Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-05-28

1899. május 28. PAPAI LAPOK. 3. változatosságot: hetek óta az első szépeu telt házat hozni. Színházunk lelkes operett-közönsége szép ovációt rendezett ez alkalommal, remek koszorúval és virágadományokkal lepvéu meg a kedvelt énekesnőt. Maga az eló'adás azonban nem volt a legsikerültebb. Mindenfele kellemetlen kalamitás rontott a hatásán, melyek közül nem a legkisebb volt az, bogy maga Hámjai sem volt diszponálva. A szöveg uem tudása itt-ott még énekrészeiben is zavarólag hatott. Csöreyh hangja még egy eló'adásou sem csengett oly ércesen mint az I. felvonás Parisrománcában, később azonban némi bágyadtság vett erőt rajta. A komikusoknak: Dobónak, Balázsinak, Miklósinak egy-két jó élce derültséget keltett és nem és nem kis hatást ért el Csáki jó tűzoltó-maszkja, Nagy tortúrán ment át ez ez este Virányi karmester, a kit hol az ének, hol a zenekar hozott ki akadozásával türelméből. Piros bugyelláris. Pünkösd első napjáu a szépségeiben el nem évülő régi népszínmű gyönyörködtette azt a kis közönséget, melyet még mindig vonzani tud az ünnepnapi népszínmű-előadás. Lévay Margit gyújtó hatással játszott és énekelt, s néhány szépen énekelt dalát zajos tetszés mellett meg kellett ismételnie. Török biró szerepe Balázsi kezében volt; uem az ö, hanem a szereposztás hibája, hogy e különben derék szinész tehetsége nem tudott kellően érvényesülni. Nagy hatást keltett játékával és énekével Csáky, mint (Vdlag őrmester. Sárga csikó. A hétfői előadáson is a népszinraű-ensemble két erőssége Léoay és Csáky vitték a darab fő szerepeit s ezúttal is mindketten megnyerték a közönség tetszését, mit külöuöseu az ismert népdalok szép előadásával tudtak kivivui. Mellettük azonban meg kell említeni és pedig mint az elért siker főtényezőit, Dobó Sándor karakterisztikus pusztabiróját, .'s Klenovits drámai erővel megjátszott Csorba Mártonja;. Jók voltak még Benedekné, Pozsonyi Julia, })oi>ó Sári, Török Malvin s a cigáuybanda 3 szál legény.-: Baludi, Irmai és Keresztesi. Deborau. A fantasztikus rajougásu zsidóleány románti'•'!•> históriája nem érdekli a mi közönségünket s a i-n; i-bbeu leginkább sajnálatosnak találunk, az az, h ;:y az érdeklődésűek ezt az abszolút hiányát még sem tudta gyengíteni, hogy a címszerepet a tár-id.it jeles drámai művésznője: Tóth Ilona oly kiváló .l.ikításban mutatta be, melyet művészi szempontból vuidenkor legszebb sikerei közé számíthat. Játékának rendkívüli hatása az átokjelenetben kulminált. Klenovits György néhány kitűnő jelenete szintén nem tévesztette el hatását. A kis alamuszi. Ismét a nem megfelelő szereposztásnak kell betudnunk az előadás félsikerét. Mányai a koloratur énekesuő a vikomt eminenter szubrett szerepében lépett fel s így nemcsak játékának némely fogyatékosságai tűntek fel ez este, de még éuekszámai sem tudtak arra a magaslatra felemelkedni, melyen e tüneményes hangú énekesnőt megszoktuk akkor, a mikor a maga helyén volt. A Máuyainak inkább illő szerepet Saraht Léoay Margit adta s csak természetesnek találjuk, ha ő sem tudott ez este kellően érvényesülni. A második felvouás duettjét, melyet Mányai és Lévai gyönyörűen énekeltek, mindazáltal nagy élvezettel hallgattuk és ez volt kétségtelenül a legkiemelkedőbb pontja az előadásnak. A címszerepet Pesti Kálmán adta, de ez esti száraz humorú játéka önkénytelenül is eszünkbe juttatta a mult esztendei előadását e darabnak, a mikor t. i. a szerep ábrázolásával Ptsti ritka sikert ért el. Jól megállották helyüket Miklósi és Balázsi, valamint Mary kis szerepében Török Malvin is. Vasgyáros. Őszinte sajnálattal látjuk, hogy Tóth Ilouáuak csak az előrehaladott szezon utolsó napjaiban, a mikor a közönség érdeklődése jóformán teljesen kimerült, nyílik alkalma arra, hogy kiváló tehetségének megfelelő szerepben mutassa be magát közönségünknek. (Jsakis euuek tudhatjuk be, hogy a csütörtök esti eló'adás nagy művészi sikere nem járt együtt az anyagi sikerrel, a melyre pedig ez az intelligens, mély érzésű s a drámai színésznő összes kvalitásaival bővelkedő művésznő méltán rászolgált volna. Majdnem minden jelenetét zúgó taps kisérte s a közönség tetszése az Athenaissal való nagy jelenetben ért tetőpontjára. Klenorics Derblay Fülöpöt legjobb szerepei közé számíthatja, s a mit ez este e szerepben nyújtott, az egy miudeu izében átgondolt és feldolgozott alakítás volt. Benedekné is külön dicséretet érdemel, a mit pedig Benedektől ezúttal meg kell tagadnunk, mert Bligny herceget kedvetlenül játszotta. — Az első felvonás utáu a társulat jeles karmesterének Küniy Péternek Scherzóját adta elő a zenekar Virányi vezénylete alatt. Közönségünk a műnek zenei szépségeit nagy figyelemmel és élvezettel hallgatta s meleg ünnepléssel fejezte ki a szerző iránti elismerését. A madarász. Noha egy hét óta már másodszor meut ez a darab, mégis telt ház jött össze, hogy tanúja legyen Rózsa Berta első debűjéuek. Ez az első debű azonban ueküuk nem nyújtott elég alkalmat arra, hogy a fiatal színésznőről végleges Ítéletet mondhassunk. Játékáról bírálatot nem mondhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy első színpadi kísérlettel vau dolgunk s az éuekéről sem mondhatunk egyebet, minthogy kellemesen csengő, csinos hanggal rendelkezik, de még egy-két más szerepben is kellene hallanunk, hogy róla megállapodott véleményt alkothassunk. A nagy közönség tüntető jóakarattal és sok tapssal fogadta. Mányai hangját ma ismét teljes fényében és erejében hallottuk, s Mária szerepében legőszintébb sikereinek egyikét aratta. A szereposztás egyébként azonos volt a múlt hetivel azzal a kivétellel, hogy Csörsz bárót ezúttal Dobó játszotta bő humorral. TOLLHEGGYEL. Tavaszi kirándulás. I. A kirándulás kellékei. A tudomány minden kirándulás elengedhetetlen kellékeként hármat állapított meg: 1. kirándulók, 2. kirándulási hely és 3. eső. Utóbbi uem létében az első kettő el is maradhat, ellenben első kettő nem létében a harmadik biztosan elmarad. A nap csak akkor tud egész biztonságban és bizonyos önelégültséggel lemosolyogni égi magasáról, ha váudorútján bor és cipóskosárral, valamint kellő számú paraplékkal felfegyverzett kirándulókat uem fedez fel. Elleubeu gyászosan komor fátyollal borítja be szépséges arcát, ha az országúton az első városi szalmakalapot megpillantja, A városi szalmakalapokuak esküdt ellensége a nap, de jóakaró barátja az eső, nem ám az a szitáló könnyű esőeske, hanem a zuhogó zápor, mely a szalag színére festi a kalapot és a nyakkendő zöldjével ékesíti a hófehér ingmellet. Talán feltűnőnek látszik, hogy e rövid bevezetésben csak a kirándulás egyik kellékéről : az esőről szólottunk részletesebben, de ismételjük, ez a kirándulások főfő kelléke. II. A külföldi és a Buedccker. A külföldi egyenesen Mannheimból érkezett látogatásomra a gyorsvonattal Ili és óra alatt, a Baedecker szintén onnan jött piros kötéssel — a hóna alatt. A hosszú úton, úgy látszik, igen jó barátságot köthettek egymással, mert a külföldi vakon hitt a Baedeckernek és a Baedecker vakon követte a külföldit. Pápára érkezvén a külföldi, niegI tekiutette összes nevezetességeinket. Megnézte a villamvilágítási telepet, a főtéri artézi kút betemetett üregét, mely a városnak 14,000 írtjába került, a szabadságszobor bádogkoszorűját és a postapalotát s a látottak felett teljes megelégedését fejezvén ki, így szólott: — Most pedig ránduljunk ki a Tapolca forrásaihoz. Elfáradt, piheuui szeretne. O, mily édesen esnék most egy gyöngéd kéz érintése forró homlokának, egy kedves ajk néhány eeleg szava, egy hű szív szeretete. . . . Lassan átmegy a rózsaszínű fészekbe. A •zép asszony most már teljes báli díszben áll a ükör eló'tt, a gyöngéd kezek fehér glaszé-keztyükbe /.orítva nem enyhíthetik forró homlokát, a kedves .íjaknak nincs meleg szava, türelmetlenül zsémbel •i virágait igazgató komorna ügyetlensége felelt, uem bájolhat szeretettel feléje, összegyűrődnének drága oipkéi. A tudós ott áll a nehéz selyemfüggöny mellett, szó nem jön az ajkára, csak nézi az asszonyt, nézi lelkének másik felét, életének társát, kivel oly távol, oly nagyon távol állanak egymástól. Mégis. Az asszony észreveszi őt, éppen abbau a pillanatban, mikor jelentik, hogy előállt a fogat. Még sietve kezét is nyújtja, pár szava is van : „Ön itt, édes barátom? — jó éjt, vagy a viszontlátásra, talán utánunk jön a hangversenyre V... A férfi végigmegy a hosszú, fényes szobasoron egész a rideg gyerraekszobáig, A kis ágy előtt megáll, lehajol arra a szomorú, sápadt gyermekarcra, megcsókolja s két nehéz könycsepp hull a kis párnára. A gyermek mosolyog álmában, tán édes anyai csókról, édes anyai szeretetről álmodik . . . A hogy szertehuluak a mogyoróhéjak, de sokszor egymás mellé kerül kettő, melyek között oly nagy a hézag, hogy egy emberélet is kevés aunak áthidalására. Vigan pattog a tűz a márvány kandalló fényes rácsozata mögött, a tejüveg lámpuernyő kellemes fehér világosságba borítja a barátságos ebédlőt. Bájos asszony szeretetteljes pillantása sugározza be azt a aranyhajú lánykát, ki az egyik kereveten bábuját altatja, s a komoly fiút, ki hangosan ismétli holnapi leckéjét. ... A hófehéren terített asztal ezüstjével, a puha szőnyegek, a sarkokban csoportosított növények, a falakat diszítő képek édes harmóniába olvadnak az elragadó jelenettel. A villamos cseugetyű hirteleu megszólal, mintha örömkiáltás volna. A fiú otthagyja könyvét, a lányka játékát, hogy ártatlan szeretetük melegével öleljék a belépőt. Nyájos arcú férfi az. Az asszony gyöngéd kezekkel veszi le köpenyét, a két gyermek hízelegve csókolja körül. — () csakhogy itthon vagyok, oly rideg ott künn az élet, hadd melegedjem fel köztetek. Es itt, ebben az édes körben elfeledi az élet küzdelmeit, el az emberek ridegségét, el a munka fáradalmait s mindenét kárpótolva — szívében hálafohásszal — gyönyörködve nézi élete szebb felét, életfájának két viruló friss bimbaját. A hogy szertehullnak a mogyoróhéjak, de ritkán esik meg, hogy egy odahull égi párja midié s idelenn a földön is egj' egészet képez azzal. Karácsony éjjelén, mikor a kis angyalok elvégezték a mogyorótörést, illatos gályákkal összehalmozzák a sok fél mogyoróhéjat s a menyország ragyogó világoskék padlójáról leszórják ide erre a keringő szürke földgolyóra. . . . Hullnak csak hullnak a mogyoróhéjak égből a földre, összevegyülve szanaszét mindenfelé ... de sok beléhull óceánok feneketlen mélyébe, de sok elszóródik sűrű erdők rengetegében, némelyik éppeu odahull égi párja mellé, némelyik meg közel esik hozzá s mégis óceánok végtelenjei, mégis őserdők rengetegei választják el a másiktól.