Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-18

ref. egyház is ahhoz alkalmazkodjék. Ezen gyászistenitiszteleten a tanuló ifjúság vegyen részt s ezen alkalomra a polgári és katonai hatóságok meghívassanak. 5. A gyászistentisztelet napján az ev. ref. egyházak iskoláiban egyúttal gyászünuepély tartassák, a melyen az iskola egyik tanára illetve tanítója a nemzetünket ért csapás felett érzett fájdalomnak és egyszersmind az üdvözült nemes lélek iránti hálának, a kit a jóságos ég az ó' kegyelméből nehéz időkben védő angyalul küldött a nemzetnek, a kinek nemes szive mindig velünk érzett és a kinek nevét mindig áldással emlegeti a késő nemzedék, a míg csak magyar él ezen most mély gyászba borúit földön. A jó Isten kegyelme, áldása és vigasztalása legyen a nagy megpróbáltatások között Felséges Urunkkal, Királyunkkal, drága hazánkkal s velünk miuduyájuukkal! Imádkozzunk Istenhez felséges Urunk drága •életéért, a mely legfőbb biztosítéka e haza jólétének, boldogságának, hogy tartsa soká és őrködjék felette a Mindenható az Ő gondviselésével! Gijurátz Ferenc, dunántúli ág. bitv. püspök körlevele itt következik : Gyászhír járta be villámszárnyakon hazánkat. Nyomában mindenütt elnémul az örömzaj, felzokog a bánat. Felséges királyasszouyuuk, Erzsébet halva fekszik, Es — a mi a leverő hir hatását még megrendítőbbé teszi — a legnemesebb fejedelemnői sziv, idegen földön, gonosz rajongónak orgyilkos tőre alatt vérzett el. A fenkölt lelkű királynénak élete az ég áldása volt hazánkra ; halála eléggé meg nem sirható veszteség. Mig élt: a nép millióinak osztatlan szeretete, hálája környezte, Ravatala felett méltán sóhajt nemzetünk; „Nagy keserűséggel látogatott meg cugemet a Mindenható." A bús omladékok előtt köuyárt hullató prófétával rebegi gyászba öltözve a magyar; „Oda van a mi szivünknek gyönyörűsége. Siralomra fordult a mi örömünk, elesett a mi fejünknek koronája: Jaj most minékünk!" (Sir. ő. r. lő —Ki. v.) A honfiúi bánat, mit a fejedelmi halottra szem fedél kelt, közös osztályrészünk. A mely gyásznak hivatva vagyunk kifejezést adui templomainkban, iskoláinkban is. Nagytiszteletü Esperes Urat s a Tisztelendő Lelkész Urakat, — tekintettel a nagymélt. vallás és közokt, m. k. minister ur (53,340/808. sz. távirati intézkedésére — a következőkre hívom fel : 1. A felséges királyné temetése napján minden gyülekezetünk harangjai megszólaljanak. 2. Ugyauazou napon, vagy a legközelebbi vasárnap minden egyház község a templomban a király és a nemzet drága halottjának emlékére gyászistentiszteletet tartson, melyen a gj'ülekezet kebelében levő taniutézetek növendékei is részt vegyenek. 3. Az iskolai oktatás a temetés napján szüneteljen. 4. Minden népiskola és felsőbb tanintézet a maga körében gyászünuepélyt rendezzen, s ezen a tanító, illetőleg igazgató, a felséges királyunkat s hazánkat ért súlyos csapás alkalmából tartandó beszéddel élessze a kegyelet érzetét az ifjúság kebelében a nagy királyné emléke iránt, ki nemzetünk boldogulását mindig szivén horda. A Mindenható adjon erőt hőn szeretett királyunkuak a nehéz gyász elviselésére! A hálás kegyelet virrasszon, mint olthatatlan szövétnek nemzetünk elhalt koronás jóltevójének emléke felett. A földi trónról elszállt nemes lélek milliók áldó fohászától kisérve, találja meg a dicsőbb égi hazában a jóság hervadatlan koronáját. Temetés után ...! Irta: Paur Ödön. Temetésre szólt az ének . . . temetésre kouga magyar nemzetnek is kétszeres oka és joga lessz kivenni a maga része! Enyhén ható gyógyír nincs e társadalmi fekély eltávolítására, radikális kúra segíthet csak tanak a császárváros harangjai, s szomorú bugásuk s azt biszom ilyen borzalmas tünetek után nem nyomán ezrek és ezrek szemei teltek meg a fájdalom, a szomorúság gyászos könnyeivel! Az örök némaság csendes otthonának méhe is soká késhetik az idő, hogy azt alkalmazzák! * Post mortem! Későn lessz már az ellenszer, fogadott be örök pihenőre egy asszonyt, egy hiszen uz az áldozat, a kit mi szerettünk, s aki királynőt, a ki maga volt a legtökéletesebb jóság, minket is annyira szeretett, nómán élettelenül ott minden női erények ideálja, s ez az ideál áldozata, (

tölte már az első éjt az örök nyugalom néma lett e kor szörnyszülöttének, a gyűlölet vallásának! honában, a síri kripta üregben, a hova népe Milyen tragikum ? ! Egy szent, a ki mártírhalált hal olyan kezek millióinak könnye, zokogása kísérte le . . . Rideg, borzalmas magányban fekszik a szív, a hervadó falornbok mögött annyiszor hallhatott: „Nyugodjál csendesen, pihenj meg békén, s által, a mely kezek a társadalmi jólét halálos' mely míg dobogott is, kimondhatatlan sokat szenellenségeiuek jelszavait viselő piszkos lobogót ^ védett s ma már legfeljebb csak a hűvös őszi hordhatják az emberiség közt fennen R a mely szellő juthat közelébe, hogy elsuttogja neki azt kezek mindenkor készek a legrémesebb tervekkel^ sóhajt, a mit itt ez elhagyatott magyar hazában telt agyvelő nyomorult eszközeivó lenni! Plibás, romlott az a kor, mely ilyen eseményeket szül, a mikor a legundokabb gonoszság álmodd meg hőn szerető, árván hagyott nemzeted szinte diadalt ülni látszik azon, hogy lesújtott egy boldogulását felséges Nagyasszonyunk, felejthetetszívet, a melynek dobogása milliók jólétének volt j len halottunk'" szentelve ! Eltemették, elsiratták ezt a szívet azok, a kik még tudnak résztvenni az igazak fájdalmában, a mely fájdalom megmérhetetlen azok leikében, a kik őt szerették, s a kiket ő is igazán szeretett! Színház. Az országos nagy gyász hatását megérezte la színház is, melvnck látogatottsága a héten sokA temetésre zúgó harangok tompa zsongása , , , . -,, * . , •.„ „ , , , , , ^ , , \ „ 'kai kisebb volt, mint az elozo hetekben ... A nvomán néma íaidalom kelt milliók szivében s ez , ,, „ .,, . . -, , , . •' hét műsora csupa operettből és énekes bohózatból az igaz, a benső híidalom méltán csalt könnvet .. v , . , , ,. , , . i , . " I volt összeállítva. Nem kívánhatuk ugyan, hogy minden magyar szemébe is! . , , , , . ' „ , ",. , ' . , ,, . i , , •

ÍV/- igazgató komoly drámákat erőszakol on ra a Ezeket a könnyeket, a íaidalom érzetének i , •, * , ., , ... . ' J . I publikumra, de egy-két io francia ós magvar viggaz könnyeit pedig senki sem érdemelte meg j'^,.,^ ,„:„/<i-i ' „ „,.,'n ,,„^.„<..K„., :.. .....»..!\. jobban, mint (), --a fenséges halott! A magyar nemzet zokogása kisérte örök pihenőjére az országnak igazi védaugyalát, a ki felemelte ifjú szívének egész melegével ezt a nemzetet akkor, mikor a magyarról mindenki mint bilincsbe vert rabszolgáról beszélt, akkor, mikor a legmélyebb megaláztatásról jegyzett adatokat az idők krónikása. Ezek az adatok pedig bamisíthatlanul vésőd.cot, minőkben a mult szezonban is részünk volt, bátran felvehetne műsorába. Talmi hercegnő. Szombaton és vasárnap a népszínház vonzó újdonsága aratott nálunk is fényes sikert és szerzett az igazgatónak két telt házat. Az összes szereplők vállvetett igyekezete, ügyes rendezés, kifogástalan összjáték — és a mit első helyen kellett volna említenem — a darab zenei szépségei mind közretenck az utódok lelkébe, s mint fényes tükör lát- , . .. , . , ,, °, , , , . . , ' • I hatottak a szezon egyik legszebb sikerének kiviva tarják azt az angyali kezet, mely az újjászületett sábau. A két primadonna szinte versenyzett egynemzet bölcsőjét ringatá, s ez a kéz most már pihen örökre, mozdulatlanul! Egy másik kéznek borzasztó míívo volt, hogy örök pihenőre hanyatlott alá a kar, melyet imáibau áldani fog mindig a magyar, kinek átka pedig ; arÄnt sz61t mindkettőjüknek. Nagy Gyulának még a siron túl is üldözi azt a másik orgyilkos kezet, moly egy nemzet szebb reményét, talán mással a közönség gyönyörködtetésében, s Monti El ma szép hangjával, Felhő Rózsi pedig eleven játéi kával csinált e téren nagy rekordokat. A tánclecke j pompás jelenete után felhangzott óriási tapsvihar egész jövőjét gyilkolta meg. „Orgyilok a fenséges királyasszony szivében !" Olyan birlelés volt ez akkor, mikor először hallottuk, hogy szintén merénylet számba vettük még az ujságolását is; nem akartunk hinni a gépnek, a hetüknek sem, melyek azt hírül adták s csak később, mikor a részletek is megérkeztek, mertük elhinni azt a borzasztó valót, hogy gyilkos eszköz némítá el örökre annak a szívnek a dobogását, melynek minden dobbanása elhagyatott nemzetünk javára az áldás, a béke kútforrása vala! Nem értjük, csak utálni tudjuk azt az erőt, azt a fanatizmust, mely azt az orgyilkos kezet vezeté, az anarchia, a korlátlan egyéni szabadság megvetett nevében, s szinte rejtélynek, vagy őrületnek tűnik fel a tett, mely egy felséges, szenvedő női élet kioltásában találta meg az utat, az egész emberiség, minden társadalmi rend ellen érzett izzó gyűlöletének dokumentálására! Ismét szaporodott hát az őrület piszkos tanainak posványából fcl-felbukó véres alakok a Nobiling, Passananti, Soloviev, Hartman, liavaeliol, Yaillant, Oasoriók száma egy Lucohcnivol, s az akció még mindig nem szülte meg a reakciót, még mindig késik a megtorlás érvényesítése, a similis similc elve alapján!! De ha ütni fog a megtorlás órája, Eakunin dogmái alkalmasint vérrel töröltetnek le a történelem lapjairól s ebben az irtó háborúban immár is méltó része jutott a közönség ily módon nyilvánuló elismeréséből, a melyre ugyancsak nagy érdemeket szerzett Arkosi is, a ki ugy ének mint játék tekintetében a legjobbat nyújtotta, mit tőle eddig e szezonbau láttunk. O'áhné az ő tipikus operettalakjainak egyikét mutatta be Mirabella hercegnőben ; s miudeu szava és mozdulata viharos derültséget keltett. Ugyanezt mondhatjuk Festi Kálmánról is, ki báró Cognac udvarmesterből csinált sok kacajt fakasztó mulatságos figurát. Balázsi-nnk csak kisebb szerepe volt e darabban, de ama néhány jelenetnek, melyben ő is játszott, hatása jelentékenyen fokozódott. Virányi karmester eléggé nem méltányolható munkát végzett a darab zenei részének ellátásával; csak az ő nagy művészete, s kitűnően fegyelmező karmesteri pálcája tud a leggyengébb zenekarok egyikével ily szép sikert elérui. Mozgó fényképek. Hétfőn másodszor ment a Mozgó fényképek ezúttal azonban gyérszámú közönség előtt. Az előadás összevágó és kerek volt; különösen kitűntek Kendy Boriska, Balázsi és O'.áhné. A feneleányok. Kedden soron kívüli előléptetés történt színházunkban. A vasárnap délutáni előadások műsorából előléptették a Feneleányokat. Az esti előadások lámpái illetve közönsége előtt azonban ez az avauzsirozás nem nyert megerősítést; a mit — úgy tetszik — maguk a közreműködők sem igen iparkod-