Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-03-20
XXV. év 1898 ö. március 20. 1*2. SZÁM. PAPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca Síifi. Kiadóhivatal: (íoldberg Gyula papirkereskedésp. Főtér. Laptulajdonos: dr- Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: clr. Iiöx-ös EndreElőfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kiad ó h i v a t a 1 á h o z k ii 1 d e ti d ö k. A lap ára: Egész évre li írt, fölé vre ;i frt, negyedévre 1 frt úU, Egyes szám ára 15 kr Üiiiiepi beszéd. Pápa Yáros képviselőtestületének 1848. március 15. félszázados évfordulója alkalmából tartott díszközgyűlésén elmondotta G-yurátz Ferenc, ág. ev. püspök. Minden nemzet életében találhatók nagyjelentőségű események, melyek történetének forduló pontját képezik s kijelelik jövő fejlődésének az irányt. Hatásukat a rohanó idő szárny verése nem töri meg, sőt ez, mint a tengerbe hulló szikla nyomán támadt hullámgyürü tovább haladásában egyre nő és szélesb körben tért ölel át. Hazánk története is beszél uj korszakot jelző eseményekről s ezek között az ezredéves múltban a/, egyik legkimagaslóbb nemzetünknek újjászületése, melynek most ünnepeljük félszázados jubileumát. lsdS tavasza egy fényes lapot irt be hazánk történetébe: a politikai s jogi viszonyok átalakulását s .-he/, a legközelebbi bevezetést jelzi március lö-iko, melyen oly lélekemelőén nyilatkozott meg a szabadságot, jogegyenlőséget hangoztató közvélemény. Kzen átalakulás fontosságát még inkább méltányolni tudjuk, ha visszatekintünk a megelőző' korra. A szathniári béke után — 1711 —történetünk hosszú időn csak a hanyatlás tanújeleit sorolja fel. A iii-inzet, mintha elvesztette volna a szabadságért eddi:; vívott harcok után önbizalmát: mindig több p-üMi enged a kormány abszolút uralmi törekvéseiii-iw A társadalmi élet terén nyelvben, szokásokban '•"liaiuosuii gyengül ellenállása az idegen behatás í'lait. A vezérszerepre hivatott felsőbb osztályok versenyeznek a külföldinek utánzásában, őseik nyclv<-in'k elhanyagolásában. A század vége felé fel iiang/.ik ugyan a zsenge magyar irodalom serkentő -/ava, de meg ismét elvonta a Ügyeimet, lekötötte ; iz "rőt, az egész Európát megrázkódtató s a jelen •v.á/ud másfél évtizedét lefoglaló francia háború. Az l!-ilf)-ben létrejött béke úgy látszott, hogy kurópa szerte a szabad eszmék temetését, a reakció teljes diadalát jelenti. Ennek hatása érezhető volt honunkban is. A politikai élet mezején csend borongott, az országgyűlés összehívása évről-évre késett. Az ország fontos érdekeinek vezetése a nemzet megkérdezése nélkül folyt. A magyar költők fájdalommal tekintenek a hajdani nagyságáról lehanyatlott nemzet sivár jelenére, s mintha tört remények omladékáu kesergnének, lantjukon a hazafias dalok zengése közben a panasz s vád hangja szólal meg. Az egyik régi dicsőségünknek az éji homályban késedelmezésén bánkódik. A másik búsan sóhajt: „Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény, hanyatló szép hazám." Kölcsey összehasonlítva a fényes múlttal a vigasztalan jelent, ily Ítéletet mond: „Más faj állott a kihunyt helyére, gyönge fővel, romlott, szívtelen. A dicső nép, mely tanult izzadni, izzadás közt hősi bért aratni: névben él csak, többé nincs jelen." Még Petőfi is, a szabadságharc Tirtéusza, szégyennek vallja, hogy: „Mi nálunk nem is hajnallik még, holott másutt már a nap úgy ragyog." Es ebben az elfogulatlan vizsgáló minden lépten-nyomon az elmaradottságot láthatta. Az ország, főkép e század első negyedében még egy jelentőségét, hatalmi súlyát vesztett, a középkori viszonyok bilincsei közt megrekedt állani képét mutatá, melyet a kormány örökös tartományai érdekében törekedett mind jobban kihasználni. Mint hegyek ormain a romok, a rendi gyűléseken a sérelmi politika, a szakadatlan panasz, meddő tiltakozás, a mult nagyságának csak szomorú töredékei valáuak. ] A nemzetet voltaképcn csak a pár százezer tagot számláló kiváltságos remi képezte. Az ezen kívül álló nép milliói ki voltak zárva az alkotmány sáncaiból. A nemesi rend egyedül birtokolta a jog áldásait, a többi osztályok számára csak a kötelesség terhei maradtak. Ezek hordták az állam fentartására a szükséges pénz s a véradót. Az urhériség, ősiség lekötötte a földet, a jog és szabad niozirás hiánya a lakosság legnagyobb részének értelmi, anyagi erejét. Magukat túlélt, korhadt intézmények gátolták a versenyt, az usztályérdek túltengése akadályozta az erők egyesítését magasi) közcélokért. Az áldástalan viszonyok azon aggodalmat kelték a jobbakban, hogy ha még tovább terjed az elnetnzctlenedés, még tovább késnek a haladást megnyitó reformuk: akkor az álhunalkotás közelgő ezredévi jubileuma a magyart a db-telen enyészettel kipusztult népek temetőjében fogja találni. De nem ; az a nép, mely a múltban oly nagy hivatást teljesített, védte a szabadságot, -/ázadokoii át vérzett a keresztyénség s n míveltség oltalmazásában, mely annyi dúló vihart kiállt: most a béke korszakában a munkatérre hivó verseny elől nem dőlhetett sírba. Ii népnek joga volt még szebb jövőt reményiem, csak erejének tudatára kellett ébrednie. Es az ébresztők még jókor megjelentek. Az lS2f)-i országgyűlésen már ügyeimet érdemlő hatással nyilvánul azon irány, mely felismerve a hátramaradás okait, nem pusztán egy osztály kiváltságának, hanem az ország, az összes lakosság közérdekének szolgálatára érez hivatást. Fellép Széchényi István, a közügyek lelkes apostola és a lángész akadályokat tördelő, uj alkotásokat szülő ertjével küzd, buzdít szóval, tollal s megragad miudeu áldozatra kész honszeretetével. () első sorban a nemzeti mívelődés emelését, a földmívelés, ipar, keresltedéi? és fellendítését, a közjólét előmozdítását tekinté legközelebbi feladatának azon hitben, hogy a raívelt vagyonos nép biztosabb sikerrel munkál a nemzetet megillető jogok visszaszerzésén is. Majd fellépnek a politikai jogok bajnokai: Wesselényi, Deák, Kossuth, kik azt hirdetik, hogy az ország önrendelkezési jogának kivívása, a polgárszabadság kiterjesztése az első cél, mert a nép szabad mozgást nyerve fejtheti ki teljesen erejét a míveltségért, anyagi jólétért folyó versenyen. E nagy férfiak törekvése mozgásba hozza a társadalmat, pezsdülni kezd az ébredő nemzet ereje. Az érdeklődés a közügy iránt egyre nagyobb arányokat ölt. Bár a vélemény szabad nyilvánítását a hatalom üldözi: a sajtó élénkül; úgy itt, mint a ly .rr/i/,: ,»r. :i rendi kivált sok köztudatra az>-n iir.izgyüléstermekbcn kifejtő viták tisztázzák a nézeteket. A szabad eszmék hódítanak, gyökerűt ver a meggyőződés, hogy a hazának lehanyatlott tekintélyét, hitelét egyetlen osztály : a kiváltságom rend nem emelheti fel, erre az összes nép erejének egyesítése szükséges. Ez pedig c.-ak a polgárjogok kiterjesztésével a néposztályokat elválasztó korlátok ledöntésével eszközölhető'. Mint az ujbor uj tömlőt, az uj eszmék uj intézményeket igényelnek. A kebleket álhatóira a honszeretet varázsa. Éledt a munka kedv, az áldozat készség a hazáért. Csak az volt meg a kérdés-, mikor, mennyi küzdelem után, mily mértékben valósítható meg a kitűzött cél? Ily viszonyok közt nyílt meg az l s 17. ii"V"!sibérre Pi.•/.<-<in/ban 'V-z-hivott iiw.á<rsryillé>. A szabadelvű párt élén ott voltak mint vezérek: a bölcse-égéről, mély belátásáról hírneve- Deák Ferenc és Kos-uih Lajos a nagy uevü szónok, ki : úgy ti szószékről, unni a sajtóban • ily \iy••>/.<'< »*r- ív vívta a harezot az előítéletek ellen, oly hatalmasan emelte súgót, lm ÍV a nemzet j-Óvője < ;vz .ilkiiminy. in';:' a nép közkinese elvála-zthatlan d egybe forr!. lSi* február havában épen a király leiratra adandó válasz felett fd\t a vita, midőn egyszenv megjön a párisi forradalom híre, - megérteti mindenekkel, hogy sz;ik-é_res a magvai- alk-jlmány k»Vdé-ének mielőbbi békés n.egoldá-u. < '•:;'<: 'v.:\ t reménylhető, hogy a jöhető külbonvodalütak a f" dehnet és a népet egyetértésben, a helbékét bi/to 1 sítva találják. 1 Majd ismét az a hír hangzik, hogy 1>«V S !R>II j is a forradalom zá-zlaja leng. Ekkor a kormány \ hívei iclhagynak a reformok további ellenzéseivel ! s az országgyűlés egyhangúlag elfogadja Kos-mii | indítványát, hogy a nemzet jogos kívánalmait j feliratba foglalva István főherezeg vezetése alatt i-*y küldöttség terjessze () Felsége elé. A párisi, a bécsi események hire gyújtó hatás; gyakorolt az ország fővárosára: Pestre is. Nagyszámmal volt itt képviselve a már hazafias szellemben nevelkedett ifjúság. Sokau voltak, kik már az irodalmi téren vagy szószéken széles körben ismert nevet vivtak ki maguknak. Ezen ifjúság keblében hullámzott legerősebbéi! a lelkesedés, mely kihatott a lakosság többi részére is. Az itt kifejlődött közvélemény volt az országgyűlési szabadelvű pártnak is egyik erkölcsi támasza. Az ifjúság Petőfi, Jókai, Vasváry Páltól vezetve márc. 12-én gyűlést tart s felirat küldését határozza el az országgyűléshez és e feliratban ily cim alatt: „Mit kivan a magyar nemzet?' 1 , 12 pontban foglalja össze annak jogos követelésit. Márc. 15-éu az ifjúság a polgárok tömeges résztvevőse mellett ismét gyűlésre jön össze s lelkesedéssel hallgatja Petőfinek ez alkalomra irt s elszavalt riadó költeményét: „Talpra magyar, hí a haza!" A sokaság a legközelebbi nyomdához vonul, kinyomatja a 12 pontot cenzori engedély nélkül.
