Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-12-04

Nem feledkezve meg ezekről a rendkívüli terhekről és figyelemmel kísérve a városi rendes kiadások emelkedő irányát, a közel jövő feladatának kell tekintenem a városi költségvetésnek oly kiadásoktól való megkönnyebbítését, a mely kiadások viselésére a város kötelezve nincs ós nem is lehet, ily tehermentesítésre önként ajánlkozik a hitfelekezetek segélyezési tétele. Ha tehát bekövetkeznék az az idő, a midőn a város nem lenne hajlandó segélyezni a hitfelekezeteket, úgy a felekezeti oktatás költségei teljesen a hitközségek adójából lenne fedezendő, s a hitfelekezeti adó ennek következtében nagyobb súllyal nehezednék az adózóra, mint most. A vázolt körülmények között én részemről örömmel fogadnám a pápai összes íelekezeti népiskolák államosítását, mert nemcsak elvi és nemzeti követelmények kielégítését látnám abban, hanem anyagi előnyöket is, s mindezeken felül remélni lehet még, hogy a különböző felekezetek gyermekei közös iskolában nyervén oktatásukat, egymáshoz simulnának, egymást szeretni és tisztelni tanulnák meg s az életbe nem vinnék ki azt a felekezeti egyoldalúságot, a mi a felekezeti nevelésnek természetes következménye. Harmos Zoltán. A borhamisítás. (K. II.) Az a feltűnő eset, mely a pécsi Eugelcég nevével kapcsolatosan nyilvánosságra került, jóllehet valósággal kompromittálja a magyar borkereskedelmet, mégis örvendhetünk, mert napirendre hozta a borhamisítás ellen való mozgalmat s megadta az első' lökést azokban a keretekben, a melyeknek célja a magyar borkereskedelem hírnevének megvédése, illetőleg helyreállítása. Csudálatosképpen sokakra nézve meglepetés volt az a kép, mely a lepel lerántása nyomán borkereskedelmünk viszonyaiból feltárult. Mintha előbb semmit sem tudtak volna azokról az üzelmekről, melyek a hazai borkereskedelem egész vonalán •évek óta észlelhetők. Az óriási filoxera-pusztítás óta a magyar borkereskedelem kezeiből ki volt véve az az anyag, mely mindaddig keresetének főforrásául szolgált és tulajdonképpen a szétzüllés sorsa várt reá. Az ilyen állapotban, a mikor a viszonyok úgyszólván a megélhetés feutartáíára utalják az embereket, a nélkül, hogy a segítségre lehetőséget nyújtanának, leginkább ilyenkor támad a visszaélés, melynek keletkezését akként megérteni és megmagyarázni lehet, de azért természetesen helyteleníteni kell. Hogy az ilyen módon eredt borhamisítás micsoda óriási mértéket öltött néhány év alatt, arról számszerű fogalmat alkotni alig lehet. De kellőképen jellemzi a borhamisítás óriási méreteit az a lény, hogy a filoxera általános elterjedése következtében semmivé lett bortermelésünk dacára a magyar borkereskedelem majdnem teljes mértékben és egész területével fenn tudta tartani a magyar bor vevőközönségét. A magyar bort ma is éppúgy mindenütt és éppoly általánosan árulják, mint a régi jó időben: csakhogy most olasz lőrét avagy valamely vegyi terméket takar a magyar vignetta. Viszont azonban, ha vevőközönségét megtartotta is, hitelét teljesen elvesztette a magyar bor; az évek folyamán belement a nagy fogyasztó-közönség tudatába az a felfogás, hogy az tulajdonképen a magyar bor, a mely például az Engel-cég pincéiből kikerül. A felujulás elején levő hazai bortermelésnek nincsen nagyobb akadálya ennél a felfogásnál. Mert talán semmilyen más kereskedelmi cikk nem igényli annyira a feltétlen bizalmat, mint a bor, melynek adásvétele mindenkor bizonyos mértékben bizalmon alapul. Es vájjon, hogy bízzék az a külföldi kereskedő a felújított szőlők tökéiről származó magyar bor jobb minőségében, a mikor éveken át félrevezették a vevőközönséget s a műbőrhöz hozzászoktatták. És az árak? A magyar bor árát a késő jövendőre nézve is alaposan megrontotta a borhamisítás. Mert például az a külföldi kereskedő, a ki az Engel-cégtől és nagyszámú hasonló társaitól 12 —14 írtért vette az úgynevezett „ó bor" hektoliterjét, vájjon mit felel majd annak az ugyancsak pécsi termelőnek, a ki sok ezernyi befektetéssel helyreállítván szőlőjét, az uj borért 18—20 forintos árat kér ? Természetes, hogy az Engel-félék borát veszi meg, mivel bizalma egyikhez sem lévén, hát legalább olcsón akar vásárolni. Ilyen helyzetet teremtett a borhamisítás általános elterjedése ebben az országban. Nem volt ez titok a kormáuy előtt sem, de a harmadéves bortörvény, sajnos, semmit sem segített a bajon; nem akadályozta meg a borhamisítást, sőt bizonyos mértékben a törvényesség külső színét is megadta neki. A termelők hiába panaszkodtak, a hatóságok hiába büntették meg példányképp az egyes eseteket, nagy átalánosságbau mégis tovább folyt a borgyártás. Pécs, Szegszárd, Eger és a magyar bornak egyébb világhírű termelőhelyei most egy-egy központjává lettek a borhamisítás ipartelepeinek. Végre az Eugel-féle eset kifakasztotta a sebet és beláthattunk általa a kelevény belsejébe. A közvélemény felháborodása megtette a kellő hatást és az a nyilatkozat, melyet a képviselőházban Darányi földmivelésügyi miniszter adott, megindította a borhamisítás ellen való akciót. Most már nincs is, a mi feltartóztathatná; a magyar bor hírnevének megrontói kell, hogy kipusztuljanak az utolsó szálig mind. A földmivelésügyi miniszter erélyes eljárást igért a borhamisítás elleu. Nincs is kétségünk benne, hogy igéretét beváltsa s most már várjuk azokat a sürgős rendelkezéseket, melyek ez ügyben szükségesek. Tisztában vagyunk ugyan azzal, hogy e rendelkezések nyomán semmivé lessz a magyar borkereskedelem, (már tudnillik az a borkereskedelem, melyet fentebb jellemeztünk) de másrészt tudjuk azt is, hogy ezt az írást feltétlenül keresztül kell vinnünk, ha a szőlőfelújítás idejéig tabularását akarunk csinálni a magyar bor értékesítésének mezején. Nincs a mi feltartóztasson berniünket ebben, uem lehetünk kimélettel sok száz borkereskedő kenyér vesztése miatt sem, mert. sokkal fontosabb a nagy cél és sokKal jelentősebb az a sok millió, amit a szó'lő-felűjításra fordítunk, semhogy a visszaélést, még ha ezer ember élt is belőle, tovább megtürhetnők. A türelemből amúgy is több volt a kelleténél. Várjuk tehát Darányi rendeletét. Ha a miniszter szigorúan csinálja meg utasításait és gondoskodik róla, hogy ezeket, a hatóságok pontosan hajtsák végre s ezenfelül is a magyar társadalom a miniszter felhívásának megfelelően támogatni fogja ezt az Augiászmunkát, akkor rövid idő alatt újra tiszta lessz a magyar bortermelés minden visszaéléstől. Akkor aztáu sokkal jobb reményekkel folytathatjuk a szőlőfelújítás nagy feladatát. Népszerű előadások. Mintegy tiz hónappal ezelőtt e lapok hasábjain bírt adtunk arról, hogy a tudományos ismeretek népszerűsítése és szélesebb körben terjesztése céljából Szabad Liceum név alatt új társaság van alakulóban városunkban. Hírt adtunk arról is, hogy az új társaság iránt nagy érdeklődés nem mutatkozott, s hogy a nagybizottsági ülés öt tagú szervező bizottságot küldött ki alapszabály kidolgozása, tagok gyűjtése stb. céljából. Lapunk, mint azt f. é. febr. 27. és márc. fi-iki számában rész — Tudom! Ne folytassa! Csak az uramat ne hozza elő, most is valahol a cserebülyi zsombékosban puskáz, nem törődik velem, soha, soha sem tudtam őt igazán szeretni! . . . • •- Hát azok a füredi esték ? Phnlékszik. ugye emlékszik még rájuk, a mikor a kis Jolánka, ott a Keresztesiek yachtjában átölelte a maga nyakát s úgy súgta fülébe . . . azt a valamit! - Gyermekeskű volt az Joláu! Nem is lett megtartva! Pedig . . . — Edcs Oszkái', ne tegyen szemrehányást érte, lássa a viszonyok s szüleim akarata volt, maga pedig még csak akkor végezte a technikát! — Hagyjuk ezt Jolánka! Minek feltépni a begyógyult sebet! Keressünk inkább vidámabb emlékeket ! . . . — Nem bírtam tovább folytatni, mert az a bájos szőke fej ott pihent már a vállamon, éreztem arcomon a pihegő kebel forró lehelletét, mely perzselt s felkavarta a véremet, karjaim között tartottam hát azt a gyermeket, akiért valamikor odaadtam volna az életemet! A mint reám nézett, szemcibeu a szenvedély tüze lobogott s éreztem mint kúszik fel arcomon az a bársonyos ajak, hogy ajk az ajkon egy végnélküli csókban egybeforrjon ! . . . Egy pillanatra elragadt a hév, a szenvedély, de azután . . . idegesen nyúltam az asztalom melletti villanyos jelző készülék csontgombjához . . . még egy pillanat . . . s ... a jelzésre felriasztott gátőrök telefonjai őrült csilingeléssel szólaltak meg a falon, szétriasztva, kettészakítva ezt az érzelgős jelenetet. — Nem 1 Becstelen asszonynak nem akartam tudni azt, akit valamikor annyira szerettem! . . . Es ő észrevette a cselt! Ijedten rebbent fel a zajra s mikor a telefon kagylóján a legközömbösebb kérdésekkel halmoztam el a szegény megriasztott embereket, — félrehúzódott tőlem s csak egy pillanatra láthattam még a félhomályban, most már a szégyentől bíbor színben égő arcocskáját, boszút lövelő tekintetét. Aztán úgy becsapta az ajtót, hogy megremegtek a gyenge alkotmány deszkafalai. Azt azonban hallottam még, mikor fogai között sziszegte: — Nyomorult! Gyáva! ! . . . Ez a két szó a fülembe zsongott sokáig s bár éreztem az azokban rejlő vád jogosulatlan és igaztalan voltát, mégis bántottak véghetetlenül. Enyhületet, nyugalmat keresni a szabadba indultam hát, s a csendes néma őszi est annyira amennyire le is csillapítá lázas idegeimetOlyan jól esett a magány! Végig jártam a magas töltést egész a „keresztgátig" s jobbról a még le nem tarolt nádas csendes sziszegése, balról a megrendszabályozott Tisza mélyen eső felszinén egy-egy hullámfodor csacska csobogása; mind-mind vigasztalni látszottak. Szinte hallani véltem a mint mondogatják : „Felejtsd el! Hisz nem ezt szeretted te valaha! Nem ezt a szenvedélyes, igaztalan asszonyt, hanem azt a másikat, azt a bájos, szőke — álomképet!.'" Csak a késő éjjel vetett vissza hajlékomba, de szinte álmatlanul virrasztottam át az éjszakát, úgy az estéli jelenet, mint a felújult emlékek hatása alatt. Pedig kár volt azokat megbolygatni. Ébren talált a reggeli jelentést tevő partfelvigyázó is, s csak akkor kezdtem végre felocsúdni az álomlátások tömkelegéből, a mikor újra hallottam azt a megszokott durva hangot a mint a jelentését elvégezte: „Árad a Tisza, — mérnök úr! ! Aligha meg nem indul a „zaj", de azért baj nincs! Kár volt ám talpou tölteni az egész éjszakát!" Ha tudta volna, hogy most az egyszer nem a hivatali buzgóság okozta ezt az ébrenlétet! ! — —