Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-07-09

ban és reméljük, bogy ba a városi tanács mielébb közgyűlés elé terjeszti a dolgot, a képviselő testület nem fogja dezavuálni tavalyi elvi határozatát s végre is dűlőre juttatja a szegények felsegélyezésének régóta húzódó ügyét. Természetes dolog, hog3

r maga a népkonyha a szegényügy rendezésének csak egyik, kétségkívül "legfontosabb része, a mely mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk a kérdésnek többi rendezésre váró részleteit. Mint minden kérdésben, úgy ebben is csak akkor végezhet sikeres munkát n városi tanács, ha czéltudatos és minden részletre kiterjeszkedő programmja van e fontos szociális kérdés rendezésére s épen azért már legközelebb visszatérünk a dologra és kifejtjük nézeteinket a szegényügyi akció egész rendszerére nézve. Iskoíai értesítők. Régi szokásunkhoz hívón ismertetni fogjuk e rovatban városunk iskoláinak az ÍK'J.S 99. tanévről szóló számadásait: az értesítőket. A nagy nyilvánosság úgyis oly kevéssé érdeklődik manapság az iskola iránt; a tanév és a szülők közötti érintkezés, a helyett, hogy a helyes pedagógiai iránynak niegfelelőleg folyton állandóbb és eresebb lenne, mindinkább ritkul és gyengül, a szülők még az évvégi vizsgálatokat is gyéren látogatják, hadd tudjanak meg e kivonatos ismertetés révén legalább annyit az iskolákról, a mennyi az értesítőkből egyáltalán megtudható. Mert persze az értesítők esak külső képét nyújtják az intézetek egy évi történetének, a bennük uralkodó szellem >t, a tanítási és nevelési rendszert, ennek síkerét vagy sikertelenségét esak az ismerheti igazán, a ki meg nem szűnő érdeklődéssel kiféri az iskola életének minden mozzanatát, vagy ha ezt nem teheti, az intézet vezetőivel való élénk összeköttetés útján iparkodik magának képet alkotni arról, hogy gyernvkét olyan irányban tanítják és nevelik-e, a minőt az iskolára az egyén, a vallás, a társadalom s a haza érdekei szükségképen ráparancsolnak. Mint minden évben, úgy az idén is elsőnek jelent meg a r. kath. gimnázium értesítője. Róni. kath. gimnázium. A bencés-rend vezetése alatt álló gimnázium életében fontos év volt a most lefolyt. Ez évben költözött az iskola új hajlékába, mely mind célszerű, helyes berendezésénél, mind pedig külső csínjánál fogva méltó a teljes elismerésre. A rend ismert áldozatkészsége nyilatkozott meg abban, hogy a régi rozoga épület helyén ma díszes palota fogadhatja magába a tudomány után esengők nagy tömegét. A nemcsak modern felszerelésű, de nagy épület is bizonyára számított és joggal számított arra, hogy minél számosabban fogják lépcsőit taposni, hogy új és tágas volta a tanulók számának megnövekedését fogja eredményezni. Egyéb intézetek új palotái legalább ilyen eredményről tanúskodnak. Egész közel levő példa az ev. ref. főgimnáziumé, melyben a tanulók létszáma az új iskola-épület elkészülte óta több mint száz-'aú emelkedett. S mit látunk a bencés gimnáziumnál? Tavaly volt a növeudékek száma: 1(53, idén: 157, tehát nemhogy emelkedés lenne, de apadás mutatkozik. Mi az oka ennek, uem (irtatjuk. Tekintjük egyelőre a véletlen művének, de ha e szimptoma állandóvá válnék, már az intézet hírneve érdekében is kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy a valódi okra rámutassunk. Az új gimnáziumi épület felavatási ünnepélyének leírása nyitja meg az értesítőt. Itt olvashatjuk Wurght Samú dr., Pe/ö Menyhért és Xéimih Antal dr. ünnepi beszédeit, melyek annak idején lapunkban is megjelentek. Közli ezután az értesítő Szilágyi Oszkár tanárnak Erzsébet királyné emlékezete e. beszéltét, melyet a szept. 17-kéu tartott gyászüunepélyeu mondott el. E/, ünnepélyeken kívül megülték még ápr. 11-kéu a 48-iki törvények megalkotásának emlékét. A tanári kar idén is 7 tagból állott. Mohácsi Pál és Sörös Pongrác helyét Horváth Cézár dr. és Bán János foglalták el. A végzett tananyag kimutatása után értesülünk a gimn. segitőegylet működéséről, a tanítás eszközeinek (könyv- és szertárak) nagy mértékű gyarapodásáról, valamint az iskolaév működéséről. Nem tudjuk megérteni, mért szükséges itt annak külön megemlítése, hogy: „más vallásúak hitoktatása az intézeten kívül történt." Majd a tanulóifjúság érdemsorozata s azután statisztikai adatok, az értesítőnek a maguk szárazságában is legérdekesebb része következik. Itt közöljük a fonto.-alb számadatokat: beiratkozott 1T)7, év végén volt 14li tanuló. Vallásra nézve volt az iskolának 122 róm. kath., 2 ev. ref. és 22 izr. tanulója, anyanyelvre 130 magyar, 1(5 német (hát ezek mely földtájról kerülhettek?!), illetőségre nézve ti3 helybeli, 43 veszprémmegyei és 40 más megyebeli; a tanulásban tett előmenetelre nézve: miuden tárgyból jeles: 0, jó: 23, elégséges : S ', egy tantárgyból elégtelen : .14, kettőből : 2, többől: 12, tehát összesen: 28=19-1%, a mi a tavalyihoz képest, mikor a bukottak száma: 312% volt örvendetes javulást jelent. Legtöbben buktak a latinból, mértanból : 14-en, az énekből: 15-en és a szépírásból (két osztályban): 11-eu. Sziujeles bizonyítványt kaptak : az I. osztályban : Golduer Jenő, Rosenberger Hugó, Szökrényes József; a II. osztályban : Baják Lajos, Lipsitz Miksa, Porpáczy Ferenc; a III. osztályban: Böröcz Vendel; a IV. osztályban : Kreutzer Ferenc, Varga István. A jövő 1899/900. tanévre vonatkozó előleges tudósítás zárja be az értesítőt. A beiratkozások részben már jun. hó 30-tól jul. 5-ig folytak, részben szept. 1. 2. és 4 napjaiu lesznek. László József f. (1811—1899.) A dunántúli ev. ref. egyházkerület lelkészi karának nesztora, a szabadságharc dicső harcosa, a jótékonyságáról és áldozatkészségéről országos hírű lelkipásztor : László József kir. tanácsos, a pápai ev. ref. főiskola örökös tiszteletbeli egyházi fó'gondnoka, kocsi ev. ref. lelkész lehunyta örökre szemeit folyó hó 4-éu Koesou. Szerdán délelőtt hozta meg a szomorú hírt városunkba a távíró. Es a főiskola épületein azonual kitűzték a gyászlobogókat, melyek hirdették az ősz főptpnak, a főiskola egyik kiváló jótevőjének gyászos halálát, A nemcsak szellemileg, hanem a testalkatára nézve is hatalmas férfiú SZÍVÓS természeténél és rendkívül mértékletes életmódjánál fogva érte el a nagy — H8 éves — életkort, a mi bizony csak igen keveseknek juthat osztályrészül; az pedig még kevesebbeknek adatik meg, hogy az érdemekben eltöltött hosszú időt, életének egész munkásságát hazájának, egyházának és a főiskolának —melyet mindig atyai gondoskodással dédelgetett — szentelhette és áldozhatta. Szebb példáját a háládatosságnak alig mutathatja ki valaki jobbau, mint L'tszló József tette, a ki 1823—37. években a pápai főiskola szárnyai alatt nevelkedett oly nagy emberré és ki ezért mindeu alkalmat felhasznált, bogy éreztethesse az ő kedves Az eltörött Ámor. — A •> Pápai Lapuk* en-deti tárcája. — Irta: Báródi Géza. Hisz igaz, esak gipszfigura volt. S miután ott állott sok-sok esztendőn át a sifonon, mind'g készen arra, hogy a nyilát elrepítse, végre is a porogatókefe nyilván nem szándékos, de bizonyára vigyázatlan mozdulata leverte onnan s eltörött. Pedig megszokhatták már egymást, A kefe is meg volt már kopva a sok használattól s a rózsaszínűre festett Amor is itt-ott sárgásszinűvé lett. Mindketten régiek voltak. Egyáltalán a szobában minden nagyon régi volt. Amolyan nagy, idomtalan, de egész nemzedékeket szolgáló bútorok voltak itt, a milyeneket már alig lehet látni. Semmi dísz, semmi faragás rajtuk. Egyszerűek, simák és öregek. Nem azok a csecsebecsék, mint a mostaniak, a melyekhez alig lehet hozzányúlni, olyan töréKenyek, finomak és csak szobák díszéül szolgálnak. Szó sincs róla, bogy fiúról-fiúra szálljanak s hogy a dédunokák is gyönyörködhessenek bennük. I)e valami különös jó melegség áradt szét a szobában s betöltötte auuak minden zugát. Belepte a régi, öreg bútorokat, behatolt azoknak minden pórusába, mosolygós, csöndes derűvel vonta be az egész szobát. Olyan volt ez a szoba, mint azok a tisztes, simára fésült, ezüstfehér hajú matrónák, kiknek szeméből nyájasság, arcukról szelídség tükröződik le s kik előtt az ember önkéntelenül hódolattal meghajol. S ím', az eltörött Ámor fölé hajol egy ilyen tisztes arc, szemeiben köuyekkel s látni lehet arcán a borút, a keserű fájdalmat. Pedig csak gipszfigura volt ez az Ámor. De miuŐ édes emlékek kötődtek hozzá. Az az öreg úr, kinek az arcképe ott íügg a falon s nyájasan tekint le onnan, valaha, mint daliás ifjú hozta ajándékba. S ez az ajándék sokatmondó volt akkor. Egész vallomás. Nem csoda, ha kigyúlt az arca auuak a fiatal leánynak, a kinek hozták. S milyen gondossággal, milyen szeretettel gondozta mindig. lyányos szobájának dísze volt s később is a mézeshetek édes pillanataiban, de az élet viharában is mindig és folyton őrizte, becézgette azt a gipszből való kis istent, a szerelmi vallomás édes emlékezetére. Midőn nagyot dobbant szíve, hogy az első férficsók érintette ajakát s midőn föléje hajolva a bölcsőnek, egy másik kis Ámornak arauyfürtüs fejecskéjében gyönyörködött. O, mindannyiszor szeretettel nézett föl a tegzes kis istenre ott a sifou tetején. Es eszébe jut ím', hosszú, de boldog életének minden pillanata. Az oltár, mely előtt reszketve a gyönyörtől, de édes boldogsággal mondta ki Isten és világ előtt, hogy szereti azt a férfit, a ki mellette szerelmes szemekkel tekint reája. Eszébe jut a szeut beszéd, a mit a pap mondott ott az oltár előtt s majdnem idézni tudná most is annak minden szavai. Eszébe jut az életnek minden gyönyörűsége, melyben része volt. Az aggodalmak, midőn szaporodó gyermekei közül valamelyik nehéz betegségbe esett s ö annak lázas álmait őrizte, féltő gonddal, nehéz szívvel. S az öröm, a midőn gyermeke fölgyógyult s hálával telten fordult Istenhez, imájában köszönetet rebegve. S ott vonul el szemei eló'tt az emlékeknek egész sora. Szeretettel gondol arra, sőt ím', mosolyog is, hogy eszébe jutnak a gyermekek csínytevései s hogy ő tudott szigorú is lenni, sőt, uram Isten, büntetni is. S az első fájdalom, mely szívét hasogatta, midőn szárnyaira bocsátotta legnagyobb fiát, ki az élet tengerére kievezett, hogy saját erejével próbálkozzék meg. Az édes percek, a szotnorú pillanatok, mind, mintha csak tegnap történtek volna miudezek s mégis mily távol vaunak immár. S a hogy az eltörött gipszdarabokat összeszedi, néma fájdalommal, szemeiben könyekkel gondol arra, hogy ím', egyedül maradt. A szerető, kedves férj is már rég künn nyugszik az akácos temetőben. Ó, az is nagy sor volt. Hűséges társa elhagyta őt. Es rövidesen történt az. Este még jókedvű, vidám volt s másnap már a ravatalon feküdt. El nem tudta gondolni akkor, hogy nélküle, a férje nélkül