Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-30

Dobó Katica. Tóth Kálmánunk vidám jelenetekben és hazába.- tűzben jeleskedő' darabját adták héttön. A félárá helyek látogatói, meg a hálás diákkarzat lelkesedtek és sokat tapsoltak a szép igyekezetet tanúsító színészeknek. A lőcsei fehérasszcmy. A nálunk először szinrekeriilt történeti színmű aránylag szépen látogatott házat vouzott. Ez lehetett oka annak is, hogy a szereplők mindvégig a legjobb hangulatban játszottak. Jesz-mszkg Irén szépen oldotta meg kettős szerepét, a mindenre kész anyáét s az észbódító százszorszép asszonyét, Ptílsöczy i\ vitéz tábornokot orgánumánál fogva nem oly sikerülte" ^".zotta, mint a szerelmes generálist, ez utóbbi ••akku. il határozott sikert ért el. Búrdy és Sz'diadlieyyi szintén kivették részüket az est sikeréből, l'elsőezy ecsetjét dicséri a dobsinai jégbarlangról készített új díszlet. Három pár cipő. Hát bizony igaz, hogy azt a bárom pár cipőt .sokat koptatták már a színpadokon. Varázstalpok kellettek hozzá, hogy cl ne kopjanak. Gondoskodott is erről Millöoker ; meglátszik az ő talpalása mind a három pár cipőn. A fülbemászó dallamok még most sem vesztették el hatásukat; hozzájárult ebhez a nagyravágyó Léni asszonyság szerepében B. C<ányi kellemes éneke és ügyes játéka is. A mérsékelt wzámu, de lelkes közönség zajos tapsokkal jutalmazta i\ derék primadonnát. Jeszenszky Flink mester szerepében foh'tonos derültségben tartotta közönséget s .különösen letszelt a búcsúsok karának vezetése. Jrszcyiszkyiir, Krpex Laura is rokonszenvet keltettek. Kisebb szerepeikben jók voltak Sz. Kovács Gyula, l'inlrr, Szabailhegyi. A vasgyáros. É.> megtörtént a csoda, hogy az ócska díszletek, a régi bútorzat, a félszeg, az akadozó, de jóakarattal iparkodó környezet az egész inilieu eltünui látszott és nem volt senki más a színpadon c.-ak Fái Szeréna. Biztos diadal büszke csillogása tizemében, igéző szépség arcán s termetében, erő, ellenállhatatlanul magával ragadó erő tisztán, szinte zene módjára csengő hangjában, szenvedély arcjátékában és minden mozdulatába;:. Igazi nagy művésznő, aki az elsők sorában áll azok közölt, kik az emberi .szív mélyén levő húrokat rezgésbe tudják hozni, és •teljet-eii azokat az érzelmeket tudják a nézőben felkelteni, a melyeket a .költő hősnőjének lelkébe öntött. Es mily könnyűséggel, mily biztossággal vezet bennünket keresztül az érzelmek egész során! Mint érezzük a büszke grófleánnyal együtt a kíut, melyet vőlegénye hűtlensége miatt szenved, melyet a vonagló arc, a hang fojtoitsága fejezett ki megrázóan, mint érezzük és értjük félelmét, visszaborzadását a férjjel tizemben, kihez dacból ment csupán, s mint érezzük végül vele együtt a feltámadt szerelem, az ugyanükkor támadt féltékenység, a vetélytársa iránti utálat érzelmeit az Atbenaissal való jelenetben! TOLLHEGGYEL. Innen-onnan. Zola. Szerencsés ember ez a Zola. Fiatal leányok eddigelé csak este az ágyban mertek vele és müveivel foglalkozni, lévén ez a hely nagyon alkalmas arra, hogy a váratlanul betoppanó mama szemei elöl a nagy titokban olvasott regényt el lehessen rejteni a fodros vánkosok közé. Hát ez magában véve is nem épen kicsiuylendő mértéke az irói nagyságnak, de Zola nem elégedett meg ezzel. Gondolt merészet és tett nagyot, talán sokkal nagyobbat, hogysem azt mi innét Pápáról még csak felíogni is tudnók. Irt egy levelet a köztársaság elnökéhez s ime ez a levél szalonképessé tette Zola nevét a fiatal lányok körében is, kik most már nemcsak titokban, de a nyilvánosság előtt is bátran fognak beszélni arról a Zoláról, a kinek nevét eddig a szájukon kiszalasztani, ha nem is szemérmetlenségnek, de mindenesetre oly bűnnek tartották, a melyért gondos mamák még talán szájukra is ütöttek fiatal leányaiknak. Szóval most igazán divatba jött Zola és különösen divatba jött Zola üdvözlése. Ebben az első rendű divatkórdésben természetesen nem mar adható ttt el a pá.pai leány egylet sem és az is üdvözlő iratot küldött Zolához. Ismervén pedig a leányegyletnek a nagy irók személyes megismerése iránt, való szinte szenvedélyes előszeretetét, nincsen kétségünk benne, hogy a leányegylet rövid idő múlva meg lbgja hívni Zolát legközelebbi hangversenyén való közreműködésre. A művelt Irancia köztudomás szerint udvarias lévén, ép úgy nem lehet kétségünk abban sem, bog}' Zola, mint kiválóan művelt francia, sietve fog eleget tenni e meghívásnak s így rövid idő múlva érdekes estére lehet kilátásunk. A maga szakmájából azonban Zola bajosan kedveskedhetik a pápai publikumnak, mert hisz akár a Kougon-Maaiuart ciklus, akár a Lourdes, Home, Paris trilógia bemutatása nem egj

r

, de sőt két estén is bajosan volna eszközölhető. (No meg talán a leányegylet nem is igen szívesen ad olyan estélyt, a melyre Összes leánytagjainak tilos volna a bemenet könnyen kitalálható okoknál fogva.) Igy tehát Zola majd valami más fajú és egy estély keretébe jobban beszorítható produkciókkal szórakoztathatja a közönséget, teszem azt énekszóval. Minden bizonnyal a Rákócy induló nyitná meg e darabok sorát, de az orosz himnusz sem maradhatna ki. Ha pedig a „Wacht am Rhein"-nel fogja mindezeket megtoldani, úgy már csak a reciprocitás kedvéért is záradékul a „Mégis huncut. . ." lessz legalkalmasabb befejezése e sorozatnak. A leány egylet mindezek után a francia géniusz előtt való hódolat jeléül a Marseillaiset fogja eljátszani — a saját zongoráján. Természetes, hogy az érdekes estély műsorát felolvasások is fogják tarkítani. Nem annyira hiteles, mint inkább megbizhatlan forrásból szerzett értesülésünk szerint a következő cimü felolvasások kerülnek a műsorba. 1. A leányegylet és a hármas szövetség. "2. A keleti kérdés és a leányegylet. 3. Az ir home-rule és a leányképzés, ,„,. ., Al Mire J

1

') na franciául tudunk s van egy bokép az utóbbi jelenetben fényesen megcáfolta j hat0

,

uak i

6vél

.

p0rtóra

. azokat, kik ót csupán nagy szavaló művésznőnek tartják, megcáfolta játéka megdöbbentő realizmusával: a félelmesen nagyra nyílt fekete szemekkel, a gyönyörű' arc szenvedélytől feldúlt vonásaival, a minden tagjában végig remegő izgatottsággal. Méltó volt ehhez az a jelenete mikor megtudja családja szegénységét és mikor férje szerelméért könyörög. Könny és laps, igazi megindultság és élvezel volt jutalma a nagy művésznő játékának. L. Fái Szeréna úrnőnek a Dcborahban aratott diadaláról jövő számunkban referálunk. — őr— A vasút. Az állandó választmán}' ülésén történt. Stolnicky Udilo úr javában adta a felvilágosításokat a pápa-bánhidai vasút dolgában, a választmány tagjai szakér/ti szemekkel vizsgálták a magyarázatokat kiegészítő rajzokat, a háttérben pedig néhány korifeus vitatkozott arról, „ami nélkül vasút nem épül,, — a pénzről. Az egyik a kért összeget túl nagynak találta, a másik meg azt vélte tudhatni, hogy ilyen összeg nélkül egyáltalán nem kapunk vasútat. Es szólt a harmadik: „Mindkettőtöknek igaza van, de ne (elejtsük el, hogy a vasút építéssel úgy vau az ember, mint a vasútra — menéssel. Az nem baj, ha It) perccel előbb is ér ki az állomásra, de ha csak egy perccel később jön, már le| késett a vasútról. Itt se baj, ha esetleg tiz ezerrel is többet adunk, az kárba nem vesz, de ha csalc egy ezerrel adunk kevesebbet, akkor — köntryen lekenhetjük a vasutat." Szólt és megszavazta a 100,000 frtot. vEGYES_ HÍREK. — Személyi hirek. Dr. Fenyvessy Ferenc, orsz. képviselő, lapunk tulajdonosa ma városunkba érkezik. — Melozer Géza, cs. és kir. kamarás, a pápa-bánhidai vasút engedményese, szintén ma érkezik városunkba. — A kaszinó közgyűlése. Városunk társadalmi életének egyik fontos tényezője, a kaszinó, f. hó 23-ikán d. u. 2 órakor tartotta közgyűlését a tagok élénk érdeklődése mellett. A közgyűlés elsőbben is meghallgatván a mult évi választmányi ülések jegyzőkönyveit, elfogadta a mult évi számadást, mely több mint 300 frt felesleggel zárult, valamint a f. évre szóló előirányzatot is, mely szintén felesleggel zárul. Ezután következtek a választások. Elnökké közfelkiáltással gróf Esterházy Móricot választották meg. Miután Osoald Dániel, a ki már 19 év óta viseli az aligazgatósági tisztséget, semmi módon sem volt hajlandó tisztségében megmaradni, a közgyűlés őszinte sajnálattal fogadta el lemondását s neki meleg köszönetet szavazott hosszas és lelkes munkásságáéit. Helyébe megválasztotta a közgyűlés aligazgatóvá Sült Józsefet. A személye felé irányuló közbizalom és szeretet féuyesen nyilatkozott meg a titkos szavazásnál, mikor is a beadott szavazatok mindegyike reá esett. Tisztségét lelkes éljenek közt tartalmas bpszétlclel foglaltáéi. Jegyző lett Borsos István, pénztáros Noszlopy Bálint, könyvtáros Szupits Gyula. A választmány tagjait szintén egyhangú titkos szavazással választották meg, mely bizalomra valóban rá is szolgáltak városunk közéletének e kitűnőségei: O.svald Dániel, Galamb József, Kis Gábor, Baranyai Zsigmond, dr. Fenyvessy Ferenc, Gyurátz Ferenc, Harmos Zoltán, Koller János, Békássy Gyula, Mikovinyí Ödön, Martonfalvay Elek, Weber Rezső, Hanauer Béla, Steiuberger Lipót, Barthalos István és Kriszt Jenő. — Az állandó választmány folyó hó 26-ikán tartotta gyűlését, hogy a holnapi közgyűlés tárgyait előkészítse. Az állandó választmány — mely igen népes volt — e feladatának derekasan meg is felelt, s az ügyeket oly alaposan megvitatta, hogy a közgyűlés azt hisszük nem sok szót fog a határozatok elleu emelni. A vízvezetéknek a tárosházába bevezetése ügyében az állandó választmány hoszszabb eszmecsere utáu, melyben résztvettek BaráÜi Ferenc, Sleinberger Lipót, Barthalos István, Bermüller Alajos, dr. Átitat Géza, Bognár Gábor, stb., azt javasolja, hogy a város összes épületei ellátandók házi vezetékkel és pedig a színházban Szakoly Ignác javaslatához képest négy tűzcsap állítandó fel. Az orth. hitközség kérvényét községi pótadó fizetése alól tölmentés tárgyában az állandó választmány a tanács javaslatához képest mellőzni javasolja. A közös raktár létesítése hosszabb vitát provokált, különösen a fedezet kérdésénél. Szenté János városi ügyész,^ dr. Antal Géza, Steiuberger Lipót, dr. Kende Adám, Barthalos Istváu, dr. Koritschoner Lipót s mások felszólalásai után az állandó válaszmáuy fedezetül az 1897. évi pénztármaradványt javasolja. Legérdekesebb pontja volt azonban a tárgyalásnak a pápa-bánhidai vasút segélyezésének kérdése, mely kiterjedt az útiránynak a a hozzájárulás mérvének beható megvitatására ís. Felvilágosításokkal Stolniczky Odilo az engedményesnek megbízottja.szolgált. A vitában résztvettek dr. Kende Ádám, dr. Umj László, Barllinlos István, Steiuberger Lipót, Vágó László és /bu/Uózsef és az eredmény az lett, hogy az áll.