Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-03-27
1898. máivius 27. PÁPAI LAPOK szivemlessz átkozva küszöbe; — az a virág, melv bői szitta életét, kisarjadzik háza küszöbén és túléli a ház urát. lís nem tagadta meg Jókai soha a szabadság Istenét, Szabadságért irt és harcolt — 50 évvel ezelőtt. És most 50 év után, lm kellene — szól lelkesülten — most is megtenném. Most is fülünkbe dörgené: Ne ijedjetek meg a szabadságtól. Nem villám az, csak napsugár, mely szemetekbe süt. Minden mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van. Nemcsak a szülőföld, a szabadság, a haza. A börtön nem haza, még ha arany rostély van is ablakán Dalt — mikor kelleti —és kardot, mikor arra vult szükség, áldozott Jókai a szabadság istenének. A költészet és szabadság korán elhallgatott egyik dalnoka : Petőd emlékezete mellett dicsőítve üdvözöljük a márciusi nagy napok jubileumán a költészet és szabadság másik dalnokát, kit Istenünk vigasztalásuukra és dicsőségünkre meghagyott nekünk, dicsőítve üdvözöljük: Jókait. (Viharos tetszés és éljenzés.) Es Petőfi ércszobra ott a fővárosban megtelik gyönyörrel, hogy hőségétől izzóvá lessz a szobor, s megvilágítja és fénysugárral fonja be babéros fejét Jókainak, mikor egy félszázad múlva az ősz költő király leleszi koszorúját költészetben, szabadságszeretetbeu hozzá méltó társának, Petőfinek. Ks szól — a költőként —Jókaihoz a szobor: — — — Üdvözlégy barátom! Ere-szemem könnyezik, lejedet ha látom. Eu korán lehulltam, hamar oda lettem, De Te dolgoztál és szenvedtél helyettem. Belém egyszer döfött kozák gyilkos fája, S elkerült a jövő hosszú Golgothája . . . Egy seb, és gond, bánat mind, mind semmivé lett; Oh de Téged hányszor döfött át az élet. Hány sebet ütött Rád gyanúsítok vádja, Szájas hazafiság botor pereátja; De Te tűrtél mindent, félreértést, vádat, S annál igazabban szeretted hazádat! Egyre csak küzdöttek egyre csak fáradtál, S hazádnak tömérdek dicsőséget adtál. Nagy csapások közt is biztál és reméltél! Légy áldott, ki érte ily sokáig éltél! Áldva üdvözöljük és köszöntsük e napon dókáinkat, tisztelt Nagygyűlés. Legyen körünk büszke és méltó arra, hogy címeréül, paizsául Jókai nagy nevét választhatta. A pápai Jókai-kör mai évi nagygyűlését van szerencsém ezzel megnyitottuak nyilvánítani. A közönség valóban áhítattal hallgatta a költő-királynak e magas szárnyalású apotheozisát, s midőn az utolsó szavak elhangzottak kitörő lelkesedéssel, zúgó éljenzésekkel ünnepelte a költőt és az ékesszavú előadót egyaránt. A közhangulatnak adtak kifejezést dr. J-yővy László, ki azt indítványozta, hogy Jókait a kör közgyűléséből üdvözölje és Gyurátz Ferenc, ki az elnök beszédének egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvételét és kinyomatását indítványozta. Mindkét indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután dr. Kapossy Lucián olvasta fel tetszéssel fogadott következő titkári jelentését: M. T. Közgyűlés ! 1897. nov. 21-én a Jókai-kör első estélyen megjelent a bűvész s egymásután varázsolta elénk a Jókai-kör azon tagjait, kik szint, életet adtak estélyeinknek: Báron Klemi, Bermüller Alajosné, Csoknyay Erzsi, Csiszár Andorne, Ferenczy Paula, Galamb Ilona, Galamb Rózsa, Hanauer Ilona, Hanauer Zoltánné, Harmos Blanka, Harmos Etelka, Kiss Vilma, Kövi Dolora, Oláh Sándorné, Pentz Anna, Pentz Mariska, Sebestyén Etelka, Sebestyén Juliska, dr. Szakai Károlyné, YVajdits Ilona, Vikár Erzsi úrhölgyeket, továbbá Barcsi József, Borsos István, Burghardt István, Harmos Zoltán, Herz Dávid, Horváth Dániel, Kis Ernő, Kis Károly, Kis József, Komjáthy Ernő, dr. Kőrös Endre, Lázár Andor, Mikoviuyi Jenő, Piller-Bán Károly, Sarudy György, Schulz Vendel, Steiner Hugó, Steiner Lajos, Sült Lajos, Szenté Károly, Varga Ferenc, Veres István s Vid Károly urakat. E nevek életre keltik j bennünk Könnyes Kelemenné szomorúan érdekes legendáját, Szécsi Mária szép alakját, a szegényeken való segítés buzgó vágyát, Demaratus furcsa históriáját, a fehér gyémántok tanulságos ismertetését azon hő óhajjal, bár minél több lehetne birtokunkban, hozzálűződnek a Kincses Lázár megható szavallata, A légy s Asszony szeretnék lenni mulattató monológok, A hajótörés s a Boncteremben realisztikus, vonásai; majd újra halljuk az Erd-ei áhítat, Hervadoz a nyárfa lombja, A gonosz szív melódiáit, megcsendülnek fülünkben Chopin, Mozart, Erkel, Delila, Doppler, Rieding, Sipos, Bethoven, Róbert, Káldy Mayerbeer akkordjai s feltűnnek a bájos Sellők, íme néhány vonás körünk életéből, azt hiszem, hogy csak a közóhajnak adok kifejezést, hogy jegyzőkönyvileg nyoma legyen annak, hogy körünk szép : élete éppeu szeretett elnökünk minden szépet, jót js nemeset felkaroló lelkesedéséhez fűződik, mert bár j testben távol van tőlünk, lelkesítő szelleme itt lebeg közöttünk s buzdít bennünket, de jegyzőkönyvileg köszönetet kell szavaznunk, mint egyedüli jutalmat minden közreműködőnek,a kik lelkesedésükben igazi áldozatot hoztak, mert idejük jó részét rájuk nézve tán múló értékű, de ránk nézve nagy lelki haszonnal járó élvezetre, munkára fordították : igaz örömmel említem föl, hogy évek óta ismételhetjük legmelegebb köszönetünket Sült Józsefné, mint a zene s jelenleg a sziui szak eluöknőjének, Harmos Zoltán úgy is mint ügyvezető alelnök, úgy is mint az irodalmi szak eluökéuek, s Gáty Zoltán előadónak, örömmel mondom, mert nevük állandósága azt jelenti, hogy körünk virágzik, mert az ő tapasztalt buzgalmuk nem engedi, hogy hervadozzon, lauI kadjon, szívből kívánjuk : ad multos amms ! Köszönetünket kell kifejeznünk egy új erő, dr. Körös ; Endre előadónak, a ki első működésével, a s/.iui [ előadás mesteri rendezésével teljes mértékben kivívta | a kör elismerését. Itt az ideje, hogy egy láthatatlan j kézről is megemlékezzem, a ki ez év történetének megvalósításában kiváló helvét biztosított magának, ' mert minden egyes zeneszám szép sikerű az ő, a nagy közönség előtt láthatatlan fáradozásához fűződik s ez Csoknyay Erzsi úrhölgy ; azt hiszem, körünk hő óhaját fejezem ki e szavaimmal: ne lankadjon lelkes türelme, melynek annyi élvezetes estet köszönhetünk. Ez körünk rövid története, az egész történeten oly szellem, a tiszta szépnek keresése húzódik végig, a mely megvalósulva látható éppeu annak a nagy férfiúnak műveiben, kinek nevét viseli körüuk, Jókaiéban, kinek szellemét nem ingatta meg a fin de siocle. Messzelátó bérctető, a honnan csak a szépre nyílik kilátás : Jókai Mór művei. Ama lidércfény, mely posványok között inog, de csak ott üti ki magát, hol valódi értékes kincs van eltemetve, lobog Jókai műveiben, ő is az életben jár, de csak kincseket, szíve kincseit szórja el műveiben, nem tépi le a szaiszi képről a fátyolt, mint a verista, hogy adjon egy darab meddő véres igazságot az illúzióért, minden művén ott az a valószínű igaz, az az illetetlen hamv, de a' mely mégis igazi húst takar, igazi magot rejt, ott az a lenge báli szövet, melyen sejtelmesen, de a valódi élet csillámlik át; élnek műveiben az emberiség régi, örök, kiirthatatlan ideáljai s ezeket csak meséli, meséli semmit sem okoskodva, nem tartozik az analitikusok, a szépirodalmi lélekbúvárok iskolájához, a mely sokszor már a pathologia körébe vág, nem hive a Bourget-féle elméletnek á lélek kétszerességéről, sem a psichio-patriatikus rendszernek, lelkesülni csak egyért tud : a magyarságért, különleges csak egyben : a magyar nemzeti érzésben ; eszménye a magyar, magyar az ő történelmi múltjában, népéletében s társadalmábau, művei alapulnak az emberiség egy örök eszményén: a hazaszereteten s az erős nemzeti érzületen s ezért fönn is fognak maradni, a míg magyar -él ; költészetével Dem az igazságot prédikálja, nem javítani akarja a társadalmat s mégis egyet nem lép át soha : a tiszta erkölcs, a lelki nemesség határát; tisztán művészi hatásra törekszik, tisztán művészi célja van : érti s érzi az örök igét : „Költő ! imádd, testesítsd meg a szépet, a többit bizd a többiekre." (Éljenzés.) Karcsuy István pénztárnoki jelentéséből itt közöljük a fonto-íabb adatokat: Jieré'el. Maradvány 1 KS Iii. évről készpénzben 10 frt 24 kr, Pápa r. t. város adománya a honvédszoborra ílUÜ frt, 1K97. dec. 11-én a sziuházbau tartott előadás tiszta jövedelme K4 frt 49 kr, ihászi-i csata emlékkönyv eladásából 17 frt 25 kr, Tagsági díjakból Ü24 frt ót) kr; összesen 742 frt , l )K kr. Kiadás. Házbér 101) frt, szolga fizetése 51) frt. helyiség felszerelésre ;57 írt .'10 kr, helyiség világítás és fűtésre ;17 frt 7 kr, nyomda-költség 1897. évről B8 irt 25 kr, könyvek, hangjegyek ényomtatványok 2S) frt 57 kr, zongorabér 4li frt,. posta- és bélyeg-költségekre 1 frt 14 kr, 1*97. dec. 81-én tartott tombola estély költségei 2í> kr, hangszerek árában 1894. és 181)5. évről ;J() frt, takarékpénztárba letét J500 frt; összesen i'llíSI frt 5lj kr. Vagyoni állapot. Készpénzben 72 frt K2 kr. 11(391. és 1843. sz. takarék betétkönyvek szerint 898 frt 7 kr, tagdíj hátralékok .'l.'i5 frt; "><s:>.c^-v. lílOf) frt Kii kr. Glinde jelentéseket és a pénztári számadás', örvendetes tudomásul vette és elfogadta a közgyűlés, a tisztikarnak és az estélyeken működött tagoknak pedig köszönetet szavazott. A megüresedett két igazgatósági tagsági helyre Kri*z* Jenőt és Németh Istvánt választották meg egy hangúlag s ezzel a közgyűlés az elnök zajos éljenzése közt véget ért. Magyarország Amerikában. Ugyanaz a dí<zes közönség, mely a Jókai-kör közgyűlésén jelen volt-- megszaporodva a 7 óra felé nagy számban érkező, s a Jókai kör által meghívott vendégekkel, — nem közönséges szellemi élvezetben részesült, végighallgatván egy geniális tiatal tudósnak szabad előadását azokról a magyarokról, akik Amerikában keresnek uj hazát és boldogulást. Dr. Het/edH* Lóránt, ki főkép e kérdés tanulmányozása céljából töltött 5 hónaput Amerikában, már megjelenésével megnyerte a közönség rokonszenvét, előadásával pedig meghódította minden hallgatóját. Több mint egy órahosszat tartott felolvasása érdekfeszítő', szellemes s a mellett tanulságos és mindenek fölött tartalmas volt. Előadásának első része az ágensekről szól, kik népünket Amerikába csábítják, akikkel szemben más segítség nincs, minthogy össze kell őket törni. A New-Yorki, az Ohió állambeli, a clevelandi és chicagói magyarok keservesen szomorú állapotát festette le ezután élénk színekkel. Az Ohió állambeli magyar telepről szólváu, elbeszélte, hogy a magyarok örökösen zsörtölődnek egymással. Építettek egy templomot közösen a tótokkal, később magyarok és tótok hajbakaptak s a püspök így döntött: A templom a tótoké, mert azok többen vannak. Más városban is fordult elő ily eset, hol a magyarok voltak többségben. Itt ugyanez a püspök így itélt: A templom a tótoké, mert a magyarok többen vannak, építsenek azok másikat. Érdekesen beszélt a chikagói nó'kérdésről, nagy hatással a penszilvániai magyarok elnyomatásáról. Végül áttérvén előadásának legfontosabb részére számadatokkal mutatja ki, hogy mit vesztünk a kivándorlással. Valamint elnyomta Európa Ázsiát, elnyomni fogja Amerika Európát. Ez elnyomás egyelőre Magyarországot éri legsúlyosabban. Gabonatermésünket, bányáinkat, ökör-kivitelünket tönkre tette Amerika, most népünk vérét kívánja s nyakrafőre üldözi künn a mieinket. Ennek illusztrálására mondja el a hazletoni vérengzés megrázó történetét, hol huszonhárom magyart koncoltak fel ok nélkül s a tett elkövetőit a bíróság — felmentette. Vérünk védelmezésére el kell követnünk minden tőlünk telhetőt, a visszaérkező visszaüldözötteket a középosztálynak kell magához emelnie, magába szívnia. A munkással kezet fogva kell az új társadalmat megteremteni. Csak nagy vonásokban ismertethettük itt a valóban éles megfigyelő képességre,
