Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-10-23

a tartozásai, mellyel ez iráut, bogy a magyar nem­zeti kultúra egyik főtemplomának kebelében helyet adott s ennek oltárára legdrágább értékeit is áldo­zatul hozta, örökre lekötelezve lessz. így mos kéz kezet. Do, ut des. Az állam, mint jó atya, nem marad adós. B. F. végül — mivel egyetlenegy érve sincs — udvarlásra fogta a dolgot. Azt mondja: Gyer oda rózsám; gyer oda! „hisz az igazgató valószínűen (nem „valószínűen", urambátyám! hanem egészen bizonyosan) úgyis az intézetben lakik és milyen jó hollegátusban lehetnek a gazdasági iskola tanítói­val; télen egy kis kaszinót alkothatnak. 11 Ad nótám: „Légy jó édes fiacskám, majd hozok neked vásár/iát." No hát nekem ez a fényes jövő nem kell. Nem pedig azért, mert az én személyi, auyagi, er­kölcsi, társadalmi, és családi kényelmem, gondolko­zás és érzésmódom semmiféle ígéretekkel aprópénzre föl nem váltható, semmiféle dajkamesékkel el nem altatható s egyáltalában semmi árért sem eladó. Elsíí nálam a — közügy, a közérdek s esak azután jövök én. Megmondtam a múltkor, hogy érveknek enge­dek; fenyegetéseknek, incselkedéseknek, kurizálások­nak s visszavont körmökkel való, lágytalpú simoga­tásoknak azonban soha. Én fön tartom érveimet: tessék kirukkolni hasonlókkal s nem — mint sunyi gyermek — fa­karddal virágí'ejeket aprítani. Győzzön a jobb; ez az igazság. De le a sisakkal s ki a platzra! Még két szót. B. F. azt mondja.; _ „ÍL vallás-­órákra a növendékeit bejárhatnak a városba." De hát: „Nem úgy van már, mint volt régen." Nem bizony. Minden léleknek, aki az intézetben tanít: oda kell járn>. Ez, urambátyám! (örvény; annyira, hogv az lS9l)7-ilc tanévben, képezdénk I, éves (akkor esak I. évfolyam volt még) növendékei közül az eipjetleneyy szál izraelita gyermekhez is heten­ként két órán kellett az intézetbe bejönni a vallás­tanításra a hitközség tisztes főrabbijának s ott magyar nyelven tanítani a vallástaul. A többi tanárokkal meg már épenséggel nem is törődik li. F. Gondolja: „hordja el őket a szél." Ezek kijárhatnak, hiszen ,.nem lessz oda nehéz (de­hogy nem!i egy jó gyalogjárdát (IV.) készíteni." „Nesze semmi: fog meg jól'." „Vakulj magyar, no láss tót!" Exporte eredé Alberto!" Nem feledkezik meg végül B. F. arról sem, hogy a szegény tanárokat és tanítónőket az alsó­város annyira való kiépülésével biztassa, hogy azok ott „alkalmas lakásokat kaphatnak." Egy indus fakir hite ehhez a hithez képest ,elmosódó álom." Sokat elhihet egy mély kedélyű ember, édes B. F. uram; de nincs a kedélynek olyau mélysége s az áhítatnak olyan magassága, amely azt elkép­zelhetné, avagy elhinné, hogy „a városnak első ré­sze", pusztán a képezde szép szemeiért, valaha taná­roknak és tanítónőknek „alkalmas lakúsokíil" szol­gálható, modern épületekkel megrakassék. Hát ki fog ott építkezni? — Ur? aunak pénze nincs. Iparos? az magának épít. Kereskedő? az ott csak kreizler lehet: üszőkbe senyvedő kétkrajcáro­sokkal, gonosz cigarettákkal és gugyival. Gazdaem­ber? no, az aztán, amit az épít; csakugyan modern, „alkalmas lakás" lessz. Tanár? Ez még leghamarabb, ha ugyan kibírja itt az életét szusszal. De nem! az oly erős hit, mint a B. F. uré, sziveket indít s hegyeket mozdít ki helyükből. Jókedvű adakozással sietek áldozni én is B. F. ur lelkes élőhitének tehetségem szerént való erősíté-ére, a következőkben: hne\ ezennel tudtul adom iirbi et orbi, hogy mindannak a nemesszivü filantrópnak, aki — ha a képezde csakugyan kint, a bibiezjészkek közé, építtetnék — annak kör­nyékén „alkalmas, tanári lakást" építtet: egyenként t. (. mmdenik, elkeseredett építtetőnek külön-külön, a lakás elkészülte után, közjegyzőileg biztosított, avagy rajtam — ezenneli ünnepélyes ígéretemből folyólag — törvényileg is behajtható 50—5u aru. 10 koronás, magyar arányid- fizetek. Kedves B. F. uram, tessék pályázni! Addig is pedig — — énekeljünk mutyiban : „Nem úgy van, mint volt régen!!!" . . . Pápa, IS98. évi október hó 16-án. Szováthy Lajos, igazgató, Még egyszer a „szinügyi bizottságiról. Kiváló laptársunk, a „Győri Hírlap" megtisz­tel bennünket azzal, hogy a lapunk legutóbbi számá­ban a szinügyi bizottság létesítése érdekében meg­jelent cikkel hosszasabban foglalkozik s miután említett cikkünkből hosszabb szemelvényt közöl, csillag alatt a következőkben iparkodik lecáfolui a „mi" publikumunk érdekében multkor'elmondottakat: „A pápaiak téli szezont óhajtanak. Ez nagyon szép kívánság és igazuk vau abban, hogy az emberek Csanakon csak úgy télen unatkoznak legjobban, mint akár Debrecenben. De jő szom­szédaink már bizonyosan hullottak arról, hogy egyik posztókereskedő sem ad egy méternyit az egész vég posztó közepéből. Három hónapra a pápai színház sem biztosíthatja akármilyen kis társulat fenntartását. A győri színtársulat nyári szervezete elég­séges Pápára, mert hiszen a nyári társulat a télinek kerete. Igy színtársulatunkhoz négy új tag jött okt. elsejével, kívülük az egész társulat ott működött. Mielőtt túlságos igényeket támasztana Pápa város, számoljon sziuháza térfogatával és a közönség áldozatkészségével. Holtmann meséit semmiféle tái­— sulat nem adhatja nagyobb zenekarral, mint Dobó adta, azon egyszerű okból, mert az ottani színház orchesterében nyolc zenész fér el, szá­mítsák ki, mennyit kell szinházukból hetenként bevenni a pápai színházjárás mértéke alapján, Ki fog tűnni, hogy a legjobb esetben 15U0 frt havi rezsivel szervezhető oda társulat. Már most a győri színtársulat havi rezsije 4800 forint. Ha tehát a győri társulat nyári szervezetben műkö­dik tavasszal és ősszel Pápán, akkor legkevesebb 3UÜ0 frtos társulata vau a városnak, mindenesetre jobb, erősebb, mintha c.-ak Pápára szerveznének társulatot. Számítsanak tovább! A legjobb sikerű ope­retté vagy látványosság megéri a három előadást A napi rezsin felül ebből a három előadásból kell bevenni a darab 2—-300 frtos költségét. Azután találjanak ki módot a színház fűté­sére, ami ma szintén nem lehetséges. A színházi bizottság megalakítása közönség gyűjtésére okos dolog. Ez egyúttal a legmegbízhatóbb biztosítéka a jó társulatnak, mert ha az igazgató tudja, hogy a pápai szezonra nem fizet rá, vihet nagyobb társulatot. Minthogy végül minden igazgató tag­jainak javát megtartani igyekszik, a győri szín­társulat nyáron is vau olyau jó, hogy a pápai igényeket kielégíti. Csak a pápai közönség állja meg a helyét." Eddig a „Győri Hírlap" cikkelye! Ebből a cikkelyből pedig azt látjuk, hogy győri szomszédaink is figyelemre méltatták a „szinügyi bizottság" érdekében kifejtett akciónkat, de alapo­san jelre értetlek bennünket. Mert végre is, ha Csanakon csak úgy unatkoznak mint Debreceuben abból nem következik az, hogy : nekünk ;xíwí/?nk­nak is muszáj unatkozni, vagy pedig a győri posztó közepéből kérni egy méternyit, hogy elűzhessük unal­munkat! Azt is legyen szabad nekünk meghatározni, hogy a „győri színtársulat nyári szervezete elégsé­ges-e Pápára?" vagy sem. De nem is ezek a lényegesek, a miért mi a „szinügyi bizottság" megalakítását sürgettük, hanem azok a dolgok, a melyeket múltkori cikkünk kere­tében kellőleg megvilágítottunk s a melyeket e he­lyütt újra elmondani nem lehet feladatuuk. Abban a cikkelyben pedig sehol sem volt az megírva, hogy mi három hónapos szezont akarunk, a mely körülményre alapltá pedig laptársunk egész érvelését, holott eszünk-ágában sem volt ilyet indít­ványozni, lévén csak úgy teljesen tisztában a szín­társulat rezsijével, mint akár a „Győri Hirlap". A legelső és legfontosabb teendőnek ugyanis csak a „bizottság" megalakítását szorgalmaztuk éa szorgaimazzuK, a muiynek megalakulása utáu saját kebelében kell eldönteni a minden oldalról meg­nyilatkozott óhajok teljesítése iránti teendőket, a a melyek között mindenesetre intézkednie kell, hogy ha nem is három hónapos téli szezonban, de leg­alább a tél folyamán néhány jó előadásban — talán hetenkint egyszer-kétszer — lehet részünk ! Az őszi egy hónapos szezon maradhat, de a tavaszi felesleges, s e helyett kérnénk néhány téli előadást. Már pedig ha a szinügyi bizottságunk meg­alakul s erőteljes akcióba lép, bizton hisszük, hogy mutat fel olyan anyagi eredményt, hogy még Dobó is szívesen áthozza akár az operett, akár a drámai személyzetét egy-egy előadásra, olyankor, mikor azoknak Győrött úgy sincs tennivalójuk, olyanformán, mint annak idején Komjáthy cselekedte meg Sopron­nal, hogy azért Győr sem marad előadás nélkül. Félreért laptársunk bennünket abban a kér­désben is, mintha bizony mi a színtársulat ellen akarnánk szövetkezni. Ellenkezőleg! Nagyon is a színtársulat érdekében való cselekedetnek tartjuk a „sziuügyi bizottság" megalakítását, melynek egyik legfontosabb jeladatául hangsidy óztuk, hogy a szín­társulat anyagi érdekeit, megélhetését, bérletgyűjtési törekvéseit előmozdítani legyem hivatva, ezzel szem­ben pedig talán csak megkövetelheti majdan néháuy jó s általa megválasztandó darab előadatását, mely végre szintén csak a színtársulatnak válhatig erköl­csileg is, anyagilag is előnyére. Végül pedig, midőn közöljük győri szomszé­dainkkal, hogy már is találtunk k' módot színházunk fűtésére, azzal legyen szabad befejezuünk ezt a po­lémiát, hogy a többire nézve már a „sziuügyi bizottság" saját hatáskörében adja meg a választ és addig is kérjük kitűnő laptársunkat, hogy ne értse félre jószándékú törekvésünket s ne küzdjön az el­len, mikor mellette többet használ a magyar sziué­szet, s főleg a győri és pápai színtársulat érde­keinek. VEGYES HÍREK. — Személyi hirek. Tóth László pénzügy­igazgató-helyettes és Kluge Lajos pénzügyi s. titkár Veszprémből városunkba érkeztek a héten. Az előbbi a városnál teljesített vizsgálatot, az utóbbi pedig a községi adók kezelése és az adókönyvek ellenőrzése végett a pápai járás területén időzik. — lloljeld Pál kir. kultúrmérnök a földmivelésügyi minisztérium­ból a mult. héten Pápán volt és a tapolcafői és a görzsöuyi malmokat felülvizsgálta Végh István járisi •főszolgabíróval. — III. Béla király és Autióchiai Anna tetemeinek a budavári Mátyás-templom kriptájában történt elhelyezése alkalmából rendezett gyászüuue­pélyeu Veszprémvármegyét Fenyvessy Ferenc főispán, Kolossváry József alispán, Szabó Imre, Óváry Ferenc, Ihász Lajos, Néger Ágoston és Reé Jenő megyebizottsági tagok képviselték. — Küldöttség tisztelgett tegnap délben a honvédelmi miniszternél a pápa-bánhidai vasút épí­tésében beállott akadály dolgában. A küldöttség, melyben Veszprém és Komárom vármegyék és Mészáros Károly polgármesterünkkel Pápa városa is képviselve volt, a tervbe vett katonai lövőtérnek a vasút vonalán kívül építése ügyében kérte a honvédelmi miniszter közbenjárását. A küldöttség útjának eredményéről jövő számunkban tudósítunk. — A regálé bizottság okt. 17-kén ülést tartott, melynek egyedüli tárgyát a jövő év első napján életbelépő új fogyasztási adó-törvény folytán a városi fogyasztási adóhivatalban fölöslegessé vált állások megszüntetése képezte. Eredetileg az alkal­mazottak közül kettőt szándékoztak elbocsátani, a bizottság azonban azt határozta, hogy az ellenőrzés intenzívebb keresztülvitelére csak egyik állást szün­teti be. Evvel kapcsolatban szóba került a fogyasz­tási alkalmazottak fizetése is, melyet tekintettel a megcsökkent teendőkre megfelelelőleg lejebb szállí­tani kell. Az új fizetési tervezet kidolgozására egy,

Next

/
Thumbnails
Contents