Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-06-26

ama félszeg felfogásbél eredő eseményeknek, melyek ma már itt-ott életet is oltanak. Hol keressük e tarthatatlan helyzetnek orvoslását? Talán csakugyan az iskolai anyag tulhalmozottságában, tán magának az iskolának alkalmazott túlszigorú mértékében, tán az iskolának túlzsúfoltságában, melytől e módszer alkalmazásával akarunk szabadulni? Hol keressük annak okát, hogy gyermekeink ma alig-alig birnak megfelelni ama követelményeknek, melyeket az iskoláztatás reájuk ró ? Ha nem mennénk messze, ha közel maradnánk magunkhoz, talán inkább megtalálnék a baj okát. Nézzük csak, mit teszünk tulaj donképen annak érdekében, hogy gyermekeink a tudás mezején vágyainkhoz képest előre haladjanak ? Beíratjuk őket egyik iskola után a másikba, megfizetjük a magas tandíjakat, megvásároljuk a drága iskolakönyveket — és mégis az eredmény semmi. Hát megtettünk ezzel mindent, a mivel az iskoláztatás mellett ennek sikere érdekében gyermekeink jövőjének megállapítása iránt tartozunk'! A legnagyobb tévedés ott rejlik, midőn c kérdésre igenlőlog válaszolunk; mert a fentiek el végeztével szülői kötelmeinknek csak felét és, mondjuk meg nyíltan, kisebb felét végeztük el. A gyermeket nemcsak taníttatni, a gyermeket nevelni kell. Ez utóbbi teendő pedig nem ruházható át még sokszorosított díjemelés mellett sem az iskolára, ennek otthon kell történnie a családi körben, melynek kiválóan hivatása a gyermekben ébredő érzelmeket, akaratot és tetterői oda formálni, hogy fogékonyságot nyerjen a kötelességteljesítés iránt, még pedig nemcsak a maga, de hozzátartozói, majd az egész emberiség érdekében. Leghelyesebb utou gyermekcink boldogítása érdekében akkor járunk, ha mindenekelőtt szivükbe tiszta vallásos érzületet oltunk. Alapuljon ez érzület hitágazalokon vagy bölcseleti sarkalatokon, csakis ezen alapföltétel birtokában lesznek cselekedeteik a jóval összeegyeztethetők. Ez az érzület az embernek leghatalmasabb fegyvere önmaga ellen: ez irtja ki a kasztrendszert és rabszolgaságot, ez törli el a zsarnoki kényuralmát és, bármily elleniuondásnak lássék is, a tiszta vallásos érzület üzen hadat mimlen felekezeti gyűlöletnek és vakbuzgóságnak. A vallásos érzület öli ki keblünkből az elégedetlenséget és elbizakodottságot. Ki tiszta vallásos érzületet melenget keblében —- embert, állatot, az egész mindenséget szeretni lógja. Oda kell igyekeznünk, hogy gyermekeinket kitartó munkásságra szoktassuk: oly munkásságra, melynek végezte örömmel tölthesse el keblét a hasznos eredmény tudatában, mondhatnám, élvezetében. Munka nélkül társadalom nem képzelhető, mert ezen alapszik annak létkérdése, a tulajdonjog. A föld mindenkié, de gyümölcse csak azé, aki érte fárad. Minden elégültség munkásság eredménye és a legboldogabb, kinek legtöbb dolga van a világon. De mivel munka után édes a nyugalom, ne vonjuk meg ujainktól a világ örömeit sem. Élvezzék azokat abban az örvendetes jóleső tudatban, hogy a jó isten a világot teremtményei örömére hozta létre és a gonoszságot csak az emberek hozták belé. Igy majd óvakodni fognak azt saját vétkeikkel gyarapítani. Hogy gyermekeink boldogulni tudjanak, neveljük Őket olyformán, hogy minden cselekedetük rugója állhatatossággal párosult becsületesség legyen. A becsületes cselekvésre azonban nem elég az alkalmi akarat. Igyekeznünk kell, hogy gyermekünk példákat halljon, sőt lásson maga eló'tt és így jókor általános érvényű igazságok birtokába jusson, melyek valóságáról úgy meg legyen győződve, mint önnön létéről. Formáljunk gyermekeink lelkében igaz elveken alapuló jogos és jószándékú akaratot. Igazán erényes csak az lehet, kiben az értelmi akarat erősebb az anyagi ösztönnél. Csakis a tiszta feukölt értelein késztelheti összes tehetségeinket arra, hogy velünk eszméink diadalra juttatásáért, célunk eléréséért küzdjenek. A jogos alapon álló szabad akarat a legnagyobb földi hatalom. De .vigyázzunk, mert, törekvésünkben esetleg a célon is túl lőhetünk; a kitartó, szilárd akarat elbizakodott vakmerőséggé, önhitt pökhendiséggé ne fajuljon. Győzzük meg az itjut. hogy az igazán művelt ember mindig szerény, majdnem alázatos és a hiú nagyratörés csak gonosz szivet árul el. Ime a házi nevelés legrövidebb kátéja. Ez érzületeket kellene a gyermekben otthon szóval és példaadással ápolni. Ezen kellékekkel felruházott lélek fogékony lesz minden oktatás iránt, teljesen meg lóg felelni a kötelességteljesítés paragrafusainak. Az ily gyermek nem fogja rettegve kerülni a szülői házal, mikor munkássága eredményét kell ott bemutatnia. Az ily elvekkel táplált tanuló öröme lessz tanítójának, dísze az iskolának, még az esetben is, ha nem üti is meg minden szakmában a kívánt mértéket, de tud majd lelkesülni hitéért, megbecsüli a munkát, szereti az igazságot és lessz önclhatározó akarata, hogy életéi családjának üdvére, hazájának felvirágzására, embertársainak boldogítására szentelje. Es ez nem megvetendő eredmény, mert nemcsak a tudománynak van szüksége specialistákra, a társadalomnak is van szüksége emberekre. viszonyt: már ez sem tenné indokolttá az iühm részéről ezen merev s a községek terhével számot nem vető eljárást. Ugy de nem szabad a kormánynak s egyáltalán Magyarország törvényhozó testületének megfeledkezni azon fontos misszióról, melyet a vidéki városok általában teljesítenek, s ha •e városok terheinek könnyítésére a fogyasztási adók uj rendezése szolgált is incidensül: nem szabad a törvényhozásnak itt megállani, hanem a vidéki városok erélyes támogatására kell elszánnia magát. ISem akarunk ismétlésekbe esni, s azokat a dolgokat, melyet a Vidéki városok. Ind (izeiéről szóló cikksorozatunkban e lap hasábjain elmondottunk, njra elmondani; éppen ezért legyen szabad itt esak arra utalnunk, hogy a városok tisztviselői, mint közigazgatási tisztviselők az állam részére teljesítenek, legalább ugyanoly mértékben is szolgálatokat, mint városaik részére, s így jogos kívánalom, hogy ha az állam a vármegyéknek mint közigazgatási hatóságoknak hasonló természetű szolgálatokért szubvenciót ad, adjon szubvenciót a városoknak is. és könnyítsen ezzel azon a nagy lerhen. mely a városok lakosságára egy nagy tisztviselői kar tartása folytán nehezül. Dr. Antal Géza. Iskola-év végén. (). V.i MÓL: néhány nap és a tanuló ifjúság újra b('s/.átii"l iskolának és s/filőknek 10 havi munkálko. ilá-ának i ívdinényéról. Mennyi vérmes remény, íneiin vi un m s/akad foszlányokba, midiin a szabványszerüen előnyom.,11 papirszelcl rovataiba jegyzettek előttünk fekszenek. Mennyi köny omlik e várva-várt papírra gyakrabban a s/ulök, mint a gyermekek szemeiből? Vajmi esi-]<{•'y azon anyák száma, kik az eredmény tudomásul vétele után megelégedeti mosollyal ölelik át gyí rmekeíket! Mily kevés apának jut osztályrészül fiát dicsére szavak kíséretében további serény munkás-ágra serkenthetni, buzdíthatni. A legtöbb esetben szívszaggató kínos családi jelenetek okozója a/, évvégi iskola-bizonyítvány bemutatása. A napilapok pedig már-már külön rovatol készülnek nyitni mindkevesel ettem a túrós csuszából, a pecsenyéből éppen egy falatot nyeltem le, a jó borhoz hozzá sem nyúltam, napközben szinte akaratlanul nagyokat sóhajtottam s epedő pillantást vetettem egy arcképre, mely bálványképemet mint „A két lelkű teknősbékavagy gyilok és káposzta levél" drámának, egyik helyi költőnk remek művének egyik szereplőjét ábrázolta. tA fényképésztől veitem 1 pengőért.) Ereztem, hogy e baj ellen tennem kell valamit. Oda álltam a tükör elé. Szemlélni kezdtem magamat. Teringettét én még egészen csinos legény vagyok. Nem tagadom, kissé elhíztam, a hajain is kopaszodik kissé, de azért jó erőben levő, jó kedvű s vagyonos ember vagyok; bajuszom egyenesen elragadó, szemeim is szépek. Csak a haj! Evvel nem voltam megelégedve. Mi tagadás, az egykor szép fekete haj Őszülésnek indult. Tudja a jó ég, hogyan, pedig nem kellett anyagi gondokkal küzdenem. Ha ezt meglátja az imádott Matildka, kétségkívül habozni fog válaszában, ha megkérem. Hopp . . . egy jó ötlet. Lapunk, a „Nagyvölgyi Világharsoná"-ban ugy is hetek óta hirdeti a gyógyszerész az ő csodálatos hajfestöjét, mely kenőcs pár napi használat után a legfehérebb hajat is ében feketére festi. Siettem, nem, rohantam így tégelyért. Pacsuli Döme, városunk jeles gyógyszerésze s elismert politikusa kitüntető figyelemmel fogadott. Kimondtam jövetelem okát. Kértem egy tégelyt csodálatos kenőcséből. (") nevetve kérdé: — Hogy-hogy barátom uram, csak nem a magad hajának? Kitérő választ adtam, Pacsuli Döme ur jóságos nehezteléssel viszouzá, miközben könnyeit is törülgette. — Ilyen a világ! hát érdemlem tőled ezt, kinek élte és vére a hazáért folyt. (A jeles férfiúnak egy tüntetés alkalmával beverték a fejét.) Kedves barátom, ha titok, tudod, ismered elveimet. Addig addig faggatott, — míg azt nem mondtam kifogásul, hogy egy barátomnak kell. O kért meg, hogy megvegyem. Erre Pacsuli úr megelégedett mosoly kiséretéban átadott egy tégely kenőcsöt s én szinte repültem, hogy a csodanedvet mielőbb megkísértsem s azután boldogan állítsak be kérő gyanánt Matildkához. A szer remek volt. Szerettem volna megcsókolni arcomat a tükörben, olyan pompásan festett az az ében fekete haj, melyre e szer őszülő fürtjeimét megfestette. Most már boldog leszek, elérem czélomat. Örömömben köszönő levelet irtam kedves lelkem jó barátomnak, Pacsuli Dömének, melyben az oly jól bevált kitűnő hajfestő szerért hálás köszöactet mondok. 'láncolni szerettem volna. Másnap már kora reggel elkezdtem készülődni. Megyek megkérni imádott Matildkámat. Eddig ugyan még mit sem szóltam neki lángoló szerelmemről, bár reá vetett epedő pillantásaimból gondolhatta. De minek is, ha meglát ében fekete fürtökkel, vígan, jó kedvvel, nagyúri eleganciával öltözve, lehetetlen hogy egy ilyen embernek kosarat adjon. Sugárzó arccal ültem a fürdő utáu, — mely egészen felfrissített — a reggelihez. Szivem repesett a nagy gyönyörűségtől, melyben nemsokára, ha az angyali Matildka igent mond, részem lessz. Közönyösen vettem kezembe a „Nagyvölgyi Világharsona" legújabb számát, hogy átfussam. De mi ez! Szememnek nem akartam hinni, mikor mindjárt az első oldalon olvasom öles be1 ükkel: „Pacsuli Döme ur hajkenöcse." Nagy völgy tudásban gazdag, értelemben bővelkedő s leleményességben kifogyhatatlan gyógyszerésze, Pacsuli Döme úr lapunkban hirdetett „Hajelixir"-jének I óriási hatását mi sem igazolja jobban, mint ama