Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-11-14

XXIV. évfolyam. 46. szám. Pápa, 1897. november 14. PÁPAI LAPOK Papa város hatóságának és töb

b pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye, megjelenik minden vasárnap. '" Szerkosztősóg: Jókai Mór utca ÍIIU).. hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Groldberg Gyula papírkereskedés!- Fölér. Laptulajdonos: elv. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a lt'irjutányosabbau ['elvétetnék. A lap ára: Egész évre li frt. félévre Ii frt, negyedévre L frt úti kr. Egyes szám ára 15 kr. A szegének segélyezése. A <\Pápai Lapok-; legutóbbi .száitulban egy vezércikk jelent nu-g, melynek sem hangját, sem irányát nem tartom kivannak. liQgy azt minden megjegyzés nélkül hagyni lehetne. S hogy t- megjegyzés tételére .'sekélységem vállalkozik, teszvem ezt azon .körülménybal kifolyólag, h«gy u vezén-"kk által is sürgetett -^Népkonyha,-rói a sKüiüní'élék > rovata is megemlékezvén, ezt;n utórbi helyen az én neveimről is tétetik iTulités. .'Nem akar azoubaai jelet' cikk «oolem'iU lenni a lap múltkori «vvzéreikkével, hunesii a szegények tíegélyeaosévől s illetve a

1 segélyezés raótljároi óhajt esni; elmondani egy el mást. .Epen ezért legyen szabad a múltkori vezércikkre csupán annyié meggegyeztiünk, hogy a nyomornak abban rajzolt képe köztudomás -szerint fnern illik a pápai viszonyokra, 'hogy a Saang túlságosan kgitatoí ins, és hogy a .cél, a melyet iölállit, sem lehet céljuk azoknak, kik a társadalom feladatát nem egy, a rómaikoz haso&ió proletariátus fölnevelésébeiű, hanem az arra utáltaknak gyámoJiLásábaii látják. Mert .szerinó'lnk -s. társadalomnak kettőd kötelesKége van: munkát adni a muaakabiróknak, K gyámolítani azokat, kik munkára képteleni-k levén, a gyámolitásiva rászórultakEzt a segélyezést emberbarátok, emberbaráti egyesületek s a hatóság is városunklu'>n régóta gyakorolják. Nem kell megemlítenem, mily áldásosán működnek nó'egye«ü léteink, s mennyi ny> uoron enyhiteltck a város kezelése alatt álló alapítványok. Bizonyára jótékony Irtásuk megvolt, s megvan az eddigi segély zési mód mellett is. Mit iikí-runk tehát' Azt akarjuk, hogy a segélyezés a szétszórt -rők tömörítésével még intenzivebb legyen, azt. akarjuk, hogy a- társadalom minden - ••rén a kis erők egyesítésével hatékonyiiiu. bizonyult társulás sít, a segélyezés terc is, éreztesse hatását ; azt akaiiuk. hogy •> különbözi'í segélyeknek egy közös téren — az élelmezés terén - egyt-sitésével n/g az ediliginél is fokozottabb eredményt érjünk el. ils erre a célra szol-rálna a népkonyha. :'Tehát nem prcvletariátus nevelésére, hanem •iiz edíScg segélyezetteknél, hatékonyabb segélyezésére, félreértik a népkonyha intéznüényét .azok, a kik a::> g'jndoljstk, liogy ezael a múltkori vezércikk szavai szerint a .római nép .<Kenyeret! követelésének meghajslgatása terére léptünk, mert hisz ugyanezen vádat lehetne alkalmazni azok ellen, kik a vándorlóknak néhány krajcárt, vagy mint falukoai szokás, egy dartb kenyeret szoktak nyújtani. A népkonyha intézményt; wm uj intézmény; áldásosán működik az naj'r régóta; s hogy ne láttassék, mintha mi akarnánk csak ezen intézménynek dicshymimsokal. zengeni, álljon ill egy komoly műnek, a Pallas Xngy Lexikonának a népkonyhám vonatkozó cikkV," talán ez megnyugtatja azokat is, a kik a népkonyha eszméjével az első pillanatra nem tudnak megbarátkozni. ,.A népkonyha ;i jótékonysági elvnek egyik igen sikerült alkalmazása, a mely nerytV-lol enyhíti a s/.egénys -g szenvedéseit, másfelől megelőzi annak -deait: továbbá a közegészségügynek is fontos szolgálat.>t tesz és e mellett nem menti tel az istápolt szegényeket az önt'entartás gondjai alól. A népkonyhák szervezését majdnem mindenütt a magánjötékouyság kezdi*t ményezte s többnyire társadalmi uton tartják fenn azokat, ámbár majdnem mindenütt vés/esul! uek a lentartó egyesületek hatósági tánmg.uás• bau. Legtöbbet tettek e téren, különösen az 1 utóbbi évtizedek alatt, a jótékony nóegyesitle Itek." XIII k. 111? 1. i A népkonyha intézménye szerinti segé' lyezés sem ismeretlen van.-uukl an. íiyaj korolták ezt a bencések, irgalmasok, fercn<-rendiek, a kollégiumi köztartás, de gyak rolták magánosok is, sőt épen egyik jótékony egyesület (Utk a Pápa városi jótékony nőegylet is végelemzéshen igy segélyezi szegényeinek leguagyobb részét, midó'i: m-m pénzt osztogat ki. hamun liszt és husuialványt. De ha a segélyezésnek ezen IVIHÍS/ < szerint való gvakorlása nem ismeretiéi! i< A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Mese. liegen volt az, valamikor régen, Öreg dajkám, mikor meséit nékem. Egyről mesélt, bej, csak mindig arról, Aranyhajú tündérkisasszonyról. Odaült az ágyam legszélére Ö félálomba ringatott el véle. Soh' sem volt a mese fogytán nála — Tündéiasszony aranyhajú lánya . . . Minden este újra kezdte, újra S én hallgattam párnámra borulva. Én is tudtam már a mesét, én is, K oly szívesen ellhallgattara mégis. Mindig uj volt, mindig szebb volt nékem, Elaltatott dajkára a meséken. Mint a bölcső altató ringása — Tüudérasszony aranyhajú lánya . . . Régen volt az, hej, be nagyon régen, Álmodozom most is a meséden. Álmodozom selymes aranyhajról, Ar an y h aj u tün d érkisasszon y ról. A ki nem a te mesédbe van csak, Kinek fénylő szárnyacskái vannak, B a ki eljő, ha az est leszálla — Tüudérasszony aranyhajú lánya . . . Hej, kii látnád azt az arany teii^xiy Hej be, hogy megigézi az embert. Aranyhaja fénylő' ragyogása, Minden szála napsugárrá válva. Odasüt a szivem közepébe, Onnan meg át az ő kék szemébe. Benne fürdik szivünk boldogsága — Tündérasszony aranyhajú lánya . . . Nem mond mesét a te ajkad régen, Aluszol a temetőbe szépen. Öreg dajkám, a te tündér lányod Odahagyta szép tündéi-országot. Eljött hozzánk, mint a mese mondja, S derűt hozott a búbánatomba, S a mesének nincsen folytatása, Enyém lett a tündérasszony lánya. Istvánt! R. János. Egy kis óceáni ut. Fiume, 1KÍ17. nov. K, Á kirándulásoknál, melyeket Pitiméből, Magyarország tengeri gyöngyéből, a Q,uarnoro egyes kis tengerparti városkáiba: Abbáziába, lkába, Lovranába, l'ortorébe, Buecariba, Voloscába, vagy esetleg Cirkvenizzába szoktunk megtenni, tagadhatatlanul többet éra velencei ut. Mert mig egyrészről a nyílt Adrián téve meg az utat, egészen magán hordja egy kis óceáni utazásnak jellegét, addig másrészt azon élvezet sem hasonlítható mással ös.-ze, melyet a laguna város történelmi műkincsei nyújtanak. • A nedvesen sós tengeri légrétegre. _ mely a táncoló kékeszöld tengerfátyolra borult •— égetően túlzott már a nyári délnek sugara, midőn a i^uanii-r«l végnyulványát képező ('herzo szigetet több órai ut után elhagyhattuk. A nyílt tenger esak akkor kezdett bonlakozni előttünk, mig végre a láthatár bár-wnnegyedét foglalta cl. Gőzösünk egyik oldahui u terméketlen istriai partvidék mellett vonult, tova. A távoli hullámok az égburkának aranyos felhőibe olvadoztak át, s visitó hófehér sirályoktól kisérve, csak néha tűnt lel egvegy chioggiai kis bárka, ingadozva a hullámverésben és vereses narancssárga, aránytalanul nagy vitorláit fesziive a kedvező szélnek. A kékitő szín ii hullámok fehér íajlékba rongyolódva csapkodtak egy-egy kisded szirt-szigetecskét. A zátonyok közt festői világitó tornyok tünedeztek fel s fenséges nyugalommal enyésztek a tavába, mintegy pihenve a mozgó óceán ölén az éjjeli munka után, midőn forgó üveghasábjaikkal piros, zöld, sárga, vagy fehér villamos fénysugárnyulábokat vetitnek a hánykolódó, néha tú'zlávaként sziporkázó tengerre. A Fiumében is észlelhető két fó'szél: a siroecu és bóra- bár szelidvbb mérvben, mint renodesen — bodrozta a hulláin-fodrokat; s mi ép derékszög alatt