Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-07-16

1899 július 1(5 PÁPAI LAPOK. 3 tanári kar annak idején átvizsgálhatta volna. Itt áll ft város által adott óriási telken az épület, alig foglalván el anuak J

/

4 részét, míg a töhhL tágas, szép udvarnak maradt. Ekkora területen könnyen lehetett volna elkerülui a szűkös építkezést és nem kellett volna az igazgatóságra és a tanári karra a körülményekkel való megalkuvást és „akadályokkal való megküzdést" rákényszeríteni. Az intézet érdekében azonban célszerűnek látnók, hogy az esetleges hiányokon akár toldaléképítkezés útján, minél előbb segítve legyen. Még egy ürömcsepp vegyül az öröm serlegébe, a melynek persze az iskola kárát nem látja és- így az értesítőben felesleges is lett volna felemlíteni, de a mely szintén kihívja a kritikát s ez az épület dísztelen volta. Ma, mikor külön rendeletekben hívja fel a kultuszminiszter a tanári karokat i,.<n művészed Ízlés fejlesztésére, ma nem volna szabiid az ifjúság elé ily iskolaépületet állítani. Vigasztalan egyhangúságban, sülteién tagolatlanságban húzódik végig egy pár ablaksor a sírna falon. Kein az egyszerűség a hiba, de hogy az egyszerűségben sincs semmi méltóság, semmi lendület. A grádicsos tető, az ormótlan tűzfal határozottan nem válnak előnyére annak az épületnek, melyet, ha műizlésró'l tanítanak benne, például kellet volna felhozni. De hát nem lehet. Ennyit az iskolaépületről, melynél különben is .-okkal fontosabb az a derék, kiváló tanári testület, mely lankadatlanul folytatni fogja benne munkáját a nemzeti nőnevelés szent ügyéért. Az értesítő fontosabb adatait itt ismertetjük : Az intézetet, mely eddig államilag segélyezett községi iskola volt, a kultuszminisztérium 3200 sz. a. rendeletével 1S9S. szept. l-jétől az állami iskolák közé sorolta. Az államosítás folytán az intézet felügyelete megváltozott : miniszteri kinevezettek látogatták havoukint az iskolát. Három ízben tett látogatást az iskolában Pajqi Sánnnr tanfelügyelő és többször Barátit Ferenc gondnok. — A tanári karban a lefolyt évben nem volt változás: 7 rendes, 2 rendkívüli tagból és 4 hitoktatóból állt. Baráth Mária és Nagy Gabriella igazgatónő rangbau előléptek. — Egészségügyi tekintetben az intézet örvendetes eredményt mutat, sem hosszantartó betegség, sem járvány nem lépett fel. — Jlaziilias iskolai ünnepet 3 at tartottak : március lö-kén, április 11-kén és Erzsébet királyné elhunyta alkalmából. Az igazgatónőnek a gyászünuepen tartott szép beszédét egész terjedelmében közli az értesítő. A végzett tananyag, a növendékek névsora (ismét osztályzati kimutatás nélkül!) az intézet rendszabályai és a jövő évre vonatkozó tudnivalók után (leiratkozna: szept. I. 'J. és napjain, délelőtt) következnek a statisztikai adatok. íme a fontosabbak : Az iskolába beiratkozott 203, évvégén volt 198 tanuló és pedig az I. osztályban (57, a II-bau 5(5, a III-ban 3(5, a IV-ben 89. Vallás szerint volt r. kath. : 40, ev. ref. fés nem: helv. h,, mint az értesítő irjal): 64, ág. ev. : (és nem: ág. h. !) 22, izr. (és nem móz. v. !): 77, anyanyelv szerint 19(5 magyar, (5 német. Előmenetel szerint : kitűnő : 13, jeles : 52, jó : 59, elégséges : 23, elégtoleu : 38, a mi igen szép eredni é n y n e k mondhat ó. Boripari szövetkezet. — 1S99. július 12. — Az a mozgalom, a melyet Hegedűs Lóránt dr., országgyűlési képviselőnk lapunkban megjelent cikkével megindított, rövid pár hét alatt annyira megérett, hogy az országos központi hitelszövetkezet égisze alatt a héten máv megalakult nálunk a pápai ipartestület bőripari szövetkezete. A központi szövetkezet ügyvezető igazgatóját Horváth János dr. budapesti ügyvédet küldötte ki a szervezés körüli teendők elvégzésére. Horváth János drt. az ipartestület nagy küldöttsége fogadia a vasúti pályaudvaron s kisérte fel az ipartestület helyiségébe, hol a szövetkezel tagjai majdnem teljes számban jelentek meg. Az alakuló közgyűlés melyen Horváth János dr. elnökölt s a jegyzökönyvet Szűcs Gyula vezette, azzal kezdődött, hogy a közpouti kiküldött részletesen ismertette a szövetkezet célját és működésének módját s miután konstatálta, hogy a szövetkezetnek eddig 130 tagja van, kik együtt 741) üzletrészt jegyeztek, első sorban a megalakulás iránt hoztak határozatot, megállapítván, hogy a szöveikezet korlátolt felelősséggel 25 évre alakul. Egy üzletrész nagysága 5 frt, mely havi 40 kros részletekben fizetendő. Miután a közgyűlés a felolva.-ott alapszabályokat egyhangúlag elfogadta a választások következtek, melyeknek eredménveképen 3 év tartamára igazgatósági tagok lettek: Alslädter Jakab, Legény Ferenc, .Varion Antal, Z^ent'erits István ; a felügyelő bizottságba Klcva Márton, Tnfh Ferenc, Kolui Zsigmond és Bornemisza József választattak meg 1 évi mandátummal. Biráló bizottsági tagokul i napibiztosokul) a közgyűlés a következőket választotta meg: Barcza Dániel, Pap János, Csapó János, Dénes György, id. Hollniann István, Horváth Károly, Horváth János, ILerczeg Sándor, Ló'winger Rafael, Pelek Mihály. Sehőuherr József, Herber Károly, Kis István, Pilsl János, Barauyay János, Erdély József, Giczy György, Grábics Vendel, Horváth Mihály, Kocsis Pál, Király János, Lóskay Béla, Mátz János, Masszi István, Németh Mihály, Rozs Ferenc, Szekeres Ferenc, Varga György, Szeglethy József, Keresztes Ferenc. Az országos központi hitelszövetkezet az igazgatóságba Halász Gusztávot, a felügyelő bizottságba pedig Lukács Lajost nevezte ki. A tagokuak mindvégig tartó élénk érdeklődése mellett lefolyt közgyűlést kedélyes társas vacsora követte a Polgári Kör kerti helyiségében. Felköszöntőket mondottak Mészáms Károly polgármester, Horváth János dr., Altslädter Jakab, Jiijnóczky Béla, Böhm Samu és Marton Antal. A szövetkezet a cég törvényszéki bejegyzése után kezdheti meg működését. TOIXHEGGYKL. Tragédiák. E/.t a címet olvasva, a nyájas olvasó (lásd Anno 1*39.1 abban a hiszemben lessz, hogy valamelyes unalmas értekezést fog olvasni a szomorújátékról, „mint ilyeuröl". Nem értekezést irunk ugyan, de hogy unalmas leszen, arra fogadni merünk két kosár ribizliben, a már néhaivá lett osztrák l krajcáros ellenében. Szegény krajcár! Amióta e szerény sorok irója, azaz e sorok szerény irója visszaemlékezni tud, pedig a nagykorúság törvényes fokozatát is már jóval túlhaladta, a fennebb említett szegény krajcárt ismerte, mint a legkisebb pénzegységet, a Wekerle pénzéig, a fillérig. Nos, most már a krajcár is meghaladott álláspont. Eltűnt a látóhatárról a mulandóság ködös homályába, ahogy egy kedvelt szónokunk mondaná. Hát kérem, ez is tragédia! Vagy talán az nem tragédia, hogy a lü/oltók ezentúl nem öltözhetnek görög, vagy római hősöknek és a fényes si.-akok lekerülnek a napirendről, illetőleg a fejekről. Pedig hát pompás mulatsága volt a szegény ember fiának, ha parádék alkalmával a t"'nves réz- és ezü-tös si-akoko-t a nap-ugár megtörve, majdnem megvakította a szemét. Azonban az iga/.i és valódi tragédiákat játszó tíi/.viV/ekiiek m-m imponált a sárgarézveretes sisak, sem a eifra lobogóbennünket a vadembertől származtat. Ama vadembertől, a kinek indulatai a legoesmáuyubb állatiasságból erednek, a ki gyönyörét leli ellenségének kínzásában, a ki véres áldozatokat ajánl fel a legnyersebb babona uralma alatt, a ki minden lelki furdalás nélkül saját gyermekeit gyilkolja le és feleségével rabszolgakéut bánik. Egyébként kérdezzék meg akármelyik orvos ismerősüket az embernek születés előtt való fejlődéséről. Meg fogja önöknek mondani, hogy a csira, melyből a fejlődés kiindul, valamennyi szervezetnél ugyanazonos. E szerint minden magasabb rangú állat életében van egy időszak, melyben az alsóbb raugúakboz hasonlít, míg a kifejlődés további lefolyásában mindig messzebb és messzebb tér el tőlük. De ha jól megfontoljuk a dolgot, ez nem is olyan nagyon derogáló! Sőt a mennyiben voltak népek, melyek az istenektől származtatják le magukat, tehát saját hitük szerint sülyedtek, méltán büszkeséggel tölthet el az a tan, mely szerint szellemi, kifejlődésünket önmagunknak köszönhetjük, nem ís szólva arról a szédületes magasságról, a meddig szellemünk és értelmünk a fejlődés fokozatos útján eljuthat. lvopernikus és Galilei azt a nézetet döntötték meg, hogy a föld a világ központja, mely körül a a többi csillagok forognak. S a ki nem elégszik meg azzal, hogy a természet tüneményeit a vadember módjára összefüggés nélkül tekintse, Darwin óta nem hiheti többé, hogy az emln-r a teremtés külön álló ivi'tekréiii/énrk mii ve. Az ember nem központja a földi életnek, mely tehát nem is az ö kizárólagos gyönyörködtetésén* és megélhetésére van teremtve. Hz a végkövetkeztetés Daririn tanának a sédyjionljn, ha azt a társadalmi fejlődésre akarjuk alkalmazni. Itt a természetes kiválás elve ép úgy működik, mint a természetben. Es a ki figyelemmel kíséri korunk kultúráját, könnyen észreveheti, hogy fő jellemvonását e folytonos fejlődés fogalma adja meg, mely nemcsak a természettudományban, hanem mindenesetre az irodalomban és művészetben, sőt többé-kevésbbé a politikában is uralkodik. Az úgynevezett erkölcsi világreudet pedig ne féltsük. Sőt ellenkezőleg, állati származásának ismerete, a niennyibeu ez a szellem fokozatos fejlődését is föltételezi, az embert javítani és nemesbiteui fogja A'au valami fenséges e uézetben, mely szeriut az élet, a maga különböző erőivel együtt, eredetileg csak egynehány, vagy talán csak egy alakba leheltetett a Teremtő által; és míg a föld a nehézség megállapított törvénye szerint kering a világegyetemben, egy ily egyszerű kezdetből a legszebb és legcsodálatosabb alakok végtelen száma fejlődött és fejlődik jelenleg is, a legegyszerűbb módon ható fizikai és vegyi folyamatok útján. És nagy elfogultság kell ahhoz is, ha valaki azt állítja, hogy ez a tan sérti a vallásos érzelmeket. Az meglehet, hogy a tudományos kutatások eredménye nem mindig egyeztethető össze a kérlelhetetlen dogmával. De azt állítani, hogy a termé-zettudotnánv az által, hogy a fajok eredetét természettörvény.«k szerint igyekszik megfejteni, a legvégéi nagy oknak, a Teremtőnek fogalmát képes lenne a világból kitörölni, annyi, mint teljesen félreismerni a tudomány céljait és határait. A természettudomány egyedül az igazságot keresi a tapasztalat és az ebből vont következtetések útján. S ha igyekezett is ez irányban lehetőleg megismerni a fejlődés törvényét, annak valódi belső oka és lényege, iránt még sem adhat fel világosítást. Jrt ama nagy rejtély előtt állunk, mely érintkezési határvonal a hit és tudomány között. De az isteni tevékenységnek megfelel és a vallásos érzést sem sérti az a feltevés, hogy a lények óriási változatossága nem közvetlen isteni teremtés útján, hanem másodlagos módon, az adott általános erők által, folytonos fejlődés útján jött létre egyetlen ősalakból. A kiben van egy kis érzés a magasztos iránt, azt mindenesetre kielégíti ez a tan, mely egyáltalában nem jön összeütközésbe a hittel. A ki az ellenkezőt állítja, köteles megcáfolni azt a tételt, mely szerint az események nem az isteni hatalomnak minden egyes esetben külön alkalmazott beavatkozásai által jönnek létre, hanem általáuos törvények hatása alatt. Ennyit pedig mindennapi észleleteiuk nyomán is állíthatunk, ha figyelemmel kísérjük a nap járását, a viz folyását és a természetnek egyéb mindennapos tüneményeit.