Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-02-13

engem, mint jó katholikust lázított fel legjobban az a látvány, midőn vallásom hirdetőit még éjjelenkint is házról-házra láttam járni, feszületté! kezükben, a népet, i'6'leg ennek nöi nemét, majdnem hipnotizálva és arra kényszerítve, hogy a feszületre esküdjenek meg, hogy csak a néppárti jelültre szavazzanak és ennek megtagadása esetén átokkal sújtván a népet. Hát ez talán többet használt a népnek, erkölcseit inkább nemesítette, mint az a pár forint, melyet fuvar fejében szerzett és mellyel legalább egy jó napot szerezhetett magának a nép! ? A mi a gabonaárakat illeti, tiszta véletlen, hogy most oly magasak, de ezen magas áraknak igen kevés hasznát veszik a gazdák, mert igen kevés gazda van ilyenkor, kinek még eladó gabonája lenne, sőt ellenkezőleg, igen sok olyan van, ki kénytelen drága pénzért most cselédeinek kielégítésére gabonát venni; különben is a tavalyi termés legtöbb helyen oly rossz volt, hogy a magas árak nem sokat segítenek, mikor nincs mit eladni ! Soraim végén esak azon csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy épp az Alkotmány, mely Magyarország legnagyobb birtokosai egyikének lapja, kelt ki a földbirtokos osztály egyik szerény tagja ellen ' Bauer Antal, orsz. képviselő, földbirtokod. Rendőri hír *) Irta: S. K. A „Pápai Lapok" január 30-iki számában a következő rendőri hír olvasható: „A múlt hónap elején a főutcában, a városház körül elveszett egy eszme : a városunkban felállítandó népkonyha eszméje. A becsületes megtalálót felkérjük, hogy az eszmét a polgármesteri hivatalba bevinni szíveskedjék. A megtaláló jutalma szegényeink örök hálája s egész városunk elismerése lessz." Természetesen az eszme megtaláltatott. De mit ér az eszme egyedül, ha kivitele meg nem V Az eszme feltalálója miatt f'elkophatik az éhező szegénység álla, ha az nem valósul megNépkonyha! Ez a szó maga megadja a választ. Hölgyek kezébe való ügy ez. A tűzhely, a főzőkanál, a fehér kötény, ez a nő rendeltetése. Pápa város hölgyei, kik annyira lelkesednek a jóért, a szépért, a nemesért, fogják meg erősen a gyeplöszárát a népkonyha eszméjének, ne engedjék ki kis kacsóikból ezt az ügyet. Bizonyára nagy, igen nagy érdemet, önbecsülést szereznek vele. Mert a népkonyhánál csak is egy szentebb hely van : a templom. Az írás is mondja: „Nem csak Igéből él az ember." Nem bizony. Példa rá az a sok szánalmas, toprongyos, kérges tenyerű ember, a kinek szemében az élet utáni vágy, az önfenntartás ösztöne csillog, a ki mikor tél, hóvia idején meglátja a népkonyhában a párolgó, finom illatú, forró levest és azt néhány krajcárjáért kaphatja, könny csillog szemében, a megelégedés, a boldogság, a megvalósult vágy könnye. Milyen gyönyörű azt nézni, mikor kétszáz ilyen ember eszik. Csend, mély csend lenne, ha az evőeszközök nem zörögnének. Öreg, összetöpörödött bácsik, anyókák, a kik már nem képesek egyedül főzni, üatal munkások, munkásnők, gyermekeik, a kik mind-mind keresik a napi kenyeret, jönnek itt össze. Az öreg díjnok a legnagyobb étvággyal falatoz a drótostót mellett. Nincs itt durvaság, kétértelműség, de még hangos szó sincs, mindenki önmagával foglalkozik. A tűzhelynél pedig sürög-forog az asszonynép. Szakácsnő, felügyelő hölgyek vezetése alatt. Kipirult rózsás arcuk gyönyörűMosolygás, megelégedettség sugárzik egész valójukon. Mert nem csak levest kapni. Főzeléket marhahússal. A leves, a főzelék marhahússal *) Vidékről, egy hölgymunkatársunktól kaptuk az alábbi, megszívlelésre méltó sorokat. és egy jó darab kenyér 12 kr. Jóllakhatik vele I egy jógyomrú ember. J>

;

> hogy kapkodják f> | túrós tésztát! A pörköltet! Ünnepnapon pecsenye is járja 14 krért, vagy rétes. Ks ehhez mind-mind uöi kéz kell — meg pénz. Az utóbbi természetesen a legfontosabb. Adja a város a helyiséget. Adjanak össze a jólelkek egy-két garast és megvan. Azután megy magától is. Pápa olcsó város. Itt néhány száz forinttal meg lehetne kezdeni. Egy-két hónap alatt létrejöhet, ha a kezdet nehézségeivel megküzdenek. Tegyék meg hölgyeim! Holnap mindjárt. Kapacitálják a polgármestert. Menjenek el hozzá küldöttségileg. Azután ha ad helyet, gyűjtsenek pénzt. Hisz Pápa és vidéke elég gazdag ahhoz, hogy adhasson! A berendezéssel ne tessék nagyon gavalléroskodni. Majd csak akkor, ha az „üzlet" megy. Ugy értem, mennyi lesz a látogatója? A megnyitásou én is ott leszek, gyönyörködve a pápai hölgyek müvében, a kiknek jutalma a szegények forró imája, örök bálája s az egész város osztatlan elismerése lesz. A viszontlátásra! A vízvezeték költsétjeíliez. Bár sokan szóltak már a vízvezeték költségeinek fedezéséhez, a kérdésnek egy lényeges oldala mégis érintetlenül maradt. Hogy sokan szólnak a dologhoz, azt egészen természetesnek lehet találni. Az volna csak érthetetlen, ha közönyösek volnánk iránta. De hát nem vagyunk azok; sőt dicséretre méltó buzgósággal rajta vagyunk, hogy megtaláljuk a legméltányosabb kulcsot. S mivel még elég időnk vau a végleges elhatározásra: remélhetjük, hogy meg is fogjuk azt találni. Hát mi a kérdésnek az az érintetleuül maradt oldala? Az, hogy azok, kik bevezettetik a vizet házukba: kivétel nélkül az utca közepétől fizessék a fölmerülő költségeket. Vannak u. i. igen széles utcák, a hol a viznek az utcán átvezetése tetemes költségbe fog kerülni. Ilyen első sorban a Fő-utca és a Jókai-utca, de ilyen az Uj-utcának jórésze is. Már most az eddigi terv szerint pl. a Griff fogadóval szemben levő házakba ha bevezetik a vizet, itt fel kell szedni mind a két oldalon az utcakövezetet, fel kell törni az aszfalt-kocsiútat s természetesen újra helyre is kell állítani és fizetni kell a hosszú csővezetéket is. A Grill' vendéglőbe pedig bevezetik a nélkül, hogy akár csak a járda-aszfaltot is fel kellene törni. Igen könnyű belátni, hogy az utca egyik felén lakók 50, 60 sőt 80 írttal drágábbért fognak hozzájutni a közös vizhez. Vagyis, hogy többen nagy előnyben részesülnek mások kái'ára. Már pedig minden közintézményt, ha csak lehet, úgy kell megvalósítani, hogy szembetűnő előnyt senki se élvezzen mások kárára; olyanok kárára, a kik velük egyenlően viselik a közös terhet. Itt pedig nyilvánvaló, hogy a közös költségekhez ugyanazon kulcs szerint járulunk. Megvárhatjuk hát, hogy a házunk faláig egyiknek se kerüljön többe a viz, mint a másiknak. Hogy a ház falán belül kinek mennyibe kerül, az a berendezéstől s tisztán az illető helyi viszonyaitól függvén: kizárólag az illetőnek a dolga. Ezek alapján egészen természetesnek találjuk, hogy habár nem az utcák közepén megy is a vízvezeték — mint a hogy természet szerint mennie kellene, ha t. i. nagyobb akadályok nem állanának útjába — az utcák középvonalától fizesse bármelyik soron lakó is az utca-vezetékre eső költséget. Ezzel semmi méltánytalanság se követtetik el azokon, a kiknek ilgy szólva az ablakuk alatt vannak a csövek lerakva; mert ahhoz a csőhöz csak akkora joga van egyik sornak, mint a másiknak, vagy másként: mindenki megvárhatja, hogy neki se kerüljön többe a főcsőhöz férés, mint másnak. Arra az ismert ellenvetésre, hogy igy esetleg fedezetlenül maradna bizonyos összeg, s ezért nem lehet elfogadni ezt a különben teljesen igazságos módozatot, válaszom ez a kérdé<: hát azt a nagy összeget a mibe az egész vízvezeték kerül, azt a talán 160-180 ezer irtot ki fizeti meg? Mi, mindnyájan; mi adózó polgárok, egytől egyig! De hát ugyan mit gondolnak, mennyire rúghatna föl az az esetleges különbözet? Én nem hiszem, hogy, ha csakugyan áll is elő különbözet, többre rúgna egypár ezer forintnál. De én kétlem, hogy ennyire is felmegy! Azt moudják, hogy ha bevezetteti valaki olyan a vizet, a kihez az egész utcán, át kell vezetni s mégis csak a felét fizeti, a szemben lakó pedig nem vezetteti be: akkor itt már előáll egy fedezetlen összeg! Ez tökéletesen igaz. De míg egyrészről nincs kizárva, sőt valószínű, hogy később az ilyenek is be fogják vezettetni a vizet s igy a költséghiányt pótolni fogják: addig másrészről nem szabad számításon kívül hagyni, hogv olyan eset is lesz akárhány, hogy a kinek a során elfut a viz, az bevezetteti, a szemben lakó pedig nem. Nos, itt meg több lessz a bevétel, mint a kiadás! Valóban kevés különbözetet lehet itt fölvenni. Oly keveset, a miért épen nem lenne érdemes a város lakossága leiénél azt a keserűséget okozni, hogy a mit egyenlő áldozat árán szereztek, ahhoz nem férhetnek egyenlő módon, lleméljük, hogy felszólalásunk nem lessz eredménytelen. Városi képviselő II. Színház. llövid téli szezonunk immár vége felé jár. Bárúdy társulata, miután hiába küzdött pár héten át a közönség részvétlenségével a jövő hét elején elhagyja városunkat. Mellőzés jutott e derék, jó és igyekvő társulatnak osztályrészéül, meg nem érdélett mellőzés, mert hisz az igazgató alkalmat nyújtott közönségünknek, hogy szinmú'vészetüuk két kitűnőségének vendégjátékában gyönyörködhessünk. Fái Szeréna után e héten K. Ile.gyi'ssi Mari lépett i fel kétszer, s valóban szinte megtbghatlan a közönI ség érzéketlensége, mellyel ily megtiszteltetéssel izemben — mint K. Hegyessi Mari föllépései viselkedik. Mulfc szombaton színpadunkon először Nióbe került színre összevágó szép előadásban, melyből különösen a címszerepet alakító Jeszenszkyné emelkedett ki. Az életre kelt Niobe szobor szerepében a görög nő pátoszának, siráukozásának, fennséges taglejtéseinek viszásságát a modern emberek között, a tragikáuak e sajátos torzképét jól átértette és kitűnő" alakításban mutatta be. Mellette főkép Jeszenszky tűnt ki, de Csányi, Képes, Szabóné és Szabadhegyi is közreműködtek, hogy a kis számú közönség elejétől végig kacagás közt nézze végig a mulatságos színdarabot. A vasárnapi gyér hallgatóság A notredame-í toronyőr romantikus borzalmasságait élvezte Quasimodo címmel. Pelsöcy sok erővel alakította a címszerepet, Jeszenszkyné pedig érzéssel és hatással játszott Esmeralda cigányleány szerepében. Kedden Csányi Juszti jutalomjátékául Géczy Istvánnak Az ördög mátkája c. népszínműve került szinre nálunk először. A Gyimesi vadvirág írójának e darabjában is élénken lobog a drámai szenvedély. A lelki küzdelmek feltárásában Géczy valóban mester. Hangulatképei hatásosak, nyelve színes, és a székelység tájszokásainak ügyes beszövése sajátszerüen eredeti zamattal fűszerezi a darabot. A címszerepben B. Csányi Juszti tüntette ki magát és a csinosan előadott új népdalokat a kicsi, de lelkesült közönség zajosan megtapsolta. Jó volt Jeszenszkynének Annája és ügyesen oldották meg feladatukat Bárdy, Szabadhegyi, Képes és Pintér. A komikus elemet Jeszenszky képviselte nagy sikerrel, mint Hirös Firtos Están, kinek kezében a a kacagtató szerep szinte kabinetalakítássá vált. Meglepők voltak a Torockó és vidékéről bemutatott Ízléses stílszerű népviseletek, a mint hogy egyáltalán megérdemelte volna a nagy gonddal szinrehozotti darab a közönség nagyobb érdeklődését,