Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-02-21

4. PÁPAI LAPOK a kor vállalkozó szellemét, kőmives inas, majd pallér, építőmester ós nagy vállalkozó lesz; becsületes munkája után vagyont szerez és elveszi végül Hasztóczy uram leányát, a nemeslelkü Lidiát. Persze ez nem megy olyan könnyen, mig ez a lenézett •ói csak „Bzegény Dezsőnek" nevezett kőmives legény, kit ipari foglalkozása miatt nemes atyjafiai kirekesztenek uri társaságukból, megnyerheti Lidia kezét, kihen különben a kölcsönös érzelmek elszakíthatatlan szálaival fűződik. íme a rendkívül érdekes feladat egy regényírónak : a nemesi gőg ós elfogultság megtörése, mind megannyi lélektani mozzanat, jelenet megfestésével kínálkozik. És Erdélyi Gyula •csakugyan jól megfigyelte az életet, mert belőle a megragadó jeleneteket válogatta ki. Begényhősei oly természetesek, cselekvényeik, szavaik jellemükből folynak. Semmi mesterkéltség nincs az égési regényben. Csupán a vógkifejlődést tudja Erdélyi előttünk ügyesen eltitkolni. Ez csak a végén pattan el, miután regényhőseit a jellemek választó vizében alaposan megfürösztötte, Világos felfogással, többször felragyogó egészséges humorral van megírva a regény. Ára díszesen kötve 50 kr. Kapható minden hazai könyvkereskedésben. „Az 1848—49-iki Magyar szabadságharc története" cimü illusztrált nagy munkából most jelent meg a 74-ik füzet, a melyben Gracza György az orosz betörés okait beszéli el. A füzet képei ezek: Az oroszok bevonulása a Kárpátokon. A hős magyar küzdelme a medve ós a kétfejű sas ellen. Orosz katona. Orosz tábori pap. Oros» gyalogos kozákok. A jeles munka most már csakugyan a befejezéséhez közeledik, s az olvasóközönség előtt íog feküdni mint négy hatalmas kötet, több mint ezer nagybecsű képével. T 0 L L H K G V G Y E L. Jégről. Bár manapság — a mikor a hőmérőnek már csak éjjel tetszik a „zérus

"-ig nagy nehezen, leszállni, i és meg már lassanként kezdünk a télből és a kor-1 csolyázó szezonból is (a mi, úgyszólván nem is volt) kikopni — nem valami alkalomszerű (és a valóságban nem is lehet) a jeget „megkarcolni

11

, de minthogy Viveur t. barátom uram és tudósító-kollegám, a kihez a sportkörök és tudósítások terén kortársi, kartársi, kortársi és sporttársi (ne tessék „portási" -nak •olvasni) tisztelet és szeretet csatol, a mult számban oly szépen megénekelte a megrövidült pápai ivó . . . pardon, vivó klubbot, én sem akartam elmaradni a jégsportról szóló csevegésemmel. Hogy jeges reí'erádám mindezideig késett, annak oka egyszerűen a véghetetlenül szeszélyes idő, a mely sohasem engedte meg, hogy a hét hét napjából legalább csak négy napon lehetett volna korcsolyázni ; én is vártam, hogy majd „eljön még az idö

a . . ., mikor egy teljes heti sportéletről számolhatok be hosszasan és hiven, de ugy látszik, a. korcsolyázókkal közös eme óhajom már úgyse teljesül be, tehát tovább nem várok, hanem kirukkolok, a mivel tudok és a mivel lehet. Azt mindenki, a ki Pápára jön, elismerheti, hogy sok szép, kedves hölgygyei dicsekedik városunk, de hogy a szép szemnek e sok bájos képviselőjét mind együtt láthassa, a hideg telet kell be várni, a mikor a korcsolyázás nemes sportja Őket oly szépen összehozza az egyleti jégen, hogy onnan szépeink közül alig hiányzik valaki. Igazán öröm nézni, a mint a hidegtől és talán a kedvelt kisérő szép tevésé tői is kipirult, mosolygó, életvidor arccal, boldogan siklanak a jégtükrön tova a hölgyek, a kicsinyek, nagyok és a legnagyobbak egyaránt. Ép ezért fájlaljuk is, hogy az idei megrövidült korcsolyázó idény ezen pazar látványnak élvezetében csak ritkán részeltetett bennünket. Nagy szenzációt keltett az idén egy pápai híres szépségnek, a ki eddig csak a báltermek fess táncosnője volt, a jégen korcsolyával való megjelenése. Ettől eltekintve, minden maradt a régiben. Jégkirálynőnk az idén is épen oly szépen szelte az iveket, mint tavai. A mamák az idén is hűségaseu gardírozták leánykáikat és hűségesen ülték meg a csarnok előtti padokat. A csarnoknak csúfolt deszka alkotmányt is megkímélte az idő vasfoga, szilárdul áll még mindig és nem akar eltűnni sehogy sem a jégpálya mellől, hogy helyét egy díszes uj pavillonnak adná át. Különben ez nevezetes egy épület, ép oly idős, mint az egylet, tehát 19 éves. Bár helyét és formáját többször változtatta, addig tán még kitart, mig az egylet uj csarnokot építtet, a mire valóban nagy szükség volna, mert ezen alkotmány a sok renoválás folytán mindig kisebb lesz belül, ugy hogy utoljára senki se fér bele. Ugyanis az életre való elnökség a bódét kívülről sohasem renováltatja, hanem csak belülről oly formán, hogy a deszkafalat az évenként azon mutatkozó lyukak eltüntetése végett, papírral ragasztatja be. Végre tehát a csarnokból nem is lesz semmi, csak csupa papiros fal, a melybe aztán be menni természetesen nem lehet. Dacára a mult heti enyhe időnek és langy szellőnek, élelmes korcsolyázóink még a héten is kilestek három délelőttöt, a midőn az egylet gyenge, ingó-riugó jégpályáját, ugy a hogy, szelni tudták korcsolyáikkal. Egy fess kisasszonyka meg is járta, mert a csúnya jég e szép könnyű testet sem birva meg, kérlelhetlenül le- a hölgyecske pedig menthetetlenül beszakadt. — Kis lábfürdőn kivül azonban egyéb baj nem történt. Tehát nincs rá remény, hogy az eloszlásnak indult jég újra megerősödjék és igy szomorúan kell az idei korcsolyázást a gyászos „néliaá" előnévvel felruháznunk. Minthogy pedig a korcsolya-egylet ügyét komolyan a szivemen viselem, a héten elmentem az egylet vállalkozó szellemű elnökéhez és egy praktikus jégcsiuálási tervet adtam elő neki. — Uram I szólítottam meg, — csináljunk jeget. — Jeget ? kérdé bámulva. — Persze azt. — Igen, jeget. Még pedig potom áron. — Hogy hogy ? Nagyon érdekel a dolog, s ha ön reális tervet adna elő, az egylet nem késnék önnek jegyzőkönyvi köszönetet szavazni. — Reális ? De milyen reális ! Ön először is ír levelet Nansennak. — Nansennak? Hahhhahha! Das ist zu dumm, kedves barátom! — Tessék megvárni a végét. Tehát ön ir levelet Vardó'be, professor Nansennak, svédül. — Svédül? Säkkärhäts tendstikker parafmerados I — Hahhhhahhhhahhha! nem rosz ! Ei de bolond! Igazán u»m rossz! No és? — És abban a levélben megkérdezi tőle, hogy mikor lesz a legközelebbi licitáció. — Licitáció ? Mi ? Hol ? Hisz tudtommal Nansen nem valami bírósági végrehajtó. — Azért mégis tudni fogja. Ő, ki annyit járt a póluson, bizonyára adhat felvilágosítást felőle, hogy hol licitálnak legközelebb hideget. . . . — Mit? Hideget licitálnak? No ez megint zu blőd! — Igen, azt! Mert a póluslakóknak van magukhoz való eszük. Ép ugy, mint minálunk a falusi ember télen eladja a fa-jussát az erdőből közös licitáción, a sarkvidéki paraszt is eladja a közös hidegből való jutalékát, s ha például a sarkvidéki hidegnek köbméterjét 1—2 krajcárjával, vagy mondjuk, — házhoz szállítva 3 krajcárjával számítva megkaphatnánk, hát azt hiszem, egy köbkilóméter elég lenne. — Bizonyára! Sőt talán helyes megtakarítás mellett még jövőre is lehetne belőle eltenni. Hát a terv nem rossz, kedves barátom. Csak most már tudja meg, hogy mekkora vámtarifa alá sorozza a német a hideget. Mert a német nagy ... no de hiszen ön is tudja! B. Városi közgyűlés. Nem egészen két/áráig tartott, tegnap délután a városi közgyűlés, a mely .úgyszólván vita nélkül folyt le és a képviselő testület, egy ügyet kivéve, az állandó választmány javaslatait fogadta el és emelte határozattá. A közgyűlésről tudósításunk a következő : Szokoly Ignác h. polgármester a közgyűlést megnyitván, a jkv hitelesítésére Barthalos István, dr. Hirsch Vilmos, Haas Károly, dr. Koritschoner Lipót és Wajdits Károly városi képviselőket kéri fel. Ezután a mult ülés j-kvét minden megjegyzés nélkül tudomásul vették. Napirend előtt h. polgármester bejelenti, hogy Néger Ágoston apát, városi képviselőt, kanonokká történt kinevezése alkalmából a v. tanács küldöttségileg üdvözölte, a mit a közgyűlés helyesléssel vett tudomásul. Ezutáu Lamperth Lajos főjegyző jelentette be, hogy a városi alapok és alapítványok bizonyos részének a közpénztárba való beutalására vonatkozó városi határozatot a vármegye jóváhagyta; továbbá indítványozta, hogy áll. polgári leányiskolánknak 2 osztálylyal felsőbb leányiskolává kibővítése iránt a kultusz kormányhoz intéztessék felterjesztés, a mihez a közgyűlés helyeslőleg hozzájárult. Következett a napirend 15 pontja. A virilis képviselőknek alispáni értesítés alapján kiigazított névjegyzékét a közgyűlés elfogadta. Vízvezeték létesítése, Steinberger Lipót, dr. Lőwy, Török mérnök felvilágosító, és Bermüller Alajos, Barthalos István, Kis Gábor pártoló felszólása után, egyhangúlag kimondatott, és a Walzer cég által készített tervek alapján a vízvezeték építésére az árlejtés kihirdetésével és az összes szükséglendő előzetes intézkedésekkel a v. tanács bízatott meg. Szervezeti szabályzatuuk módosítását is egyhangúlag határozta el a képA'iselőtestület dr. Antal Géza alapos hozzászólása után. A módosítás szerint a második tanácsosi állás megszüntettetik, s helyébe ugyanazon teendőkkel 500 frt fizetéssel és a városmajorban! természetbeni lakással egy gazdái állás szerveztetik ; az árvaszék megalakithatása céljából esetről esetre 3 frt napidíj mellett árvaszéki kültagok hivatnak be; 000 frt fizetés és 1.50 frt lakpénzzel egy ál szám vevői állás rendszeresittetik ; a kapitánysági tollnok rendőrfogalmazó, az őrmester pedig rendőrbiztosi címet nyer ; az adóhivatali ellenőrnek 65 frt, a pénztári tisztek és igtatónak 70 frt, az írnokoknak 75 frt adatik lakbér címén. Egyebekben a szervezeti szabályzat változatlanul marad és az egészségügyi szolgálat szabályozása tárgyában dr. Eechnitz Ede v. képviselő által beadott indítvány a napirendről levétetik. Tűzoltó egyleti működő tagoknak a kérvényben kórt kedvezményeket a közgyűlés megadja. Dreisziger Károly és társai a regále-perbni ellenük megállapított 800 frt perköltség alól való felmentési kérvényükkel el utasíttattak. Csillag Mátyásné utcatér foglalás iránti kérvénye 30 napos közgyűlésre tüzetett ki, Szentbe v. ügyész indítványára. Bordély házak áthelyezése tárgyában utasitatott a tanács, hogy 60 nap alatt uj javaslatot terjesszen a közgyűlés elé. Tüzrendészeti szabályzat módosítását illetőleg a gazdaközönség érdekeinek szem előtt tartása mellett, a megyéhez felterjesztés tételét határozták el. Szalmás gabona betakarulásáról szóló szabályrendelet napirendről levétetett. Város-malom az eddigi bérlő Boda Györgynek adatik bérbe. Kerékpározás tárgyában alkotott szabályrendeletet oda módosították, hogy a 2. §-ból az 5 frt fizetési kötelezettség kihagyassék. Tagosításkor kihasított közdűlő utak visszaál-