Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-11-13

szilárd a reményünk, bogy a népkonyha még a tél folyamán életbe lép. Mészáros Károly polgármester az ülést 3 óra­kor megnvitváu, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kis Gábor, dr. Szivesdy József, Szeiffert István, Baráth Károly és Végh István városi képviselőket kérte fel. Bejelentette egyszersmind, hogy az 1899. évi költségvetési előirányzatot, a vágóhídi szabályrende­letet és a gyámpénztári számadást a törvényhatóság megerősítette és hogy a regále-bizottság a regálé­hivatalt u|onnan szervezte. Napirend előtt Bognár Gábor a vizdíjjak ügyében, Téringer József pedig az új kéményseprő szabályrendelet intézkedései felól interpellálta a polgármestert. Megnyugtató válaszai után a napirend első pontjaként elha­tározta a városi közgyűlés, hogy a földművelés­ügyi miniszternek az általa kiküldött mérnökök: Farkas Kálmán és I'arkas Elemérnek a víz­vezeték korul teljesített buzgó fáradozásukért kö­szönetét fejezi ki. A Kígyó-, Viasz- és Szt.-László­utcai lakosok járda iránti kérvényét kedvezően in­tézték el. Visegrádról újabb hajórakomány követ rendel a város, s elhatározták, hogy az új, u. n. „fejecske"-kővel első sorban a nagy for­galmú utcák kövezetét fogják javítani. Tudo­másul vették, hogy a vízdíj-szabályrendeletet a torvényhatóság elfogadta s hogy a legtöbb állami adót fizetők összeírására küldött bizottság munkála­tát befejezte. A törvényhatóságnak határozatát, mellyel a Tőrük János v. mérnöknek a vízvezeték korul teljesített szolgálataiért 2Ü0 frtot megszavazó képv. test. határozatot feloldotta, a belügyminiszter­hez felebbezi meg a közgyűlés, s a belügyminiszteri végzés ideérkezéseig függőben tarja a városi mérnök lemondási kérvényét. Egyhangúlag elfogadta a közgyűlés az állandó választmány azon javaslatát, mellyel dr. Kövi József, kórházi igazgató orvos fizetését 1899-től 300 frtbau kivánja megállapít­tatni. A folyó évre 150 frtot szavaztak meg a kórh. ig. orvosnak.) Által ános érdekló'déssel hallgatta a közgyűlés az új városrészt illető javaslatokat, melyekre nézve az állandó választmány indítványát fogadván el, a szabályozási terveknek oly irányú módosítását hatá­rozták el, hogy a Bakonyere folyásának iráuya ne változtassák meg. Dr. Lőtcy László indítványát, hogy az ügyben a tanács, az épít. és szépítészeti, valamint a pénzügyi bizottság teljhatalommal ruház­tassák fel, Vágó László felszólalása után nem fogad­ták el. Ez ügyben a képviselőtestület fog végérvé­nyesen dönteni. Az alispán leiratát, mely szerint a tébolyda-alapnak a megyei pénztárban levő pénzét a városnak rendelkezésére bocsátja, dr. Steiner József és dr. Löivy László felszólalásai után tudo­másul vették. Nagyobb vitát idézett elő a népkonyha ügye. Kemény Béla szép előadói jelentése után dr. Hirsch Vilmos szólalt fel, a ki tartalmas és lendületes beszéd­ben indítványozta, hogy a népkonyha létesíttessék — azonnal: még ezen közgyűlés határozatából. Lamperth Lajos és Bognár Gábor felszólalásai után a köz­gyűlés a népkonyha létesítését elvben egyhangi'dag és lelkesedéssel elfogadta és lészletes szervezeti sza­bályzat kidolgozásával a tanácsot bízta meg. Ha­senló lelkesedéssel határozták el, hogy 1899. márc. 15-től a Főiskola-utca Petőfi nagy nevét viselje, mint azt az ev. ref. képzőtársulat a képviselőtestü­lettől kérte. A női és gyermekkórház és tébolyda, illetve egy tervbe vett közkórház céljaira a közgyűlés 3 telek-ajánlat közül a laki-uton levő Martonfalvay­telek megvásárlását határozta el és e célból 30 nap múlva új közgyűlés lessz. Utolsó s egyszersmind a leghosszabb és leg­hevesebb vitát előidéző pontja volt a közgyűlésnek Ihás Elek kérvénye negyedik gyógyszertár felállítása iránt. Az állandó választmány a kérvénynek a belügyminiszterhez pártoló felterjesztését javasolta. Egész energiával és részletekre kiterjedő beszédben szólalt fel a javaslat ellen dr. Steiner József, főorvos. Hasonlóképen ellene nyilatkozott a párto­lásnak dr. Kende Ádám, dr. Hirsch Vilmos, dr. Löicy László, míg Lamperth Lajos, Barthalos István és Baranyay Zsigmond az állandó választmány javas­latának keltek védelmére, melyet a közgyűlés óriási többséggel el is fogadott. A gyűlés '/JJ-kor ért véget. TOLLHEGGYEL. Míicsai levél, Tisztelt sógor! Sajnálom önt, mert ön csak egy nyomorult provinc városban lakik, a hol még nem tudják: mi a haladás ? Bezzeg máskép van minálunk ! Mink óriás léptekkel haladunk, de büsz­kébbek is vagyunk egy spanyol grandnál; mert maholnap Vilmos császár is tudni fog rólunk, és hisszük, hogy meglátogat. Osodálkozik úgy-e ? Ne törje kobakját, megfejtem én a titkot, mely olyau egyszerű, mint a Kolumbus tojása. Annyi az egész, hogy: van eszünk és életrevalóságunk! Ügy-e, emlékszik még a múltkor említett hal­tenyésztési kísérletre ? Nos hát beütött a próba, úgy lett, a mint jövendöltem. Mucsának most már olyau aranybányája van, hogy az amerikai klondyke hozzá képest kismiska! És ezzel vége szakadt a bajok tengerének. Megszűnt a szegénység ! Az utolsó szegényt a mult héteu temettük el. Különben ez is csak relative volt szegény, mert két nagyhírű Aes­kulápuuk telekkönyvileg kimutatta, hogy valamikor háza volt, sőt mi több, betegségét is csak szimulálja, miért is egyszerűen kidobatott. Úgy kellett ueki! Minek akart patikai kosztot, mikor halászlével is jóllakhatott volna ? Ad vocem : halászlé. Maradjunk hát a halnál. Városunkban a héteu majdnem népgyűlés volt; de ha ez el is maradt, a felekezeti szint valló klubbok annál többet tanácskoztak. A katholikus kör egy muzsikális tagjának ellenében egyhangúlag kimondta, hogy Zichy Náudor gr. útján kérni fogja a pápát, hogy urbi et orbi nyilvánítsa ki, miszerint a hal jövőben csak pénteken lessz böjti eledel. (A muzsi­kális tag azt akarta, hogy hetenkint háromszor az legyen.) Az alsó-városi olvasó kör és a Lloyd hal­lani sem akar a böjtről. Ezek tehát azt határozták, hogy az országgyűléshez Írjanak fel, és az félretéve, még az obstrukciót is, sürgősen mondja ki és iktassa törvénybe, miszerint a hal nem böjti eledel. A. lutheránusok közvetítése azonban elsimította az egye­netlenséget ; mivel indítványukra elfogadtuk, hogy a hal igenis bojtos, a halzsir ellenben nem bőjtös. Míg ezeu városunk férfiai szépen megegyeztek, a nők között tovább is tartott a versengés, s ennek az lett a következménye, hogy a nőegylet felekeze­tekre oszlott; de mivel ma már egyiknek sincs sze­génye, elhatározták, hogy a befolyó összegeket tőkésítik. Míg városunk közönsége a közügyért ekként lelkesült, az érdemes magisztrátus is a közjón fára­dozott, nehogy a szó drasztikus értelmében saját halzsirunkba fulladjunk. Keblében bizottságok ala­kultak, nevezetesen : indítványozó, bíráló és végre­hajtó. Az indítványozó bizottság első sorban piacot keresett fölöslegünknek, s azt megtalálta hazánk fő­városában. Igen! s hogy a távolság elenyésszen, vasútat építünk, még pedig toronyirányt Budapesttel, s azon az ország szivébe halat és sárgarépát szállí­tunk. A biráló bizottság azon ellenvetése, hogy a vonal a tüzérségi céllövő teret szelné keresztül, szót sem érdemel; e bajt a teknika egy kis viadukttal vagy földalatti alagúttal könnyen legyőzi. Az indítványozó bizottság további feladata volt, bogy a gazdag Mucsát bölccsé, naggyá és virá­gozóvá tegye, s lakosait megszaporítsa. E végből első sorban is az ifjúságot, a haza jövő reményeit édesgeti kebelére. Régi iskoláit újjáépíttette, sőt újabban egyszerre hárommal szaporítja. Hova tovább valódi Athen lessz városuuk. Mucsa-Athen, oh, mily hangzatos ! Az indítványozó bizottság állami tanító­képezdét, méhészeti- és vincellér-iskolát javasolt. Mind a három meglessz, mihelyt a biráló-bizottság a megfelelő helyeket kiválasztotta számukra. Hogy e bizottság mily körültekintő és lelkiismeretes, mutatja az a pártviszály, mely közöttük kitört. A tanítóképzőt pl. a bizotttág egy része a város nyu­goti oldalán akarja elhelyezni, szimbolice jelezve ezáltal, hogy mi már a nyugoti kulturállamokhoz tartozunk. A másik rész pedig keletre akarja, még pedig mentül messzebb a várostól, hogy kultúránk fénye jobban bevilágítsa származásunk fészkét, a távol keletet. Hiszen Eegulytól kezdve egészen Zichy Jenőig : keletre magyar ! volt a jelszavunk. A vincellér tanoda és méhészeti iskola elhe­lyezése, habár a célszerű a hasznossal lett kombi­nálva, nem volt nehéz. Előbbi a Kishegy legmaga­sabb csúcsán épül nemcsak a szép kilátás miatt, hanem azért is, mivel onnan a szőlőtolvajokat jól meglehet figyelni. A méhész iskola pedig egyhangú­lag a város nyugoti részének jutott részint, hogy kárpótolva legyenek a képezdéért, részint közgazda­sági szempontból, vagyis a méhekért, melyek tekintve hogy csak nappal gyűjtenek, anuál több mézet fog­nak gyűjteni, minél inkább nyugot felé laknak; mert tudjuk, hogy nyugaton később áldoz le a nap. Vezérférfiainknak a képezdénél említett párt­villongása némileg béuítólag hatott városunk még gyorsabb fejlődésére, a mennyiben néhány monumen­tális alkotás, minők a közkórház, a csatornázás és a világítás az idénről elmaradt. Ezek azonban már is kivannak osztva tanulmányozás végett a megfelelő szakembereknek. Különösen a csatornázást óhajtanok a vízvezeték mintájára megoldani; mert minél vagyo­nosabb egy város, a gyomra is annál követelőbb. Ma még elég neki a hal, holnap már mást kivan. Azért, tanulmányozás tárgyává tesszük, vájjon a csatorna vizében nem volnának-e tenyészthetők rákok, csikók, esetleg teknősbékák ? Városunk szomszédságában olyau örvendetes esemény történt, mely szintén hivatva van Mucsát gőzerővel fejleszteni. A kincstár ugyanis közelünk­ben egy méntelepet létesített. Ennek társadalmunkon már két irányban is van kihatása. Az egyik az, hogy állatorvosaink egyletet alakítottak, s abba dísz­állatorvosokul Mucsa legidősebb orvosát érdemeiért, a legfiatalabbat pedig buzdításul beválasztották. A második irány az, hogy tekintve az emberekben és állatokban eme gyors szaporulatot egy új gyógyszer­tárt fog engedélyezni, még pedig állatgyógytárt. Állat­gyógytár! Unikum a világon; de holnap már mások is követni fognak és a lexikonok századok múlva is hirdetendik, hogy Mucsa volt az, ki az elsőt a világnak megteremtette. Most ismét két indítvány fekszik polgárnagyunk asztalán. El lesznek fogadva biztosan, mert szép és helyes mindakettő, sőt az utóbb említendő speciali­tás számba megy és a világ előtt eggyel több argu­mentum lessz hírnevünk jelzésére. Az egyik indít­ványt az állatvédő egyesület nyújtotta be s aszfalt utunkat különösen a molnárlovak és a ezukor­répát szállító ökrök és bivalyok kiraélése czéljából legalább a papiros malomig kéri kiépíteni. A másik indítványt a későn hazamenők szövetke­zete nyújtotta be. Kellemetlen volt rájuk, hogy az éjjeli őrök, kiknek csak mellékfoglalkozásuk a tutulás, másnap a feleségnek egy kis papramor­góért mindig besúgták, hogy a tekintetes úrral itt, a nagyságos úrral ott találkoztak. Indítványt nyúj­tottak be tehát, hogy e Gonosz Pista fajzat eltöröl­tessék, s egyben javasolták is, hogy mivel pótol­tassanak. A leendő villamos utcai lámpások minden másodikára egy-egy kis harang alkalmazandó s ezek egymással összeköttetésben, minden óraütésekor egy gomb megnyomására, mely legjobban a tűztoronyba volna elhelyezhető, egyszerre jönnének mozgásba. Micsoda szép harangjátékunk volna! És aztán ke­vésbe fog kerülni. A „máv." most vesztegeti potom áron az állomásokról leszedett jelző harangokat. Ezekből kikerül. Már éppen beakartam végezni levelemet, midőn a legújabb eseményt, mely városunkban történt, kengyel-futókként adták szájról-szájra az emberek. Tollam azt leirni reszket az örömtől. Kitörtünk a koporsóból és eget kérünk. Egy gimnazistánk olyau mozdonyt konstruált, mely összesen 90 kraj­cárba, etetése pedig óránkint 1, sage egy kraj­cárba kerül. Sógor! az ön véges esze fel tudja-e fogni, hogy ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy mi oldottuk meg a táv-utazást. Egy óráig utazui egy krajcárért az elképzelhető leggyorsabb expressz vonatou, az már a csudák világából való! Reszkessen sógor! mert ha e mozdonyokat forgalomba hozzuk, tisztelt anyósa mindetanap meg fogja látogatni. Ezek után ne csodálja sógor, ha keblem dagad a büszkeségtől és baugosan kiáltom világgá, hogy ego sum Clvls fflnosannsz!

Next

/
Thumbnails
Contents