Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-02-13

XXV. év. 1898. február 13. i. szám. PAPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkosztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, b'őtér. Laptulajdonos: clx-. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: dr*. ívör'ös EncLr-e. Előfizetések és hirdotósi dijak a lati kiadóhivatalához küldendő k, A lap ára: Egész évre (5 frt. félévre H frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára lő kr. Ä vita végén, Semmi sem bizonyítja jobban a vízvezetéki dijak megállapításának fontosságát és mindenkit érdeklő voltát, mint az a körülmény, hogy a városi tanács ismert javaslata óta alig múlt el hét, melyen lapunk is ne foglalkozott volna a vízvezetéki díjak kérdésével, ujabb és ujabb módokat proponálva a városi tanács javaslatával szemben. Ha visszatekintünk a lefolyt vitára, első sorban is csak örömünket fejezhetjük ki a fölött, hogy ez a fontos kérdés ily beható megbeszélésben részesült. De nemcsak az érdeklődésről tanúskodnak e cikkek, hanem arról is, hogy a eikkezó'k mind inás véleményben vannak az alapot illetőleg. <A hány fej, annyi külön vélemény — idézhetnó'k az ismert mondást, mert szinte kaleidoszkópszerü változatokban merültek föl a különböző nézetek lapunkban s egyebütt a vizdij megállapítására nézve. A miben mindnyájan megegyeznek: az az ipari célokra felhasználandó viznek külön megadóztatása. Ez teljesen méltányos s a nagyobb vizfogyasztók is bizonyára szívesen vetik ennek magukat alá, föltéve, hogy járulékuk nem lessz magasabb, mint az az összeg, melyet vizbeszerzésre eddig kiadtak. A dolog nehezebbik része azonban ott kezdődik, a. hol arról van szó, hogy az ipari vizdijak által nem fedezett összeg hogyan, mi alapon osztassék föl? Hallottunk oly nézetet, mely az egész összeget egyszerűen az összes adónemekre vetendő pótadó utján véli fedeztetni; hallottunk oly nézetet, hogy az ös>/,egből (><)''' vettessék ki a házbéradó után, 40" a többi adónemek után; egy másik nézet különböző ",'

0-ot javasol a különböző adónemek szerint; ismét másik a házbéradó mellett a vizet bevezető lakások után szobadíjakat, is ajánl kivettetni; hallottuk hangoztatni, hogy a vizdij tisztán a .szobák száma után vettessék ki; volt oly nézet is. mely a vízfogyasztás mérvét vette alapul — szóval a legkülönbözőbb és legellentétesebb nézetek merültek föl a vízdíj megállapítására. Nem szándékozunk ezen nézeteket ezúttal bírálat tárgyává tenni, mert elérkezettnek látjuk az időt arra. hogy a hírlapi vitatkozásokat fölváltsák a tanácsterem tanácskozásai s a kérdést, a mihez eddig nyilvánosan csak városunk és a képviselőtestület tollforgató emberei szólottak, most már a zöld asztal mellett próbálják meg egy vagy más irányban eldönteni. Ezen döntés alatt azonban korántsem végleges döntést értünk. A végleges döntéssel kell hogy várjon még a képviselőtestület. Időnk úgyis van elég. A vizmű csak május—június hónapokra készül el teljesen s így a vízdíjakra vonatkozó szabályrendeletnek is csak akkorra kell készen lennie, sőt ha esetleg későbbre készülne is el, akkor is lehetne visszaható t. i. július 1-től kezdődő erejűvé tenni. Amivel éppen nem az elodázás mellell akarunk szólni, mert kívánatos mégis, hogy már a májusi megyegyülés fogialkozz<'k a vizdijszabályzattal. Végleges döntés helyett tehát csak komoly megvitatást s ezen megvitatás alapján egy új javaslat elkészítését értjük, í hiszen — mint halljuk — maga a tanács is szükségesnek látja egy új tervezet clké! szítését. Nézetünk szerint mielőtt ez új ! javaslat készítésére kerülne a dolog, volna legcélszerűbb a diskussziónak helyet adni, s akár a viz és pénzügvi bizottságot, akár az állandó választmányt, akár a képviselőtestületet egy bizalmas értekezletre összehívni. Ezen értekezleten ki fejlői Illetnék egy általános nézet s a váro<i tanács ennek j alapján készíthetné el javaslatát, hogy az 'még március második felében a képviselőtestület által is letárgyalható legyen, mert így 'már a májusi megyegyülés foglalkozhatnék ja szabályzattal s városunk háztartásában a regálé kötvények megszűnő jövedelme nem okozna zavart, mert pótlására ott lenne .'• vízdíjakból befolyó összeg. TÁ R C A. A szerelem bibliája. Míg mások — az élet vásári zajában A piacra állva ütik a dobot, Addig én — magányom rejtett, néma csendjén Elvonulva félre, munkához fogok. írom és csak írom a daloknak könyvét; Míg vágyok hevítnek, míg emlékezem, Míg e szívnek csak egy dobbanása lüktet, Míg a tollat birja reszkető kezem. írom és csak írom a daloknak könyvét; Nem zavarja lelkem serami földi nesz, Almaimmal fel az Istenekhez járok . . . E könyv: „a szerelem bibliája" lessz. Hogy ha ezt megírtam, nem éltem hiába ; Ha benne csak egy szív enyhülést talál: Lezárhatja ekkor — zárja is le ajkam, Megváltó csókjával a szelíd halál. Soos Lajos. Kuruc győzelem. (Vígjáték 8 felvonásban, irta: dr. Nyikora József.) Modem költészetünknek a történeti tárgyak iránt való közönyét untig eleget hallottuk már emlegetni. Hallottuk az okot is, melyből e közöny szükségszerűen következik : a kozmopolita áramlatok között a sajátlagosan nemzeti, és nemzeti történeti tárgyak iránti érzék hiányát. S e sajátságosan szomorú helyzeten nem történeti tárgyú elbeszélésekre, drámákra pályázatok kiirása, hanem egy nagy, egy geniális poétának fellépte segíthetne, ki a modern kor ízlésirányát a nemzeti múltból merített tárgyakon érvényesíteni tudná és ezzel követöket, hivatott utánzókat teremtene meg. A míg ez meg nem történik, addig a történeti irányú költői művek kénytelenek a régi, jól ismert utakon járni, régi és jól ismert eszközökkel hatni. Nem is a mai kor szemüvegén kell ezeket néznünk, hanem vissza kell magunkat abba az idó'be helyeznünk, mikor még a nagy naturalista irók nem hódították meg, nem verték bilincsekbe a művelt világ ízlését, hanem a nemzeti tárgy eleve jóindulatot, sőt félsikert biztosított az írónak. A „Kuruc győzelem"-nek érdemes szerzője is ezeken a régi nyomokon jár. Indítékai, meseszövése, jellemei inkább a Kisfaludy Károly vígjátékainak, mint a mai szini irodalom hatását mutatják. Mintha meg sem érintette volna az új idők szele, naiv vígjáték korszakunknak egy posztumusza ez a színdarab, melynek történeti hátteréül a Rákóczy-szabadságharc szolgál. Ivár, hogy e háttér nincs jobban megvilágítva, kár, hogy a kornak eszméi nem domborodnak ki a szereplők jellemeiben, a mi pedig minden történeti irányú műnek egyik első' kelléke. Nem élrs ellentéteket kerestünk mi a kuruc meg a labanc kapitányban, de mindenesetre több nemzeti vonást, mint a mennyi Rosenkranc és Kakucsi kapitányokban felfedezhető. A Rosenkranc parancsnoksága alatt levő Torz-a várában (költött hely Pápa közelében) játszik a cselekvéuy. Az első felvonásban megismerkedünk a kapitánnyal és Lidi nénjével, ki sok évig tartó harag után látogatóba jön testvéröecséhez. Bámulva értesül itt, hogy öccsének egyetlen gyermeke nem fiú, hanem leány, még pedig igen gyáva és félénk leány, holott ő azt hitte, bogy fiú. A felvonás végén labanc katonák fogva hozzák Kakucsi kapitányt, kitől szavát veszi Rosenkranc, hogy a szökést nem kísérli meg, s aztán szabad járást ad neki és vendégéül fogadja. Eddig az első felvonás. A sovány tartalmat hallván, bámulva kérdheti az olvasó, bogy hogy lehet ennyiből egy egész felvonást teremteni. Megadjuk a feleletet: Epizódalakokkal és epizódjelenetekkel. Mindjárt az első felvonásból is látható, hogy nem a cselekvény a fő ereje a szerzőnek, hanem igenis az epizódjellemek. Ezek közül Deli, a hegedős,