Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-05-22

PÁPA I LAPOK. lSífo. május 22. Pápán. Az ünnep első része Pápán nz ev. ref'. főiskola tornatermében folyt le d. e. 11 órakor. A díszes termet zsúfolásig megtöltötte a Jókai-körnek ismert előkelő közönsége, továbbá Vajda Péter vanyolai nagyszámú rokonsága éa a tanuló ifjúság. Igen sok hölgy volt a hallgatóság körében, bizonyságául a nemes lelkesedésnek, mellyel hölo'veink nagy költőinken csüngenek. A punt 11-kor a terembe lépő elnököt, Feniiressy Ferenc főispánt nagy ovációval fogadta ;i közönség, valamint az Akadémia és Kisfaludy társaság kiküldöttét, HeyedÜS Istvánt is éljcnzések üdvözölték. A főiskolai férfikar éneke zendült most meg, Belicay himnuszát énekelték Gáty Zoltán énektanár kitűnő vezénylete alatt. Az ének elhangzása utiín Fenyvessy Ferenc elnök a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepélyt : Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! T. Hölgyeim és Uraim! A magyar tudományos akadémiának illusztris elnöke, Eötvös Lóránt báró, e napokban tartott elnöki megnyitó beszédjében helyesen említette fel, hugy nem dubog-e szívünk a nemzeti büszkeség lelkesedésében, a mikor a tudományos világ, már-már feledésbe menő sírjaikból hivja elő a két Bolyait, hugy homlokukra a halhatatlanság koszorúját helyezze, vairv a mikor az angolok szobrot emelnek a mi >eniuiel\vei.-ünknek, mint ezer és ezer szenvedő nő élete megmentőjének és a pári.-i akadémia korunk egyik legcsodálatosabb felfedezésének alapvetőjeként a magyar Lénárt Fülöpöt nagy díjjal tünteti ki. Kétségkívül lélekemelő, l. ünneplő Közönség, és a nemzeti öntudatot büszkén serkentő jelenség, lia a hatalmas művelt külföld ennek a kis magyar nemzetnek, az általános művelődés és emberiség nagy. széles körében érdemeket szerzett liai emlékét megkoszorúzza és világraszóló tekintélyének súlyával azoknak halhatatlanságot biztosít. De vannak hazánk szellemi világában olyanok, kiknek emlékét nem az idegen országoknak illik már-már feledésbe menő sírjaikból felidézni, nem nekik hivatásuk s kötelességük azok homlokára a halhatatlanság kos/.orűját elhelyezni. Vannak hazánk s/.iUenii világában olyanok, kik csak nekünk világítottak és kiknek fénye nem hatolt tovább e haza határain, kiknek kisebb, szűkebb kör jutott osztályrészül ; de ez a szük kör nekünk magyaroknak a mi egész világunk, a mi egész mindenségiink, a mi nemzetfentartó szellemi birodalmunk. És kinek ünnepére ma itt egybegyűltünk és kinek mint megyénkbplinek születésházát vidékünkön ma emléktáblával megjelöljük, a szellemi birodalomak volt sokoldalú lelkes munkása. Poéta és ülozóf; természetbúvár és történész. Életrajzát és jellemrajzát ünnepi szónokaink fogják ismertetni. Kékem ez alkalommal nincs más szerepem, mint a pápai Jókai-kör nevében üdvözölni az emlékünnepre megjelent díszes közönséget és elsősorban a tudósunk és költőnek ünneplésére megjelent azon kiváló költői lelkületű tudóst, ki ünnepünkön a magyar Tudományos Akadémiát és a lvisfaludyTársaságot megbízásból képviselni kegyeskedik. Legyen üdvözölve körünk és ünneplő közönségünk által Hegedűs István úr, az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság képviselője ! S ezzel ünnepi ülésünket megnyitottnak nyilvánítom. Éljenzés hangzott fel az elnök szavai után, mire fekülott Hegedűs István és magával ragadó hévvel előadta a következő, eszmékben gazdag, magas szárnyalású, remek beszédet: Periklész remek sirbeszédében, melyet a peloponnezoszi háború első évében elesett bajnokok fölött tartott, örök igazságot mondott ki, midőn kijelenté, hogy a nagy emberek sirja nem az, mely hamvaikat takarja, hanem az egész föld; emléküket nem a sirirat, de az emberek emlékezete őrzi. Periklész fenséges gondolatát tovább fűzöm, hogy igazán kifejezzem azt, a mit e percben érzek. Nagy emberek szülőháza sem az, melyben először pillanták meg a napvilágot, de a hálás nemzedék szíve, melyben újból meg újból születnek és pedig nem gyámoltalan, szólni nem biró csecsemőnek, de beszédes ajkkal, igazsághirdető igékkel, buzdító lélekkel, lángoló honszerelmökkel, nemes aspirációikká! a halál által megszakított törekvéseikkel, félbehagyott munkásságukkal, ki nem elégített reményeikkel. Ki Vajda Péter tudományos és költői munkáit tanulmányozza, hihetetlenül gazdag gondolatvilágot talál, melvben egv ihletett lélek a természet bűbájos titkaiba hatolva, mindazt a fényt és melegséget, mit a kifogyhatatlan édes anya: az ő rejtélyes Zat istennője, kihez ditirambikns ódát ir, az éj magasztos csöndjében, a Bakony zugó erdejében a csermely édes csörgésében, a méh halk döngiesélésében, a vihar orgonájában, a mezőkön végigsuhanó szellők lágy enyelgésében, vagy a felhők könyeiben, fölkelt a halandók szivében és agyában kifejezni törekszik oly közviszonyok között, mikor a nemzet milliói föld boa kötött rabok voltak, a kiváltságoltak önző közönybe vagy bitor jogok élvezetébe merültek, míg a jobb szivek az uralkodó tatalomtól kovácsolt százados bilincseiket zörgették. A jobbágyok százados őssz'ebaTmoa*<lott szenvedése szakad a jobbágy gyermelbé-mek szívébe-, kit megáldott vagy megátkozott a sors ázzak- bogy kunyban szülessék és átéreaze; mait annyiszor- ismétel,, hogy „a haza és a neiraaet esak az. ellígogoaoittaké", holott „előjog és igazság-,. fÖJldi és menny ellentétben állnak egymással.'" Ez- az alaperzfe, ez. a belső hivatás forrása, mely Vajdát,, kit mélyre- üiatő elméje

> bámulatos elemző, képessége- és- széles ismeretköre elsőrangú tudóssá tehetett volliua, költóVé avatta. A természettudós a terraészetinaádói köJltőhe oívad bele; de ő a természetben az önök igazság tö-i-vé-nyeit kereste és rámutatott aura ai naásik' forrásra, mely az igazság örök kijelentését uejtL naagáliKito: a népre, a, polgári egyenlőség által eggyé- foi-ró uenazeti lélekre. Ha a napot üdvözíi,. üdvözli a fényt,, mely süt, a. szegényre és gazdagra egyauánt;, ba Mohácsnak éjét. irja le, fölzokog.- Honfibúval és- a »egosztott társadalomban taüálja bukásunk okát; de kérdi: „HÍJ! az éj, melynek az. emberi ész-, i&e-na parancsolhatná: eddig valáli,. többé- nem. léssa."És ő szellemének erejé-vet egyike volt azoknak, kik a magyar közéletre- borult éjnek: a szellemi elfogultság és vakság éjjelének parancsolták: „eddig vahíl, töabé nem léssz." A föl virágzás alapja a polgári egyenlőség. Az ő ritmikus prózában irt „bo-ndalai", az ő „termiTszctbájai", az ő. keleti elbeszélései mind ugyanazt a mély részvétet fejezik ki az elnyomott jobbágy, íuuuf ugyaanzt a t&rcímetlen vágyat a haladás iránt, meh a harmincas évek alaphangulata. Szatírája a marad! nemesség rozsdamarta kardját, henyélő tivernyáií, nieíy alkalommal több füstöt ereget ki száján, a ne mes ingyen,, mint a mennyi füst szállhat a kunyhú kéményén, mely után füstpénzt fizet a mis&m p/e/ix> Tiiigyanez é-rzéstől áthatva, gúnyolja, mint a hogy Yajkooutalája, az ünnepelt brabminlány beleszeret C* meghal a szegény páriáért. Es ha e mély lélek* kiről Erdélyi oly találóaa mondja, hogy „böíesészetének palástjával fedezé az élet rongyait", e hiines palásti ránk hagyta: ma ereklyeként tisztelhetjük, mert a magyar nemzet e rongyokat a nemzeti egység díszemezével válta föl, melyben nemzetüuk daliás alakját Európa megbánndta. Es ha lSvM-ben még csak mint merész álmot fejezi ki, hogy célja „lehozni a világosság fáklyáját az égből s meggyújtani vele staut az agyakat, lioiiy az egész lelket adjuk oda azon szent eszmék szolgálatába, melyek az ország egységét, nagyságát biztosítják? De vájjon: birunk-e ..lelkesedésünk szerint cselekedni ?•• Ez a nehezebb. Mert míg a lelkesedés folhnbzik a szívből, mint a pohárköszöntő serlegében ..fölfelé megy a gyöngy, a cselekvés lassú, kitarló munkát, egymás iránti türelmet, szeretetet követel, bogy egyesült erővel bírjunk valamit alkotni. Az ellentét az eszmény és valóság közt örökké tart: hiszen egy nagyra termett nemzet lelkében magasztos eszmények ébrednek. De ez ellentétet egyesült erővel enyhítjük. Mi volt az ellentét a Vajda mély lelkében élő eszmény és Magyarország akkori közállapota közt! Ezért menekszik keletre: Vajkoontala a páriába szeret és érte meghal: Vajda lelke e Vajkoontala, ki a nyomorult 3ié|ibe szerel és kielégítetlen vággyal meghal. E nép azóta nagyol nőtt: nagyra termett. E népet kell emelni: meri a milliók együtt alkotják azt a kollektiv erőt, mely nagy hatalom, mely csodák forrása, erők kútfeje. Es ha Vajda az Attila halála e. elbeszélésében rajzol a Daghur alakjában egy oly hunt, ki reformálja a lángeszű Attila lelkét: magasabb vallási fölfogásra, tisztultabb erkölcsi nézetre bírja és kijelenti, hogy a nyugati népek túlélték magokat, mert a műveltség j finomsága az erő és jellem elpuhítására vezetett: i de a nyers erőnek át kell venni a múlt művelő- 1 A (lésének összes szellemi formáit, de nem szabad elveszteni erejét: Daghurban a Széchenyi lelke j szól. E lélek szól ma is. Még ifjú nép vagyunk, i Miénk a jövő. Őrizzük meg n magyar jellem erejét, [hősiességét, férfiasságát: mártsuk be a műveltség I Ibi varnál >a: így támad az a hajlós, de erős neél, j mellyel a népek közt kivívjuk magunkat. Fogadja a Jókai-kör hazafias üdvözletemet ' azért a szép ünnepélyért, mellyel rámutatott a nemzeti megújhodás soha ki nem apadó forrására. A nagyok tisztelete, a múlt hagyományainak átörökléso nemzodékről-nomzedékro megóv a nemzetközi esznte-árauihttok sodró árjában. Mi az eszméktől nem félünk, inert hiszen Vajda Péter eltelt a XIX. század minden nagy eszméjével, de magyarságunkba oltjuk be: nemzetünk egészséges törzse új lombokat bajt. IIa ..hullatja levelét az idő vén fája" . . a mi terepélyes fánk új lombokat hajt. A magyarok istene óvja, védje! IIa Vajda János, a költő unokaöccse átvette az emléktáblái : a Vajda Péter emlékét őrizze az egész nép! Vajda Péter szülőházánál. Jókai-kör által emelt emléktábla leleplezési ünnepélyén, Vanyolán. 189K. május 15. — Irta: Soos Lajos. Itt született az édes ajkú költő, Itt: e falak közt ringott ama bölcső, Melynek fiát tündérek csókja leste, Ha kelt a hajnal, vagy ha szállt az este. Vándor ! megállj, oldj sarut o helyen, Hol a szabadság és a szerelem Hű dalnoka meglátta a napot, Melytől sasröptű szárnyakat kapott. Szinte hallom e szárnyak csattogását, —• Átszelve idők iramló múlását. Hallom hangját a zendülő koboznak, A mint a dalok szállnak, sorakoznak. Olyan csodás varázzsal telt e hely: Fű, fa, virág édes titkot lehel . . . Edes titkot suttogva int a lomb . . . Talán a költő lelke itt bolyong ? ! Oh ! szállj alá, te megdicsőült lélek : Jöttödre új tavasz viránya éled. Tekints körűi ez ismerős vidéken, E hálával ünneplő nemzedéken. Jövel! repüld keresztül e hazát ; — Bölcsőt — koporsót most is még ez ád . . .