Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-11-28
zi'tes elkerülésével a legegyenesebb és a legrövidebb irányban fog meghúzatni és Pápára bemenui, a mikor már az illető községeknek esak igen nagy áldozatok árán lehetne, ha egyáltalában lehet, jóvátenni vétkes könnyelmüsséggel elkövetett hibájukat és mulasztásukat. ,,/w mini ret, ugy arat!" A Jókai-kör" ezidei első, téli estélyéről. A viszontlátás boldogító érzelmétől sugárzott mindannyiunk arca, a kik f. bó 21-én a Jókai-körbe ii bosszú idö multán ismét összegyűlniük, hogy kellemes együttlét és nemes szórakozás által kedélyünket megnyugtassuk; magasbra törő, a szép, jó és igaz után sóvárgó lelkünket kielégíthessük. S a Jókai-kör első, téli estélye tényleg oly nagy mértékben elégítette ki várakozásunkat, hogy mindannyian önkénytelenül is, nyombui kifejezést is adtunk e felett való örömünknek, zajosan éljenezve s pazar módon tapsolva az érdemes szereplőket, a kik oly kellemes és felejthetetlen estét voltak szivesek biztosítani számunkra. Az ez alkalommal először tübb példányban nyomtatott s a hallgatók között kiosztott műsor szerint •— meghagyva a ..mir-t, de megváltoztatva a „sor u-t — elsőknek léptek fel a máitöbb izben ünnepelt szereplők közül : Kiss Vilma, (.suknyay Erzsi úrhölgyek, továbbá (láty Zoltán, Schulz tauár, Burghardf István és J Fi zűr Andor urak, együttesen adván elő Mozartnak a Figaro lakodalmához irt, remek „Nyitány"-át zongorán és vonós liaugszereken; gyöuyörködtető szabatossággal, hatásosan. Ezután a kör legszorgalmasabb írója: Hannos Zoltán ur saját, ujabb müvének ,.A bűvész" ez. bohózatnak I. képét: a „Noruz üunepe"-t olvasta fel. zajos tetszést keltve élénk humorával a hal Igátokban. Ezt követte Báron Cleini úrhölgy szabatos, tökéletes s épen azért végtelenül kedves zongorajátéka, a ki Chopin „Polonaise 1 ' c. darabját adta elő. Az estély legkimagaslóbb fénypontjait képezték, leguagyobb élvezetet nyújtottak s a hallgatók kedélyére a legramai adandóbb hatást tettek mindenesetre Hanauer Zoltánné őuagysága szavalata s Ferenczy Paula és Oláh Sándorné őnagyságáék által előadott, zongorán kisért remek, magyar dalok. Hanauer Zoltáuné őnagyságának nemcsak azt a kiváló tehetségét volt alkalmunk örömmel csodálhatni most is, hogy irodalmunkból a lehető legszerencsésebben tudja kiválasztani a remek költői müveket, hanem azt is, hogy a kiválasztottakat, mint pl. ez alkalommal Kis József „Kincses Lázár leánya" cz. románcát, nemes lelke mélyében át is tudja érezni s érzelmét szavalat közben az arcán, hangjában és mozdulataiban visszatükröztetve: a hallgatók keblébe is ép oly mórtőkben át tudja varázsolni. Fényesen bizonyult az be a mult estélyen is, a mikor mindannyian, a kik ott voltunk, megilletődve, majd elragadtatva s lélekzetünket is mintegy önkénytelenül visszafojtva {gyönyörködhettünk remek szavallatában. Ferenczy Paula úrhölgy, Oláh Sándorné őnagyságának zongora és szép terc kísérete mellett ép oly megkapóan énekelte Horváth S. „ííervadoz a nyárfa lombja" s Abt 1<\ „Erdei áhítat" cz. gyönyörű magyar dalait és ráadásul még két magyar dalt; bájos, csengő hangjával elsimítva keblünkben a zajongó hullámokat, jóleső harmóniát teremtve kedélyünkben. íme ilyeu volt az ezidei első téli Jókaiköri estély! S az a folyton meg-megujult és szűnni nem akaró éljenzés és taps, melyekben a szereplők részesültek; az a szinte határtalanul vidám kedélyhangulat, mely a jeleuvoltak arcain sugárzott; bizonyára annak a reménynek és forró óhajtásnak volt önkénytelenül is legőszintébb kifejezője: bárcsak a Jókai-kör minden ezután következő estélye kitűnő szereplőkben és kedves, felejthetetlen nemes élvezetekben állandóan, ép oly gazdag lenne, mint a milyen a legközelebb elmúlt volt! r.- 1-. Korcsolyázó egyletünkről. A pápai korcsolyázó-egylet f. hó 3()-án tartja meg ez évi rendes és egyúttal alakuló közgyűlését a városházán. Körmendy Béla egyleti elnök a következő jelentést terjeszti a közgyűlés elő az egyletnek 1896'7. évadi működéséről: „Tisztelt közgyűlés! Tizenkilencedik évadja folyt le a pápai korcsolyázó egyletnek tavaly, az 1896/7-ikí idény alatt, a melyről a következőkbon van szerencsőnk a közgyűlés előtt beszámolni. Nevezetesebb eseményekül megemlítjük, hogy az egylet 18911 évi december hó 13-án tartott közgyűlés alkalmával alakult meg az 1896/7. évadra; 1897. január bó 19-éu , } Korcsolyabál"-t rendezett „Pápa város és vidéke fiatalsága" az egylet pénztára javára: az 1897. év folyamán pedig a már 1896-ban szervezett „ Lawu-tennis" társaság újból megalakult és működött. Az 189b 97. évadban az egyletnek 5(5 három frtos, rendes, — 219 egy frtos és 26 (tanuló) iugyen jegyes, összesen 301 tagja volt. Az első korcsolyázó na]) 1896. évi decembar 4-én, az utolsó 1897. február 17-én volt. A korcsolyázó napok száma IS. Napi belépti jegygyei 203-an látogatták a jégpályát. Zene egyszer volt. A „ Lawu-tennis J társaságnak Ki működő és 10 pártoló tagja volt. A működő tagok havonként, a pártolók pedig az egész idényre fizettek 1—1 frt tagsági dijat, a melyekből fedezték a kiadásokat. A tennis-játék 1897. április hó 6-án kezdődött és szakadatlanul tartott a naponkénti játszás a társaság tennis-graudján egész f. évi október havának első napjáig. Kemcnczky Lajos pénztárnoknak számadása a mult évadról a következő: Bevétel: Készpénzmaradvány 1895/96-ról 50 frt 53 kr - — tőke 2 takarékpénztári könyvön 1174 frt 70 kr, — betét után takarékpénztári kamat 1897. juh l-ig 47 frt 46 kr, — tagsági jegyek 356 frt,— belépti jegyek 32 frt 30 kr, báljövödelc.m 40 frt 50 kr; összesen: J713 frt 49 kr. Kiadás : Jégpálya évi bérlete 50 frt, — egyleti szolga fizetése 50 frt. — zene. 10 frt, — fűtőanyag 2 frt 90 kr, — napszámok 75 frt 70 kr, vegyes kiadások 24 írt 44 kr; összesen: 213 frt 10 kr. Pénztári maradvány tehát, mint vagyon : 1500 frt 39 kr, melyből 1499 frt 42 kr a pápai takarékpénztárban van elhelyezve, 97 kr pedig készpénzben áll az egylet pénztárában. Az 1895/96 évadi vagyon 1231 irt 23 krt tevén ki, a mult évadban 2(><) frt Ifi kr volt a vagyonszaporulat. Ezen kivül 34 frt később befolyt tagdíj bátralék a folyó évad bevételei közé utaltatott. gyúlt a hálószoba melletti .-.zabában fölhalmozott •gyermekkelengye. A ,-ok könnyű vászon nemit, a csipkékkel borított árva bölcső néhány pillanat alatt lángban állott s a tüz már áttört a halószobába, a mozdulni nem tudó asszonyt fenyegetve. Szerencsére Munkácsy még idején segítségére érkezett. Fölkarolta tz ágyból s takarót sem vethetett rá, ugy vitte le i palotából az utcára é.s menekült vele barátjához, Fromantinhez. A tüzet is szerencsésen lokalizálták eloltották de a kis gyermeknek még a kelengyéjéből se maradt egy darabka se. Ebben a szomorú emlékű, kiégett szobában rendezte be azután Munkácsy az ő egyszerű hálószobáját. Magyaros mintázatú teritőkkel volt borítva az ágya s a mennyezet is azzal volt behúzva: pirosra színezett, tulipántos rajzú figurák voltak rajta. ( r Azt mondják, hogy perzsa minták ! Dehogy perzsa! Magyar volt ennek még az öregapja is! Erzein én azt!") Az ágya mellett áll ott a könyves szekrénye. •_i falon néhány kedvenc képének a metszete függött, egy asztalon hevertek magyar újságai; egy öltöző asztal, egy szekrény s a mosdó fülke, — ennyi volt e szoba összes bútorzata, olyan egyszerű, igénytelen mint a gazdája. (>riási műterme a második emeleten volt, a nagy szalon mellett. Ott érezte magát a legjobban, «I „műhely"-ben, mint a hogy ő szokta volt mondani. Jígy remek nagy hollandiai szekrényt, — mely tömve volt szebbnél-szebb antik szövetekkel s kosztümökkel, — a hatalmas vázlattartó polcokat, a breton faragású nagy kandallót leszámítva, nem volt ott egyébb bútorzat a festék- és ecsettartó asztalokon, a nagy kerekes lajtorján és a festő állványokon kivül. A falakat nagy képeinek első szin- és szénvázlatai boritolták. Az egyik szögletben függött a „Krisztus Pilátus" színvázlata, odébb a „Kálvária", alakok egyes képeiről, a kandalló fölött ,,Mozarf széuvázlata. Két csavaros jeruzsálemi oszlop között egy gyönyörűen fakult gobelinen a centaurok harca, - - a vázlatkönyvekkel megrakott polcok fölött egy másik nemesen fakult gobelin volt kifeszítve, melyen egymásnak rontó elefántok s tomboló paripák közt verekszik Nagy Sándor. Az ablak melletti sarokban volt az Ő karamáui szőnyegből feszitett, kedvenc, pihenő sátra, mely alól át lehetett tekinteni az egész műtermet; a szögletet betöltő kerevet fölött tükrök voltak s egy óriási tükör a sátor fölött is, melyekben kétszeres távolról láthatta alkotásainak a szin és távlati hatását. Ott szokott pihenni, ott gondolkozott el cstéukint. Mert folyton dolgozott. Heggel bét óra felé, a mint fölkelt, első utja a műtermébe vezette. Ott költölte el egyszerű reggelijét s utánua dolgozott délig; a rövid déjeuner után, — mely, ha vendégei nem voltak,— hagyományosan egy szelet sonkából, kotlettből és sült krumpliból állott, melyre megivott két pohár szódavízzel kevert piros bort s utánna egy csésze fekete kávét, — alig pihent tiz percet s fogta az ecsetjét, dolgozott, mig reá nem alkonyodott. Akkor pedig, — ha csak okvetlenül utja nem volt valamerre, — a mikor már sötét volt az atelierbeu és uem látott a vászonból semmit akkor is ott maradt, behunyt szemekkel üldögélvén abbau a saroksátorban és nézte a képét akkor is és dolgozott rajta tovább, a lelkével. Rendesen tizenegy órakor feküdt le. Es ilyen volt az ő élete csaknem zökkenés nélkül, mindig. Mialatt megcsinálta a maga nagy fejezetét a művészetek történetébe, észre is alig látszott venni, hogy az egész művelt világ ott rajong és lelkesedik körülötte, hogy ünneplik, magasztalják, — ha időnként kiállt a munkából diadalainak elismerését fogadni, szinte ő sokalta meg a dicsőséget s a mint ugy mosolygott magában, legtöbbször arra gondolt: „No ezt se hitte volna Pista bátyám! . . . Miska és művész! . . . Legutóbb, hogy Budapesten járt utolsó k'pével, Bródy Sándor látta őt és jellemezte a leghívebben : „Elnéztük, mindegyre nézegettük az oroszlátifejü ősz urat az Ecce.-Homo bemutatójában, a mint képet magyarázgatta a román királyi párnak, Szilágyi Dezsőnek, Tisza Kálmánnak s most legutóbb a királynak. Mily nyugalom, mily fensőség és természetesség ez a fölcseperedett asztaloslegény, a legigazabb grandseigneur, a kit életünkben láttunk, és közelről láttuk a német császárt is. De Európa leghatalmasabb uralkodója sohase feledkezik meg a kiváló mesterségéről, szuverenitását előtérbe bocsátja mindig, — a mi szegény piktorunk pedig oly naiv, mint egy gyermek, üli teszi olyan úrrá mégis ? Talán az, mert ugy gondolkozik: ember? mi az ember'! festménytárgy. Jó, vagy rossz, szükséges,
