sípja zengett. Búbánatos hangja hányszor meg nem ejtett. Éjjeli fuvallat gyeugén verő szárnya Erdő, rét illatát hajtá be szobádba, S mikor elaludtál, szerető szív védett: Édes anyád oltá el az éji mécset!