Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-10-16

égő' gyufa véletlenül a köpönyegemre téved. Szólni nem mertem, mert akkor még meg is büntetnek. Beláttam a könnyelműségemet. Aztán a kis diák barátságot kötött velem s okvetlenül tudni akarta, hogy mit tartogatok a köpenyegben. Már-már azon a pouton voltam, hogy mindenestül kiugróm a vonatból, vagy legalább a köpenyeget kidobom a tartalmával együtt. A veríték csurgott rólam, de szerencsére megérkeztünk a végállomáshoz. Félrelökdöstem mindenkit az utániból, siettem kiszállani. Az esó' sűrű cseppekben hullott a nyakamba, a hogy leszáll ottani. Nem töró'dtem vele. Kerestem a szekeret, a mellyel tovább mehessek. Nem volt ott szekér, de még talyiga sem. Bizonyosan elfelejtették utánam küldeni, bár meg volt beszélve. Visszamentem a váróterembe. Ebes is voltam, megszomjaztam. Egy ott lábatlankodó mogorva vasúti szolgát szólítottam meg, hogy uem lehetne-e sört és valami harapni valót kapni. Azt mondta igen, aztán elment. Csak egy óia múlva került vissza. Valami bádogban hozott gyanús szinű folyadékot, olyan volt, mint az olaj, keserű volt, mint az epe, de egy hajtásra megittam. Az igaz, hogy majd a falnak dűltem tőle, de vigasztaltam magam, hogy nemsokára jóféle musttal fogom magam kárpótolni. Hát a harapni való hol vau ? kérdeztem. Mindjárt gyűu — felelte ó'. Jött is egy tenyeres-talpas leányzó, vagy miféle s csak úgy vigyorgott felém. A bakter magyarázgatta, hogy ez a harapni való. Mire aztán kikergettem mindakettó't. Dühös voltam s ezek még tréfálkoznak velem. De valahára a szekér megérkezett. A kocsis hosszú litániát tartott nekem, melyből kihámoztam valahogy, hogy akkora sár van s az út olyan rossz, hogy alig tudott idáig vergődni. No szépen nézünk ki. De mindegy, ha már itt vagyok, csak uem térek vissza. Megindultam. Eleinte jól is ment minden, úgy, hogy szundikálni kezdtem. Éppen azt álmodtam, hogy a Parnaszus hegy tetején vagyok, midőn mcgjelen Apolló előttem s készül valami szép dikciót tartani hozzám. De egyszer csak elvesztem az egyensúlyt a lábom alul s esem lefelé. Igen, egyenesen beleestem mindenestül egy nagy pocsolyába, úgy. begy csak a fejem látszott ki belőle. A kocsit pedig nem láttam sehol. De pedig ott volt, hanem csak a hátulja; az eleje elfutott a lovakkal, meg a kocsissal. S akkor látom, hogy jönnek vissza mind a hárman, t. i. a kocsis az egyik lovon lovagolva. Poc.-ékká lett minden rajtam. Eláztak a tűzi röppentyűk is. Ezeket most már használni nem lehet. A kocsis azt mondta, hogy jó lessz, ha felülök a másik lóra s belovagolunk Somlóra, mert már közelebb vau, mint az állomás. Hát gyerünk, mondtam. Késő este lett, mire elértünk a szőlőhegyhez, de már a szűreinek vége volt. A vincellér úgy, a hogy felöltöztetett. Nem volt semmi baj, csakhogy a hol szűknek kellett volna, hogy legyen, ott bő volt, s ahol bőnek kellett volna, hogy legyen, ott szűk volt. De én niosl is tudtam magam vigasztalni. Iíisz sebaj, még elég jókor érkezem a vacsorához s mulathatok reggelig. Mikin- a nagy sátorba megérkeztem, már a pecsenyénél tartottak, s éppen akkor végezte be a felküszöutőjét a házigazdámnak egy másik lakója s én annyit hallottam belőle: „az emberi kor legvégső határáig." A éljenzaj bizonyította, hogy a szónoklat nagy tetszést aratott. No de azért én is elmondom a magamét. El is mondtam végig s vártam a hatást, de csak kacagást hallottam s egy dörgő hang kiáltotta .- „Ezt már hallottuk." S ez a hang a szomszédé volt, a ki ott lakott velem egy udvaron s a az előbb szónokolt. Most jutott eszembe, hogy 3 nappal előbb ez az úr benn volt nálam s azóta hiába kerestem a kéziratomat. Elvitte magával s betanulta. Később kitudódott, hogy ő késlelte a kocsist, megvesztegetvén azt holmi stinkadoreszekkel s az Ő intrikája volt a székéi-manipuláció is. És én nem tehettem semmit, mert a suszterem volt, a kinek mcgszámlálhatlan talpalással tartozom. Rohantam ki a sátorból. A hegy alatt sorjábau állottak a kocsik. Az egyikre felkapaszkodtam, valami gyerek vigyázott reá. A lovak közé cserdítettem | — A népkonyha tárgyában f. hó 18-ra, s meg sem álltam a vasúti állomásig. A gyereknek keddre értekezletet bivott össze Mészáros Károly adtam egy barackot a fejebubjára s utasítottam, [ polgármester. A helybeli jótékony egyletek elnökei, hogy száguldjou vissza, ha úgy tetszik. Hát a fiúnak ' a különböző felekezetek lelkészei, a sajtó képviselői, tetszett is ez a mulatság. Éu pedig végre minden s mindazok jelen lesznek az értekezleten, kik e baj nélkül hazaérkeztem. Hát ilyen szüreti mulat- j fontos üggyel részben a sajtóban is már foglalságom volt nekem, a mi annyiba került, hogy két nagy parasztszekér szőlőt vehettem volna rajta. Másnap aztán egészen megvigasztalódtam, mert ott sétálván el a honvédszobor előtt, a kedves Andrénk által megénekelt dísztelen bádogkoszorűnak eltűnését konstatáltam. Arra gondoltam, hogy ez a szobor is szenvedett, hát én is eltűrhetem a magamét. Hanem azért ne emlegessen előttem senki szüreti mulatságot többé, mert rettenetes leszek. Bárd. VEGYES HÍREK. koztak. Hisszük, hogy az értekezlet meg fogja valósítani a reményeket, melyeket hozzá fűznek. _ | Mányoky László halála. | Városunk ügyvédi karának Nesztora, ki kiváló tulajdonságainál fogva évtizedek óta osztatlan rokonszenvnek és közbecsülésnek örvendett városunkban, Mányoky László f. hó 9-ikéu meghalt. A gyászesetről az elhunytnak családja a következő gyászjelentést adta kí: „Alulírottak fájdalmas szívvel jelentik az összes rokonság nevében is a legjobb apa, nagyapa, ipa, testvér és nagybácsinak raányoki Mányoky László hites ügyvéd, volt főszolgabíró, volt megyei törvényszéki ülnökuek folyó évi október hó 9-én — Személyi hírek. Gróf Esterházy ] délelőtt 9'/

2 órakor életének 80-ik évében hosszas Móric v. b. t. t. nejével együtt, pénteken folyó hó szenvedés után történt gyászos elhunytát. Béke 14-én, 8—10 napi tartózkodásra Bécsbe utazott. — | lengjen porai felett! Gyermekei: Mányoky Hermin, Jókuthy Albert, kir. kúriai biró, folyó hó 11-ikéu Mányoky Vilma, Mányoky Róza férj. Fejér Dáuielné, Mányoky László temetésére Pápára érkezett; másnap dr. Mányoky Gyula. Tes tv érje: özv. Ujváry Jánosné elutazott városunkból. szül. Mányoky Anna. Veje: Fejér Dániel. Menye: — A Jókai-kör Erzsébet-gyász- Rosenberg Jolánta. Unokaöccsei: Kaszás Kálmán, ünnepélye. A Jókai-kör igazgató tanácsa múlt i Ujváry István. Unokái: Fejér Elza; Fejér Leona, vasárnap, f. hó 9-dikén Fenyvessy Ferenc főispán Fejér Laci Dani, Mányoky Vilma, Mányoky Kaelnöklésével tartott ülésében elhatározta, hogy . tinka Ella." november 19-kén, Erzsébet napján, dicső emlékű Az elhunyt puritán jellemű férfiúnak temetése Erzsébet királynénk emlékezetére a városi színház- folyó hó 11-ikéu volt az ev. ref. egyház szertartása ban gyászünnepélyt rendez. Az igazgatósági ülés [ szerint. Koporsóját nagyszámú gyászoló közönség : a gyászünnep program inját csak általánosságban állapította meg. A gyászünnepen lessz emlékbeszéd, alkalmi szavalatok és zeneszámok, allegorikus előkép stb. A részletes programra kidolgozását az igazgató tanács a szakbiz<>ttsávárosunk szine-java kisérte el utolsó útján. Koszorút helyeztek a ravatalra: a pápai polgári kör, Unger Izabella tanárnő, Jókuthy Albert kúriai biró „Szeretett nagybátyámnak",- Mányoky Hermin, Vilma és Róza r

Öi'ökké siratnak leányaid",- dr. Mányoky gokra bizta. Az igazgató-tanács ez üléséből távira-j Gyula és neje „A legjobb apának",- az Ujváry tilag üdvözölte az aznap Kassán megalakult' család „A jó László bácsinak",- Fejér Elza, Leona Irodalmi társaságot. j és Dani „Drága nagyapánk, Isten veled",- Mányoky — Ihász Lajos kitüntetése. A Ferenc•, Vilma és Katinka „Szeretett nagyapánknak" fel.lózsef-rond lovagkeresztjével kitüntetet Utász irattal. A családot részvétnyilatkozatokkal felkeresték: Lajos, hatbabni nagybirtokosnak, az érdemrendet' Kossuth Ferenc osz. képviselő, Iletyey Gyula, kir. Darányi Ignác, földmivelésügyi miniszter szemé- (

táblai-bíró, Szeghö István, kir. ítélőtáblai elnök stb. — Ívesen fogja átadni. Mint értesülünk az érdem- ^ Mányoky Lászlóban dr. Mányoky Gyula tapolcai rend átadása Pápán fog megtörténni. ügyvéd, lapunknak éveken át volt jeles munkatársa — Huszárezredünk köréből. E hó és tárcaírója édes apját gyászolja. folyamán több rendbeli változás történt bonvéd- _ A főispán a gazdasági egyesühuszár ezredünkben. Jóny Nándor századost letért. Fenyvcsvj Ferenc főispánunk a vármegyei Szegedre, Bodnár Zoltán főhadnagyot Budapestre gazdasági egyesület érdekében a következő leiratot helyezték át. Rozina János alezredest ideiglenesen 1 intézte a főszolo-abirákhoz : szabadságolták, helyette az osztályparancsnokságot j A kom!(n

^

atoim

.

a bizott váme£rve anyagi burtinger károly százados vette át. Jóny százados fe cU

;

hal;ulíÍRa törekvfecm mtiv^ái Úhelyét a népíclkclési osztály vezetésében Gulyás . ^ ß ^ iriínyzott mill(1

ennemü'mozgalMiklós százados foglalta el, kitől az 1. század parancsnokságát Lhrányi Mihály százados vette át. — A jó példa vonz. Csak múlt számunkban adtunk hírt arról, hogy Veszprém város világítási bizottsága e hó elején tartott ülésében elhatározta, hogy a város villamos világítása berendezése céljából az első lépéseket megteszi, mákat élénk figyelemmel kisérem s azokat hatáskörömben előmozdítani óhajtóin. A vármegyék köz-, de főként mezőgazdasági életének föllcndítése körül kiváló szerep illeti meg a vármegyei gazdasági egyesületeket, melyeknek céltudatos működése — miként ezt több vármegyénél tapasztaljuk --a gazdasági élet bajainak s most már arról adhatunk hírt, hogy városunk lehető orvoslását s az okszerű gazdálkodás fejleszvezetősége is foglalkozik a villamos világítás tésén kívül életerős gazdatársadalmat is teremt, bevezetésénele eszméjével. Addig míg számadatok; R magasztos célt szem elől nem tévesztve nem állanak rendelkezésünkre és így nem tudjuk [ ;x n Veszprémmegyei gazdasági egylet" is, mely megítélni, hogy a villamos világítás bevezetése újabban áldásos működésével a vármegye gazdanem ró-e ujabb terhet városunkra, természetesen sági életében jelentékeny alkotásokat létesített s nem foglalhatunk ez ügyben állást, de az eszmét' amely egyesület csak legutóbb is a jégkárosultak mindenesetre örömmel üdvözöljük. Ideális állapot- segélyezésének nehéz munkájából részt követelve, nak tartanok, ha főbb utcáinkat ívlámpákkal, a az elemi csapás sújtotta földmives nép nyomorámellékütcákat izzólámpákkal világíthatnék, úgy' nak enyhítésén különféle alakban teljes buzgaazonban csak, hogy e világítás költsége a magán- ' lommal és sikerrel dolgozott, folyó évi július hó fogyasztók (nagyobb fogyasztók: dohánygyár, vasút, j 3l-6n tartott közgyűlésében az egyesületnek ujabb kávéházak) által egészben vagy részben fedez- j alapokon leendő újjászervezését s e célból új tagok gyűjtését határozta el. tetnék. — Börtönvizsgáló bizottság. Fenyvessy Ferenc főispán a vármegye területére a börtönvizsgáló bizottság tagjaivá Roller Sándor főjegyzőt, Midőn tehát a „Veszprémmegyei gazdasági egylet"-nek c tárgyban tek. úrhoz intézett megkeresését a vonatkozó taggyüjtő ivekkel együtt Ováry-Ferenc dr orsz. képviselőt Reé Jenőt és ide zártan kiadom, egyuttll "külön is felhWom Sult József kir. tanácsost nevezte ki. ! tek

. mszolgah[v6 ^ „ taggyiijtéseknek minél