Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-10-23

a tartozásai, mellyel ez iráut, bogy a magyar nemzeti kultúra egyik főtemplomának kebelében helyet adott s ennek oltárára legdrágább értékeit is áldozatul hozta, örökre lekötelezve lessz. így mos kéz kezet. Do, ut des. Az állam, mint jó atya, nem marad adós. B. F. végül — mivel egyetlenegy érve sincs — udvarlásra fogta a dolgot. Azt mondja: Gyer oda rózsám; gyer oda! „hisz az igazgató valószínűen (nem „valószínűen", urambátyám! hanem egészen bizonyosan) úgyis az intézetben lakik és milyen jó hollegátusban lehetnek a gazdasági iskola tanítóival; télen egy kis kaszinót alkothatnak.

11 Ad nótám: „Légy jó édes fiacskám, majd hozok neked vásár/iát." No hát nekem ez a fényes jövő nem kell. Nem pedig azért, mert az én személyi, auyagi, erkölcsi, társadalmi, és családi kényelmem, gondolkozás és érzésmódom semmiféle ígéretekkel aprópénzre föl nem váltható, semmiféle dajkamesékkel el nem altatható s egyáltalában semmi árért sem eladó. Elsíí nálam a — közügy, a közérdek s esak azután jövök én. Megmondtam a múltkor, hogy érveknek engedek; fenyegetéseknek, incselkedéseknek, kurizálásoknak s visszavont körmökkel való, lágytalpú simogatásoknak azonban soha. Én fön tartom érveimet: tessék kirukkolni hasonlókkal s nem — mint sunyi gyermek — fakarddal virágí'ejeket aprítani. Győzzön a jobb; ez az igazság. De le a sisakkal s ki a platzra! Még két szót. B. F. azt mondja.; _ „ÍL vallás-órákra a növendékeit bejárhatnak a városba." De hát: „Nem úgy van már, mint volt régen." Nem bizony. Minden léleknek, aki az intézetben tanít: oda kell járn>. Ez, urambátyám! (örvény; annyira, hogv az lS9l)7-ilc tanévben, képezdénk I, éves (akkor esak I. évfolyam volt még) növendékei közül az eipjetleneyy szál izraelita gyermekhez is hetenként két órán kellett az intézetbe bejönni a vallástanításra a hitközség tisztes főrabbijának s ott magyar nyelven tanítani a vallástaul. A többi tanárokkal meg már épenséggel nem is törődik li. F. Gondolja: „hordja el őket a szél." Ezek kijárhatnak, hiszen ,.nem lessz oda nehéz (dehogy nem!i egy jó gyalogjárdát (IV.) készíteni." „Nesze semmi: fog meg jól'." „Vakulj magyar, no láss tót!" Exporte eredé Alberto!" Nem feledkezik meg végül B. F. arról sem, hogy a szegény tanárokat és tanítónőket az alsóváros annyira való kiépülésével biztassa, hogy azok ott „alkalmas lakásokat kaphatnak." Egy indus fakir hite ehhez a hithez képest ,elmosódó álom." Sokat elhihet egy mély kedélyű ember, édes B. F. uram; de nincs a kedélynek olyau mélysége s az áhítatnak olyan magassága, amely azt elképzelhetné, avagy elhinné, hogy „a városnak első része", pusztán a képezde szép szemeiért, valaha tanároknak és tanítónőknek „alkalmas lakúsokíil" szolgálható, modern épületekkel megrakassék. Hát ki fog ott építkezni? — Ur? aunak pénze nincs. Iparos? az magának épít. Kereskedő? az ott csak kreizler lehet: üszőkbe senyvedő kétkrajcárosokkal, gonosz cigarettákkal és gugyival. Gazdaember? no, az aztán, amit az épít; csakugyan modern, „alkalmas lakás" lessz. Tanár? Ez még leghamarabb, ha ugyan kibírja itt az életét szusszal. De nem! az oly erős hit, mint a B. F. uré, sziveket indít s hegyeket mozdít ki helyükből. Jókedvű adakozással sietek áldozni én is B. F. ur lelkes élőhitének tehetségem szerént való erősíté-ére, a következőkben: hne\ ezennel tudtul adom iirbi et orbi, hogy mindannak a nemesszivü filantrópnak, aki — ha a képezde csakugyan kint, a bibiezjészkek közé, építtetnék — annak környékén „alkalmas, tanári lakást" építtet: egyenként t. (. mmdenik, elkeseredett építtetőnek külön-külön, a lakás elkészülte után, közjegyzőileg biztosított, avagy rajtam — ezenneli ünnepélyes ígéretemből folyólag — törvényileg is behajtható 50—5u aru. 10 koronás, magyar arányid- fizetek. Kedves B. F. uram, tessék pályázni! Addig is pedig — — énekeljünk mutyiban : „Nem úgy van, mint volt régen!!!" . . . Pápa, IS98. évi október hó 16-án. Szováthy Lajos, igazgató, Még egyszer a „szinügyi bizottságiról. Kiváló laptársunk, a „Győri Hírlap" megtisztel bennünket azzal, hogy a lapunk legutóbbi számában a szinügyi bizottság létesítése érdekében megjelent cikkel hosszasabban foglalkozik s miután említett cikkünkből hosszabb szemelvényt közöl, csillag alatt a következőkben iparkodik lecáfolui a „mi" publikumunk érdekében multkor'elmondottakat: „A pápaiak téli szezont óhajtanak. Ez nagyon szép kívánság és igazuk vau abban, hogy az emberek Csanakon csak úgy télen unatkoznak legjobban, mint akár Debrecenben. De jő szomszédaink már bizonyosan hullottak arról, hogy egyik posztókereskedő sem ad egy méternyit az egész vég posztó közepéből. Három hónapra a pápai színház sem biztosíthatja akármilyen kis társulat fenntartását. A győri színtársulat nyári szervezete elégséges Pápára, mert hiszen a nyári társulat a télinek kerete. Igy színtársulatunkhoz négy új tag jött okt. elsejével, kívülük az egész társulat ott működött. Mielőtt túlságos igényeket támasztana Pápa város, számoljon sziuháza térfogatával és a közönség áldozatkészségével. Holtmann meséit semmiféle tái— sulat nem adhatja nagyobb zenekarral, mint Dobó adta, azon egyszerű okból, mert az ottani színház orchesterében nyolc zenész fér el, számítsák ki, mennyit kell szinházukból hetenként bevenni a pápai színházjárás mértéke alapján, Ki fog tűnni, hogy a legjobb esetben 15U0 frt havi rezsivel szervezhető oda társulat. Már most a győri színtársulat havi rezsije 4800 forint. Ha tehát a győri társulat nyári szervezetben működik tavasszal és ősszel Pápán, akkor legkevesebb 3UÜ0 frtos társulata vau a városnak, mindenesetre jobb, erősebb, mintha c.-ak Pápára szerveznének társulatot. Számítsanak tovább! A legjobb sikerű operetté vagy látványosság megéri a három előadást A napi rezsin felül ebből a három előadásból kell bevenni a darab 2—-300 frtos költségét. Azután találjanak ki módot a színház fűtésére, ami ma szintén nem lehetséges. A színházi bizottság megalakítása közönség gyűjtésére okos dolog. Ez egyúttal a legmegbízhatóbb biztosítéka a jó társulatnak, mert ha az igazgató tudja, hogy a pápai szezonra nem fizet rá, vihet nagyobb társulatot. Minthogy végül minden igazgató tagjainak javát megtartani igyekszik, a győri színtársulat nyáron is vau olyau jó, hogy a pápai igényeket kielégíti. Csak a pápai közönség állja meg a helyét." Eddig a „Győri Hírlap" cikkelye! Ebből a cikkelyből pedig azt látjuk, hogy győri szomszédaink is figyelemre méltatták a „szinügyi bizottság" érdekében kifejtett akciónkat, de alaposan jelre értetlek bennünket. Mert végre is, ha Csanakon csak úgy unatkoznak mint Debreceuben abból nem következik az, hogy : nekünk ;xíwí/?nknak is muszáj unatkozni, vagy pedig a győri posztó közepéből kérni egy méternyit, hogy elűzhessük unalmunkat! Azt is legyen szabad nekünk meghatározni, hogy a „győri színtársulat nyári szervezete elégséges-e Pápára?" vagy sem. De nem is ezek a lényegesek, a miért mi a „szinügyi bizottság" megalakítását sürgettük, hanem azok a dolgok, a melyeket múltkori cikkünk keretében kellőleg megvilágítottunk s a melyeket e helyütt újra elmondani nem lehet feladatuuk. Abban a cikkelyben pedig sehol sem volt az megírva, hogy mi három hónapos szezont akarunk, a mely körülményre alapltá pedig laptársunk egész érvelését, holott eszünk-ágában sem volt ilyet indítványozni, lévén csak úgy teljesen tisztában a színtársulat rezsijével, mint akár a „Győri Hirlap". A legelső és legfontosabb teendőnek ugyanis csak a „bizottság" megalakítását szorgalmaztuk éa szorgaimazzuK, a muiynek megalakulása utáu saját kebelében kell eldönteni a minden oldalról megnyilatkozott óhajok teljesítése iránti teendőket, a a melyek között mindenesetre intézkednie kell, hogy ha nem is három hónapos téli szezonban, de legalább a tél folyamán néhány jó előadásban — talán hetenkint egyszer-kétszer — lehet részünk ! Az őszi egy hónapos szezon maradhat, de a tavaszi felesleges, s e helyett kérnénk néhány téli előadást. Már pedig ha a szinügyi bizottságunk megalakul s erőteljes akcióba lép, bizton hisszük, hogy mutat fel olyan anyagi eredményt, hogy még Dobó is szívesen áthozza akár az operett, akár a drámai személyzetét egy-egy előadásra, olyankor, mikor azoknak Győrött úgy sincs tennivalójuk, olyanformán, mint annak idején Komjáthy cselekedte meg Sopronnal, hogy azért Győr sem marad előadás nélkül. Félreért laptársunk bennünket abban a kérdésben is, mintha bizony mi a színtársulat ellen akarnánk szövetkezni. Ellenkezőleg! Nagyon is a színtársulat érdekében való cselekedetnek tartjuk a „sziuügyi bizottság" megalakítását, melynek egyik legfontosabb jeladatául hangsidy óztuk, hogy a színtársulat anyagi érdekeit, megélhetését, bérletgyűjtési törekvéseit előmozdítani legyem hivatva, ezzel szemben pedig talán csak megkövetelheti majdan néháuy jó s általa megválasztandó darab előadatását, mely végre szintén csak a színtársulatnak válhatig erkölcsileg is, anyagilag is előnyére. Végül pedig, midőn közöljük győri szomszédainkkal, hogy már is találtunk k' módot színházunk fűtésére, azzal legyen szabad befejezuünk ezt a polémiát, hogy a többire nézve már a „sziuügyi bizottság" saját hatáskörében adja meg a választ és addig is kérjük kitűnő laptársunkat, hogy ne értse félre jószándékú törekvésünket s ne küzdjön az ellen, mikor mellette többet használ a magyar sziuészet, s főleg a győri és pápai színtársulat érdekeinek. VEGYES HÍREK. — Személyi hirek. Tóth László pénzügyigazgató-helyettes és Kluge Lajos pénzügyi s. titkár Veszprémből városunkba érkeztek a héten. Az előbbi a városnál teljesített vizsgálatot, az utóbbi pedig a községi adók kezelése és az adókönyvek ellenőrzése végett a pápai járás területén időzik. — lloljeld Pál kir. kultúrmérnök a földmivelésügyi minisztériumból a mult. héten Pápán volt és a tapolcafői és a görzsöuyi malmokat felülvizsgálta Végh István járisi •főszolgabíróval. — III. Béla király és Autióchiai Anna tetemeinek a budavári Mátyás-templom kriptájában történt elhelyezése alkalmából rendezett gyászüuuepélyeu Veszprémvármegyét Fenyvessy Ferenc főispán, Kolossváry József alispán, Szabó Imre, Óváry Ferenc, Ihász Lajos, Néger Ágoston és Reé Jenő megyebizottsági tagok képviselték. — Küldöttség tisztelgett tegnap délben a honvédelmi miniszternél a pápa-bánhidai vasút építésében beállott akadály dolgában. A küldöttség, melyben Veszprém és Komárom vármegyék és Mészáros Károly polgármesterünkkel Pápa városa is képviselve volt, a tervbe vett katonai lövőtérnek a vasút vonalán kívül építése ügyében kérte a honvédelmi miniszter közbenjárását. A küldöttség útjának eredményéről jövő számunkban tudósítunk. — A regálé bizottság okt. 17-kén ülést tartott, melynek egyedüli tárgyát a jövő év első napján életbelépő új fogyasztási adó-törvény folytán a városi fogyasztási adóhivatalban fölöslegessé vált állások megszüntetése képezte. Eredetileg az alkalmazottak közül kettőt szándékoztak elbocsátani, a bizottság azonban azt határozta, hogy az ellenőrzés intenzívebb keresztülvitelére csak egyik állást szünteti be. Evvel kapcsolatban szóba került a fogyasztási alkalmazottak fizetése is, melyet tekintettel a megcsökkent teendőkre megfelelelőleg lejebb szállítani kell. Az új fizetési tervezet kidolgozására egy,