Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-07-17

XXV. év. 1898. július 1.7. 29. szám. PÁPAI LAPOK fapa >aros hatóságának és több pánai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Ferenc, Felelős szerkesztő: clr. Körös Endre, Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 8 frt, negyedévre 1 frt öl). Egyes szám ára 15 kr. Házbéradó és házosztályadó. Körülbelül egy negyedéve annak, hogy fönti cim alatt e tárgyról irva, városunk képviselőtestületének figyelmébe ajánlottuk azon fölterjesztést, melyet Nagyvárad város polgármestere intézett a minisztériumhoz, s melyet csatlakozás és> támogatás végett megküldött városunkhoz is. Azon reményben voltunk ugyanis, hogy a városi tanács sietni fog ezen, városunk lakosságát mélyen érintő ügyben a maga részéről is előterjesztéssel élűi, s a Nagyvárad által megindított mozgalomhoz csatlakozva a házbéradó alá tartozás súlyos terhének könnyítése végett a lépéseket megtenni. A városi tanács, fájdalom, ez ideig a kérdéses átiratot nem vette tárgyalás alá, s nem mutatta be a képviselőtestületnek, a mit nemcsak az ügy fontossága, de Nagyvárad város képviselőtestülete iránti köteles udvariasság szempontjából is sajnálunk. Időközben azonban megjelent a magyar kir. pénzügyminisztérium által kiadott «Adatok tiz egyenes adók reformjához* c. muukálat II. kötete, mely a házadóstatisztikát foglalja magában, s ezen munkálat tanulmányozása után legyen szabad ismételten is hozzászólnunk ezen kérdéshez most már azon óhajjal, hogy a városi tanács igyekezzék Nagyvárad átiratát minél előbb a képviselőtestület elé juttatni. A házadó-statisztika s az elé csatolt néhány oldal terjedelmű előszó igen érdekes világot vet azon viszásságokra, melyek adórendszerünk ezen fontos részénél mutatkoznak, de igazolják egyúttal azon nézetünket is, hogy ezeken a viszásságokon csak egy ijynkeres adóreform segíthet, s ennek bekövetkeztéig a Wekerle-féle tervezet a legkiáltóbb aránytalanságokon némileg enyhít ugyan, de a bajokat teljesen — értve ez alatt az adózásnál elérhető igazságot — nem orvosolja. Hivatkozott cikkünkben rámutattunk arra, hogy a házosztály és házbéradó helyére adórendszerünkbe a házbéradót kellene léptetni, melynek általánosítása nemcsak adórendszerünket tenné helyesebbé, de könnyítene a most házbéradó alá tartozó városok és lakóik helyzetén is. A munkálat előszava maga is fölemlíti, hogy «Ausztriát kivéve,, a nyugateurópai államok adórendszereiben a mienkhez hasonló házosztályadó sehol sem található, noha a mezőgazdasággal kapcsolatos falusi épületek ott is általában enyhébben adóznak,» — majd más helyütt azt mondja: «:i szóban levő adatok a béradóval szemben fix tételekkel dolgozó házosztályadónak az elméletben felsorolt összes hibáit igazolják» — de dacára ezen beismerésnek, továbbra is fenntartja a két külön házadót, s változtatást ugylátszik csak annyiban hajlandó tenni, hogy a házosztályadó mostani 8fokozata helyett 2 fokozatot akar megállapíttatni, t. i. az 1. és fokozatot megtartva, a 2. fokozatot elimin áltatni, melyről azt mondja, hogy :;a házosztályadó második fokozatának létjogosultsága megszűnt.;> Nem akarjuk hosszabb bírálat tárgyává tenni adórendszerünket, s így csak röviden említünk meg a föntebb mondottak kiegészítéséül annyit, hogy nézetünk szerint a háznál is, mint minden másnál, a jövedelemnek kellene adóalapul szolgálnia vagyis a házosztályadó helyére a házbérjövedelmi adónak kellene lépnie. Hisszük is, hogy nincs messze az idő, midőn Magyarország törvényhozása a porosz adórendszer mintájára fogja átalakítani a tni, jórészint a Bach-korszakból reánk maradt adórendszerünket, s főadóvá teszi a most csak kisegítőnek vagy pótléknak kontemplált jövedelmi adót. Addig is azonban keresnünk kell a módokat a nagy aránytalanságok megszüntetésére s vizsgálnunk, hogy ez a Nagyvárad város emlékiratában javasolt módon eszközölhető-e ? Előre is kijelenthetjük, mint azt már múlt cikkünkben hangoztattuk, hogy ha nem is teljes mértékben, de a javulás ezen a módon is eszközölhető. Hogy lássuk az aránytalanságot., mely mostani kettős házadórends/.erünk mellett TÁRCA. Álmodik a szép Balaton Álmodik a szép Balaton, Titkot suttog a hab ajka, Fellegtelen, derült égbolt Csillagcsókja reszket rajta. Csüngő lombok sátorából Altató dalt búg a gerle . . . Igy öleli át az eget, A Balaton nagy szerelme. Csókra-csókért hull a csillag . Suttognak a ringó habok . . . Ez álmodó, nagy szerelmet Megirigylik az angyalok ; A hold ezüst fátyolán át Röpke szárnyon szállnak körbe , Aranyhidat verve, mely tel — A hetedik menybe tör be. Hűtlenné lett csillag-párját Csalogatja egyik-másik ; Édes dallal, halk sóhajjal Kellő hajnalhasadásig . . . Kökény szemük könnye csordul ; Szomjas ajkú föveny issza: Mert nem adja szerelmesét A Balaton soha vissza! i , [ — E hullámos partok ólén ! Ne szakítsd le a virágot: f Minden virág egy-egy angyal Könye gyöngyén fakad, támad . . . Elrabolja szived álmát; Oh! ne törd le, ne játssz' vele: Mindörökre — fájva-fájó Szerelemmel van az tele! Soos Lajos. Főherceg

1 a kaszárnyában. — A «Papai Lapok* eredeti tárcája. — Irta: Lakatos Dozső. Évekkel ezelot, történt ugyan, de azért még mindnyájan jól emlékezünk arra a napra, mikor a hivatalos lap Tivadar főherceg hadnagyi kinevezésével együtt meghozta azt a hírt is, hogy a tizennyolc éves feuség egyik budapesti ezrednél fogja eltölteni katonaságának első éveit. Mindenki örült ennek a szép hírnek; a kormánypárti lapok ádáz gyönyörrel hirdették, hogy ime: a korona bizalma a miniszterelnök iránt milyen eklatáns módon nyilatkozik meg, az ellenzéki lapok pedig egy jobb jövő derengése fölött való örömük mellett j abbeli reményüknek adtak kifejezést, hogy a korona végre megfogja érteni a nemzet titkos óhajtásait, Mindenki örült, még az ifjú Tivadar főherceg is, aki sohasem volt barátja a ^záraz tudományoknak és csak a gyönyörű katonaéletet szerette. Botfay kanonok, a derék főhercegi nevelő, >okat beszélhetett volna erről. Botfay kanonok azniihan nem sokkal utóbb püspök lett és az egyházmegye édes gondjai elfeledtették vele a főhercegi szoba sok keserűségét. Alig lelt bele egy hét s a fővárosban már mindenütt ismerték és szerették a fess kis hadnagyot. Annál nagyobb feltűnést keltelt azonban, mikor rövid három hónap múlva ugyancsak a hivatalos lapnak egy másik száma meghozta azt a hírt, hogy Tivadar főherceg ur ő cs. és kir. fenségét az egyik tiroli helyőrséghez helyezte át a király. Mindenki csudálkuzott, az ellenzéki lapok a kamarilla átkos kezét látták a dologban, a kormánypárti lapok pedig magasabb katonai szempontokat emlegettek és kilátásba helyezve a főherceg gyors visszatérését, így fejezték be cikkeiket: — A viszontlátásra! Az ifjú főherceg azonban nem jött vissza és mi, akik véletlenül tudomására jutottunk a dolognak, tartozunk azzal a jövendő kor oknyomozó történet-