Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-02-27

s ugyancsak sietni kellett a felolvasónak a felolvasás vége felé. mert attól kellett tartanunk, hogy ez a két legtürelmesebb hallgató előbb fogy el, mint a felolvasásra váró kézirat. Nem tudom vájjon akkorra már négven is lettünk-e volna hallgatók. Az ismeretterjesztő egyesület nyomdokaiba lépett, a csak néhány évvel ezelőtt megszűnt közművelődési egylet. A közművelődési egyesületek annak idején par excellence magyarosító hivatással alakultak de ilyen irányban az egyesületnek Pápán, — hazánk egyik legmagyarabb városában. — semmi teendője sein akadt s azért ez is felolvasások tartásával igyekezett maga iránt némi érdeklődést kelteni, de minden siker nélkül. Alig 1—2 felolvasás volt az egyesület egész fennállása alatt, mely azután teljesen be is szüntette működését, s utóbb a Jókai-körbe beleolvadt. A Jókai-kör nem annyira a Szabad .Líceumhoz hasonló szakcélok elérésére, mint inkább városunk társas életének fejlesztésére törekedett s így természetesnek találjuk, ha programmjából szándékosan kihagyta a tudományok népszerűsítését célzó előadásokat és inkább a könuyebb zsánerű szórakoztató felolvasásokra, továbbá zenei előadásokra iiktetu« a fősúlyt. A leányegyesület direkt azon czél elérését tűzte ki hivatásául a mely a Szabad Líceumok programmjában is kiváló szerepet játszik, t. i. a helybeli iskolákban négy polgári osztályt végzett leányoknak tovább képzéséi. Kétségtelenül a leányegyesület az eddig említett egyesületek közül a legnagyobb szorgalmat fejti ki a felolvasások tartásában. Az ősz elejétől tavasz végéig hétről-hétre rendesen megtartja vasárnapi üléseit, még pedig a tagoknak állandó nagy érdeklődése mellett. IOzt az érdeklődést azonban nem oly programmal tudja folyton ébren tartani azj egyesület, mely a Szabad Líceum czéljainak megfelelő volna. Nem kritikát akarunk gyakorolni azzal a megjegyzésünkkel, ha azt állítjuk, hogy az általános műveltséghez megkívántató irodalmi, történeti sorozatos előadásokkal, sőt esetleg háztartási kurzusokkal nem ártana az egyesületnek egyébként elég gazdag programm ját kibővíteni. Az iparosok önképzőköre egy kissé elzárkózik a nyilvánosság elől, működését ebben az irányban nem kisérhetjük eléggé figyelemmel, de nem igen hallottam, hogy az iparosokat érdeklő szakkérdések népszerű modorban való ismertetése ott rendszeresítve volna. Természetes, ismét csak azért nem, mert nem tudják a tagok érdeklődését ily előadásokkal lekötni. A kereskedelmi önképzőkörben több ízben tettek kísérletet oly előadásokkal, a melyek már tényleg egészen beleillenek a Szabad Líceum, keretébe is. Igy magam is hallottam ott néhány igen szép és laikusok által is könnyen megérthető modorban tartott előadást a kereskedelmi jog, váltójog és könyvviteltan köréből, de hát persze ezeknek a. tudományoknak egyike sem alkalmas arra, hogy akár hegedű vagy zongora kísérettel, avagy énekszóval adják elő, sőt a Mark Twainei ötletekkel avagy Sipuluszi adomákkal és szellemi sziporkákkal való fűszerezésre sem kínálkozik ezekben elegetidő alkalom s igy ezek sem mutathattak fel valami különösebb eredményt, s a mi a legnagyobb hiba ezek az előadások sem lettek állandóan rendszeresítve, s úgy tudom, hogy ez nem az előadókon, hanem a hallgatóságon mult. Mindezekből mi a tanulság? Az, hogy ítz összes egyesületek az ismeretterjesztő' felolvasások helyett kénytelenek voltak humoros felolvasásokkal, szavalatokkal, zeneszámokkal tarkított programmot összeállítani, ha csak a legcsekélyebb érdeklődést is biztosítani akarták. Nem akarom én ezeknek az előadásoknak értékét kicsinyelni, de tény az, hogy közönségünk csakis ezek iránt tudott érdeklődni, — s a mi fő — csakis ezekre ment el hallgatóságnak. A mint egy kissé szárazabb volt a felolvasó témája, már akkor a hallgatóságnak nem az volt a célja, hogy az előadásra figyeljen, lepedtek és a színtársulatnak volt egy ezüst pénzdarabja, elkezdődött a szellemidézés. Hányszor, de hányszor csalódtak, de hányszor teljesült is a vágyak . . . Most végtelen elkeseredettségében újra a régi í-zellemismerősoihez folyamodott volna, ha lett volna egy ezüst forintja. A zárda törvényei tiltiák a pénzt. Kapókat, éjjeleket töltölt ágyán fetreugve, gondolkodva, tépelődve, hol vegyen pénzt. Mert nem akarta titkát elárulni senkinek . . . Roror Benedikta nevünnepe volt. A zárda növendékei elhalmozták virággal, süteménnyel. Soror Friderika meglátta, hogy egy kis szőke leányka bokrétája között egy ezüst forint csillog, kandikál kifelé. Látta azt is, hogy Soror Benedikta a zsebébe csú>ztalta a neki szánt pénzt. Felfutott a cellájába, ráírta egy szent kép hátuljára: „Láttam van egy ezüst forintod. Eldugtad. Hozd el ma éjjol hozzám." S. Friderika. Leszaladt vele és átadta neki a szent képet névnapi ajándékul . . . Megkezdődött a szellemidézés. Azóta minden éjjel órákat töltöttek el a szellemek társaságában . . . Ma jó napjuk van, úgy látszik. Feszült ügyelemmel, vágyakozással teszik ujjaikat a forintra, Máris mozogni kezd. Még a lélegzetüket is visszafojtják. Soror Friderika tudni óhajtja ki az ő védő szelleme ? A pénz ismét visszatáncol a kör közepébe. Nem akar mozdulni. Várnak . . . Soror Friderika kérdezi: Miért nem mozdulsz? A forint majd bogy nem ugrál, alig tudják az ujjaikat rajta tartani. A V betű felé tart. Gyors egymásutánban következnek a betűk: Vegyétek le a gyűrűtöket . . . Lehúzzák ujj okról a gyűrűt. De megremegnek bele. Fekete karikagyűrű, rajta Jézus szive. Az apáca mátkagyürüje, mellyel magát örökre eljegyzi, Ismét rátették most már gyürütlen kezüket. A médium Soror Friderika szól: Ki a védó'szellemem ? Sátán. Rémülten tekintenek körül. Vérök lüktet, agyuk majd kipattan úgy ég, szivük hangosan, erősen ver. Egy apácának sátán a védőszelleme. a hallgatók minden igyekezete ilyenkor már inkább csak abban összpontosult, hogy egymással vetélkedve nyújtogatták a nyakukat és ágaskodtak, hogy megtudhassák, vájjon hány lapot tart még kezében a felolvasó. Dr. Hoffner Sándor. A vízdíjak. Az állandó választmány értekezlete. — 1898. február 23. — A vizdíjak megállapításának és miként való beszedésének kérdésébea lapunk indította meg a vitát, s hosszú időn keresztül folytonos cikezéssel mindezideig napirendet) tartottuk a kérdést. Most, midőn az ügy végleges rendezése mindjobban sürgős szükségnek mutatkozik,— mert hisz már csak néhány hónap választ el minket attól az időponttól, a mikor a kész vízmüvet a közhasználatnak lehet átadni —• örömmel és elégtétellel konstatáljak, hogy a lapunk hasábjain felvetett sok jó eszme nemcsak, hogy szerfelett tanulságos anyagot szolgáltatott a közgyűlés elé terjesztendő szabályrendelet tervezethez, de éppen a mi lapunkban jelent meg az a javaslat is, mely ez idő szerint, mint a városi tanácsnak javaslata, még csak egy bizalmas értekezleten képezte ugyan megvitatás tárgyát, de valószínűleg ezt fogja a városi képviselőtestület is elfogadni. A városi tanács ugyanis azt a tervet tette, magáévá, a mely lapunk 4-ik számában jelent meg s mely a vízdíjnak az egyes házakban levő lakrészek számalioz képest való kivetését kontemplálja. E körül folyt az az érdekes és tartalmas vita, melyet az állandó választmány tagjaiból összehívott s e hó 23-án tartott értekezleten hallhattunk. E javaslattal szemben természetesen voltak többen, még pedig azok, kik nézeteiket lapunkban kifejtették, kik nem a lakrészek után, hanem a különböző állami adók után óhajtják a vízdíj megállapítását, de az értekezleten megjelentek többsége a lakrészek alapján leendő kivetés álláspontjára helyezkedtek. A kik a tanácsnak tervét általánosságban elfogadták, azok figyelemre méltó kifogást a javaslat részletei ellen csak azon ciinen emeltek, hogy a külvárosban levő, 1, 2 vagy 3 szobás lakás nem helyezhető egy osztályba a belvárosban levő ugyanannyi lakással biró, de négy-ötszörös értékű lakásokkal. E részben felmerült az a terv, hogy a lakásokat illetve De hát Soror Friderika kóristanő volt. Ha remeg is a hangja, de mégis kérdezi: Sátán itt vagy ? Itt. Mond, itt fogok-e meghalni? Nem. Hol? San Remoban. llogyau ? Elsorvadva . . . Mitől? Pokoli kín . . . Szerelem. Vágy. Epedés . . . Ki visz oda ? Gróf. Felesége leszek-e? Nem. Hát? Még nem tudni. Mikor lessz az? Nemsokára . . . Veled leszek . . . Borzongás futja végig testüket Mindkettőnek izzadság csorog a homlokáról, rémület, rettegés fogja el egész valójukat. Még szeretne Soror Friderika tudni valamitHalkan suttogja: