Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-03-20

fényes segédlettel, a református templomban Kis Gábor lelkész mondott emelkedett szellemű beszédet a nagy nap jelentőségéről, az evangélikusok istentiszteletén pedig Payr Sándor tartott ünnepi beszédet. Az izraelita templomban Roth A. M, főrabbi hazafias beszéde után zsoltárokat énekeltek. Ez utóbbi istentisztelet csak bevezetése volt annak a hazafias ünnepélynek, melyet az izr. iskola rendezett. Nagy közönség gyűlt össze az iskola dísztermébeu erre az ünnepélyre, melyet az elemi iskola növendékeiből összeállított énekkar nyitott meg a Himnusz eléneklésével. Sehor Ármin tanító tartotta az ünnepi beszédet, melyben lelkes szavakkal ismertette meg a növendékek előtt az ünnep célját és jelentőségét. A tartalmában és előadásában egyaránt jeles beszédet a közönség nagy tetszéssel kisérte. Az iskolai növendékek közül hárman és pedig Rosenberger Hugó. Lázár Tilma és Panélh Lajos szavaltak hazafias költeményeket, mind a hárman elismerésre méltó bátorsággal és tanítóikat dicsérő ügyességgel. Közben a Honfidalt énekelték a növendékek és ugyancsak az énekkar végezte is az ünnepélyt a Szózat eléneklésével. Blau Henrik tanítónak a jelenvolt közönségnek minden tagja a legnagyobb elismeréssel gratulált ama] nehéz, de szép sikerrel járó munkához, mellyel az apró gyermekekből álló énekkart betanította. Az elismerésből egyébként kijutott az egész tanítói karnak is a lélekemelő ünnepély rendezéséért. Városi díszközgyűlés. A nagy nap legkiemelkedőbb mozzanata az ti fényes ünnepély volt, a mellyel hazánk újjáalakítása félszázados emlékének a városi képviselőtestület adózott. A főiskolai óriási tornacsarnok alig volt képes befogadni az ünnepélyre összesereglett közönség nagy tömegét. Városunk összes intelligenciája teljes számban jelent meg az ünnepen, a melynek legnagyobb fényt a teremnek majdnem felét elfoglaló díszes hölgyközönség kölcsönzött. A képviselőtestület tagjai természetesen kivétel nélkül megjelentek s ezenkívül városunk összes egyesületei nagyobb küldöttségekkel képviseltették magukat. Az amúgy, is impozáns tornacsarnok ez alkalomra nemzeti színű drapériákkal, zászlókkal és fenyögalyakkal volt feldíszítve. A terem felső végén levő asztalnál a városi tanács tagjai, ezektől jobbra az ünnepi szónok, Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök, balra pedig a városunkban élő 48-as honvédek közül : Baráth Ferenc, Horváth Károly, Békássy Gyula, Perlaky Géza, Pusdor Gyula és idősb Sült József foglaltak helyet. Mély csend és feszült figyelem közt nyitotta meg a gyűlést Mészáros Károly polgármester a következő beszéddel: Mélyen tisztelt képviselőtestületi Nagyérdemű közönség ! Pápa város képviselőtestülete 1898. évi január hó 31-éu tartott ülésében elhatározta, hogy f. évi március hó 15-én, mint a magyar nemzet újjászületésének, régi reformtörekvéseinek megvalósulása napján, ötven éves évfordulójának diadalünnepéu díszközgyűlést tart és arra Pápa város lelkes közönségét is ünnepélyesen meghívja. Azért jöttünk tehát itt össze, hogy megünnepeljük azt a nagy napot, melyet ma az országnak még a legkisebb községe is áhítattal, buzgósággal és lelkesedéssel ünnepel meg. Azért jöttünk itt össze, hogy hálás szívvel megemlékezzünk a félszázados múltról, az ötven év előtti március 15-ről, melyet elfeledui nem fogunk sem mi, sem utódaink sohasem. Azért jöttünk itt össze, hogy a magyar történelem lapjaira arany betűkkel feljegyzett negyvennyolcadik! vívmányok előtt hódolattal meghajolva, igaz, Őszinte és hálás érzelmeinknek adjunk méltó kifejezést. Legyen áldott ezen napuak emléke üi^ké, őrizzük meg ezen szent emléket szívünkben és lelkünkben egyaránt, A mai napra összehívott díszközgyűlést ezennel megnyitom. Miután Csoknyay Károly városi főjegyző felolvasta a díszközgyűlés tartására vonatkozó határozatot, elnöklő polgármester felhívta Gyurátz Fereucet, hogy mondja el ünnepi beszédét. Kiadó tapsvihar kelt a teremben már akkor is. mikor a népszerű egyházfő szólásra, fölemelkedett. Midőn az egész termet betöltő érces hangján beszédét megkezdette, egyszerre elnémult minden zaj, minden szem az ünnepi szónok arcára volt szegezve s kezdettől végig változatlanul feszült figyelem és állandó érdeklődés kisérte a közel egy óráig tartó hatalmas beszédet, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. A beszéd folyamán számtalanszor hangzott fel a szónok szavait helyeslő taps, mely a fényes szónoki műremek egy-egy kiemelkedő pontjánál öukéuyteleuül keletkezett a közönség soraiban. Mikor a kiváló szónok beszédét bevégezte, elementáris erővel tört ki a falrengető tapsvihar s az egész közönség perceken át tartó zajos éljenzéssel hódolt az ünnep hősének. A hatalmas beszéd keltette lelkes hangulatnak hü kifejezést adott az az indítvány, melyet az éljenzés és taps elhangzása után Mészáros Károly terjesztett elő s a mely azonnal egyhangú határozattá is vált, hogy t. i. Gyurátz Ferencnek az ünnepelt nagy eszmékhez méltó fényes szónokiaiáért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a képviselőtestület. Az ünnepélynek igen érdekes és megható jelenete következett ezután, midin szólásra jelentkezett Baráth Ferenc, a nagy időknek tanúja. A uagy időknek emlékét idézte fel, midőn keresetlen egyszerű, de megható szavakkal vázolta a szabadságharc dicső emléke/.etü csatáinak egyikét, melyben a szóló maga is résztvett. Szinte hallani vélte a közönség is a kardok csattogását, az ágyuk dörgését ama közvetlenségével megkapó előadás révéu, melylyel az ősz honvéd érdekes visszaemlékezését elmondotta. A beszéd elhangzása után az egész közönség lelkes éljenzéssel hódolt a szónoknak és jeleuvolt többi honvédtársaiuak. A képviselőtestület összes tagjainak, de e mellett az egész ünneplő közönség óhaját tolmácsolta dr. Antal Géza képviselő azon egyhangúlag elfogadott indítváuya, hogy a díszközgyűlés jegyzökönyvébe úgy az elnöklő polgármester megnyitója, mint Gyurátz Ferenc ünnepi beszéde, továbbá Baráth Ferenc visszaemlékezése is szószerinti szövegében egész terjedelmében fölvétessék s a közgyűlésen jelenvolt 48-as honvédek nevei is megörökíttessenek. Impozáns volt az ünnepély befejezése is, midőn t. í. elnöklő polgármester a következő beszédet moudotta: Meg vagyok arról győződve, hogy valamennyien, a kik itt ezen teremben vagyunk, szivünk egész melegével és lelkünk egész hevével jelentünk meg itten, hogy megünnepeljük a világra szóló 1848-ik évi vívmányoknak ötven éves évfordulóját. Koustatálom, hogy ezen szép és magasztos ünnepély méltóságteljesen folyt le, magyar emberekhez illő komolysággal és áhítatta). De nem volna a mai ünnepélyünk teljes, ha egyuttal egy forró fohásszal nem járulnánk az egek urához, áldást kérve a milliók és milliók által hőn szeretett legelső és legnagyobb magyar emberre. Egy forró fohásszal a Mindenhatóhoz: áldd meg isten a magyarok királyát a föld minden javaival, a magyar nemzet megkoronázott vezérét, a ki bölcsességével, utolérhetlen fejedelmi erényeivel, jelleme nagyságával és melegen érző szive nemességével vívta ki a legnagyobb szeretetet, lelkesedést, odaadást, melyet a nép fejedelme iránt valaha csak erezett. Egy forrón szerető nemzet, a hogyan csak a szabad népek és ezek között is csak a magyar tud szeretni, kér Téged velünk együtt magyarok istene a szeretet igaz és keresetlen hangján-, áraszd áldásodat felkent királyunkra imádott királynénkra és a királyi családnak minden egyes

( tagjára. Éljen a király ! A király nevének említésekor felállotta közönség és állva hallgatta végig a szónoki lendülettel elmondott szavakat, majd minden mondat után újra és újra meginduló lelkes éljenzés közepette. Zászlóavatás. Méltó folytatása volt a városi díszközgyűlésnek a főisk. ifjúság zászlóavatási ünnepélye, mely ugyancsak a tornateremben tíz percnyi szünet utáu követte a közgyűlést. A szünet alatt a közönség egy kis része eltávozott, melyuek helyét a nagy számban érkezett újabb hallgatóság — nagyrészt hölgyek -- foglalták el, mig a terem hátsó részében az ifjúság helyezkedett el példás rendben. Az emelvényen a városi tanács helyét most a főiskola igazgatósága: Kis József főisk. és Kis Ernő főgimn. igazgatók, továbbá notabilitások: Antal Gábor ev. ref. püspök, az ünnepély diszszóuoka, Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök, dr. Fenyvessy Ferenc orsz. képv., Kriszt Jenő plébános. Ihász Lajos, Mészáros Károly s néhányan a tanári kar tagjai közül foglaltak helyet. Az ünnepélyt a Himnusz nyitotta meg, melyet a főisk. énekkar ismert szabatossággal adott elő. Kis József főisk. közigazgató üdvözölte ezután emelkedett hangú beszédben a megjelent közönséget, igen helyesen mutatván rá, hogy a mai ünnep tulajdonképen a főiskolának márc. 15-iki jubiláris ünnepe, mellyel alkalmasau lehetett az ifj. zászlófelavatását kapcsolatba hozni. Átadta ezutá.i a szót Faragó János főgimnáziumi tanárnak, ki ritka hévvel és szónoki lendülettel fejtegette március 15-ike és az ifjúsági zászló jelentőségét. A gondolatokban gazdag beszédből iit adjuk a zászló jelmondatairól szóló és a befejező részt: Bár ez a zászló magában is tanít, magában is int, buzdít és serkent bennünket, mégis, hogy oktatása annál is érhetöbb, buzdítása annál hathatósabb legyen, két jelmondatot himeztettünk rá. Az egyik oldalán azt olvashatjuk: „A haza minden előtt." Jól mondja Kölcsey, hogy nincs áldozat a mit hazánkkal szemben annak nevezhetnénk. Mindent, a mit éltünk folyama alatt arcunk izzadtságával keresünk, mindent, a mi előttünk becses fel kell tudni áldoznunk ezért a hazáért. Mert: „E szóban: haza foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összesége" ... De a hazaszeretetnek nem szavakban, külsőségekben, hanem tettekben kell nyilvánulnia! Az ifjúság, mely e zászló alá sorakozik, legyen áthatva attól a tudattól, hogy a mikor tanulói kötelességének e főiskola falai között megfelel, nemcsak magának használ, hazája iránt való kötelességét is teljesíti. A zászló másik oldalán a főiskola cimere fölött ezt a jelmondatot olvashatjuk: n

A tudomány hatalom". Eddig karunk erejéről, kardunk éléről ismert bennünket a világ, a jövőben nem a harc mezején, nem karddal kell harcolnunk, hanem szellemi téren szellemi fegyverekkel, a tudomány fegyvereivel. A tudomány megnemesít, magasra emel, hatalmat, felsö'bbséget csak ugy biztosít, ha jellemmel, ha jó erkölccsel egyesül. A. ki e zászló alá sorakozik, iparkodjék képzett, de egyúttal jellemes íia lenni ennek a hazának! A régi magyaroknál sarkántyútlan vitéz hordozta a zászlót. Azt akarták azzal jelezni, hogy az alatt vagy győzni, vagy meghalni kell, de azzal a zászlóval megfutni nem szabad, mert azzal meglenne csúfolva az egész nemzet. Ha ezt a zászlót az ifjúság kiviszi e főiskola falai közül, ne felejtse, hogy