Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-18

2. PAPAI LAPOK. 1898. szeptember IS. A királyné halála. A gyászhír városunkban. A megdöbbentő esetről, hogy imádva szeretett Erzsébet királynénk gyilkos merényletnek esett áldozatául, az első hír szombaton este érkezett meg egy bécsi táviratban városunkba. Az a néhány ember, ki még a késő esti órákban meghallotta, az első pillanatban szinte hinni sem akart a hír valódiságában. Oly hihetetlenül hangzott, oly rémesen hihetetlenül, s oly kétségbeejtően losujtóan, hogy aggódó remegéssel vártuk a hajnalt: hátha az vigaszt hoz, megcáfolván a borzasztó hírt. Nem ügy történt. A kora reggel érkezett tudósítások kétségtelenül megerősítették a gyászhírt és lapunk a következő szövegű rendkívüli kiadásban tudatta ezt a városi közönséggel: Rendkivüli kiadás. PÁPAI Ii APÓK. I89s. szept. 11. Erzsébet királynét meggyilkolták. Tegnap délben 12 óra 41) perekor ERZSÉBET KIRÁLYASSZONYUNKAT GENFBEN nyilt utcán egy LNCCHENI nevű olasz anarchista SZÍVEN SZÚRTA. A királyné a támadás után még felkelt ugyan, de csakhamar eszméletét vesztette, s a BEAURIVAGE szállodában rövid idó' múlva meghalt. A tettest elfogták. . . . Gyászos képet öltött délre a város. Az összes középületekről és a legtöbb magánépületről fekete lobogók lengtek, a kirakatokat a gyász cikkeivel látták el, a legtöbb helyen megjelent Erzsébet királyné arcképe gya'szíatyoltól övezve s alatta gyászkeretes különkiadásunk : a rémes gyilkosság h'zííkszavú, de megdöbbentő hírnöke. Az utcákon járókelők a gyászhírrel fogadták egymást, minden szívet őszinte, mély bánat fogolt el, mely kiült az arcokra s rezgő könny alakjában megjelent a szcmpillákon . . . „1 város gyásza. Mészáros Károly polgármesterünk f. hó l.'5-án d. e. 11 órakor rendkívüli városi közgyűlést hivott egybe, hogy a hivatalos város is kifejezést adjon a nagy csapás fölött érzett fájdalmának. A városi közgyűlésre a bizottsági tagok mindnyájan feketében jelentek meg. Ott voltak : Lamperth Lajos, v. tanácsos, Csoknyay Károly v. főjegyző', dr. Steiner József, dr. Antal Géza, Baráth Ferenc, Baráth Károly, Baranyai János, Barthalos István, Bikki Sándor, dr. Fenj^vessy Ferenc, Fischer Adolf, Gaál János, Gáspár Gábor, Grosz Ede, Gyurátz Ferenc, Herber Antal, Herezog Ferencz, Jilek Ferenc. Krausz József ]S\, dr. Kende Ádám, Kleva Márton, dr. Kreisler Károly, Kis József, Mayersberg Salamon, dr. Kövi József, Körmendy Béla, Lipperfc Sándor, Lövenstein Adolf, Piacsek Gyula, Schlesinger Vilmos, Takó István, Valter Sándor, Vajdits Károly, dr. Rechnitz Ede és Weber Bezső. Mészáros Károly polgármester megnyitván a rendkívüli közgyűlést, mélységes csendben adta elő a fájdalom megindult hangján azt a gyászos esetet, mely miatt a közgyűlést egybe kellett hívnia. A felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Kis József, dr. Rechnitz Ede, Grósz Ede, Gáspár Gábor és Mayersberg Salamon képviselőket kérte fel. Magyarország Nagyasszonyának elhunyta fölött érzett mélységes gyászában a város képviselőtestületének közgyűlése a következő egyhangú határozatot hozta : A városi tanács javaslata felolvastatván, a város képviselőtestülete a néma fájdalomtól roskatag áll azon pótolhatatlan veszteség miatt, melv a legnemesebb láng kioltásával mindnyájunk szívét átjárta. Szent István birodalmának nincs többé patromíja, elragadta tőlünk távol idegenben egy anarchikus eszméktől fanatizált gyilkos merénylő azt a királynét, ki a trón magasáról csak boldogságot, fényt és melegséget árasztott mindenkire. Kihűlt a napunk s megszűnt dobogni a szív, s vele egy áldott léleknek vége ; megdicsőült lelke Istennél talál enyhet, míg a népek millióinak csak drága emléke marad meg, a mely azonban a szívet márványnál maradandóbban fogja őrizni. Megtörve bondunk le a tőrrel átszúrt fejedelmi szív előtt, kiuek erényei és fenkölt gondolkozása annyit tettek a trón és nemzet összeforrasztására. Ezen tör járja át a mi szívünket is és most égő fájdalmunk súlya alatt siratjuk megrnérhctlen veszteségünket. Rajongó szeretetünk azonban nem szűnik meg a sírnál, hanem elkíséri azontúl is mindaddig, míg e honban csak magyar szív dobog. A megpróbáltatásnak, a gyásznak e súlyos percében, midőn elégikus harmóniába foly össze a nemzet minden tagja, vérző szívének fájdalmas jajkiáltása, szemeink önkénytelenül a dicső, a legalkotmányosabb királyunk felkent személye felé fordulnak, a kinek fájdalma a legnagyobb, hogy résztvegyünk megmérhetleu veszteségében, a melyet a végzet villámcsapásként mórt, hogy törhetlen hűségünk, szeretetünk és ragaszkodásunk igaz melegével enyhíteni igyekezzünk lelkének szenvedését ; miért is Pápa város képviselőtestülete a városi tanács javaslatát elfogadva, egyhangúlag elhatározza, hogy : a magyar nemzet véd angyalának, Erzsébet királynénak e gyászos kimúlta felett érzett mély fájdalmát jegyzőkönyvileg megörökíti ; a temetés napján, mely folyó hó 17-én Bécsben fog végbemenni, a helybeli összes hitfelekezetek templomaiban gyász istonitiszteletet tartat, azokon magát képviselteti; a temetés napján tartandó gyász istenitisztelet alatt a boltokat és műhelyeket bezáratja, valamint a temetés órájában is, továbbá ezen napon a színielőadást és a zenélést beszünteti; végre elhunyt s imádásig szeretett királynénknak Budapest fő- és székvárosban emelendő szobrára a közpénztárból 100 frtot utalványoz, egyúttal megbízza a városi tanácsot, hogy a város lelkes polgárságához gyűjtő-iveket bocsásson ki s a szoborra begyülendő összeget a szobor-bizottságnak küldje meg. A szépen megfogalmazott határozatot Lamperth Lajos v. tanácsos olvasta fel; enanciálása után a polgármester a közgyűlést bezárta s a képviselők néma csendben, megilletődött hangulatban, a nagy királyné emlékével szivükben oszlottak széf. Erzsébet. — Magyarország na») asszonyai ak halálára. iszonyatig felhő' támad A >zép, derült magyar égen : Meghalt az a jó királyné, Amilyen már nem volt régen: Nem volt ilyen, soha nem volt; Ezer éve nem volt párja! . . . Megreszket a sziv, a lélek ; Kicsordul a könyek árja : Hogy ,-záll a hír szájról-szájra. Gyászbaborult Magyarország Aranykalászt termő földe . . . Felsikolt a csecsemő is, Kit még anyja ringat ölbo . . . Megvonaglik harctól edzett Osz vezérek rideg ajka . , . Atok-e az, vagy imádság? Melyet felnyög, felsóhajta . . . Könyörülj meg Uram rajta! Benned bíztunk: mért hagyál el. Leejtve kinyújtott jobbod ?! Mért vetted .,()t" még magadhoz V! — Avagy neki tán már jobb ott (? ?i — Azt a jóságos királynét: Azt a féltve-félteti szentet; Kinél — lenn az angyalok közt, Kom vala még szentebb szented : Ki már itt a földön szent lett! Éjjelünkben csillagunk volt: Keménységünk vitorlája ! Imádassál csüngve rajta, Áhítattal nézve rája . . . l'j tavasznak hirdetője : Hogy még lombja nő a fának . . Feloldódnak a bilincsek . . . Szétfoszlik a honlihánat . . . Es az éjre hajnal támad ! Anyja lett „O" a magyarnak : Kinek nincs testvére itten, „Balsors, a kit régen tép" és Kit annyiszor vertél Isten! Az ,.()" jöttén ünnep derül; Ks a tövist váltja pálma, Es a „dúló csaták után

u Egyenként valóra válva: Teljesül az álmok álma! Szent legendák glóriája Fényét horda az a homlok: Mely e koronát emelte, Amely már a porba omlott. Az a szív nem dobog többé. El — kiszállott nemes lelke: Aki úgy tudott szeretni . . . Örömét csak ebbe lelte: Míg a végsőt nem lehelte. A tőr: mely e szivet sebzé, Millióknak szívét érte . . . Fáj dalom tói összesaj tol t Könyek gyöngye omlik érte . . . Sírva sír a magyar nemzet! Édes anyját síjja-ríjja . . . Leroskadva e csapástól Tépő kínját alig bírja . . . Nincs e sebnek balzsam írja! Átkozott lessz mindörökkön, A ki ezt a sebet vágta! Es te boszuálló Isten: Vau-e még csapásod hátra?! Ezer éves küzdelemből Mely új ezredévbe lépett: Nem volt elég bűnhődése ?! Nem szánod meg ezt a népet? Hogy így szívod, töröd, téped?! ... Oh! bocsásd meg ezt a jaj szót; Ha ellened vétett ajkunk, Irgalmadnak irgalmával Szánakozz meg végre rajtunk;