Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-12-25

gyógyszer volt az, a melyet a Budapesti Napló redakciójáriak urai és helyi előadóink révén szebbnél-szebb, szellemesnél-szellemesebb felolvasások, szavalatok és zenei előadások alakjában a leányegylet nekünk beadott. Ám lássuk a részleteket. F. hú 18-án és 19-én voltak a leányegylet estélyei. Szombat délben érkezett meg Pékár Gyula. A vendéglátó egyesület ünnepélyes fogadtatásban részesítette. Este volt a színházi előadás. Pékár Gyuláé volt az első szám. „A menyasszony

1

' cimü tárcáját olvasta fel, mit lelkes tapssal honorált a közönség. Utána Gáfy Zoltán és Kis József zeneművészek produkáltak egy fényes, összevágó előadást. E két művészről már oly sok, de mindig megérdemelt jót mondtunk, hogy bizony az akadémiánál kellene uj dicsérő szavakat megrendelnünk, ha ezuttali fellépésüket kellő mértékben méltányolni akarnók. Ezt követte egy gyermek-ballet, melyet mintegy 20 kis leánygyermek mókázott el a szinpadon. Az apró szentek nagyon szépek és hereigek voltak. Erre Wajdits llonkaszavalatakúvetkezett. „Asszony szeretnék lenni" c. monológot adta elő oly remek alakítással és színpadi routinnal, hogy elragadta vele a közönséget. Kövi Dolóra zongorajátéka most is bájos volt (négyszem közt pedig megsúgom Önöknek, hogy nemcsak játéka, hanem maga is bájos volt.). Végül pedig Mayersbery Frida által a „Ureoliu" dallamára lejtett keringő következett. Az összes szereplőket megéljenezte és megtapsolta a hálás közönség. Vasárnap délben érkezett Ábrányi Emil, az aranyszívű és gyöngyszavu poéta, Gergely István, a jeles tárcaíró, dr. Márton Miksa, a Budapesti Napló zenereferense és Gyöngyi Izsó, a vígszínház kitűnő tagja. A vendégek fogadására a leányegylet küldöttsége s Fenyvessy Ferenc orsz. képviseld ment a vasútra, kinek a budapesti urak vendégei i.s voltak. Rövid pihenő után Steinberger lAyolnd, a leányegylet másodelnöke ebédet adott a vendégek tiszteletére, mely alkalommal több felköszöutő is hangzott el. A közönség igazán lázas izgatottsággal várta az estét, látni és hallani kívánta kedvenc íróit és művészeit közelről, a kiknek szép szavában csak a a toll és újságpapír utján gyönyörködhetik különben. A Griíi'-terem rég látott ennyi embert falai között, különösen annyi szép leányt meg szép asszonyt, mint ezúttal. Az estély 8 órakor kezdődött Pékár Gyula ért, hol megakart hálni. Nem igen alhatott még puha felolvasásával, ^ után Ábrányi Emil olvasta fel | párnán, mert ennek kéjét nem ismerte. Megakarta néhány elragadóan szép költeményét. Felolvasta ez-j próbálni s egyetlen egy szál lúdtollat talált,

1 ezt tette utan mOíx ^Kossuth sirju" c. költeményét, mely • a kemény padra s erre feküdt. Éjjel felsóhajtott: valóban extázisba hozta a közönséget. Ha megtehette j Istenem, nem látom be, hogy minő élvezetet találnak az emberek abban, hogy tollas párnákra lekúsznék. Mikor egy szál toll is ugy fáj, mennyivel jobban fájhat egy egész párnáuyi toll! Randevú a Griff ben! Ennél már én is feleszmélek, mint az a vándor előfizetője az ,,Egyenlöséy"nek. Istenem, ha a randevú egy leánnyal oly felséges valami, mennyivel felségesebb kell hogy legyen egy egész — leányegylettel. Ott voltam vasárnai) este a Griffben. Jöttem, láttam és — nem győztem gyönyörködni a sok <zép leányban meg fess asszonyban. Valóságos szépségversenyt lehetett volna rendezni. 8 mondhatom kemény dolga lett volna a zsűrinek megállapítani, hogy mplyik volt szebb Az hírlik, hogy a jövő farsangon lesz is dolga elég a telek- és ío/í/a-köuyvvezetó'nek. De nemcsak szépségverseny volt a Grilflxu!, hanem szellemi verseny is. A ..Budapesti y<i,jilá

w nagyjai jártak itt náluuk és feltárták előttünk szellemi kincseiket. Pékár Gyula, Ábrányi Emil, ({ergeh/ István, dr. Mártim Miksa, Gyöngyi Izsó és mi áhítattal hallgattuk «'íket. A klasszikus hangulatból Gyöngyi Izsó, a kitűnő komikus vezetett át a kedélyesbe. Meg is lakolt érte. Nem akarták az emelvényről leereszteni. De azért ő sem hagyott bennünket, klasszicitás nélkül. (> a régi klasszikusokbúi adott elő egy részletet - perszt. közkívánatra — melynek különösen az a verss/aka \olt megkapó, midőn azt énekelte: volna, minden egyes hallgatója keblére ölelte volna az ország ezen bájosszavu poétáját. Berger Róza egy Ábrányi-költeményt szavalt elismerést érdemlő szép érzéssel és ügyes előadással. Ezután dr. Márton Miksa ült a zongorához s egy olyan zenei poémát rögtönzött „Pápai emlékek" gyanánt, hogy nem tudtuk, mit bámuljunk inkább, az előadó zsenialitását, vagy a tekuikája bravúrjait. Gergely István, a szellemes tárcaíró azzal kezdte, hogy elpirult; zavarba jött, a miért az elnöknő a Budapesti Napló legszebb munkatársaként mutatta be. Aztán egy nagyon kedves tárcáját olvasta fel.Yégül Gyöngy}

1 Izsó, a kitűnő komikus produkált néhány monológot és kupiét, mely utóbbiakat dr. Márton Miksa kisérte. A lelke sedésnek se hossza, se vége nem volt s a közönség formaliter követelte még a Goldsteiu Számit Gyöngyitől, e népszerű bohózat-alak eredeti megteremtőjétől és nem nyugodott addig, mig Gyöngyi Izsótól magától nem hallotta azt a sokszor hangoztatott állítást, hogy „legszebb név a Goldstein Számi." Az előadó irók és művészek hamisítatlan lelkesedés tárgyát képezték az egész este, de. meg is érdemelték. Mi e helyről fejezzük ki elismerésünket az előadó fővárosi uraknak áldozatkészségükért, hogy eljöttek hozzánk társas életünket felpczsditeui, a leáuyegylet intézőinek pedig az ügyes rendezésért. Az előadást kedélyes vacsora tósztokkal és szellemi lövegekkel és reggelig tarló fesztelen jókedvvel járt tánc követte. A vacsora alatt Ábrányi a leányegylet elnökét és Fenyvessy orsz. képviselőt, Mészáros polgármester a fővárosi vendégeket, Márton a pápai hölgyeket és Gyöngyi Izsó a Budapesti Napló pápai olvasóit köszöntötte fel. Igy végződött a leányegylet kettős ünnepe. -ny -a. TOLLHEGYGYEL. Krónika. Vigau kezdődött a hetünk. A leányegylet második estélyével. Egyszer egy vándor zsidó éjjelre, egy faluba Az én thátim kotya jerük. Van neki ed locat jerük. A vendégművészek és irók egy ríWzü még n? éjjeli vonattal el is utazott. • Hol vau Pokár'! — kérdi egy hölgy. —- Elutazott — mondja egy másik. — Kicsoda'! - kérdi egy harmadik. — Pékár! — válaszol egy m-gyedik. — Ah: Pékár? — Be kár'. — mond •;tiv Hödik. Már nem volt valami nagvou kölvök idő. miAkkor fog majd teljesen meggyógyulni, ha egykor egy gyönyörű, kövér, szőke angyalka is a segítségemre lesz, a ki a gőgicsélésével, a mosolyával, a sirás és kacagásával el fogja űzni az apja vízióit. .. . Ez az én titkom. Ezt el nem merném mondani neki . . . Ábránd — álom . . . Vége a hajnalnak . . . Biborfényébeu feljött a nap . . . Sietek felöltözködni . . . Megígértem, ha korán reggel a gyakorlatra megy, egy vörös szegfűt dobok le neki az ablakomon . . . Stumpf Katinka. Felköszöntö. Ifj. Kntasi Ferenc tAci felkészre elmondotta: Bakó József. Ha már összejöttünk jó ebédre, készre: Poharat emelek egy derék lelkészre, A kinek érdemi számosak és nagyok, A kihez képest én csupán nulla vagyok. A ki bár alacsony — ha nézzük — testileg, De annál magasabb észben, szellemileg. Pőérdeme az, hogy végtelenül kedves, Szép hivatalában a túlságig rendes; Érdemes elnökink ha hirdetnek gyűlést, Kocsira tetet fel egy féderes ülést, S mivel kötelesség szent heve dagasztja, A szokásos gyűlést Ő el nem mulasztja. Megjelenik itten és közibénk eljő

; Mint egy erős fénytől tüzesedő felhő. Nappal a hol szükség, mindig ott van résen, Pompás beszédeket tart a közgyűlésen. Kivált ha sör mellett evett sóskalácsot, Mindnyájunknak adja a sok jó tanácsot; És ha hasznos dolgot hirdet piciny szája, Mindnyájan szivesen hallgatunk reája. Do nem csak gyűlésen, ő máskor is ember, Legyen bár július, vagy legyen december. S ha kötelességét elvégezte nappal, Nem megyén nyugodni a lenyugvó nappal; Só't ha beköszöntött már a setét éjjel, Tekinget közöttünk élvezettel szélivel. Két decis poharát szorítja marokra, Partnerokat keres ferblire, tarokkra, S legyen bár korcsmáros Haan Ignác, vagy Spitzer, Velem együtt neki jól izük a spricer. Ezt nem is csodálom, hisz régen ismerem, Egy házban lakott ő még Pápán én velem, Sőt egy volt a szoba, melyben együtt lakáuk, Éhezve, koplalva, vagy bár ha jól lakáuk. O theologus volt már a í3-ad éven, Én csak gimnázis' ud éven, Akkor még e világ nem volt kutyaliter, Akkor még itce volt, nem pelig a liter. S ez az én laktársam, kit most felköszöntök, Kínok a kedvéért ezennel bort öntök, l!<m dörren tett egykor ilyen szép szavakkal: „Öcsém! szaladj hamar ló'csös lábaiddal, És Uti idiázinál itten átellenben Töltüsd meg e pintest azonual — hitelben\

u Faj. 'am oz üveget és borért szaladtam, De viss: '!íre véle elhasaltam. Összetör* :•, üveg, a bor széllyel locscsaut, Haza é> íztán ... 'a könnyem is locscsant, Mert az én laktársam ugy vág engem pofon, Ha a fal meg nem tart, bizton összerogyom. És bár — mint emiitóni — ö m-m igen magos. De kijelentette, hogy cudar haragos. Mérgét kifejezte ilyetén szavakkal: „Hogyne lennék dühös borzasztó haraggal? . . . Mikor kijelenté tegnap a korcsmáros, Hogy elég a hitel, beszünteti már most; S én kértem, hogy ezt ö ne tegye meg vélem, Adjon még legalább egy pint bort én nékem! És most hogy kiadta szegény Utcaházi, Azt is elfolyatja ez a semmiházi. Vége a hitelnek! . . . Ez volt az utolsó, Ebből sem ihattam! . . . Jöjj gyászos koporsó, Rejts el engem mélyen ott lenn a föld alatt, Hogy soha ne lássak többé ily szamarat!! . . .'" Ekkor ő mérgében sirt, majdnem megszakadt, Az én két képem meg cipóra feldagadt. Es fájdalom dijat egy krajcárt sem kaptam, Pedig a pofontól nyelvem megharaptam. Hanem itt az idő, itt a lelkészi kar, Látom is az arcán, mit mondani akar, Erezzen hát velem, legyen igazságos, Régi fájdalmamért, — uagyon is világos, —Fizessen mostan bort pofozkodó társara! . . . Derék gyerek-e még ?... merre van ?... hadd lássam!.,. . . . Ah csakugyan itt van, nem ülnök még Vácon, Tisztes lakása van itt közelben Tácoa . . . A hány partié játék Pesten nasi-vasi: Annyi évig éljen ifjú kis Kutasi!