Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-04-09

összehasonlításokat a fővárosi és vidéki sajtó között, szánó mosolylyal szoktak dönteni az utóbbi rovására. Persze, arra nem igen gondolnak, liogy az egyetemi tanár és a népiskolai tanító munkája között van ugyan különbség, de nehéz volna eldönteni, melyiknek a munkája áldásthozóbb a nemzet életében. Elfelejtik azt, hogy abban a szűk körben, melyben a vidéki lap mozoghat, nehéz változatosságot is teremteni; mert tudományos értekezésekkel, a városi élet keretébe nem tartozó cikkekkel meg lehet ugyan tömni akárhány nyomtatott oldalt is, de azt hisszük, hogy a vidéki sajtó hivatása nem ez. A vidéki sajté) hivatása az, hogy a nyilvánosság segítségével felügyeljen a város becsületére és csirájában elfojtson minden mozgalmat, mely nem az igaz ictou akar haladni. Ezen belül kell változatosságra s a közönség szórakoztatására törekedni, bár úgy áll a dolog, hogy a közönség méltánylása úgy az egyik, mint a másik irányban néha-néha elmarad. Egy kis közömbösség, néha egy kis rosszakarat a világért sem veszi észre, mennyi munkát ad még a mosolyogva fogadott vidéki lap , gondos megszerkesztése és lelkiismeretes; megírása is, a mivel szemben legtöbbször! még csak erkölcsi haszna sincs annak, a

1 ki nem ritkán sokkal több anyagi haszonnal járó munkától rabolja el az idejét, hogy áldozhasson ideáljainak. De mi sem akarjuk feledni, hogy vaunak a kik megértenek és méltányolnak bennünket. Néha egyen, néha ketten, de többször sokan. Ok azok, a kik eró't adnak a mi munkánkhoz, a mely mellett kitartunk miiulvégig. Városi közgyűlés. — 18'JS). április Ü. — l'gy látszik, képviselőtestületünkben :i tél taj'tjji a gyűlésező kedvet. Alig derül tavasziasabbaii az ég, a gyűlésező kedv, a köz iránti érdeklődés eltűnik. A legutóbbi közgyűlésen vagy 21'—22-on voltak jelen. Ha így megy, nemsokára a tanácstagok maguk fognak közgyülése.zui. Tudósításunk egyébként itt következik: Klnöklő polgármester az ülést megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Kapossy Lueiíín dr., Vágó László, Bikky Sándor, Piatsek Gyula és Bognár Gábor képviselőket kéri fel. Mólt ülés jkönyvének hitelesítése utáu Mészáros polgármester jelentette, hogy Ilojj'ne.r Albert, v. képviselő meghalt. Indítványára az elhunyt emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg, a miről a családot jkönyvi kivonat útján fogják értesíteni. A napirend első pontjaként Hunkár Béla, főszámvevő tett részletes jelentést az árvaszéki számadások megvizsgálásáról. A számadásokat vita nélkül elfogadták és felülvizsgálás végett a törvényhatósághoz terjesztik fel. Egyúttal elhatározták, hogy a város tetemes kulturális kiadásainak fedezésére a tartalékalapból 1200 frtot a közpénztárba átutalnak és ezt a határozatot jóváhagyás végett a törvényhatóság útján a belügyminisztériumhoz terjesztik fel. A közgyűlések egy régi tengeri kígyója került ismét a zöld asztal elé. A sertéspiac ügyében leérkezett a belügyminiszter végérvényes döntése, a mellyel a városnak íclebbezését elutasítván, elrendeli, hogy a sertéspiacot régi helyéről máshova tegyék át. Az ügyhöz Vágó László, Csajthay Ferenc és Bognár Gábor szóltak hozzzá, majd behatóan a polgármester, a ki kijelentette, hogy vármegyénk alispánja és a ker. állategészségiigj'i felügyelő Pápára foguak jönni, hogy sertéspiacnak alkalmas helyet keressenek. Részéről azt fogja ajánlani, hogy a sertéspiac s a szénapiae helyet cseréljenek, a mit a közgyűlés is tetszéssel fogadott. Végül határozatként a belügyminisztériumnak a sertéspiac elhelyezése tárgyában hozott határozatát tudomásul vették és utasították a polgármestert, hogy az új sertéspiac kijelölése és megállapításánál a kereskedők és iparosok érdekeire kellő figyelmet fordítson és a végleges megállapodásról a képviselőtestülethez jelentést tegyen. A visegrádi korona-urodalom nem lévén hajlandó a képviselőtestület egy régebbi határozatában megállapított feltételek mellett járda- és fejeeskekövet szállítani, elhatározták, hogy egyelőre i) évi kamatnélküli törlesztésre csupán egy hajórakomány követ rendelnek meg, felhatalmazták azonban polgármestert, hogy hasonló föltétellel járdakövet is rendelhessen, de esak akkor, ha a a mostani koekakészlet teljesen felhasználva lessz. A szódavíz-szabályrendeletet a minisztérium által kivánt esekélv módosításokkal megerősítés céljából a törvényhatóság útján újból felterjesztik a belüsn'minisztérininhoz. Végül polgármester tett jelentést a készülő Erzsébet-ligetről. Eddig mintegy 6—700 fát, cserjét ültettek el, s kilátás lehet rá, hogy pár év múlva pompás sétahelyünk lessz. Eavétel, ásatás, fuvar, napszám stb.-re 523 frt 40 krt költöttek. Erre a költségvetésben fedezet nem lévén, ez öszszeget a múlt évbeu rendkívüli jövedelem cimen mértékhitelesítésből befolyt 74-2 frt jövedelemből' fedezte. E jövedelemhez pedig úgy jutott a város, hogy az ajkai üveghuta nálunk hitelesítteti múlt évtől kezdve palackjait. A polgármesternek ez intézkedését jóváhagyólag tudomásul vették s ezzel a gyűlés kevéssel 4 óra után véget ért. Magyar asszonylétek. Otthonának született a nő. Az élet harcai a férfi erejét kívánják, a férfi büszkeségét, hajthatatlanságát, a férfi alkudozásait, önmegalázását. S e küzdelemnek végső célja a nő, nem osztályosa. Érette küzdenek, nem vele. A férfi megszerzi az életet, a nő — diszíti. Ez diszíti lelkének harmonikus, nemes, fennkölt voltával, szive gyöngédségével, elméjének kicsiszolt, finom műveltségével. O ez a hivatás sokkal nagyobb és fbutosabb, hogysem szánó mosollyal le lehetne nézni. Pedig ez még csak a kisebbik része. A nőt anyának rendelte végzete s így gyermekeink legfogékonyabb évei az övék, ők bírják teljesen az utánunk következő nemzedéket; a mit tőlük vesz, azt viszi át fejlettebb korába. S gyakorta meddő minden erőlködésünk az ifjúval, ha rossz útra tévedt a műveletlen anya kezén — a gyermek. Müveit és magyar anyákat kell adnuuk a hazának, a jövőnek, minmagunkuak. Es e. műveltség legyen harmonikus kiegészítője az egész társadalom műveltségének s egyben az asszonyi lélek képességeinek is. Sokszor és nagy elméjű férfiak gondolkodtak már azon : minémü legyen e műveltség. És végre is arra az eredményre kelle jutniok, hogy más, mint irodalmi ez a műveltség nem lehet. A természettudományok áttekintő ösmereténél mélyebbre nem hatolhat a nő szervezeténél fogva, és nincs is többre szüksége. A klasszikái nevelés egyoldalú és veszedelmesen felületes. Nem marad egyéb hátra, mint az irodalmi művelés. Ne adjátok leányaink kezébe a római irókat! Ne mételyezzétek meg ifjú lelküket azzal a céltudattal, hogy ez az egész nevelés pusztán az érettségi bizonyítvány s a hirtelen föltárúit egyetem kedvéért van. Hisz ti magatok tudjátok legjobban, hogy ez a nevelés nem klasszikái és a latin irodalom mindenestül nem klasszikus irodalom, hanem csak formá— - Nem iszom semmit. Mit akar mondani nekem ? — Csak azt, hogy maga szép lány és nem való, hogy éjszaka virágokat áruljon. — (Vak ennyit akart mondani? Isten áldja meg! — Megálljon! Tiszteségesebb kenyeret akarok adni uiagáuak. Eu íe«t<7 vagyuk, legyen modellem. A leány egy percig gondolkozott, aztán elfogadta az ajánlatot. — Jó, nem bánom. Csakugyan ez i.» jobb, mint hideg éjszakán virágokkal csatangolni. II. Ez a leány ihlette Antal mestert azoknak a képeknek megfestésére, a melyek előtt a tárlaton szeralcsütve kell a jól nevelt leányoknak elmenniök. Az érzékiség raegtestesítése voltak ezek a képek. Az arcokról lesírt az epedés, a szemekben a vágy szomjúsága vagy a viszonzott szerelem boldogságos kifejezése ragyogott. Ágnes, a virágárus leány és a piktor hamarosan összebarátkoztak. A leány imádta a rendetlen műterem boloudító levegőjót és ha úgy déltájban olykor együtt ebédelt itt a festővel, kacagásuktól, pajkos jókedvüktől fény derűit a szürke műteremre. Egyszer ebéd után — kiút zuhogott az eső — Ágnes ott kuporgott egy kuekóbau s miut esős időben rendesen, nagyon szomorú volt. Szótlanul bámult maga elé, míg a mester szivarozva az asztalán rakosgatott. Az eső egyszerre elállóit, a sötét felhők elkotródtak az égről s nevető napsugarak aranyos fénynyel ragyogtak be a műterem ablakain. Ágnesnek is, a festőnek is pajkos jókedve kerekedett egyszerre. A leány a tavasznak örült, örömében mindjárt fel is kászolódott ültéből és öltözéshez fogott. Haját kibontva, odaállott a tükör elé. A mi meg a piktort oly hirtelen jókedvre hangolta, az egy levél volt, a mit felbontatlanul talált az asztalán. A Szent Margit-zárda főnöknője irta és arra kéri levélben Antal mestert, fesse meg a klastrom részére életuagyságban Szent Margitot. Hahaha ! ö, a nimfák és bacchausnők festője, pingálja meg Szent Margitot. Eredeti ötlet és fölöttébb mulatságos. Felkapta a levelet, hogy megmutassa Ágnesnek, a ki kibontott hajjal állt a tükör előtt. De mikor meglátta a lányt, ajkán megfagyott a mosoly és csodálattal, valami szeut áhítattal nézte a gyönyörű teremtést. Valahonnan egy papírból való liliom-ágat kerített elő és a leány kezébe adta. Az csodálkozva nézett rá. — Megbolondultál mester? Mit csinálsz? — Az jutott eszembe — szólt a piktor — hogy a mint itt állsz, éppen olyan vagy, mint . . . nos, igen . . . mint teszem azt Szent Margit. A leány fölkacagott, de Antal mester még abban a negyedórában megirta válaszát a kolostorba, hogy meglcíti a képet. Ili. Megfestette és a képkiállítás zsűrije neki Ítélte az első díjat. Gyönyörű kép volt: egy darab vászonra lehelt áhítat. Szeut Margit feje körül a glória valami földöntúli szelid fényt vetett a tiszta arcra, a kék szemekben lemondás volt és szeretet. Kezében liliomágat tartott, a ki nézte, szinte érezte a fehér virágok illatát. Antal mester részeg volt a dicsőségtől, Ágnes nemkülönben. Ágnes természetében azonfelül lényeges változások is történtek. Magábazárkózó lett és templombajáró szent. Mintha megtisztult volna abban a tudatban, hogy Szeut Margit képéhez szolgált modellül. A tárlaton órák hosszat elmerengett olykor a Szent Margit képe előtt s ilyenkor lassan-lassan köny gyülemlett a szemeibe, harmatos, tiszta drágagyöngye a megtisztult szívnek.