Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-09-11
1898. szeptember 11. 37. szám PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fölér. Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: di'. Kőrös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a lítp kiadóhivatalához küldendők, A lap ára: Eppsz évre (> frt, félévre 'A frt, negyedévre 1 frt 50, Egyes szám ára 15 kr. Fizetésemelés. Ismét szóba került a legutóbbi közgyűlésen városi tisztviselőink fizetése. Azoké a tisztviselőké, kik városunk nnyugi és szellemi ügyeit elismerésre méltó buzgalommal szolgálják és felelősséggel teljes állásaikban nagy hasznára vannak a városnak. Szóba került, hogy azzal a munkával, azzal a felelősséggel, mely reájuk nehezedik, nem áll arányban a fizetésük, mely főkép a jelenlegi nehéz megélhetési viszonyok között éppen nem mondható fényesnek. Régóta tudott dolgok már mindezek. De régóta tudott az is, hogy addig, míg a városnak tisztviselői fizetését teljesen a saját anyagi erejéből kell fedeznie, gyökeres orvoslásra, alapos javításra nem lehet remény. Az állani jelenleg még csak a törvényhatósági közigazgatási tisztviselők fizetését javítja meg tekintélyes összegű évi szubvencióval, a városokat teljesen magukra hagyja — tisztviselőikkel együtt. Pedig kétségtelen, hogy a városi közigazgatási tisztviselők éppen oly "agy szolgálatokat tesznek a közigazgatás és kultúra ügyének, mint a megyeiek s hogy éppen a kultúra terén esak egy jelentékeny mozzanatra mutassunk rá: a statisztika adatai szerint a magyarosodásnak a városok a gyúpontjai, i'l esztendő alatt ötször nagyobb mértékben magyarosodtak városaink, mint ugyanazon idő alatt a megyék. Tiszta magyar ajkú városnál — mintamilyen Pápa is— erről nem igen lehet beszélni, de egyebeken kívül a kultúrának tett szolgálataik sem hagyhatók itt sem figyelmen kívül. Egyelőre azonban nem is lehet remélnünk, hogy az állam a városokat is szubvencióval látja el. Az úgyis mihamar bekövetkező államosítást minek is előzné meg ily félintézkedés? Addig azonban, mig az államosítás remélhetőleg a. városok é.s tisztviselőik teljes megelégedésére állapíthatná meg a. fizetéseket, csak helyeselnünk lehet, ha maguk a városok segítenek — saját jól felfogott érdekükben — tisztviselőik helvzetén. Az utolsó városi köz^vülés számolt ezzel a helyzettel és nem maradt meg a puszta szónál. Számolt ugyan azzal is, hogy a városnak anyagi helyzete nem mondható kielégítőnek, hogy az újabban létesített intézmények súlyos terheket rónak reá, de mindezeken túltéve magát lojálisán felemelkedett arra a magaslatra, hol az igazi érdem méltánylása kezdődik. Ritka egyhangúsággal elhatározta, hogy tisztviselői fizetését ö" 0-os ötödéves korpótlékkal emeli fel. Készünkről jobb szerettük volna, ha az is határozatba megy. hogy e korpótlék a nyugdíjba is beszámítandó, mert az intézkedés csak akkor lett volna teljes, de az a remény biztat bennünket, hogy mire a jelenlegi megújított tisztikarnál nyugdíjazásra kerül a dolog, addigra már állami tisztviselői nyugdíjat fognak élvezni hivatalnokaink. Kétségtelen elismerés illeti a közgyűlést e lojális és méltányos határozatáért, melynek eredménye minden bizonnyal az lessz, hogy városi tisztviselőink ezentúl az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel, fokozottabb ambicióval. vállvetett buzgalommal fogják teljesíteni városunk javának szentelt munkásságukat. Az állami tanítóképezde elhelyezésének kérdéséhez. A nii'g!í'>nil'>liUlaii<ág MiuVti^séjr «'h »l sein borulhatja meg magái inkább, mint a közügyekben. IIa ma, midőn gondosabb é> óvatosabb >-/eniek ellenőrzik a város gazdálkodását, iíjból tárgyalás alá kerülnének a/, asztalt-kénlé>, a vizüsry, a vasúti segélyek é.«. a kultúrintézmények létesítésének kérdései, nem kételkedem abban, hogy szerencsés..bh megoldást nyernének, noha iv.cn k<ndé<ek tárg;. .dá>a ideiéi! is Csekély kivétellel ll'^V aii:l/,oI! -V.eiué]vek voltak képviselőtestületünk tagjai. C-akhngy akkor a i'oelv volt a gyors intézkedés és kerékkötő' volt. ki óvatosságra figyelmeztetett, ma már több elismerésre tarthat igényt, ki a közintézmények létesítése alkalmával körültekintően akarja a viszonyokat uér1-gelni A legközelebbi Mühen talán egyik legt'>ir..-:dili Az én mesém. Két kicsi-kis libapásztor Egymást megszere11e, Együtt mentek a 1 arióra Minden reggel este ; Beszélget tek hol d i )gságró l Gyermekies hévvel . . . — Nem rég történt ez a mese Ezelőtt pár évvel. Azóta már menyecske lett Abból a kis lányból, Az ábrándos szőke liú Álmodozik — másról . . . A falusi libapásztort Nem feledte még se : Ott van mint egy édes álom A szivébe vésve. • • • l'gy tanultain ezt a mesét, Nem is olyan régen, A vadrózsa tanított rá Kinn a falu végen, Vagy talán a szellő sírta, Vagy a szivein súgta; Meglehet, hogy úgy álmodtam — A jó Isten tudja ? . . . Nagy Vlnoe. Papnád-orr. — A «l'ajiai J.apoK» eredeti tárcája. — Irta .- Babay Kálmán. A nádi zenér trillája kiserceg a zöld parti szegélyből, melynek labirintjában ívik a süllők milliója ; a fűzfői csonkafa lakója csellel jár ide, vízszint lebeg s a nád felől csap ki a kakásba, hatalmas rsobogás! sal ugratván a békalencsés vizbe a zsombékokon j pirílkozó félkilós varangyokat. Néha-néha barnafejű tőkerucák luniha röpte, ijedt gágogása csap ki az öles bozótból, midőn elpusztult hal után vadászó ebek gázolnak az arasznyi vízben ; vagy butfogó bölömbikák ,. tiróz"-nak egymásnak í'élmértföldnvi távolságra csillagos, enyhe nyári estéken. Olykorolykor fakó arcú, csenevész, elcsüggedt alakok honterednek bele a szérünyi tisztások szennyes vizébe s a testükre tapadt csikós piócákat üvegekre, szedik. Itt az egész élete a papnád-orrnak, mely Kenése gyümölcsöse iránt húzódik végig a Balaton keleti sarkán. Régen, nagyon régen, II. József előtt még, mikor a keleti Balaton a partján elterülő falvak- és pusztákkal együtt a jezsuiták birtokában volt, a rendnek „vörösberényi" próbaházában néhány papi koadjutor felügyelete alatt 10—lö újonc szokott tartózkodni. Az újoncok gyakran változtak, a koadjutorok ritkábban ; az elsők vagy megszöktek, vagy űjoucházba jutottak, az utóbbiak majd mind az alá a templomos magas ház alá kerültek, mely manapság is ott áll misztikus csendjével a/. Almádiba vivő úl mentén. I Az égés/ elmúlt s/ázadban egyetlen knadjutor ! hamvait nem fogadta be a próbálni/ kriptája : Bernát mesterét. Németországból kerüli ide a/ atléta termetű' barát, de utóbb annyira M"gur.igvar.>s.idott, hogy kiejtése és s/okásai után akár esak az. alföld t szülöttének vallhatta volna magát, lö évi s Z eiv.etesi ! élete alatt kedvencévé lett a provinciálisnak, csaknem egyhh'iben jöttek ide s a megszokáson kívül még őszinte barát, ág is fűz.te o'ket pgyniii>h»/.. Ez a barátság megkönnyítette Bernátnak az aszkéta életet s ha napokig járta a rengetegeket s mászta a sziklákat gyógyító füvekért, útját és idejét számon tőle senki sem kérte. így lehetett az, hogy kaukalin nyilastól helleborus virításáig Bernát többet járta az eörsi hegyeket, Barát lakást, mint a klastrom vörős-kő grádicsát: de nem is volt betegség, melynek gyógyító balzsamát ne ismerte volna. Be egész Aszól'öig ő volt a felső Balatonmellék orvosa s valahol csak megjelent, vele együtt ott volt a reménység és a gyógyulás is. Sokszor fogták el futó betyárok s egész éjszakííkon át vitték bekötött szemmel a Bakony rengetegében szenvedő megsebesült szegény legényekhez, kenőcsei lerakása után aztán visszavitték oda, PÁNN. VÁI*na hn+ncí
