Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-11-20

1S98. november 20. hivatkozhatom, ki — tagadhatlan ellentétben argumentációjával — Véleményes javaslata 215. lapján a messzeségre azt mondja: „ez magában egy csöppet sem döntő ok." Már pedig, ha ezt koncedáijuk, akkor a másik okot, hogy az út az aszfalt-út végétől a kérdéses telekig rossz, döntőnek mégkevésbé tekinthetjük, hisz míg a messzeség megváltoztatása, ha a képezde ott kinn épül fél, nem áll hatalmunkban, az út megjavítása mindenesetre hatalmunkban áll. Nagyon röviden végezhetünk a másik f'őérvvel, mely a képezdének tervbe vett elhelyezése ellen tanügyi szempontból hozatott fel. Nem azért, mintha itt a pro- és contra vitatkozásnak hálás tere nem volna, hanem azért, mert én e pedagógiai kérdés vitatását szivesebben látom szaklapokban, a hol az érvek sokkal részletesebben fejthetők ki, mint egy társadalmi heti lap hasábjain. Igy csak röviden két tény konstatálására szorítkozom. Egyik az, hogy a tanítóknak a gazdasági téren intenzivebb oktatására vonatkozó törekvések nem mai keletűek s nem a jelenlegi földmivelésügyi miniszter befolyásának következményei, hanem népünk gazdaságilag válságos helyzete folytán indikálva már egy évtizedes múltra vezethetők vissza, a mennyiben az amerikai szollőiskolák felállítására (1887: 3ŐS82), a méhészeti oktatás ügyének felkarolására (1880 : 317">2), a selyemhernyó tenyésztésére (1890 : 1202Ö) vonatkozó miniszteri rendeletek mind ezeu iránynak kifolyásai, s ezen irány a ÜÜ-es években csak erősödött. A másik tény pedig, a melyet szintén konstatálni óhajtok, az, hogy a földmivelésügyi miniszternek s azoknak, kik vele ogy nézeten a képezdét a földmíves iskola közelébe akarják elhelyezui, ezen törekvé,M> nem valami pedagógiai abszordum, vagy a mint Szováthy úr mondja: „némely embernek az a gondolata, hogy csak akkor ihatik jóízűen, ha korcsmában iszik", hanem a szemléltető oktatásnak, t.'oineuius ezen legnagyobb pedagógiai eszméjének a jelzett irányban való teljes megvalósítása. Különben a képezde igazgató tanácsa is hivatkozott határozatában helyesli ez irányt, hiszen a "Woyta telket csak azért ajánlja, mert „itt a tanítónövendékek célba vett intenzivebb gazdasági oktatása szintén elérhető", s részemről sem tudnék oly hely választásába belenyugodni, a mely ezen célúak elérését nagyon megnehezítené. A telek messzeségéből és ezen pedagógiai szempontból folyó indokok folytán Szováthy Lajos úr egy oly helyet jelöl meg, mely ellen ezeu aggályok felhozhatók ne legyenek s ez — a Woyta-t&\ek. E teleknél természetesen felmerül az aggodalom, hogy az a maga 1440 [Jöl területével a célra elégséges lev<z-c? Szováthy Lajos úr úgy látszik maga sem egészen biztos e felöl, mert mig kezdetben csak a tanítóképző számára felajánlandó terület a Woyta-féle telek átadását hangoztatta: legutóbbi: 8000 Qöl legyen, cikkében már a Woyta-Horváth-féle cgyesíteudŐ s az intézet a íoldmivesiskola közelében helyezlelkekrűl beszél, mint olyau területről, mely a ^ tessék el, s képezde céljaira — azonban jegyezzük raeg jól: I interuátussal kapcsolatos legyen. internátus nélkül — elégséges lessz. j Szovéithy Lajos úr ellenben azt mondja: S ezzel eljutottunk az utolsó ponthoz, melyet i területnek elég 1440 vagy 2000 Qöb meg kell világítanunk, t. i. az iuternátus kérdésé- J nR helyeztessék el a íoldmivesiskola közelében, A tanfelügyelővel folytatott tárgyalásokban hez mindenütt internátussal kapcsolatos képezdéröl volt szó. Szovédhy Lajos úr „Véleményes javaslatában" 1807. év február 12-éu ezt mondja (0. lap): „a helyi viszonyok és körülmények mérlegelése azt a meggyőződést érlelte meg bennünk, hogy ide (t. i. Pápára) bentlakásra berendezett képezdei épület ne legyen internátussal kapcsolatban. Ha e szembeállítást jól szemügyre vesszük, s ha meggondoljuk, hogy a város bármely pontján állíttassék is föl a kormány kegyességéből a képezde, a város közgazdaságilag és szellemileg csak nyerhet, ha nem tévesztjük el szem elől, hogy Vargyas Endre ez ügyben hivatalos személyiség volt, míg Szováthy - I -o.' " ' j-• ~o ö —••-j szükséges." A képezdei igazgatótanács 1897. nov. I Lajos úr csak magánnézeteket nyilváníthat: azt 11-én tartott gyűlésén 10. pont alatt azon kéréssel hisszük nyilvánvaló, hogy az ildomosság legelemibb fordul a minisztériumhoz, hogy tekintettel a növeu- követelményei sem engedik meg, bogy a város mint dékek nagy számára, az internátust ne 100, hanem ' ji

yen _ a

kár képviselőtestülete, akar tanácsa utján — lf)0 növendékre rendelje el építtetni. Szovédhy ' meghozott határozatának megváltoztatására a miniszúr ezt a határozatot e lapok október 2-iki száma- tóriumnál lépéseket tegyen. Nem a város, hanem a ban, mint saját törekvéseinek is elismerését közli, s , képezdei igazgatótanács az egyedül illetékes és jogomégis 3 héttel utóbb október 23-án már az internátusról, mint az ő felfogása szeriut föl nem állítandóról ír, s érveléseinek egyik fő fegyvere az, hogy a városi lakosok házaikat növendékek lakásra fogadásával fogják értékesíthetni. Oikküuk nem polemikus iráuyú s így uem időzünk ezen, a korábbi és későbbi nyilatkozatok közti világos ellenmoudásnál, de nem bocsátkozunk sult ez ügyben mozgalmat kezdeményezni, s a képezdei igazgatótanács, melynek feladata tisztán a tanügyi érdek szolgálása: meg is tette, a mint e lapok olvasói Szováthy úr cikkeiből is tudják, a lépéseket, a a mennyiben fölhívta a kultuszminiszter figyelmét a j "Woyta-telekre s a telkek megvizsgálása céljából egy : pedagógiai szakértő kiküldését kérelmezte. De nemcsak az ildomosság, hanem az eszépedagógiai fejtegetésekbe sem, már csak azon okból i ; / TI i / • 1 ö ö •' ö ' Iyesség sem engedik meg, hogy a város az igazgatóséin, mert magunk is helyesebbnek tartjuk az ' , , • i .. n , • T

T" , -i <?•••, ' b 1 . t tanács jogkörébe vágjon. Ha — tegyük tol — a externátust, s így nézetünk Szováthy igazgató úr

Ul i , ,,, ., , . , •/ ••,(.„„ > o. fa o kevt szakértő nvilatkozatai alapján a miniszter a legutóbbi kijelentésével összeesik. De a tényállás Woyta

.

telek raell

;

tt nvi

l

a

tkoznék," s fölhívná a várost minden oldalról feltüntethetése céljából szükséges- '

k Atengedésére

. a varosnak még ra

indig vau nek látjuk egyszerűen jelezni az irányt, mely alkudozfisokra> mo(]ja g egetleg kieszközölheti, hogy | a két rendszer szempontjából ez idő szeriut a minisz-! M építkezésre ajánlott 30000 frt a telek árába tériumban uralkodni látszik, s erre legalkalmasabbnak • betudassék

. De lm a vílros maga ajánlgatja a véljük, ha idézzük Sebestyén Gyulának „Elemi is- j Woyta

.

Horv

átb-telkeket: semmi kilátásunk arra, Mai tanító- és tayütónöképzésünk fejlődése" cimű i hűgy a mimszter a mál

. megaj

/

ul

iott 30000 írttól művéből, mely mű a vallás és közoktatásügyi eltekintaen> s így a vár08 ez összegen felül még miniszter megbízásából készült, a következő helyet: ! egy m

0O frtos telket is kénytelen volna átengedni „azon társadalmi rétegek, melyekbe a képzőintézeti növendékek nagy része került, a képzőintézetek hatásos ellenőrzését lehetetlenné tették, s szellemi és erkölcsi nevelő befolyását erősen csökkentették, ha meg nem bénították. Nem is volt a mind gyak• rabban és mind érezhetőbben jelentkező bajnak más ! orvossága, mint az áttérés az externátus rendszerét röl az internáláséra." (Id. m. 45. lap.) j Foglaljuk össze most már a helyzet teljes feltüntetése céljából röviden az álláspontok ellentétességét. A kultuszminiszter megbízottja Vargyas Endre révén kívánta, hogy meg eleségro is. Most már üres a pohárszék, a szomszédoktól nem mertem kölcsönkérni, mert elhiresztelt'-k vó'na, inkább elvesztegettem olcsón a zsidó kereskedőnél. Az öreg Burján szomorúan bólintott a fejével : ugy-úgy . . . kérni nem szabad . . . meg ne próbáld valaha asszony, a kik az asztalunknál ültek, ne adjanak alamizsnát . . . majd dolgozunk . . . Ment az öreg Burján, de nem a munkára, oda, a hol a magyar vigasztalódni szokott, útszéli korcsmába ; pusztulásba, veszendőbe ment az egész ember. A hideg őszi estéken burgonyát főzött a jó nemzetes asszony a szomorú pitvarban, a melynek ajtaja nem volt már tárya-nyitva, mint a régi jó időkbea ... A szegénység behúzódik . . . Fogytán volt a tüzelőfa, hát kiment a szomszéd erdőbe apró gallyért, a mikkel fűteni lehetue. Előszedte a nagy kendőt, rávette a ködménket, az is olyau elnyűtt, fázós, aztán szapora lépéskkel ment ki az erdőbe . . . Talált is forgácsot, gallyakat, belekötötte a kendőjébe. Jaj, de így kell végigmennem a falun evvel a terével .. . meglátják ... és kötögette, rejtegette. De hát nem birta eltakarni, a száraz vége kikívánkozott a kendőből. Azok az ismerős hideg tekintetek ott égették, szánakozásukkal néztek, belenéztek fürkésző szemmel, a szegény asszony szorílgatta, takargatta, de a vége mégis kilátszott. Egyszerre olt termett az ura. Szegény Burján, megkopott nagyon, bozontos bajusza kívánta a kenőcsöt. A módosabb gazdák egymásnak mondogatják : „Ördögé ez az embei', ezt a szegény asszonyt majd megveszi az Isten hidege, ő meg folyton az üveget nyalja, most is részeg ; nézzétek, a szegény asszony egy pár ágat visz haza az erdőből fűteni . . . Milyen nyomorúság ..." A mámorban is meghallja az öreg, őt bántják, őt zúzzák ezek a beszédek. „Szájára vett már a pletyka ..." „megszólalt a világ szája" dörmögi magában." Előlép ingadozva, azután odamegy az asszonyhoz, elébe lép, hogy elfödje azt a szomorú terhet, s megszólal rekedtes hangon, melyet elhomályosított a mámor : — Viszed Zsófi a libafertályt, meg is eszed, mer' van . . . hej, más is vinné, meg is enné, de másnak nincs. Közbe forgolódik, integet a torzonborz, agyongyötört fejével az embereknek, a kik belelátnak a kendő titkába, nem hisznek az ő szavainak és el sem hallgatnak soha. Ha tehát az ügynek az illetékes testület kezeiben hagyásával a nagyobb áldozattól megkímélhetjük a várost, nem cselekednénk-e eszélyteleuül, ha mégis a városi képviselőtestület és hatóság kezeibe adnók az ügyet, s még a reményt is eidobuók magunktól, hogy kisebb áldozattal szerezzük meg a város belső területére a képezdét? Azt hiszem, erre a felelet uem várat magára, s bármennyire szerelnének is némelyek minden — alkalmas és alkalmatlan — eszközt megragadni, nem kételkedünk, hogy a higgadtabb megfontolás mégis utat tör hozzájuk is, és nem vádolják azokat szükkeblüséggel, kik nem szívesen látnák, ha ujabb teher hárulna ezen város lakosságára, mely 49községi, h°j

0 megyei pótadót, 10"

i0 útadót, körülbelül 1*",, vízdíjat, összesen mintegy K2^-ot fizet már most, s mely jövőre újabb terheket lesz kénytelen magára venui, hogy elvállalt kötelezettségének eleget tegyen. A ki mindakét fél álláspontjának jogosultságát bizonyos mértékig elismeri, de a túlzást egyik irányban sem helyesli : el lehet készülve arra, hogy mindakét fél neheztelésso

1 " rdul ellene. El vagyok rá készülve én is, a ki a fentiekben kimutatni igyekeztem, hogy n tauítóképezdéuek az igazgatótanács által is javatolt helyre vivése s illetve az erre célzó törekvés nem indokolatlan, de ugyanekkor rámutattam arra is, hogy az indokok, melyekre az ezen törekvést támogatók hivatkoznak, nem mentek a túlzástól, s ha a tanítóképezde a kijelölt helyen, s illetve — a mit részemről a jelzett törekvések meghiúsulása esetén legjobb szeretnék — a vásártéren építtetnék föl: Pápa város képviselőtestülete nem abderita módra járt el, hanem eljárt úgy, a mint az a körülménj'ek közt lehető legjobb volt. Ha így — nem a harcolóknál, de a szemlélőknél — a két álláspontot a túlzásoktól menten föl tüntet nem sikerült, ha sikerült a modus procedendirc nézve meggyőznöm az olvasókat arról, hogy az az egyedül helyes uton, az igazgatótanács utján eszközölhető.