Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-10-17

Ha azonban -a bejelentéstől számított 2 óva alatt a v. ellenőrző közeg a gyáros gyári helyiségében ftz ellenőrzés foganatosítása végett meg nem jelennék, a szlkvízgyárosnak jogában áll a fogyasztási adóhivatal pecsétjét ezen esetben eltávolítani és a gyártást megkezdeni a nélkül, hogy azáltal jövedéki kihágást követne el. A város területére elárusitás vagy fogyasztás végett 100 nagy, avagy 200 kis üvegen felüli menynyiségbeu behozott ilynemű vizek 3 órával előzőleg, kisebb mennyiségben behozott ilynemű vizek pedig 2 órával a behozatal irtán, a fogyasztási adóhivatalnál bejelentendők, az adó pedig a behozataltól számított 24- óra alatt lefizetendő. 4. 8. A város területéről kiszállított ilynemű vizek utáu az adó a gyárosnak visszatérittetik az esetben, ha kivivő fogyasztó a szik- vagy pezsgővizuek pápai származását, a gyárostól kapott harcával a vámsorompónál igazolja, mely gyári bárra ellenében a vámsorompónál lévő városi közeg a kivivő fogyasztónak az adóvisszatérítés alapjául szolgáló kiviteli bárcát átadni köteles. Ezen kiviteli bárcák alapján minden hó utolsó napján történik a gyárossal az adó visszatérítésre nézve a leszámolás; oly bárcák után azoubau, melyek a kiviteltől számított 00 nap alatt a szikvízgyáros által a városi fogyasztási adóhivataluál leszámolás végett be nem mutattatnak, a gyáros az adó visszatérítés iránti jogát elveszti. A vámokon keresztülszállitani kívánt szik- és szörpös pezsgővizek egész mennyisége az ellenőrzés eszközölhetése végett a vámoknál levő hatósági közegnek bemutatandó ; a gyáros által a vasúton szállított ily vizeknél az adó vissza térítés alapjául a feladóvevény szolgák Az a gyáros, a kire a jövedékcsonkitás szándéka határozottan megállapitható, a szabályrendelet 0. Jj-ának rendelkezésén felül jövőre az adóvisszatérités kedvezményétől elesik. fi. S. A szükséges felügyeletet és ellenőrzést a városi fogyasztási adóhivatal gyakorolja. Ezen elleuőrzés gyakorlása szempontjából a fogyasztási adóközeg az említett neraü vixgyártásra használt helyiségekben bármikor megjelenhet, a gyártáshoz szükséges készülékeket megvizsgálhatja s ezt a gyáros megengedni tartozik. Az emiitett vizek előállításával foglalkozó gyá- j rosok s megbízottjaik, ha a gyártást a 2. S-ban kitűzött határidőben a városi fogyasztási adóhivatalnál bejelenteni elmulasztják, vagy a fogyasztási adóközeget az ellenőrzés gyakorlatában akadályozzák, továbbá, ha az előre bejelentett, illetőleg a fogyasztási adóközeg közbenjöttével megállapítandó mennyiségnél többet gyártanak s végre, ha a fogyasztási ndóközeg által a hivatal pecsétjével lezárt gyártó készülékről, a pecsétet önhatalmúlag eltávolítják, jövedéki áthágást követnek el és T)0 krtól 20 írtig terjedhető s a városi szegényalap javára fordítandó pénzbüntetéssel, ismétlés esetébea pedig ezenfelül, ezen szabályrendelet szeriutjárö városi adó kétszeresétől négyszereséig terjedhető öszeggel büntettetnek, fennmaradván a gyáros adófizetési kötelezettsége, a többletként gyártott ilynemű vízmennyiségre nézve is. A megbízottak és alkalmazottak által elkövetett jövedéki áthágások eseteiben a pénzbüntetésért a gyáros felelős. A d-ik j?-luui megállapított jövedéki kihágások felett s az itt megállapított pénzbüntetések alkalmazása ügyében első fokban a városi tanács, másodfokban az alispán és harmadfokban a megvei közigazgatási bizottság bíráskodik. TOLLÜEGYGYKL. Látogatás. Sötét szobában ócska zászlók, — Melyek solf sem láttuk csatát, — Pár kasszakulcs . . . s rájuk vigyázva, Együtt búsul két jó barát. Az egyik fád, a másik álmos, S oly unott képű mindegyik ; Hiszen egy árva, nagy kaszárnya Hűséges gondját viselik. S az egyik szól: ^Miut zng a szélvész. Es uézd! a zápor, mint szakad! Az én édes szivem, virágom Talán bizouv el is marad, Most otthon ül családi körben, iS csak gondolatban van velem, Ki itt egy árva uagy kaszárnya Hűséges gondját viselem. Es szól a másik: „Egy vén bölcs mondta: Az ismeretlen izgató! S egy asszony sem mulasztja el, ha A férj ura meglátható I'j kiadásban, új formában, Mint hadnagy, még pedig deli, A mint egy árva, nagy kaszárnya Hűséges gondját viseli." Es im: künn: „Halt! Verdót" kiállnak, Mosolygva jő be a baka: „Jelentem hadnagy ur: Kisasszony! Tessék, megnézheti maga!. Es már rohan sebes futamban, — Övét, kardját íel sem veszi — 0, ki egy árva, nagy kaszárnya Hűséges gondját viseli. Oly bájos és kedves jelenség! Helyes rajt' a batiszt ruha . . . Ránmlsz most, ugy-e, vén kaszárnya. Ilyet még nem láttál soha! Ugy-e nem bánod, hogy a hadnagy Szép asszonyáért elhagy, el '. . . . Es rád ó árva, nagy kaszárnya, Hűséges gondol nem visel. lm! a poszt sem sétál deszkáján, Sarokba téve fegyvere, A trombitás szignál helyett meg: „Csak egy szép leány*-hu kap bele, S inspekcióval nem törődve, Ablakhoz surran mindegyik. Mind, mind az őrség . . . és kaszárnya'. Keked gondot nem viselik ! . . . A szélvész is megszűnt dühöngni. Eső zuhogni felhagyott . . . Csupán a szép as>z<>ny hajában Egy-két esőcsepp ott ragyog . . . Mosolygva fürdik beimök a nap meg, S hogy háláját tüntesse ki. Az árva, nagy kaszárnya gondját llú'séiresen ö viseli. André. véttel jártak körüle s egy pici rózsás kis baba feküdt aranyos bölcsőben, csipkés vánkosok közt. A férje . . . ah, a férje, ki uem is sejti, hogy apa, ki tudja, mit bánja ő hol vau ? Hiszen gyűlöli, nem is szerette sohasem, most tudja, most érzL Mig az a Eok kincs, rang, gyönyör uj volt előtte, vonzotta, hálás volt iránta, tisztelte, ennyi az egész... Aztán, mig az az ismeretlen világ vonzó, varázshatalmat gyakorolt reá, szüksége volt támaszára, vezetésére, de ez a varázs eltűnt már, oly hamar eltűnt s az a kör hidegen, üresen tárul, elé, minden inger nélkül, nem tudta megszokui soha — sohasem. Most már nem is vegyül bele, gyűlöli, utálja, gyermekeinek fog élni egyedül, ez kielégíti, boldogítani fogja. Es a fájdalmak ismét kínos rohammal lepik meg, feljajdul, sir, zokog . . . Orvost, orvost rebegik halkan körülte. És mig kiejtik e két kis rövidke szót, mintha csillapulnának az emésztő kínok, arca szelid ábrándba olvad : orvos . . . orvos . . . Azóta már „O is", igen, ő is gyógykezel . . . A kocsi berobog, az orvos felsiet s megáll a selyem függönyös, csipkés ágy előtt ... no — és mi volt ez ? — A grófné nagyot sikolt, az orvos megrendül s egy végtelen kinos, néma perc alatt alig tudja magát kissé összeszedni. — Bocsánat asszonyom, hebegi végre, váratlan jövésem megijesztette, mit őszintén sajnálok. De nagybátyám épeu veszélyes operációt végez s engem kért fel, hogy helyettesítsem. A grófné kétségkívül szenved s a feliudulás veszélyes ilyenkor, felette veszélyes, nyugodjék meg kérem . . . Es az a beteg, szép asszony lázas mohósággal hallgatta azt a dallamos, mély rezgésü hangot, melyet ugy szeretett hallgatni egykor s melyre ugy vágyódott titkou s oly rég várakozott , . . — Köszönöm, hogy eljött, susogta — mily váratlan, boldog, édes öröm ez. Ön meg fog engem gyógyítani, tudom. Pgy-ugy . . . Üljön ide mellém, beszéljen ugy, miként akkor — régen, tudja ? . . . Ne féljen, a férjem nem fog zavarni, nem látjuk mi egymást sokszor heteken át . . . No beszéljen hát! Hogy vau ön Géza ? Oh mondja, hogy vau Ön ? — Köszönöm asszonyom, jól érzem magam. — Óh, hát csak igy ? Hát boldog Ön ? Mondja boldog ? — Most az vagyok igen, nagyon boldog? — Most ... és halvány pír önti el azt a szép, szenvedő, márványfehér arcot. — Már végzett ugyebár 1 Otthon lakik, otthon . . . Érdekes, fiatal, keresett orvos, ah-ah ! milyen szép lett volna ... A csinos kis kalitból, melybe fészket rakott, a kacagó, bájos gili hiányzik még csupán, aki édes dallal, sugárzó arccal várja haza férjét a paciensektől, jó ebédre, jó levesre . . . a csinos kis aranyos doktorné — ugy-e ? Ugy vau asszonyom! ... És ajkán boldog, édes mosoly fut végig, úgymint hajdau, midőn együtt tervezgettek igy a városliget árnyas utaiu, mint bohó, kedves gyermekek. A grófné beteg, remegő' szive nagyot dobbant az édes emlékre, gyönge, megtört alakja megrázkódik s forró, ideges ajka hevesen súgja: — (iéza! Maradjon itt velem, gyógyítson meg s aztán vigyen el magával haza, oda — érti? . . . Itt hagyok én mindent magáért szívesen, csak a kis fiamat viszem el, egyebet úgysem szeretek itt semmit . . . semmit. Vigyen el, hibáztam, nagyot vétettem ellene, tudom, de higyje el, szörnyű keserű a büntetésem s ha — megtudna bocsátani, még nagyon boldogok lennénk . . . Hallja? érti? Szóljon hát gyorsan.' — Lehetetlen asszonyom! — Mit mond? jól hallottam? — Azt, hogy lehetetlen. Azért jöttem ide most a fővárosba, hogy a bátyámat vigyem a lakodalmamra . . . — Egek! — Csak csöndesen asszonyom s mindenek felett feltétlen nyugalom. — Ha-ha! Minő keserű guuy kedves doktor. Ön megölt engem! Érti? Figyeljen ide? Egy jósnő azt mondta nekem, mikor a grófhoz mentem, hogy boldogságom tetőpontján fogok meghalni. Nos . . . Adieu doktor!! . . . A görcsök össze rántották szép fehér bársonytestét s lázas deliriumában csak ezt kiáltja még: — A — férjem! . . . És a gróf ur, a szép Lili estélyen táncolt, midőn a jóslat beteljesedett . , .