Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-06-04

189Ü. június 4. PÁPAI LAPOK. szét uem a maga eredeti meztelenségében mutálja be a valóságot, a sértő, a durva részleteket gondosan lecsiszolja, csak a jellemzetest adja, de úgy, hogy belőle világos legyen, hogy általa hatni tudjon reánk a magvát képező eszme. A valódi uagy szinész nem kezes szolgája, hauem teremtő társa a költőnek, a kinek egy alakját a színpadon megtestesíti. És éppen az által lessz azzá, hogy az eszmét, melyet egy-egy drámai alakban kifejezésre akar juttatni a költő, a maga mélységében és teljességében felfogván, saját jellemző erejével és egyéniségének kiválóságával közelebb hozza hozzánk, hatását intenzívebbé, maradaudóbbá teszi. Megesik, hogy ez eszme néha jelentéktelenebb, az alak, mely megtestesíti érdektelen s ilyenkor a valódi művész a teremtés oroszlánrészét követeli magának és jellemző ereje és egyénisége kárpótol a költő tehetségének fogyatékosságáért. Erre azoubau csak igazán nagy művész képes. Művész, ki a költő művét s az életet egyaránt tanulmányozza, a ki lélektani s így tehát szilárd alapon áll, s a kinek a tehetségnek és tudásnak az a mértéke adatott meg, a mellyel Ijházi Ede rendelkezik. Mert bizony a közül a három alak közül, melv az érzelmi hatások egész skáláján — a nevettető) a megindítóig, a szorougatótól a megrázóig — vitt keresztül bennünket, kettő nagyon is rászorult igazi művésznek teremtő hatalmára. Tessék elképzelni Coustantin abbét, ha egy középszerű színészi tehetség kedélyeskedik és érzeleg benne. Miuő szimplex páterré lessz az a finom lelkű abbé, kit kedélyének nemessége és egyszerűsége, meggyőződésének belsősége, arauyos humora a falusi papnak ideáljává tesz Újházi alakításában, de nem légvilágból való, nem létező eszménnyé, hauem olyanná, a kit minden ideálissága mellett a reális világ egy tagjának érzünk és vallunk, olyannak a minőt ha nem is összes tulajdonságainak ily teljes harmóniájában miurnagunk is láthatunk már, ó — nem éppen a Loire folyó kanyargó partjánál messze francia földön, hanem itt valahol a Bakony alján egy csendes, verőfényes falucska régi parokhiájában. Vagy tessék Lehr Tamás szerepét, a bűn nélkül bűnhődő kereskedősegédet, kit a családjában ártatlanul raboskodása alatt előállott szomorú körülmények valóban bűnössé : gyilkossá tesznek, tessék ezt a szerepet úgy, n mint azt maga a szerző, Voss Kikhárd is elgondolta, egy törekvő jó színésszel eljátszatni. Nemde minden tudását és színészi pályáján szerzett egész rafh'ncmentját latba fogja vetni, hogy minket kellőképen megborzongasson és ha lehet, az érző szívek köunyét is előcsalja. És a végeredmény ? Borzadui fogunk, bántó lelki zavarban távozunk, de — igazi megindultságot és lelki megtisztulást nem fogunk érezni. Pedig tragikus hatás igazi kritériumának több ezer esztendeje ezt vallják a műbirók, ezt érzi a műélvező. Ám jöjjön Voss Rikhard és hívja a mi Ujháziukat segítségül. És el fogja érni azt, a mit ő maga nem tudott elérni. Egy nagy igazság fog kifejlődni a maga megdöbbentő mivoltában áhítva váró tekintete eló'tt. Látni fogja szellemi és csaknem érzéki eltompultságáhan is azt a férfit, ki húsz évi rabság alatt romja lett önmagának. Bűuteleuségének felfedeztével lassanként fokról-fokra új embert lát alakulni belőle. Látja — úgy a mint mi láttuk — mint nyílik meg a világosságtól elszokott szem, mint kezd derengeui az emlékek világa az agybnn, mint támad fel érzőimének tomboló árjával a múlt, mint tárul fel zordan a jelen, minő reményekkel kecsegtet a jövő (a jövő, melyet egy szenvedélyes csók fejez ki: a 20 évig szenvedett rabnak csókja nejének ajkán !), mint tépi szét e reményeket ismét a jelen kiméletlensége s látja, mint erősödik a munkától elszokott kar, hogy felragadhassa s megforgathassa a kést neje csábítójának testében 1 Az igazság pedig, mely megnyilatkozott, az, hogy a megváltozott viszonyok hatalma bűnössé teheti a bűntelent. A ki kicsiből akkorát tud alkotni, mint Újházi a Lehr Tamásból, az felülmúlta a költőt és ilyenkor sajnálhatjuk, hogy a szinész alkotása idők múltán a színésszel együtt elvész, míg a költőét fenntartja a papír, a betű. Es ha magna ingenia conveniuut, ha nagy költő hívja teremtő társul a nagy művészt, akkor — nos, a hatás akkor is csak oly uagy lessz, mint a két másik költő művénél. Vájjon azonban kisebbnek tekinthetjük ilyenkor a művész érdemét, mert itt a költő többet, nagyobbat adott? Korántsem. Hivatkozzunk ismét a mindennapi tehetségű művészekre, kik nem tudják utolérni egy Ilauptman Gerhardnak szárnyalását és szánalmas vergődéssel a porba hullanak. Együtt repülni merész és nehéz dolog. Biztos vagvok benne, hogy a Grampton mester a maga egészében uem elégítette ki a közönség uagy részét, azt t. i., mely dráma teljes befejezésének csak halált, kibékülést és boldogulást vagy házasságot tart és nem ismeri azt az áramlatot, mely Ibsennel élén egy-két évtized alatt a modern drámát megteremtette. „Bevégzettséget az élet sem ad, a dráma egy darab élet, bevégzettet szükségszerűleg annak sem kell adnia." Persze, erről lehet vitatkozni, a mint a poétikai kézikönyvek lelkes tisztelői bizonnyal hajlandók is lennének rá. Le az egész közönséghen bizonnyal nem volt egy sem, a kit (Jrampton mester alakja nem töltött volna el teljes tisztelettel a modern német realizmus zászlóvivő drámaírója iránt. A hogyan pedig Oampton mestert, ezt az iszákosság és korhelykedés révén züllésnek induló festőművészt Újházi mester bemutatta, úgy még nem igen tolmácsoltak poétát. Idegen világ tárul a Grampton mesterben szemünk elé és éppen az a művészet csodás hatalma, hogy Újházi által ez a világ ismertté, reális valósággá válik előttünk. Valósággá a mámor és keserű humora, valósággá a becsvágy és elkeseredés, valósággá a műveltség és köznapiság ellentéte (a szobafestők jelenetében) s valósággá a boldog családi körben megpihenő festő kedélyesen megnyilatkozó régi szenvedélye. Feledhetetlen három est! De legfeledhetleuehb a Grampton mester estéje avval a jelenetével, mikor Grampton a herceg által történt melló'ztetéséröl értesül és mikor a Santa Luciát dalolja a mámor, a a kábultság, a felriadás, önmagától visszaborzadás pillanatai között. Köszönjük Újházi mesternek, hogy közibünk jött. Köszönjük nemcsak a lelki gyönyörért, a mit nyújtott, de azért is, mert elvitt bennünket a komoly művészet templomába, melybe ihletett lélekkel, megoldott saruval léphetünk csupán be. K. E. Szinház. Véget ért a leghosszabb és egyszersmind talán a sikerekben leggazdagabb pápai szini szei zun. Thalia hajioka bezárult és szintársaságunk tagjai elszéledtek, hogy egy havi szünidőben pihenjék ki a téli és tavaszi szezon munkájának fáradalmait. — Utolsó relbrádánkut irván, nem mulaszthatjuk el, hogy ismételten a legteljesebb elismerésünket ne fejezzük ki Dobéi Sándor színigazgató iránt, ki két hónapon át változó szerencsével, de törhetlen buzgalommal azon volt, hogy közönségünknek új, vonzó és élvezetes olú'adásu' kat nyújtson. Ugyanily elismerés illeti a társulat • tagjait, kik tehetségük javával segítették ebi iiózis adatait, az árvíz jelzésnél máris számbavehető i''nyezö'kéut ismeri. De vájjon elég-e ez, a közönség latja-e közvetlenül hasznát? Alig hiszem, bár a mérnöki kar a muya részéről joggal vitathatja az ellenkezőt. En azt hiszem, hogy el kell jutnunk oda, hogy a la'kus, különösen a gazdaközöuség szemeiláthatóhiíí hasznát vegye az országos érdekű tudományos megfigyeléseknek s a tavaszi kora nyilas ne ejtse tévedésbe, hanem összevetve valamennyi jelenséget íi.-ztáhan legyen vele, hogyha örül a bokor új haj'á.-ának, nem követi-e nagy bú majdan — minden "alósziuüség szerint — ezt az örömet? Eddig értem elmélkedésemben, mikor újra kinéztem ablakomon — lehetett úgy 10 óra körül — - ime mit látok?! A hópelyhek nem táncolnak immár oly hevesen s a verebek csiripolása sem hasonlít már oly borzalmasan a vércse vijjogáshoz, habár a szél szakadatlanul végzi munkáját, a mely azonban már nem rombol, hauem épít. A nyugati •-zemhatáron immár napfényben ragyog a szőllőhegyen megült arasznyi hóréteg s a hegyet bárányos kumulnszok övezik, mintegy nyaldosva a vihar csapkodása közben rajta ütött fájó sebeit közöttük ki-kikandikál a tiszta kékségü bájos tavaszi ég s — nálunk a földön nyomát sem látni a rettentő viharnak — mind közelebb és közelebb ér a nyugatra forduló száraz szél hajtotta felszakadt része a Jellegnek a mi zenithünkhöz. Pár pillanat múlva már a nap is sütött, hacsak pár percig is s általában tavaszi lessz a levegő, ha hűvös is. Annak kellett lennie, mert ablakom mind jobban megizzadt a fákat törzsükben meghajlító erős szélvihar nyomása alatt, a melynek a közeli uövényzetre bámulatos hatása volt. Mintha a benne levő szénsavat mind el akarnák ragadui a levegőből, mielőtt tovahajtja őket a zúgó nyugati áramlás, úgy nyújtották fel a már leveles növények leveleik hegyét, szinte, erőszakkal küzdve a nagy erejű szélviharral s ha egy-egy roham utáu lassúbb lett pár perere, valóságos szemmel látható módon igyekeztek m agukat összeszed n i. 11 óra után már az egész égboltozat könnyed tavaszi felhővel volt borítva s abból percről-percre váltakozva bukkant elő vagy tűnt el benne a márciusi napsugár, a mely azonban még mindig nem tudott győzelemre vergődni a havazás ittliagyta hideg levegővel fotyiatott harcában s dél körül már újra teljesen borult volt . . . 11. .... 181)9. május 19. ötvetieduapra megírásuk utáu ismét kezembe kerüluek ezek a sorok s újra elfog a kétség, mint elfogott akkor, mikor megírtam őket, hogy kiadjnm-o? Mert ha ezeknek az igéuytelén, de teljes őszinte szívből jövő soroknak meg volna az eredménye, hogy gondolkodóba — ejti az arra hivatottakat — úgy sohasem sajnálnám, hogy intíueuzásnn, unalmaskodva töltöttem el annak az idei nagypénteknek első reggeli óráit. . . S a míg ezen tűnődöm, a már leirt ö/uenetlnap szóra esik szemem. Az ám! Xagypéntekre húsvét s húsvétra ötvenednapra pünkösd következik a világban, a naptárban és az eszmék valósulása terén egyaránt. Ime, a kuruyavica elmúlt s feltámadt az azóta folyton tartó gyönyörű tavasz s most, pünkösd vigiliáján rengő búzakalász zöldje lepi el a me/.ö't az élénk tavaszi szél. Az égen jönnek-mennek a vándorfellegek, egyik-másik helyen zivatart hagyva maguk után, az élet tengerén pedig a tudományban és a piacon egyaránt nagy a mozgás, az élet jele, mert immár van mire támaszkodniuk a gyakurlati élet embereinek, ha számot akarnak vetni az időjárás szeszélyeivel. Az idei tavasz ugyanis két nagy fontosságú intézkedést keltett életre. Az egyik az, hogy íj()() magyar távíró állomás naponkint felveszi és kifüggeszti a budapesti tőzsdei árfolyamokat, a melyek! ről tehát a vidéki ember gyorsan és hitelesen értesül ezentúl, a másik pedig az, hogy ugyancsak .'500 táviró állomásról a meteorológiai intézet zivatarmegfigyelői még a zivatar napján távirati uton adhatnak hiteles hírt az illető helyet esetleg ért elemi csapásról s annak nagyságáról. A. tőzsdét tehát szintén uem fogják többé befolyásolni a megbízhatatlan újsághírek, hanem azonnal tájékozva lessz mindenki arról, hogy az ország mely részét és mily mértékben látogatta meg az Ur. Ez az intézkedés az a fehér galamb, a mely a pünkösdi tüzes nyelvekkel együtt leszállt e világra, mert hirdeti a békét és a munkát, hi.-zem, hogy nemsokára megérkeznek a nyelvek is, a melyek hirdetni fogják a tudományt. . . t'gy legyen !