Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-02-06
XXV. év. 1898. február ö. G. szám. PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNY Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca • Kiadóhivatal: GoJdberg Gyula papirkereskedése, Fölér. Laptulajdinios: dt-, Peuyves.>y Ferotvo. Felelős szerkesztő : dr. Kőrös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a 1 n p k i a d ó h i v a t a 1 á h o •/. k ii 1 cl e ti d ő k. A lap ára: Egész évre (i tri, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr A szabadság napja. Költő megénekelte, történetíró komoly betűivel feljegyezte ; 1848. március 15-ike nem szorul a hírmondó gyönge szavára. Az eszmék, melyeket életre hozott, egy egész nemzet köztulajdonává váltuk, egy modern nemzeti állam fennmaradásának alapjául szolgáltak, új és új intézmények, a felvilágosodott előrehaladás megannyi tényezőjének kimeríthetlen forrásaivá lettek. A késő utód nem is tudja többé, hol és mikor látja eredményét a nagy napnak, hol és mikor élvezi gyümölcsét annak a fának, melynek magvait öü esztendővel ezelőtt hintette szét termékeny anyaföldön a márciusi szellő. Ezért szükséges tehát mégis, hogy emlékét ismét és ismét felújítani segítsük, hogy újból és újból hálás szívvel gondoljunk a nagy, a dicső napra és annak megteremtőire, a hősökre, kiket rajongó hódolattal kell, hogy emlegessen az utódnak ajka. Hálás kötelességet teljesítünk ez által, és érdemeket szerzünk a mi" utódainkkal szemben. Mert hisz addig nem lehet e nemzet csüggeteg lemondásnak rabjává, addig mindig bízni fog önmagában, ezeréves múltja alatt megszerzett erejében, míg a szabadság napja ismét és ismét visszatér ragyogni fijlibünk. Es ha megemlékeztünk e napról minden évfordulóján, most midőn ötvenedszer készül visszatérni hozzánk, a szokottnál nagyobb lelkesedéssel kell, hogy üdvözöljük, nagyobb fénnyel kell, hogy megüljük. ünnepeljünk ! Szálljon ima az egek urához, hogy március lő-ike eszméit nemzetünk nagyjainak szivébe adta és megvalósulni engedte, hogy aztán a szabadságáért küzdő nemzetet oltalmazta, a rabságban szenvedőt el nem hagyta, és végül megváltást nyújtott neki, mely megvalósította, a miért annyi hős küzdött és vérzett. Es tegyen tanúbizonyságot az ifjúság, hogy érti és méltányolja az ötven év előtti ifjúság halhatatlan munkáját és érdemeit, eszméiért tud lelkesülni és pedig méltóan azoknak nagyságához. Es a polgárságnak minden rétege vegyen részt az ünnepben, hisz mindenkinek jutott a márciusi napok bő adományaiból, legyen is hálás érte mindenki. Ünnepeljünk! Városunk legutolsó közgyűlésén már szószólója akadt a közóhajnak. A város el is határozta, hogy díszközgyűlést tart, melyen ünnepi szónok fogja a nap jelentőségét fejtegetni. E közgyűlésre bizonnyal meg fogják hívni a nagy időknek még városunkban élő tanúit, s midőn a közgyűlés az 1848. március lö-ike és 50-ik évfordulója emlékének jegyzőkönyvében megörökítését határozza el, bizonnyal odaiktatja 4N-as agg honvédjainak neveit is. E közgyűlés határozhatná el, hogy a Főtér az ."j()-ik évforduló emlékére Szabadsági érnek neveztessék. Tán gyűjtést is indít e közgyűlés Petőfi .Sándor és Jókai Mór mellszobraira, melyeket a .szabadságszobortól jobbra-balra lehetne felállítani és ez által - a főiskola és színház oldalt és a háttérben, középen a szabadságharc szobra — egy oly teret lehetne létesíteni, mely szimbolikusan a magyar irodalomnak, tudománynak és művészetnek a szabadság eszméjétől való áthntoítságát fejezné ki. A közgyűlésen azonban, bármily fényes és méltóságos lessz is, nem vehet részt a városnak minden polgára. De igenis- résztvehet az ünnep előestéjén az általános kivilágításban, eivouulhat az ifjúság fáklyáinak fénye mellett a szabadságszohor elé és ott hallván a halhatatlanok dicsőítését, hazafias lelkesedéstől áthatott szívéből kitörhet az érzés és ég felé szálló énekben felzendülhet a Himnusz. Ep úgy részt vehet másnap a saját vallása szerinti isteni tiszteleten. Mert bizonnyal városunk minden templomában hálaadó isteni tiszteletet fognak e napon tartani. S hogy mindenki megjelenhessék ezeken, szünetelni fog a munka ; a szellemi TA RCA. Azt mondják . . . Azt mondják, bogy szegény vagyok, Még egy tanyám sincsen, Haramia betyár vagyok, Hogy megver az Isten. Azt mondják, hogy lovat lopni Hét megyébe járok, Hét megyében, hét falúban Szeretnek a lányok. Azt mondják, hogy — mit bánom én, Akármit beszélnek. Mért tagadjam, úgy sem hisznek A szegény legénynek. Nem vagyok én haramia, Duhaj betyár fajta, Az volna az, a ki mondja, Beste lelke rajta. Nem kötöm el senki lovát, Már minek is kötném, Akkor már én a vármegye Rabkeuyeréfc enném. Mit bánom, ha bét megyében Szeretnek a lányok, — A hetedik vármegyébe Csókot lopni járok. Istvánll R. János. A ki irigyli a feleségét. Irta: Vértessy Gyula. Vannak, a kik rőfös árukban utaznak, vannak, a kik díszműárukban, esernyőkben, festékekben és vannak, a kik hangulatokban. Ez utóbbiakat kissé választékosabb kifejezéssel poétás embereknek hívják, köznyelven pedig bolondos legényeknek. És a köznyelveknek tulajdonképpen vau is valamelyes igazuk. Rossz áruban utazunk és sok rossz portékát adunk el, olyanokat, a melyekről magunk is hisszük, hogy jó. Akkor, mikor kínáljuk. Hogy például tovább ne menjek, egy-egy ilyen hangulatvigéc hányszor beszél örök szerelemről, mikor tulajdonképpen csak a szerelem hangulatáról van szó. Es akkor, abban a percben, mikor a szerelme erősségét dicséri, hát maga is hisz benne. Azután jön a másik és annak kínálja a portékát. Sokat adogat el a szivéből, csakhogy senkinek sincs haszna belőle. Neki magának pedig a _ legkevesebb. És teljesen igaza volt György úrnak, mikor a minap kijelentette előttem, bogy a világ legszánandóbb teremtése. Örökké szerelmes és fogalma siucs a szerelemről. Nincs ; mert az csak nem lehet szerelem, a ini egy-két napig tart. Azonban ezt a kijelentést megelőzte egy barátságos rajtacsipés. Az úrfit elfogtam az utcán kalandok vadászgatása közben. Csúuya, esős idő volt. Az áprilisi idők legjavából való, olyan se téli, se tavaszi idő, a mikor az ember igazán nem tudja, hogy mit csináljon. A szobában, ha nem liftének, hideg van arra, hogy ott üljön az ember egész nap, ha pedig befőttet, akkor megfájdul a feje, mert az az egy pár márciusvégi meleg nap elszoktatta az embert a mesterséges melegtől. Szóval olyan idő volt, a melyik könnyen rádisputáltatta az emberre a muukátlanságot. Elindultam csavarogni az utcákon, a mi különben is nem utolsó mulatság ilyen csatakos időben. Az ember felveszi a sárcipőit és for ever! Fel, az úgynevezett esős kalandokra! Néha négyes s ötös mezőnyben is futnak a lovagok egy-egy alsószoknya után. És a hölgyek ; különösen azok ; a kiknek nincs félretiprott sarkú cipőjük, ellenben van csinos, csipkés, selyem alsószoknyájuk, azok vidáman lebegtetik ki az ingerlő selyemsávokat a diszkrét felfogott ruha alól — csak éppen annyira, hogy a sétáld lovagok sorakoznak utána, mint például a versenyeken az úrlovasok a starter zászlója után. Némely szép nő arcocskáján csintalan mosoly
