Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-03-07
XXIV, .évfolyam. 10. szám. Pápa, 1897. március 7. PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és töbp pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utoa 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos: clr. Penyvessy Pereno. Felelős szerkesztő : Iiörmendy T3éla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. a. Pápa városa gazdasági termelésére, kereskedelmére és piacára a legnagyobb előny volt eddig mindenkor a városunk határában levő nagy műmalom-ipar, mert eltekintve attól, hogy a Tapolca folyam sok malma számtalan molnár-iparos gazdát, jó módú polgári családot adott Pápa város társadalmának és ezek malmaiban számtalan iparos-segéd és cseléd talált jólétet, mindezeken felül a sok műmalom a Pápa és messze vidékén termett jó búzát mind elfogadta őrlésre, ennélfogva Pápa város piaca mindig élénk volt és városunkban egyik lisztkereskedési cég a másikat érte s mind megtudott élni és boldogulni, mert meg kell jegyeznünk, [hogy műmalmaink kitűnő lisztje nagy kivitelnek örvendett a malmokban szűkölködő szomszédos északnyugati, Győr-, Sopron- és Vasvármegyékben. Mivel azonban ezen vidékeken a legközelebbi években versenyképes gőzmalmok épültek és az ottani fogyasztó közönség a gőzmalmok lisztjét veszi igénybe, igy a mi pápai malom-iparunk és lisztkereskedésünk és ez által városunk gabonapiaca is valósággal válságos helyzetbe jutott. Ily körülmények közt nem az a teendőnk, hogy semmit se tegyünk, hanera az, hogy elősször is a pápai kereskedelmi Lloyd társulatot felhivjuk, hogy programnijához hiven e kereskedelmi válság orvoslásával legyen kegyes törődni; továbbá, hárul e válság orvoslásánál teendő a városi hatóság és adókivető bizottságokra, hogy könnyítsenek a malomiparosok és lisztkereskedők kereseti nyeremény-adóján, a malomtulajdonosokra, hogy legyenek méltányosuk a bérlőik iránt, végre a pápai lisztkereskedő cégekre is, hogy kövessenek el mindent a pápai kereskedők ismert életrevalóságával és szívósságával uj megrendelők, vevők és vidékek megszerzésére. Hisszük, hogy e most jelzett együttes küzdelmek és törekvések orvosolni fogják á válságot. Ha pedig ez nem sikerül, akkor, ismételjük, Pápa városára nagy csapás lesz, mert elpusztulnak a jövedelmező malmok, tönkre mennek a jómodu molnárok és Pápa városának a legnagyobbb forgalmat adó lisztkivitele ha megszűnik, tönkre megy a számos jómódú lisztkereskedő cég is. Alászáll a pápai gabona-piac élénksége és ezt nagyon megfogja érezni a termelő gazdaközönség is. Tehát őrködjünk és segítsünk magunkon. Felszólalásunkat a hivatkozott illetékes tényezők különös figyelmébe ajánljuk és kérjük. = Városi közlekedési utaink. Mult hó 20-án, a városi képviselőtestület ülésén megállapították a városunk területén átvonuló községi közlekedési utakat. Ilyen utakul vétettek fel a pápa-vaszari, pápa-á.-teveli, pápah.-bödögei, és pápa-mátyusházai utvonalak. A „Gróf ní"-at és az ebből a Nagy-Gyím,9tra'^éí' zető törvényhatósági útba befutó ntvonalrészt azonban egészen számításon kívül hagyták és a közlekedési utak közé nem sorozták be; pedig ezen előbb említett utvonalakon is nagy a közlekedés és megérdemelnék, hogy ezekre is gondot fordítana a városi tanács. A mi különben az utaink gondozását illeti, sajnos, még mindig nincsenek a város területén rendes utkapavóink, tatarozóink és ennek következménye az, hogy ha a nagy gonddal és költséggel a teljesen járhatatlanuá vált utakat meg is csináltatja városunk érdemes gazdasági tanácsosa, attól a perctől fogva azon útvonal továbbra nincs gondozva és habár rajta van is a sok fedanyag, 'a sok kocsi kivágja, felszántja és ismét járhatatlanná teszi, Meg kell jegyeznünk, hogy mindezeket a világért se indokolatlan akadékoskodásból és szemrehányásból irtuk meg, hanem azért, mert teljes igazságok és évről-évre előfordulnak. S noha van is a városi tanácsnak, sőt talán a képviselőtestületnek is határozata, hogy rendes utkaparók alkalmaztassanak, ez még se történik meg. A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Megsiratsz még engem. Megsiratsz még engem, vissza sirsz még engem, Kicsordul még értem könyeidnek gyöngye; Majd ha már ott nyugszom künn a temetőben, S rám borul a néma sir hideg göröngye; Akkor tudod csak meg, mi volt az a bánat, Mely a szivem ugy meg zúzta, törte érted . . Akkor ismered meg a csalódás kinját, Dalaim keservét — majd csak akkor érted. Megsiratsz még engem, vissza sírsz még engem, Megreszket a lelked, ha nevemet mondják; S felkeresi majdan — mint zokogó gerle — Künn a temetőnek csüngő akáclombját Oda száll pihenni, oda borul rája, Ott lebeg fölötte, mint egy ezüst fátyol . . . S virágok fakadnak — utj» nyomdokában, .Szárnya suhanásán, könnye harmatától. Megsiratsz még engem, vissza sirsz még engem, Habar — ki se látja, habár — ki se hallja. Nem tudnak oly mélyen eltemetni engem, Hogy meg legyek néked mindörökre halva; felnyílik a sírom, — szemfödőm meglebben, — EB lehull, lepattog a koporsó zára: Visszasiállok hozzád : álmaidnak álmán, Ajkadnak egyetlen röpke sóhajára. Soós Lajos. 1849. október 4. Irta: Lukáosék János. III. Soponyára érve, a falu végén egy cigány-csapatra bukkantunk. Bennünket meglátva, sátorukba hittak, a hol Csicsa cigánynak, ki, mint volt honvéd már haza került, ülték menyegzőjét. Hát bizony mi bementünk a sátorba ; a cigányvajda —• az örömapa mindent élénkbe rakott, sört, bort, pálinkát, pecsenyét. — Nem deglett hus, tens ifiurak, csak egyenek ! . . . Ettünk is, ha döglött, ha nem; hisz elvégre elevenen senki sem eszik pecsenyét, kivéve a pápuákat, kik nyersen eszik a halat . . . A vajda még be is mutatta a népét. — Ezs a felesigem; ezs anyám; ezs öreganyám; ezsek a rajkók azs én köly^eim; tizsen vannak; nagy huncsutok; ezs hegedül; amazs kovácsol; a többinek még nincs nevelése; — majd csak megilaek valam : kép, az Isten áldja meg ! . . — .so Laci bácsi ! Kívánom, hogy birodalma erős, s iaegdönthetlen legyen s ha még lesx váruk — me'v.vt most, eholni! ez a sátor képvisel — azt sohsem vehesse be az ellenség árulás által, mint egykor J:-. '-Idát. IV: a nóta, tánc, egész napnyugtáig . . . ekkor ei,..ltunk. A társadalom magasabb körei ekkor a honvédtól mint valami bélpoklostól, irtózattal fordultak el; a társadalom legalsó, szemétnek nevezett osztálya pedig szeretettel ölelt föl, s fölmelengeté a részvétlenség hidegétől megdermesztett lelkeinket . . . Az arany is porban terem! . . Sopomya- közepén uj meglepetés várakozott reánk. Egy tót ember ült a ház előtti lócán ; minden szó nélkül felénk rohant, s atillánk sarkánál megfogva, háza felé húzott, ismételve mondogatván: — Pote! pote! . . (gyertek! gyertek!) Bementünk. A szoba tele volt néppel. Férfiak, asszonyolc, gyermekek. Az asztal sarkánál pedig egy —• honvéd, a gazda fia: ekkor jött meg az is Komáromból . . . Mindenki sirfc, A honvéd megérkeztének hírére az egész atyafiság összefutott, bámulni a hőst, s kérdezősködni tőle a holló szárnyakkal repülő zordon hírekről. — Tehát mégis igaz 1 . . azt gondoltam, fiam szökevény. Megöltem volna őt! . . Hiszek önöknek. Most pedig imádkozzunk először, azután egyenek kenyeremből és sómból . . . Eleget tettünk ez Ős szláv szokásnak. Azután imádkoztunk a magyarok Istenéhez, adja vissza ősjogát nemzetéjiek . . 1 — Le avval a ruhával .. . parancsolá az apa — s tegyük el örök emlékül, a világ végéig, vagy legalább, meddig Isten családfámat föntartja . . s az
