Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-04-17

zetes megvitatást elengedhetetlennek tartjuk. Ugyanígy vagyunk különben a többi bizottságokkal is, a melyeknek a közgyűlés elé került tárgyakról való véleményét alig volt ti) kai ni un k hallhatni. A helyes eljárás az volna, hu a közgyűlés napirendjére kitűzött összes ügyek előzetesen a megfelelő' szakbizottságokban tárgyaltatnának, hol a hozzáértő szakférfiak részvétele mellett a netán felmerülhető ellentétei nézetek könnyebben tisztázhatók. Epen azért nem habozunk kijelenteni, hogy mi városunk jól felfogott érdekében nagyon kívánatosnak és üdvösnek tartanok, ha a közgyűlési tárgyak megvitatásának súlypontja a közgyűlésről a bizottságokba helyeztetnék át; s a közgyűlés elé csak a bizottságokban kifejlett vita eredménye terjesztetnék akár oly módon, hogy az illető előadó ismerteti a bizottságban felnierűit összes véleményeket, akár pedig oly módon, hngy úgy a bizottságban többséget nyert javaslatnak, mint a kisebbségi különvéleménynek külön előadója legyen. A bizott.-ági tárgyalásokat az előadók természetesen szabad előadásban ismertetnék, s nem úgy a mint eddigelé a tanács és állandó választmány javaslatainak előterjesztésénél szokásban volt, t. i. a kérdéses jegyzőköiyveknek livwrs, majdnem érthetetlen ledarálásáyal, n melyből n képviselők egyáltalában nem nyerhetnek információt a szőnyegen levő tárgyakról. Ivét célt fogunk ezzel elérni: egyrészt t. i. a referensek előterjesztései minden esetben egészséges vitának kiindulási pontjául szolgálhatnak, de másrészt ha a képviselők azt látják, hogy a közgyűlés tárgyairól a legalaposabb tájékozást nyerhetik, akkor jobban is fognak a közgyűlések iránt érdeklődni. A mint látható, nem kívánunk semmiféle radikális reformot, hisz mindaz, a mit itt elmondottunk, a szervezeti szabályok Végre elérkezett a várva-várt premiere. Izgatottan hullámzott az intelligencia a fényesen kivilágított .-zinházban. Az öltözők folyosóin lázas lótás-futássnl készülődtek a fényét- estre. e A szép diva maga is az izgatottságtól kipirult arccal fogolt az öltözködéshez. Koraipiros ajka körül démoni mosoly játszódott, csillagszemei pedig oly titokzatosan ragyogtak. — Boszút, boszut — lihegé — ha-ha-ha Csajáti holnap reggel mindenki csak rajtad kaczag! — Tudtam — suttogá önmagában — tudtam, hogy célt érek, pár nap eló'tt már annyira felcsigáztam szenvedélyét, hogy térdre roskadva, összetett kezekkel könyörgött bocsánatért, esdekelve szerelmemért. S éu ? — meghallgattam, hogy boszú szomjamat kielégítve diadalmaskodhassam felette. Tegnap este előadás után már annyira vittem, bogy komolyan nyilatkozott. —- En biztató mosolylyal, komolyan mondtam „igent" oly kikötéssel, hogy ma jutalomjátékom után tiszteletemre rendezett banketten már el is jegyezzük egymást. Só'... Ő, az Őrült, az esztelen a legnagyobb örömmel egyezett óhajtásomba. E pillanatban megszólalt a rendező cseugetyüje, Livia egyszerre félbe hagyta magánbeszédét, egy búcsúpillantást vetve a tükörbe, sugárzó arccal, remek kosztümben lépett a színpadra. Az első belépő eddigi keretében is megvalósíthatók, a nélkül, hogy azoknak kivitele a legcsekélyebb nehézségekbe is ütköznék. Reméljük, hogy ennek az újításnak meglenne az a városunk jövőjére nézve nagy horderejű eredménye, hogy a közügyeink iránt való érdeklődés emelkedni fog és képviselőink még egy szélvihar veszélyének kitett esernyő árán is el fognak járni a közgyűlésekre. = Veszprémmegye díszközgyűlése. Holnap hétfőn — épen egy hétre ápril 11. után — tartja meg vármegyénk díszközgyűlését az 1848-iki törvények szentesítésének félszázados jubileuma alkalmából. Helyeseljük, hogy megyénk nem húsvéthétfőre tűzte ki díszközgyűlését, mert e napra alig jöhettek volna össze annyian a megye biz. tagok közül, mint holnap. H helyeseljük, hogy vármegyénk is megünnepli a dicső 48-as korszak államalkotó erővel biró eredményeinek betetőzését. A királyi szentesítés által ment valósággá át az, a miért e nemzetnek legjobbjai küzdöttek. A királyi szentesítés adta meg koronáját, szaukeióját a 48-as korszak áldásos működésének. Ks ha nemzeti ünnepről beszélünk, akkor igazi ünnep elvégre is csak azon nap lehet, mely & diadalt létesítette. A nagy német nemzetnél is nem a német-francia háborúnak kezdetét ünneplik meg ma, de Szedán napját, mely diadalt aratott a német győzelmi fegyvereknek. S a nemzeti eszmék nagy harcában ápril. 11. e diadal napja. Szívből részt veszünk vármegyénk holnapi ünnepén, melyre Kohssvánj dózsef alispán a következő meghívót küldte szét: Hazánk törvényhozása az 1848-iki törvények szentesítésének őO éves évfordulóját nemzeti ünneppé avatta s a nemzet képviselete április hó 11-én — az évforduló napján — hódolatát mutatta be felséges Urunknak, Királyunknak, aki megértve nemzetét, az 1848-iki törvényeket kormányzásának alapjául elfogadta, s ezáltal Hazánk fejlődését s a nemzeti eszmények megvalósulását lehetővé tette. illő, hogy ez alkalombúi Veszprém vármegye is ünnepeljen. Tisztelettel felkérem tehát a vármegye törvényhatóságának t. tagjait, hogy ezen nemzeti ünnep dala után virágzápor kíséretében a remek csokrok, virágkosarak, koszorúk özöne hullott lábai elé. A díszes közönség tombolt, kedvence remek dalaitól lelkesülve. Livia, a ragyogó diva utánozhatatlan bájjal, pajzátt jókedvvel játszott, hangjának kitüuő napja levén, remek koloraturájával végső erejét megfeszítve felkúszott a végső magasságig s ott fenn, mint sziporkázó rakétát szórta alá remek csengésű hangjának trilláit. Se vége, se hossza nc-q akart lenni a kihívásoknak, Livia fáradui kezdett a sok ismétlésben. Óriási sikereit kimondhatatlan boldog arccal nézte Csajáti, ki majd elnyelte szemeivel az ünnepelt művésznőt, ki végre meghallgatta s pár óra múlva arája fog lenni. Nagy sokára véget ért a miuden tekintetben fénycsen sikerült előadás. Lívia fáradtan kimerülve roskadt öltözőjében a kicsi kerevetre. Hibor ajkai mosolyra gyuitak, s boldogan szemlélte sikereinek babérait. Hirtelen kopogtak öltözőjének ajtaján. Livia arca felderült! „Szabad" hangzott csengő szava. Nagy sebbel-lobbal, csaknem ajtóstul rontott be Muki báró. Valóságos dikciót tartott, magasztalta a fényesen sikerült jutalomjátékot. Livia kacagva szakította félbe a fecsegő ura' csot, mondván: „Hagyjuk ezt kedves báró. Hivatalkalmából folyó évi április hó 18-án tartandó díszköze/1/ülésen és egyszersmind rendkívüli közgyűlésen Veszprémben a vármegyei székházban megjelenni szíveskedjenek. A programm a következő : 1. Ünnepélyes Te Deum a székesegyházban, a hol maga a megyés püspök Hornié/ Károly báró (") Excellentiája celebrál. 2. Díszközgyűlés a vármegyeház dísztermében. Elnöki megnyitó az alispán által. Cnuepi beszéd. Tartja Benyeessy Perenc megye biz. tag., Pápa város orsz. képviselője, Veszprém város díszpolgára. u. Díszebéd a Koronában. Este Veszprém város általános kivilágítása. Városi díszközgyűlés, A nagy nap jelentőségéhez méltó kegyelettel ünnepelte meg Pápa városa a 48-as törvényhozási alkotások 50-ik évfordulóját. Április ll-kén,az évforduló napján, városi díszközgyűlést tartott, melyen megnyilatkozott az elődök munkája iránti hála, a királyhoz való ragaszkodás és hűség, s hangot talált a nemzeti önérzet. Mészáros Károly polgármester nyitotta meg d. e. 11 órakor a közgyűlést, üdvözölte a szép számban egybegyűlt képviselőket s röviden jelezvén a közgyűlés célját, felszólította Csokni/ay Károly városi főjegyzőt, hogy az 1898. V. t.-cikket és a városi tanácsnak április ll-ke üuneplésére vonatkozó indítványát olvassa fel. A szépen megszerkesztett indítványnak utolsó kikezdése így hangzik .„Pápa város tanácsa áthatva a nemzeti ünnep fönségétől és tudva azt, hogy egy nemzet ereje hatalma azon kölcsönös bizalom őszintesége, mélysége és bensősége nagyságától függ, mely király é> nemzet között fönnáll s mely legmegbízhatóbban a király és nemzet akaratának egyöntetű nyilváuulásábau jut kifejezésre, az 1848-iki törvények szentesítésének napját, ápr. 11-ikét nemzeti ünneppé avató 1808. V. t.-c. meghozatala fölött érzett örömében azon javaslattal járul a képviselőtestület elé, hogy a városi képviselőtestület jegyzőkönyvében örökítse meg azon napot, melyen az 1848-iki törvények ezen törvény által újólag elismerve és szentesítve lettek." Kljenzés követte a főjegyző szavait. Az indítványhoz Sült József kir. tanácsos jelentkezett szólásra. tara önt, miután délelőtti levelére személyesen akartam válaszolni." — Ah isteni Liviám, tehát meghallgat? szavalta térdre omolva Muki báró. A bájos szirén kacér, kihívó mosolylyal folytatá: — Meg! édes báró! az öné leszek, de csak oly feltétel alatt, ha rögtön a mai bankett után a hajnali iutárvouattal megyünk Nizzába, mint a hogy azt ön levelében ígérte. Muki báró zavartan hebegé: — De imádott angyal ily hamar akar utazni? Nem várhatnánk még pár napig ? A szép dáma türelmetlenül dobbantott pici lábaival s hevesen kiáltá : — Nem! Akarja? Igen vagy nem-? Muki báró egyet igazított monokliján s így szólt: — Jó, ám legyen ! — Még egyet, édes báró. Minden botrányt elkerülendő, figyelmeztetem, semmi szin alatt ne jöjjön el a bankettre. A fiatal arszláu kissé kedvetlenül, de elfogadta a feltételeket és avval vett búcsút a bájos sziréntől, hogy hajnali 3 órakor útra készen várja. A szép diva ezúttal ügyesen játszotta a bosszúálló szerepét. Alig hangzottak el a báró léptei, Livia haugos gúuykacajba tört ki. Szemei diadalmasan ragyogtak s önelégülten suttogá : — Edes a boszú! Gyorsan fogott estélyi toalettjéhez s alig végezte