Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-05-08

1898. május «. PÁPAI LAPOK 3. fontos közegészségügyi erdekek szempontjából a szervezeti szabályok emez intézkedéseiI nemcsak hogy elegendőnek neun tartjuk, de sőt eme rendelkezéseket határozottan kovosoljük; a mi pedig a hivatkozott szabályok végrohnjtásaleépen eddigelé történt, az még ennél a kevésnél is kevesebb, majdnem semmi. A szabályzat rendelkezését azért tartjuk kevésnek, mert az élelmi szerek vizsgálatát különösen a tavaszi és nyári évszakokban rendszeresen minden nap kellene eszközölni, még pedig nemcsak „szükség esetén", hanem mindig orvosi közbenjárás mellett. A mi rendőrségünk azonban eddigelé ezt a szűkség esetét egyáltalában soha sem, vaüy csak nagyon kivételesen látta fennforogni, s ha i'venkint egyszer-kétszer rá is szánta magát arra, hogy a piaci élelmi szereket megvizsgáltassa, akkor ennek foganatosítására kiküldött egy rendőrt. Sietünk kijelenteni, hogy mi a legnagyobb tisztelettel és revercneiával hajolunk meg rendőrségünk élelmessége és képességei előtt, de bogy a mi derék Andrásaink az élelmi szerek vizsgálatában is szakértők hűmének, azt vajmi nehezen tudnók elhinni; ha csak nem képzeljük őket amolyan Eötvös Károly-féle szakértőknek. Hisz a ü'viimölcsöknél még csak meg tudnák állapítani, melyik az érett, s melyik a kivetni való, az egészségtelen, de már a gomba-fajok vizsgálatát aligha mérnők teljes megnyugvással reájuk bizni. Hogy pedig a tej- és vajvizsgálat íbgaiiato>ít»sáru a rendőrök nlkalmas egyének, azt talán a rendőrkapitány vagy főorvos úr maga sem gondolná komolyan. A nélkül, hogy ezzel sérteni akarnók rendőreinket, biztosra vesszük, hogy nincs köztük egy M-m olyan, a kinek csak halvány fogalma is volna arról, hogy ember-e, állat-e, avagy talán ásvány a galaktonieter, s hogy a hiktodenzimétor mi lá'n terem, az előttük nem ogvébb, mint spanyol falú. llogv tavaly az egész nyáron keresztül hétről-hétre margarint árultak egy szomszédos falu parasztasszonyai, azt keserű tapasztalatokból tudta az luesz város (lapunkban is jelent meg e tárgyban i'-lsziíllnlás) csak a rendőrség nem vett a dologról tudomást. De a részletekből talán elég volt már ennyi is, Imgy az eddigi állapot tarthatatlanságáról mindenkit meggyőzzünk; nz egészségügyi bizottság >'•> a városi tanács kétségen kívül szintén ismerik ezeket az anomáliákat, miért is elegendőnek tartjuk minden további bővebb indokolás nélkül a szervezeti szabályzat oly irányú, módosítását ajánlani, hogy az darusítás alá kerülő élelmi szerek vizsgálata állandóan roudszorosíttcssék, s az lehetőleg minden napra kötelezővé tétessék; még pedig oly módon, hogy azt ne a rendőrök foganatosítsák, hanem a városi főorvos, a városi orvos és a városi állatorvos*) felváltva teljesítenék a piaci élelmi szerek egészségügyi ellenőrzését. Ez indítvány megvalósítása jelentékeny haladás volna közegészségügyi bajaink orvoslásában. Felhívjuk tehát reá a városi hatóság figyelmét. Színház. Kitűnő vonzó erőről gondoskodott e héten kicsiny színházunk számára Dobó igazgató. Megnyerte bárom előadásra Sziklai Kornélt, a Magvai' színház kitűnő művészét, kit a pápai közönség régóta ismer és kedvel, minthogy pár év előtt több izben volt alkalma eredeti zamatú humorában, erős jellemalkotó képességében gyönyörködni. Hálával tartozik közönségünk a direktornak ezért a meghívásért, mert bajosan hangzott el a pápai színházban annyi taps, bajosan zúgott fel oly elementárisán a derültség, mint a mult hét utolsó három estéjén. Hisszük és reméljük, hogy e hála a szezon még hátralevő része alatt állandó színházlátogatásban fog megnyilatkozni, u mit a jó míí.sor (egész sora az újdonságoknak) és jó előadások is valóban megérdemelnek. — Övömmel konstatáljuk, hogy multkovi felszólalásunknak meg volt a sikere, aniennyibeu a folvnnásközökot megrövidítették. Kikapós patikárius. Pont-Biipiet család szedd lel sátorfádat, Csalj meg édes ! vonulj szerényen háttérbe, ti mindketten középkori klastromdrámák vagytok ahhoz a vigjátéknak nevezett trágárság-gyüjteményhez, melynek bemutatását nem fogjuk Dobó Sándor színigazgatói érdemei közé sorolni. Mindazokban a francia bohózatokban, melyek mostanában elég sűrűen fordulnak eló' színpadjainkon, ha néha nagyító üveggel is, de mégis fel lehet fedezni némi erkölcsi irányzatot, mely a frivolságokat némileg menti. De olyan darab, melynek kifejlődése az, hogy az apa megszökik leányától az esküvője előtti napon, mikor először lenne életéhen vele együtt, megszökik azért, hogy egy kalandját el ne mulassza; a leány könyvei és a nevelő' intézetben szerzett ismeretei alapján több tudással lép be a házasság kötelékébe, mint vőlegénye ; a *; Tudomásunk szerint a fővárosi vásárcsarnokokban is állatorvosok teljesítik az élelmi szerek egészségügyi vizsgálatát. vidéki gyógyszerészné ígéretet tesz a segédnek, csakhogy férje előtt egy k

;

s kényes alVérbó'l kirántsa, a férj hasonló célból Ígéretet nyer a szobalánytól stb. stb., az olyan darab a pornográfia körébe tartozik s nem érdemes arra, hogy előadásáról és a benne jobb ügyhöz méltó buzgalommal működött szereplőkről részletesebben szóljunk. Falurossza és Piros bugyelláris. Vasárnap két népszínmű" eló'adás is volt még pedig a javából, már tudniilik a népszínműnek a javából, mert az előadások némely tekintetben kifogás alá eshettek. A délutáni előadással szemben persze a közönség sem támaszt valami magas igényeket, s igy mi is beérhetjük annak konstatálásával, hogy akis közönség nagy élvezettel hallgatta A. Zu'fán (>lga és Arkossi Vilmos nótáit, és sokat derült Szilágyi játékán. — Az esti előadás is csak kevés közönségpt vouzott; s ez mintha elkedvetlenítette volna a színészeket, unalmas és vontatott volt az előadás, s a rendezés is sok kívánni valót hagyott maga után ; a szerepek kiosztását sem tarthattuk szerencsésnek, s különösen a Török biró szerepére nem tartjuk Balázsit alkalma<nak, A. Znlh'in Olga nótái s-m igen gyújtottak, Xayy Gyula szépen énekébe :t „Fekete szem éjszakája' népdalt, s Ackotinak is volt néhány sikerült énekszáma. Kuktakis asszony. Márkus József pompás bohózatának harmadik előadása miben sem maradt mögötte a két előzőnek, a közönség ellenben az előadásról egyszerűen elmarad r, alig volt az előadásnak húsznál több hallgatója. | Xu;/;/ Gyula, Szilát/ifi, /•'*•'//<i Rózsi ezúttal is kivál'alakitást nvujtottak, de az összes többi szereplők is ! teljesen kifogástalanul megálltak helyüket. i j Az államtitkár úr. ' Bi—ónnak egyik legszellemesebb s alapjában nemes irányzatú, bár néhol az erősebb eszközöktől 1 sem visszariadó vígjátéka kisszámú közön-égot vm; zott a színházba, a mit annál inkább sajnálunk, mert az előadás a jobbak k'zül való volt. A cim! szerepet Szilá'/yi Dezs.'í adta. ki e.u'mal sukkal szebb , sikert ért el a bunvivant szerepkörben, mint a IIíítelenbcn. Diszkrét, könnyed é> elegáns volt, csak egyet hiányolhatunk meg még mindig nála : az érzelem hangját. Á. Zoltán (%a Susanne szerepében kitűnő szalonsziiiésznőnek mutatkozott be, folyékonyan, szépen társalog, szellemmel és finoman játszik. Kitűnő volt Kondi Boriska is. kinek el-ő r-n\\ tehetségét már többször kiemeltük. Igen jó y .'t tak) maga ötszázhatvau forintra rúgott. Hát még a ••"Zinpad fölállítása, a díszítés, a rendezés, a világítás, a szolgaszemélyzet, a kocsik, a jegyszedo'k, a fodrásznök, az öltöztetők. Borzasztó, hogy mibe kerül egy ilyen nemes célú műkedvelő eló'adás. Pedig a százas bizottság hölgyei takarékoskodtak, a hol csak lehetett. Egy forint ötven krajcár helyett csak nyolcvan krajcárt adtak a jegy szedőknek. Elég az, mit akarnak ? Szemtelenség, hogy többet mernek kérni. A fodrásznőknek is mindegyiknek lehúztak ötven krajcárt a járandóságából. Az eredmény mégis csak az lett, hogy a mikor összeszámoltak, a százas bizottság pénztárában már csak báromszáz forint volt. A másik háromszázat elnyelte a fényes műkedvelő eló'adás. Mit csináljanak már most? A gyííjtést nem lehetett folytatni, mert már alig telt ki abból a pénzbeszedők havi fizetése. Arra sem lehetett gondolni, hogy még egyszer rendezzenek élőképeket és színielőadást, ámbár a lelkes hölgyek szívesen ajánlkoztak volna reá. Már be kellett érui ezzel a h>1rom'záz forinttal. Abból még mindig lehet arany babérkoszorút csináltatui a költőnek. Igaz, hogy nem valami tömör, súlyos koszorút; de hiszen egy emléktárgynak, melyet gyöngéd uó'i kezek nyújtanak, nem a súlyától, meg a vastagságától függ az értéke. A kegyelet adja meg annak valódi értékét. A százas bizottságnak három tagja fölutazott Budapestre e célból,' hogy ott az ékszerészeknél tudakozódjék s a hol legjutányosabban kapja, alkudjék meg egy kis arany babérkoszorúra, de csak úgy, hogy az alkű a százas bizottság elé terjesztessék jóváhagyás végett. A három kiküldött hölgy eljárt megbízatásában. Kétszáznyolcvan forintért meg is alkudtak egy kis szerény koszorúban. De midőn haza érkeztek, s eljárásuk eredményét elébe terjesztették a százas bizottságnak, kiderült, hogy a három kiküldött tag útiköltségének levonása után már nem marad annyi pénz a kasszában s Isten tudja, hogy mire lessz szükséges még az ís. Mert Mihók építőmester szörnyen fenyegetőzik, hogy bepörli a hölgyeket, skandalumot csinál s még az újságba ís kiírja őket, ha neki meg nem fizetik a tervrajzokat, melyeket csináltattak vele. Nagy nehezen száz forintért kiegyezkedtek valamikép. Az a fiatal ember, a százas bizottság irodavezetője, az is emlegeti, hogy félévi fáradságos munkájának némi jutalmát bátorkodik remélni. De már annak nem adnak semmit sem. Szégyelje magát, hogy még pénzbeli jutalmat is vár. Hát ez a lovagiasság ? Ez az áldozatkészség ? Hát ezt várták tőle ? Ilyen módon elnémítják ugyan ezt a fiatal embert, de a pénzből már csak százharminc forint van. Azon nem lehet arany babérkoszorút venni; de hiszen tulajdonkép az mindegy, a megtiszteltetés ' épen olyan, ha ezüstből van is. Megállapodnak há ! abban, hogy ezüst koszorút vesznek. Nyolcvan , forintért kapnak egyet. Nem lessz ugyan valami nagy, a százas bizottság tagjainak neve sem lc-sz leveleire vésve; de az nem baj, az úgyis c>ak hiúság lett volna. S a fődolog, hogy még örven forint meg is marad a nőegylet egyéb nemes céljaira, Azt az ötven forintot el is költik mindjárt egyéb nemes célokra. Az ezüst koszorú dolgát azonban jobban meg kell fontolni. A polgármesterül' visszatér régi indítványára, csakhogy némi módo.-ítással. Ha már nem vehetik meg a költő születési házát, legalább festessék le. Egy művészi kép értékesebb, mint egy ezüst koszorú s a költőnek bizonyára kedvesebb emlék lesz. Ugyan mi lehetne, a mi a szülői házzal fölér? Viharos lelkesedéssel fogadta el a gyűlés ezt az indítványt, s mindjárt föl is kérték a polgári leányiskola rajztanárát, hogy a nemes cél iránti kegyeletből nem volna-e hajlandó ilíjtalan megfesteni azt a képet ? Mit a derék férfi, ha nem akarja, hogy gyalázatos kapzsisággal vádolják, természetesen örömmel el is vállal. Ily módon gondoskodva lévén méltó emléktárgyról, a koszorú már fölöslegessé, vált s azt a tervet egészen elejtik. Hiszen koszorút kaphat a költő akárhonnan, de születési házat csak Kacsándról kapbat, s azt díszes keretben, lelkes levél kíséretében el ís küldik neki.