Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-04

XXV. óv. 1898. szeptember 4. 36. szám. PAPAI LAPOK PÁPA TÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldherg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : dr. Kőrös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre S frt, negyedévi-e 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Az 1899. évi városi költségelőirányzat. Az 1899. évi költségelőirányzat e lapok legutóbbi számában ismertetve lévén, egy­szerűen konstatálom, hogy az 1898. évi költségelőirányzathoz viszonyítva bevételi többlet a II. és III. tételeknél 7522 frt 72 kr, a III. és IV. alatti jövedelmeknél nz apadás 5720 frt s igy elhagyatván az 1898-ik évi előirányzat I. tétele alatt fel­vett 140000 frtos kölesönből a polgári iskola és tanitó-képezde céljaira gyümülcsö­zőleg elhelyezve volt, de részben másra for­dított 37000 frt, a bevételi többlet 1*02 írt 7i! kr, míg a kiadási többlet ugyancsak az 1898. évi előirányzathoz viszonyítva 444Ü frt 21 kr, tehát voltaképen 2(548 frt 4,'5 krral lenne több a kiadás az 1899-ik évre; minthogy azonban a polgári iskola közben államosítva lett és így a kiadások IV. c. 48—51 t, alatt felvett 1130 frt ki­adás is elesik, a tényleges többlet végössze­gében csupán 1518 frt 48 kr. a jövő évre. Ámbár a bevételi tételek a lehető leg­magasabb összegekre vannak előirányozva, mégis kimaradt a bevételek sorából több oly tétel, mely tényleg be fog folyni s mely, ha még a hátralékok szigorúan behajtatnak, mit a képviselőtestület már több izben el is rendelt és joggal elvárhat, sokkal ked­vezőbb eredményt fog felmutatni s így nincs szükség a községi adó emelésére, hanem ez még helyes gazdálkodás, a községi törvény imperativ rendelkezései értelmében a költ­ségvetés betartása esetén (5"/ 0-kal nyugodtan leszállítható. Ezen állításom igazolására felhúzom a járdakövezési költséghátralékot és a pénz­ügyminiszter ur O nagyniéltóságának a pénzügyi bizottság ülésében tett azon ki­jelentését, hogy azon városokat, melyek törvényes intézkedés folytán állami italmé­rés) bérletüket részben elvesztik, az állam kártalanítani fogja. Csupán ezen címen is több ezer forint oly jövödelnie lessz váro­sunknak, mely a költségelőirányzatban nem szerepelhet, de tényleg meg lessz és melyre alapított számitásom reális. Nincs továbbá felvéve a szikviz megadóztatása után vár­ható jövödelem sem, pedig kérdés, nem nmlt-e el az iratok felterjesztése óta 40 nap és ez alapon nem lett volna-e a várható jövödelem az 1880'. évi XXII. t. c. 24. §-ának utolsó előtti bekezdése értelmében a bevételek sorába felveendő. Nincsenek felvéve a kövezetvám, vasúti vám és egyéb cimeken túlkiadott tőkék kamatai sem, pedig ezek közgyűlési határo­zat szerint a közpénztárnak megtéríten­dők; nincs felvéve az Urdombon ujabban épült raktár jövedelme, a regálé és tagosztályi per­költségek hátraléka stb. úgy, hogy az említett összegekből a közpénztárt illető bevételek hozzáadásával a költségelőirányzat cselekvő lapja sokkal kedvezőbben fog alakulni és a befolyandó hátralék a 8000 frtot kell, hogy jóval meghaladja. Költségvetésünk a régi mintájára készült, de ebben több tétel, mint például a II. állandó jövödelem 11. alapítványok után 82(50 frt, III. 27. építkezési költség utáni kamat 407 frt 98 kr. és több telel össze­sítve vau úgy, hogy költségvetésünket ala­posan megismerni és megérteni a közkézen fekvő nyomtatványból nem lehet. A költségvetés helyes megérthetése, j vagyoni állásunk ismerhelése céljából indít ­i ványóztam még január hóban az állandó [választmányi ülésen, készítsen a tanács oly í költségelőirányzatot, melyben minden, a I a város által külön cimeken kezeli alap iés pénztár bevételei és kiadásai külön-külön jlapon legyenek kitüntetve és mindenegyes i alap vagy pénztár lapjánál legyen egy jegyzetlap, mely a legnagyobb részletességig | tüntesse ki. miből keletkezik a bevétel és miből áll a kiadás. Hasonlóan indítványoz­tam, készíttessék leltár, községi zárszámadás­ba községi törvény 109. ij-a értelmében és ; mérleg. Indítványom tárgyalva ugyan nem lett, de a zárszámadás és leltárra . vonatkozó mulasztást a képviselőtestület dr. TÁ R C A. Zászlószentelés. Imára kondul a harang, Imára zeng a kürt, Es künn a téren azalatt Új zászlajával a csapat Imához térdepült. És büszke hanggal esküszik S kivan rá száz halált, Ki hogyha rátör ellenül Vagy cserbe'hagyju hűtlenül Most szentelt zászlaját. Aztán a harcba mentenek, „Előre!" volt a jelszavuk. Előre ! — szólt, riadt a kürt, Mikor a zászló elterült S mellette hadnagyuk. És sorba vitte mindegyik, Utolján egy maradt. És győzelemre szólt a kürt, Mikor ez egy is elterült A zászlórongy alatt. Istvánfl R János. Halál. — A «Päpai Lap ok» eredeti táriája. — Irta: Lakatos Dezső. . . . Arra ébredt fel, mikor a mentőkocsi nagy zökkenéssel megállott a nagy kórház udvarán. Bá­gyadt s jóformán öntudatlan tekintettel nézett végig az udvaron, a hol kék csikós kábátokba öltözött betegek sütkéreztek az áldott tavaszi napsugárban. A már zöldelő fii közé levert póznák szinc üveg­gömbjeiről verődött ez rájuk és mert éppen a sze­mük he esett, összeráncolták a homlokukat és úgy nézték nagy érdeklődéssel, hogy viszik fel azt a leányt az emeleten lévő kórterembe. A leánynak pedig, a hogy vitték, leomlott a nagy szőke. hája. Halálos sápadtság ült az o.cán, csak a szemeiből, a kék szemeiből sugárzott ki va­lami rémülotes megnyugvás : a halál akarata. De mikor beértek vele a teremje, a hol a betegek feküdtek, akkor eltűnt a szeméből ez a nyugodtság. Sorban a fal mellett lesoványodott arcú, elkényszeredett betegek feküdtek s ezeknek láttára egyszerre nyugtalan lett. A fényből, ragyogásból, az aranyos kulisszák suttogó homályából, most ide­került csupa szenvedő asszony és leány közé, s ez megbénította az ő nagy akaratát. Ha csak tőle függ, most egyenesen visszafordul és folytatja az életet ott, a hol elhagyta. Azzal, akiért fegyverhez nyúlt. Szinte szóra sem érdemes. Ehhez hasonló tör­ténetet mindönki tud vagy százat. Történetet n lény­ről, a mely vonz, az erős férfiúról, a ki édesen és halkan tud beszélni s a szegény leányról, a ki a történet végén öngyilkos lesz. Az újságok a szenzá­cióhoz mérten megirják, fiatal leányok szépen el­siratják, a kórházbau pedig aznap eggyel több a halottak száma. Lefektették az egyik ágyra és betakarták a szürke daróepaplannal. Mikor már nem volt az ágya mellett senki, akkor úgy érezte, mintha álomból ébredt volna fel. Nem tudott magának számot adni róla, hogy téíyleg aludt-e, de a lelkébe ismét vissza­tért a nyugodtság, az akarat. Fölnézett a nagy terem világoszöldre festett menyezetére és nagyon furcsának találta, hogy onnan az édes anyja arca tekint le reája. Aztán egy férfi­arc lépett a helyére, egy csontos, sötétpiros arc, vastag és piros ajkakkal, sötét szemekkel. Nem gon­dolt semmire, mikor ezeket az arcokat látta, csak mikor már nagyon erősen nézett le rá a férfiarc, akkor lehunyta a szempilláit. Oldalról valami melegség áramlott be. Arra fordult és a kinyitott ablakon ki akart tekinteni az utcára. De nagyon homályosnak talált mindent és

Next

/
Thumbnails
Contents