Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-01-01

.XXVI. év. 1899. január 1. 531 1. szám. PAPAI LAPOK //') Pápa város hatóságának és több pápai, & pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér Huszonöt év. Irta: Fenyvessy Ferenc. A Pápai Lapok a múlt évben töltötte be fennállásának huszonötödik évét, s így egyike hazánk legrégibb vidéki lapjainak. Engem e laphoz a huszonöt évből húsz egész év köt. Kezdetben majd saját nevem alatt, majd névtelenül rendesen irtam abban, hogy igénytelen nézeteimet az én szeretett derék városom ügyei érdekében tolmácsolhassam. [S felkereste azt soraival Pápa város előkelő intelligenciája, mely részvétel nagyban hozzájárult e városnak mindenki által dicsérőleg elismert impozáns fejlődéséhez. Most huszonöt év után örömmel ragadok tollat, hogy üdvözöljem e jubiláns lapot. S most sem mondhatok mást, mint a mit a hűsz éves jubileum alkalmával mondottam, hogy ez a jubileum nem egy személyek, vagy személyeknek szól, de szól egy eszmének, szól egy derék, törekvő magyar város derék, törekvő szabad sajtójának és ezen sajtó egyik orgánuma becsülettel megfutott múltjának és e múlt dicsőségének. A szabad sajtó, s annak orgánuma egy önálló egyéniség, melynek megvan a maga élete, karaktere, saját elvei, saját története és saját neve. Felelős szerkesztő: ŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatala hoz küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Jígyes Bssám ára IG lrr. Azok a személyek, a kik egy lap szellemi vagy anyagi részét gyámolítják, azok a személyek csak egyszerű közegek; olyanok, mint a vasútnál a pálya-sinek, vagy a távirdánál a távirda-oszlopok. A SÍD kidől, elrothad, ujat tesznek helyébe; az oszlop is kidől és mást állítanak helyére; ezek változhatnak és változnak, de az az erő, mely a pályasíneken a haladó szekeret továbbítja, az az erő, mely a távirdaoszlopok sodronyaira bízza a gondolatot, s azt világgá röpíti, az az erő örök, mint maga a halhatatlanság. A Pápai Lapok huszonöt egész éven át híve volt a jogegyenlőségnek, a lelkiismereti szabadságnak, hirdetője a vallásbékének. Hű barátja e városnak, melynek nagy érdekeit soha cserben nem hagyta. Ma is azt kivánora, maradjon e jubiláns lap hű önmagához. Maradjon hű ahhoz a tradícióhoz, s ahhoz a tisztességgel, becsülettel megfutott múlthoz, melyre dicsekvéssel tekinthet vissza. Hirdesse továbbra is a szabad eszmék szabad igéit, fejlessze továbbra is e város polgáraiban a jog és törvény tiszteletét, egyirásuak megbecsülését; ápolja a társadalom minden rétegében a polgári kötelességtudás kristálytiszta erényét, legyen őre a társadalmi és vallási békének; legyen hévmérője e város lelkesedésének és bárminők legyenek is az oszlopok, melyekre gondolat-szikráit bízza: legyen büszke arra a városra, melytől nevét vette. Isten áldása legyen a Pápai Lapokon és a városon. Új esztendő. Rövid idő egy esztendő, a szárnyaló örökkévalóságba)* alig egy számyosapás: rövid perc annak, ki dolgozik, hosszú végtelenség annak, ki elfáradt keserves küzdelemben. A lefolyt év nem, a munkának élt, hanem a kétségbeesett harcoknak ; nehéz idő volt, telve töméntelen keserűséggel: a magyar eltemetvén a régi esztendőt, aggodalommal áll meg az újév küszöbén s alig meri reménykedve köszönteni a jövő hajnalát. Hiszen ki tudhatja, mit rejt méhében ez az újév, mely nehéz válságok közt reánk virradt, melyben talán nem leli helyét az öröm, s csak a bánatos gyász üti fel tanyáját. Talán jótétemény, hogy látnoki kéz nem lebbenti fel azt a fátyolt, mely jótékonyan takarja el a jövendőt, nehogy biztos reménytelenség elviselhctetetlenné tegye a jelen szenvedését. Ne fosszuk meg az aggódó nemzetet egyedüli kitartó barátjától, a reménytől. Reméljük, hogy ez a harci riadók közt született válságos újesztendő jobb lessz a sirba szállott testvérénél; hogy az újév ünnepe új üdvös elhatározásoknak kútforrása lesz; hogy ébrednek valahára önzéstelen, nemes érzelmek s ellenállhatatlan hatalommá egyesülnek a közjólét megmentésem Szomorú ez újév kezdete; elcsüggedten alig merünk jót kívánni, csak fohászkodunk, hogy óvja meg a magyarok istene balszerencsétől a TÁRCA. Dal a Pápai Lapok -ról. Jubilál az éu kis lapom, Homlokán felirva látom : Huszonöt év már a pálya, Melyet végig küzde bátran. Lobogóját el nem ejté, Nem volt az még soha sáros: Melynek nevét büszkén hordja, Tanú reá az a város. Küzde bátran, küzde nyíltan, Ha az eszme harcba vitte. Sötét éjben fáklyaláng volt, Szivét gyújtva és hevítve . . . Nem rohant ez soha falúak, Árkon-bokron, dőrén-vakon . . . Meggondoltad amit tettél — Mindenkoron — kedves lapom. Óh! hány ige testet öltött! Hány virágDak lett gyümölcse! Hirdetője melynek voltál . . . Billikomod kell, hogy töltse Aranybora gyöngyeivel Hozzád vissza szálló lelkem: Ki •— e végig küzdött pályán, Veled annyit jártam, keltem. Mely e szívben megfogamzott, Már — immár húsz évnek óta: Fészked felett ölte szárnyat, S csattogott el az a nóta. Otthont leltem mindég nálad, Otthonod volt mindég nálam . . , Szállt az idő, szállt felettünk; Úgy elröppent, mint egy álom. Elálraodom — de még most is Elálmodom hozzád, vissza: Hol még az ég olyan derült, Fellegtelen, azúr-tiszta . . . Hol reményim rózsaberkét Nem tépte meg még az élet . . . Átálmodva ezt az álmot, Fájó lelkem újra éled. — Jubiláló, kedves lapom : Köszöntelek ím, e dallal: Vidd a zászlót, melyet vittél Vidd tovább is diadallal! Légy az eszmék hirdetője, Amelyeknek eddig voltál: Az imádott hon szerelme Légyen a legszentebb oltár! Ennek voltál s maradj papja; Maradj bátor katonája, Mit megküzdél, mit megküzdesz, Lehess mindég büszke rája. Az a zászló, melyet hordasz, Xe légyen de soha sáros . . . Az unokák ajkain is Áldva áldjon ez a város ! Soos Lajos. A csillagok világáról.*} — A «Papai Lapok> eredeti tárcája. — Irta: dr. Kováos Zoltán. Hölgyeim, uraim ! Ha valaki majd az estély után azt kérdezné, miért vagyok én most itten s hogy mertem felolvasásommal önök elé jönni, nom tudnék reá választ adni; mert igazán nem akartam ezt a felolvasó merényletet elkövetni. S bizony bármily nagy hive voltam is eddig a szabadakaratnak s bármily büszke voltam is eddig különösen az én saját külön szabadakaratomra, kezdőm belátni, hogy szabadakarat nincs s ez is csak olyan puszta frázis, mint a pénz, t. i. csak szótárban van meg. Régen tudtam, hogy a férfi sorsa a nő, de csak most látom, hogy az enyém egy egész leányegylet. S ha már egy nő lehet egy férfi sorsa, ha már egy nő elveheti a férfi szabadakaratát, képzelhetik, milyen végtelen kicsiny az én szabadakaratom. Tehát nem az én elhatározásomból fognak önök itt megszenvedni s még egyszer biztosíthatom önöket, nem tehettem ez ellen semmit. Mert ha nem is *) Felolvasta szerző az önképző leányegylet in. év dec. 26-iki estélyen.