Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-02-28

PAPAL LAPOK. 5. uek, minthogy nem tudják keresztül törni a fölöttük lévő megkeményedett földréteget. Ennek azután az az eredménye, hogy a gyomok, a melyek már természetűknél fogva erösebb fejlődési képességgel bírnak, a megkérgesedett talajon gyorsabban fejlődvén mint a kultúrnövények, ezeket valósággal elnyomják. Elnyomják pedig azért, mert elvonják a kultúrnövényektől a talaj kész tápanyagait, a világosságot stb., a minek eredménye lesz, hogy a gyomok buján fejlődnek, dúsan virágoznak és sok magot hoznak, mig áz elnyomott kultúrnövény satnyán fejlődik, kevés virágot és magot hoz. Már most tehát az a kérdés, hogyan lehet a kérget megtörni, s a megcserepesedés okozta hátrányoknak elejét venni? Ott, a hol a vetés surft, p. o. a gabuanemüeknél, a fogasolássál sokat segíthetünk. A fogas feltépi a kérgeket, kitépi a gyomok nagy részét. A hol lehetséges, alkalmazható, a gyűrűs henger. Szélesebb sorokba vetett gabonaféléknél, továbbá a kapás növényeknél a kéreg megtörésnek legegyszerűbb és legtökéletesebb módja a kapálás, történjen az akár késsel, akár kapáló gépekkel. (Vége köv.) lés, mert annyi sok szép hölgy már régen nem jelent.-meg a gyűlésre, mint éppen legutóbb. Lug kedélyesebb volt a takarékpénztári közgyűlés, mivel a tanácskozás „potya" operászok és komas le jelenet is TOLLHLOGYGYEL. A szerkesztőségben. — Párbeszéd. — Személyek: A s t e r; k e s z t ő, a ki mindenért felelős. A riporter, a ki nem felel semmiért. (Színhely. A „P. L." szerkesztőségi helyisége. Balra asztal, elkészitett sok, tiszta fehér kutyanyelvvel és iró szerekkel — köztük egy olló is. — Jobbra fekete bőrdiván, melynek külső támláján a szerkesztő ül, lábait hányi-veti módon himbálva és cigarettjéből bodor füstfellegeket eregetve. A díván belső sarkában a riporter ül — a kétségbeesésig megsemmisülten. — Idő: február 22. este C óra.) . Szerk.: No kedves barátom, erős napjaink voltak ugyau szombat, vasárnap és hétfőn, de hát az nem zárja ki, hogy a heti karcot is meg ne írhassa. Ugj

r-e, megteszi e kis szívességet annál is inkább, mert mint tudósító jelen volt mindenütt és igy nem nagy nruukájába fog kerülni a „Tollhegygyei" rovatnak megtöltése. Bizton számitok rá. Mi]).: (Fáradt tagjai dacára indignálódva ugrik fel helyéről és elkeseredve tör ki belőle a szó): M. t. Szerk. ur! A mi sok az sok. Már tovább nem birom. Tessék más tudósító után nézni. Mert hát 3 embernek is sok volna, a mit 3 nap és 2 éjjel alatt végeztem. Ott voltam: szombaton a konferenciáu, városi közgyűlésen, a vendéglősök mulatságán, (a nyomdát, a lapunkét, nem is számitva); vasárnap a vörös kereszt-egyleti, a polgári-kör közgyűlésén, az izr. nőegylet bálján, hétfőn pedig a takarékpénztári közgyűlésen, és a városi képviselő választásokon. Hogy csakugyan ott voltam, bizonyságom a megirt 8 darab tudósítás, hogy ki vagyok merülve és tönkre téve, megláthatja, ha rám néz. Mindenekre kérem, mentsen fel ez egyszer a 9-ik referáda megírása alól. (Ezzel a divánra hanyatlott vissza sápadt arccal. Igen kétségbeesetten nézhetett ki, mert a szerk. ur is megsajnálta és megnyugtatólag szólt.) Szerk: Belátom magam is, hogy igaza vau, kedves Eiporter. Tehát legyen nyugodt, megkímélem a héten az írástól és egész vasárnapig szabadságot adok. De, hogy restaurálja magát, talán nem fog ártani egy kis konyak? (A konyak szóra mindjárt magához tért. Az í-sŐ pohárnál kezdett eszmélni, a 3-ik kupicánál pedig megeredt a nyelve és beszélt össze-vissza mindent, mignem a szerk. ur látva, hogy már jól belemelegedett, megkérte, hogy mesélné el neki a gyűlések,^, választások és mulatságokon szerzett impresszióit. El is mondta és pedig a következőket:) Mip. : A közgyűléseket és a választásokat a következőképen osztályozhatom : Legszebb volt a vörös-kereszt egyle.ti közgyünyakok mellett történt. De adta elő magát. Mindjárt a gyűlés elején feláll egy részvényen bácsi, (a kinek, mellesleg megjegyezve, kitűnő somlai borai vannak és mindig a „ménküt szereti a Balatonba csapatni") és szól imígy: „Tekintetes képviselő-testület! Vagyok bátor indítványozni, hogy boldog emlékű W. I. volt derék elnökünk arcképét lefest ..." tovább nem folytathatta az öreg ur, mert általános derültség mellett hatalmas kacaj keletkezett és mindenki a bátyánk háta mögé mutatott a falra; végre megsokalta a zajt, ő is hátrafordul, a falra néz és látja, hogy "W. I. olajfestményü képe diszes rámában a falon függ. Erre aztán nem állhatta tovább, hanem jóízűen leröppent ajkáról a: „Ménkű csapjon a Balatonba!" Persze e szavakra a derültség megkétszereződött. Legérdekesebb volt a városi képviselők választása. Itt már nem tapasztalhattuk azt a szép egyhangv.sa.got, a melylyel 3 testület és intézet a tisztviselőit megválasztotta. Két párt küzdött, és különös, a kisebbiknek volt legtöbb-féle jelöltje, mi azt eredményezte, hogy egy köztiszteletben álló egyént, a kit, dacára hogy mindkét párt jelölt, maga a kisebbik párt buktatta ki. Meglepetések szintén fordultak elő. Az érdekesebbeket említem meg csak. Az I. kerületben több hv, polgártárs nagy finesszel élt és cselt szőve, a közös konferenczia szavazó lapjaihoz hasonló piros lapokat nyomatott más névsorral, de azért Szvoboda bátyánk még is városi képviselő lett. A II. kerületben egy kevésbé törvénytudó bizalmi férfiú csupa ügybuzgóságából feljelentette a küldöttségi elnököt a választási elnöknek, hogy a választás folyama alatt elkésve benyújtott meghatalmazásokat nem fogadta el. A törvény felolvasása után azonban megnyugodott, hogy az eljárás törvényes volt. A. III. kerületbeli fehér cédulások egy-két vérmes tagja egész na]) a szegény küldöttségi elnök nyakán ült és molesztálta mindenfélével, a mivel csak tudta. De az elnököt nem tudták kihozni sodrából és tűrt mindent szó nélkül, gondolván, „megálljatok, majd az nevet legjobban, a ki utoljára neveti" A IV. kerületben is élénk mozgalom uralkodott és kis hija volt, hogy nein a fehér cédulások győztek. Azt nem is kell mondanom, hogy a szavazás alatt és befejeztével is mindenütt „raagnum áldomás"-t ittak a piros és fehér cédulások is. Legutoljára hagytam az izr. nőegylet bálját, melyet a szép, kedélyes és érdekes jelzők együttesen méltán megillettek. Hogy miért? azt hiszem nem kell bővebben magyaráznom. Mert az emiitettem jelzőket elmondhatjuk a felolvasásról, a megjelent szépnemről, és az egész mulatságról. S hogy ha már itt is klasszifikáció kívántatik, csak a hölgyekről szólhat az ének. Hát biz voltak szépen és szépek, i'igy asszonyok, mint leányok. Az asszouyok (mamák) közül, ha nem csalódom, többen azért nem táncoltak, mert nem kérték tel őket (azt gondolva, hogy nem táncolnak), a leányok közt meg volt egy pár, a kik szerettek volua táncolni és fel is kérték Őket, (azon hitben, hogy táncolnak) de mégse táncoltál^ mert hát — de — Azt megmondom ám, t. Szerkesztő ur, no hogy aztán kinyomassa a mit most elbeszéltem, mert én nem icldck érbe. Szikra. IRODALOM. A második kaland. Ismeretes az a nagy siker, amelyet Makai Emil Kaland-}^ a vígszínházban aratott. Ennek a bájos vígjátéknak a folytatása a Második kaland, a melyet az Otthon egyik es tején mutattak be, és amelyet a Magyar ligaro e heti számában kezd közölni. A Mag nur Bigaro e héten különben is igen gazdag ós változatos tartalommal jelent meg. Közli Beltai Jenőnek a Sipuluszlakomán elmondott ódáját; pompás cikkek, kitűnő rajzok egészítik ki a szám tartalmát. A Magyar í'i'jaro & legolcsóbb ós legjobb élclap, előfizetési'ára negyedévre 2 frt. As „1848 49-iki Magyar Szabadságharc története" c. műből most jelent meg a 75. füzet, melyben Gracza György az orosz betörés kapcsán az európai nagy hatalmak ós Magyarország között történt tárgyalásokat mondja el számos, eddig ismeretlen uj adat felhasználásával, E füzetből látjuk, hogy 48 as honvédőink milyen nagjra növelték a magyar nemzet hírnevét és dicsőségét. A füzet képei ezek : Petőfi halála, Falragasz 1849-ből, I. Miklós (ár 1849 június 18-án Grábná], a határszélen megáldja Magyarország ellen induló hadait. A Wodianer F. és Fiai ismert budapesti kiadócég által a millenium alkalmából kiadott nagy illusztrált emlékműből, a Szalay-Baróti irta Magyar Nemzet történetéből beérkezett hozzánk az 56. füzet a szokottnál is díszesebb ós képdúsabb kiállítással, s nem kevésbbé érdekes tartalommal. A török uralom végére járunk. Átéljük Karafa eperjesi vémászát s utána I. József rnegkorouáztatását. Feliünő szép h műmelléklet, moly Zrínyi Ilona tipikus arcképét ábrázolja. Egy füzet ára 30 kr. Echegaraynak, az európai hirü színpadokat uraló spanyol drámairónak nálunk is sziuro került hatásos drámáját, Mariannát hozza az Olcsó könyvtár legújabb (372) száma. A dráma nagy költői értékét már színre kérültekor is elismerték kritikusai. A magyar fordítás, mely Szulai Emil munkája, fceljosen rászolgál a dicséretre. Jól folyó, magyarságában igaz értékükben érvényesülnek a mű költői szépségei. A csinos könyv ára 30 kr. Gaal Mózes. Berni Detre, az Amelungok hőse. Gaal a magyar irodalom egyik legjobb mesemondója. Tiszta, erőteljes magyarságában a népmesék naiv bája hat ránk, az az Őserő, mely a magyar nép meséit fajunk tükörévé teszi. Az Amelung-monda a Nibelungokkal együtt a németek legszebb nemzeti mondája. Hatalmas, nagy bősök tettei, melyek nemcsak ii fiatal sziveket vonzzák, hanem a nagyok lelkét is fölfrissítik. Tavaly ugyancsak tőle jelent meg a Nibelung-éposz átdolgozása s most a hozzánk közelebb eső Berni. Dctréről szóló mondát alakította igaz művészettel át. itt már összeszövődnek a hunmagyar mondák szálai a germán mondával, a pogány lovagvilág legrokonszenvesebb bőse körül. Kusza, szövevényes szálai a mondának itt egységes képekké szövődnek a szépséges epizódok során, melyek mellett csinos képek teszik színesebbé az olvasó képzelmét. Érdekes e könyvecske nemcsak meséje szépségeért; de haszonnal forgatható minden müveit embernek különösen manapság, mikor a "Wagner-operák divatja a germán, lovagvilág ismeretét is szükségessé teszi. A Franklin-Társulat nyomdájából kikerült könyv a Vasárnapi Könyvtár tetszetős alakjában jelent meg és ára 20 kr. „Ilyen ínég nem volt." Ez a régi szó, a mely meghazudtolja Rabbi Akiba ösmeretes mondását, hogy „Semmi sem uj a nap alatt," ismét beigazoltatott. Egyszcrmind bebizonyosodott, hogy hazánkban sok téren ép oly jeleset tudunk alkotni, mint Nyugat-Európa. Ki hitte volna például, hogy e

gy ép oly szép illusztrált folyóiratot adhatnak ki Budapesten, mint Londonban, Parisban, Berlinben és Stuttgartban. Pedig mégis olyan az „Ezeréves Magyarország" cimü családi folyóirat, a melyet Budapesten (V., Váci körút 78.) a jól ismert Laureucic Gyula igazgató ad ki. A kétheti folyóirat technikai kivitele a magyar nyomdászat és rajzmüvészet valóságos diadala. Ily impozáns, fényes külso't _ túlzás nélkül állithatjuk — egyetlen más európai lap w mutathat föl. Az egészen eredeti és uj képek, - az első füzetben számszerűit 2o vau — minden muharát örömét képezhetik, a háromnyelvű szöveg nemzeti tendenciája minden hazafit örömmel tölthet cl. A három nyelvű szöveg előnyeit nem kell külön kiemelni, mert hiszen nyilvánvalók. A mi az egyes képeket ós cikkeket illeti, azt mondhatjuk, hogy aki sokat közöl, mindenkinek ad valamit. Fontos cikket találunk benne Gellért Mórtól, a melynek cime „Magyarország az 1900-tk évi párisi világkiállításon", érdekes csevegést a bécsi magyarokról (Gross Károlytól), „Magyarország és a külföld," (Kácscr Lipóttól) „A magyar tudományos akadémiáról (Heinrich Gusztáv egyetemi tanártól). Az illusztrációk közül egyet sem emelünk ki, mert ez nehéz feladat, Csak azt; jegyezzük meg, hogy az olvasó kellemesen .lesz meglepetve. Dicséretet érdemel még a pompás, színes jutalom-melléklet, id. Vastagh Györgytől, amely maga megéri a füzet nevetségesen olcsó árát. Ennyi előny mellett az^ egyes a,„ íi.,-,1 40 in-., az előfizetés negyedévre 1 frt szám .ara 40 kr., az előfizetés negyedévre 1 frt 80 kr. amely 6 számot tartalmaz. Ha ezt a nagyszerű folyóiratot megnézzük, önkénytelenül e közlemény cime jut eszünkbe, hogy „Ilyen még nem volt,"