Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-04-16

Boszorkányvár. Millöcker szép operettjének múlt heti nagy sikere arra indította az igazgatót, hogy mégegyszer előadassa. Várakozásában nem is csalódott, mert szép számú közönség jött össze erre az előadásra ; de egy kellemetlen malőr balsikerűvé tette az estét. Mánijai Aranka ugyanis, ki a múlt héten Ooralie szerepében egy csapásra meghódította a pápai közönséget, berekedt, s nagy önfeláldozással éne­kelhette végig a nehéz szerepét. A közönség mél­tányolta Mányaiuak dicséretes buzgalmát, s előzé­keuyen tapsolta őt, ki a műsorváltozás kellemetlen­ségeit elkerülhetővé tette. Csöregh hangját alig hallottuk egész este, pedig nincs róla tudomásunk, hogy ő is berekedt volna. Felhő Kózsi túlcsapongó jókedvvel játszotta Verust, s különösen kupiéival ért. el frenetikus hatást. Lévai Margit és Csáki Kerenc méltán rászolgálták a közönség elismerésére. Szigetvári vértanuk. Még soha akkora közönséget színházunk falai magukba nem fogadtak, mint a szerdai ifjúsági előadáson. 500-at meghaladó diák töltötte meg a sziuháznak minden zugát, 500 teuyérpár sajgott a sok tapstól a mellyel az előadás egy-egy kiemelke­-dőbb jelenetét a hallgatóság kisérte. Habár hazai drámairodalmunkban dramaturgiai szempontból ki­válóbb munkát is lehetett volna választani, mint a Szigetvári vértanukat, mégis helyeselnünk kell azt, hogy Jókainak legjobb drámájával kezdték az ifjúsági előadások sorozatát. Az előadás általában véve a legjobbak közé tartozott, ha itt-ott némi kifogásolni valót találhattunk is némely szereplő szavalásában, mindazáltal csak a leguagyobb dicsé­rettel emelhetjük ki az összes szereplőket. A darab­nak némely hatásos jelenete páratlan lelkesültséget keltett az ifjak között s különösen az első felvo­nás végén Zrínyi esküje volt az, mely után elemen­táris erővel harsogott fél a lelkesült hallgatóság éljenzése és tapsa. Ebben a jelenetben főképen Balázsi tűnt ki, a ki imponáló erővel és hévvel mondta el az esküt; meg kell azonban dicsérnünk T<)lh Ilonát is, ki értelmeden, kifogástalan akcentuá­lással és szépen tud beszélni, a mi ritka tulajdonsága a színészeknek. B. Xéme/hy Jolánnak és Klenovics­uak, valamint Benedek Gyulának jeles játékát kell kiemelnünk s meg kell emlékeznünk Dobó Sándor igazgatóról is, a ki Jókai arcképével díszített, csino­san kiállított szinlappal kedveskedett az ifjúságnak. I'gy az egyes felvonások, mint az előadás végével , sokszor hivták a lámpák elő a főszereplőket Dobó j igazgatóval együtt. | A hálókocsik ellenőre. j A Bisson molett, külvárosi Múzsájának egyik ! kevésbbé sikerült terméke. A mi persze nem azt j jelenti, hogy még mindig több mulattató nem lenne 1 benne, mint, sajnos, a legtöbb újabb magyar vig- j játékban (példa reá „Dodó főhadnagy" — hiteles szemtanú állítása alapján mondhatjuk — gyászos esete). A mi francia s főleg a mit Bisson irt, abban miudig van valami új, egészen modern s így már ez is a siker biztos reményét nyújtja. Íme a háló­kocsik ellenőre, ez a furfangos férj, szellemidézésre használja fel korunk legújabb vívmányát: a fonográ­fot s e tényével tudott hatást kelteni. A 111. fel­fonás az a jelenete, melyben a fonográf felidézte szellemek (az anyós, após és feleség) a férj előtt ellejtenek, a Voltaire-féle fényes nappal megjelenő kisértetek szellemes paródiájának tekiutbctŐ. A darab­ban vau egy-két kacagtató jelenet, de nincs benne az az állandó derült hangulat, mely Bisson legtöbb bohózatán elömlik. Ezt persze a szerep nem tudás és az eló'adásbeli kellő gyorsaság hiánya még inkább éreztette. Benedek pompás játékával lelke volt az előadásnak, méltón sorakoztak mellé Békés, Tóth Ilona, Balázsi és B. Némethy Jolán. Klenovics nem jól érzi magát a bonvivant szerepkörében. Dobó Sárika kedvesen és ügyesen játszott, a mit jól esik ezúttal ismét konstatálnunk. TOMJJHGGYEL. Elegy-belegy. Megest itt vagyok s bár kiszáradt a kalamá­risomból a tinta, a hosszú pihentetés után, fölélesztem egy kis ecetes vizzel. Ke vegyék hát rossz néven, ha kissé savanyú leszek. Mondanám, ha zöld leszek, de ez a szó már preperált múmia, régiség; elkopott, kihasznált, kimerített, megemésztett és tudj' Isten még micsoda igékkel összekapcsolt mi-egymás. Hát pedig sóskaérés idején . . . Hanem valóban bámulom, hogy Önök t. c. publikum oly sok ideig nélkülözni tudtak engem. Hogy a szerkesztőm nélkülözött, ezt bizonyítja az, hogy örömkönnyeket hullatott, a nyakamba borúit s az első pillanatban, képzeljék kérem, írói honoráriumokról beszélt. Azonban a könnyek csak addig hullottak, a míg kicsikarta tőlem az ígéretet, hogy e hétre karcolni fogok s a midőn én bizonvos gyönge pillanatára emlékeztettem és a szociológia, az eszmetársítás útján a tiszteletdíj nemzetgazdasági jelentőségéről kezdtem neki szóno­kolni, egyáltalán nem akart visszaemlékezni gyönge pillanatára s kijelentette, hogy az ő Lexikonjában (Pallas Lexikon I—XVI. kötet) az a szó elő nem nem fordul. Bizonyos, hogy kitörölt abból minden ilyen vonatkozású szót. De Önök valószínűleg kíváncsiak tudni, hogy hol jártam. Kagyou egyszerű dolog. Veszprémben voltam turistáskodui. S a ki ösmeri székvárosunk hegyes-völgyes, nyaktörő utcáit, aligha fog uagyzoló­nuk tartani a turista szóért. Eltévedtem, kérem szépen, valósággal eltévedtem s alig tudtam kikec­melődui (ó jaj !) a sok bucka közül. Végül pedig a helyi „érdekességű" masinával volt sok baj, rend­kívüli körültekintéssel indult meg, az útban pedig azon a problémán törte a fejét, akarom mondani a füstfogóját, hogy előremenjen, vagy hátra. Gihelő­dött, prüszkölt, a kerekei elkezdtek őrült sebeség­gel forogni, de azért előre nem haladt. E közben egy kis kirándulást rendeztünk, szóval eltelt ezzel is egy bét, a mig végtére beérkeztünk szerencsésen Jutásra. Tetszik látni ebből, hogy kéjutazáson voltam. Kos, édes Istenem, mennyi minden történt azóta, bogy az én kedves lapom hasábján nem jelentem meg. Tavasz is volt, tél is volt. A húsvét is elmúlt. Lekerültek a télikabátok, felülkerekedtek az über­oiherek és viszont. Xyájas, kedves női arcok mutat­koztak a korzón az első napsugár mosolygására, az ibolyaillatos édes levegő meglibbenésére, hanem egy­szerre eltűnt a kedves kép. Tél lett ismét. A Jókai­kör azonban bezárta a szezonját (most hol fogok én tapsot aratni ?), a szinház megnyílt, körülbelül be is záródik. Tanítóképezde ügye eldőlt, leányiskola fel­épült, pápa-bánhidai vasút már nem kérdés tárgya, sertéspiac rendezve, csatornázás folyamatban, ligetünk van, bicikli-klub működik stb. Hanem már most miről íbguuk irni, azt szerelném én tudni? Hah ! meg van 1 , . . Interpelláció a polgár­mesterhez. (Olvasom) „Van-e tudomása a polgármester úrnak, s ha igen: miért vau, és ha nem, miért nincs, hogy a pápai toronyóra még mindig nem óra s tekintettel a zsebóráknak vándorló természetére, szándékszik-e bennünket abból a kellemetlen hely­zetből kiragadni, hogy a „légyott"-ok óráiban el ne késsüuk ? Vagy talán azt hiszi, hogy nekünk nincs — szivünk ?" (Az interpelláció kiadatik a városi levéltáros­nak örök emlékül leendő megőrzés végett.) Bárd. számítandó S napon át, vagyis 24-ig a városi adó­hivatalban közszemlére kitéve lessz. Az érdekeltek tehát figyelmeztetnek, hogy uetáni felszólamlásaikat, és pedig : a) azon adózók, kik a felosztási jegyzékben letárgyalt adónemmel már a. múlt évben meg voltak róva, a lajstrom kitételének napját; s b) azon adózók, kik a felosztási jegyzékben megállapított adóval a kivetés évében első izben rovattak meg, adótartozásuknak az adókönyvecskébe j történt bejegyzését követő 1.5 nap alatt a polgár­j mesteri hivatalnál előterjeszthetik. Pápa, 1899. évi április hó 12-én. A városi hatóság. A város hivatalos közzététele. Hirdetmény. Pápa város 1899. évre szóló s számszakilag felülvizsgált és érvényesített/ö'MafW kivetési lajstroma (egyénenkénti felosztási jegyzéke) a kir. pénzügy­igazgatóságtól megérkezvén, az/, évi április hó 17-től VEGYES HÍREK. — Április 11. A 48-as törvények szente­sítésének nemzeti üuuepuapját ültük meg e héten. Kegveletes visszaemlékezésünk visszaszállt a fél­század előtti múltba, melynek nagy műveit, örök alkotásait élvezi a jelen. Hálás szívvel gondoltunk e napon a bölcs és nagy uralkodóra, ki az 51 év előtt a királyi elődje által szentesített törvények szellemében uralkodván, Magyarországot a haladás útján miud előbbre viszi. Hosszú és csapásoktól nem ] zavart életért könyörögtek számára alattvalóinak milliói. — Április 11-kéu városunkban az összes felekezetek templomaiban ünnepi isteni tiszteletek voltak, melyeken az iskolák növendékei is megjelen­tek. A plébániai templomban tartott Tedeum-ou jelen voltak az összes hatóságok és a tisztikar. Az iskolai ünnepeken a növendékek előtt tanáraik méltatták a napuak jelentőségét. — Darányi miniszter köszönete. Veszprémmegye közigazgatási bizottsága március hóban tartott üléséből feliratilag üdvözölte Darányi Ignác, földmivelésügyi minisztert a bortörvény erélyes végrehajtását szorgalmazó rendelete alkalmából, s a miniszter most a következő leirattal köszönte meg a bizottság elismerését: „Veszprémvármegye közig, bizottságának Veszprém. Köszönettel vettem a vármegye közigazgatási bizottságának f. évi március hó 10-én tartott ülésében hozott 1013.jkv./438. 1899. I kb. számú felterjesztése útján velem közölt azon i határozatát, mely szerint a közigazgatási bizottság a mesterséges bornk készítésének és azok forgalomba hozataláról szóló: XXIII. t.c. erélyes végrehajtására irányuló törekvéseimet elismeréssel méltányolja. Meg­I vagyok győződve arról, hogy a bortörvény erélyes végrehajtására a nehéz viszonyokkal küzdő' hazai bortermelés, de egyszersmind a reális borkereskedés ; érdekében is szükség vau s megelégedéssel látom i az idézett határozatból, hogy c kérdésben a köz­; igazgatási bizottság hasonló értelmébeu foglal állást j s ennek folytán az idézett törvény végrehajtása ; körül a közigazgatási bizottság hathatós közreműkö­désére számíthatok. Kelt Budapesten, 18<J9 március hó ,'50. Darányi s. k." — Megyei közgyűlés. F. hó 10-éu Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága Feny­vessy Ferenc főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Elnöklő főispáu a közgyűlést megnyitván, résztvevő szavakkal emlékezett meg Ernő főherceg elhunytáról, s Buttner Sándor bizottsági tagnak váratlanul bekövetkezett haláláról. Azután a kandidáló bizottság tagjaiul a közgyűlés, Bezerédj Viktort, Óvári Ferencet és Szabó Imrét választotta meg szavazással. A. napirend további tárgya a Szeglethy György polgármester megválasz­tása ellen Sátidorji Ignác városi árvaszéki ülnök által beadott felebbezés felülbírálása volt. Véghely Kálmán dr., Kolossváry József, R,ainprecht Antal, Kenessey Móric és Szabó Imre felszólalásai után a közgyűlés a felfolyamodást egyhangúlag elvetette. A Kováts Imre volt polgármester nyugdíjigényének megállapítását kimondó városi közgyűlési határozat ellen nem adatváu be föllebbezés, az jogerős lett. Szűcs Ákos főszámvevő tartalmas és érdekes jelen-

Next

/
Thumbnails
Contents