Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-10-10
- 1897. október 1Ü. PÁPAI LAPOK Ezen segítendő, Mészáros Károly, városunk derék polgármestere megkereste a MÁV. szombathelyi üzletvezetőségét, hogy a Kis-Oellböi esténkint 6 óra 40 perckor induló tehervonathoz 1—2 személyszállító vasúti kocsi csatoltassék a Pápára utazók részére. Az üzletvezetőség ezen megkeresésnek eleget tett és engedélyezte az emiitett tehervonatnak minden szerda és pénteki napok kivételévet Pápa felé, illetve Pápáig személyszállításra berendezését. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk az üzletvezetőség ezen elhatározásáról, m ely városunk utasainak mindenesetre nagy előnyére van, de hálával tartozliatik közönségünk buzgó polgármesterünknek is, a kinek müve első sorban is ezen kényelmes vasúti összeköttetés létesítése. E tárgyban f. hó 2-án az üzletvezetőség a következő átiratot intézte a polgármesterhez : „F. évi szeptember hó 2-án kelt 4737. sz. becses megkeresésére értesítjük, hogy azon akadály, mely a K.-Cellből este 6 óra 40 perckor induló 1361. sz. tehervonatnak szeinélyszálitással való közlelcedhetését nehezíti, mint azt f. évi május hó 25-én kelt átiratunkban kifejtettük, részben ma is fennáll, a mennyiben az emiitett vonat minden szerdán ós pénteken robbanó áruk továbbítására használtatván fel, e napokon személyszállításra uem használható fel. Mindazáltal Pápa város közönségének a Veszprém felőli csatlakozást elősegíteni óhajtván, az 1361. sz. tehervonatnak a szerda és pénteki uapok kivételével személyszállítással való közlekedtetését kisérletképen és minden egyéb kötelezettség elválalása nélkül elrendelni hajlandók volnánk és arra kérjük, hogy velünk közölni szíveskedjék, hogy a vonatösszeköttetés ily módoni létesítése Pápa város közönségének igényeit kielégiti-e vagy sem V" Ezen átiratra Mészáros Károly polgármester f. hó 7-én a következő választ küldte a szombathelyi üzletvezetőséghez : „17115/897. sz. alatti becses értesítésére a megajánlott kedvezményt a legnagyobb köszönettel és azon megjegyzéssel fogadom el, hogy a jelzett összeköttetés Pápa város igényeinek megfelel, miért is tisztelettel felkérem a tek. Uzletvezetőséget, hogy a megajánlott összeköttetést mielőbb életbeléptefcui saz életbeléptetés idejéről engem értesíteni kegyeskedjék." TOLLHEGY GYEL. Tükördarabok. Gyűlés. Kincs szebb, mint a népszerűség, nincs jobb, mint a népkegy sugaraiban sütkérezni (különösen az ilyen kora télen.) Oh mikor ugy néha nagyobb nemzeti üunepek alkalmával esténkiut kigyúlnak a kétes illatú fáklyák s lobogó fényük végigvilágitja az emberekkel népes utcákat, mikor a tömeg áhitva lesi az alkalmat, hogy kedvére kiéljenezze magát s mindenkit, a ki a napilapok frázisgyüjten.ényéből egy pár hangzatosabbal fejbe vágja, Mirabeaunak hajlandó nézni, ilyenkor egy rögtönzött emelvényről szólni a néphez vau-e gyönyör, mi evvel fölérne? Nem csodálható, hogy az imádott néphez szóihatás előérzete kellemes izgatottsággal töltötte el a mult napokban nem egy néptribun-jelölt szivét és az őszi e.«t homályában gyűlésre jöttek egybe, hogy maguk között a szerepeket felosszák. Es megbízta egyik a másikat-. — „Te fogod a népet fölvezetni s a hódoló gyűlést megnyitni." Es megbízta másik az egyiket: — „Te fogod az ünnep jelentőségét fejtegetni és a gyűlést bezárni." Es szólt a másik:-—• „Köszönöm az. egyhangúlag belém helyezett bizalmat, rajta leszek, hogy annak teljem mértékben megteleljek. En, a kinek legszebb it'ju álmaim valósultuk most meg, midőn egy felséges: .Legyen !" szóra mindaz meglesz, min hazám történetének lapjait forgatva mélán borongtam. Miért nincs szobra Szent Gellértnek, miért nem kap szobi'•• a Névtelen, ha máinevet uem tudtak adni neki: s miért nincs főkép szobra Pállly Ferencnek tv jeles k. k. Ueeresfürstnek, igy kérdeztem én s váriam egy szebbkor hajnalának hasadását. E kor megjött íme. O, polgártársak, méltán lobognak fáklyáitok, fényük elhalványodó ahhoz képest, mely a Nagynak feje körül glóriakép fénylik. O polgártár-ak! . . ." s még tovább mondta volna a népnek s/.áit dikeiót a jelölt, ha a jelölő nem intette volna, hogy takarékoskodjék hevével a nép számára. Az intés azonban fölösleges volt. A városi tanács másnap elhatározta, hogy IHI'I//elrlo szónok hiányában ünnepi beszédet nem mondat a fáklyásmenet alkalmával. Ha a jelölő nem akadékoskodik, legalább egy szükebbkörii táraság élvezte volna a fényesnek ígérkezett szónoklatot. Kivilágítás. Ezelőtt vagy 10 napja az összes fővárosi lapok közölték a hírt, hogy a királyi leirat ötletéből Pápa városa fényes kivilágítást rendezett. A hírt itt a közönség uagv része kellemes megelégedéssel vette tudomásul. íme, mily magas véleménynyel van a fővárosi sajtó lojalitásunkról, hogy saját költségére 6 reflektort állíttatott fel a nagytemplom és a főgimnázium épületén, 1000 és 1000 mécscsel rakta ki a magánházakat, szemkápráztató transparentekkel nyilvános épületeinket stb. ; mert a lenyes kivilágítást, mely tudtunkon kívül esett meg városunkban, mi különös kedvteléssel igy képzeltük el. Akadt azonban egy botornak mondható kisebbség avval a makacs elhatározással, hogy a pesti újságoktól kapott kölcsönt fizessük is meg készpénzzel és világítsunk ki csakugyan. Sajnos, a kisebbség véleménye győzött ezúttal s mi kivilágítottunk. Oh, de hol maradt mindaz, mivel a nagy sajtó képzeletünket kedvesen felizgatta'! Erről u< zengjen a nóta, zengjen csupán bánatos, lemondó hangon arról, hogy e valóban megtörtént kivilágításról, mélyen hallgatott a pesti hirkürt. „Ket-zer ugyanazt nein ívjuk meg '.- szóltak é- U-TL irtak. .. », Szüret. A legöregebb emberek sein emh'k'Vnek ily csúnya szüreti időre. Ez. ugyan m-m sokat mond, mert a legöregebbek rendszerint semmire, »ein emlékeznek. De a fiatalabbak, kiknek csak |>;ir esztendőt kell memóriájukba visszaidézni, <zíntén egyhangúlag megállapodtak abban. L>gy u s/fnvti i>i > karácsonyiunk is bevált volna. A szél igazi, iiii"". északi szél volt ! - végigsiivitett a ho<»/.n utcán. vitt magával hideg e-őt, havat, kifordít ott esernyőt, szóval semmi jót. A hőmérő szokatlan elevenségg.l szaladt lefelé, s meg M'iii állt, a mig O-ra el u.-m érkezeit. Onnan azután ördögi mo-.]\lvd u •/• u az. emberekre, a kik mit sem sejtve ment' k ki regg. 1 a szőlőbe, s miután alig egy táblái tudtak leszüretelni, este felé dideregve, fagyoskodva. f>gva<-,.gva várták a megváltó tiakkerosokat. V.< a/.--kat várhatták. Telt, mult az idő, > a Kishegyben r-ak !!'•:•: volt kocsizörgés hallható. (>rszeim ket áüii-Uak ki a kocsiul mellé, de tekintettel a harát-á-ulau égi ! hatalmakra, ismét bevonták »'k'-t. Műid ••;••'•»/ k:u-»i*:i{ módra meggyújtották a tábori riz.-t ós várlak. II -'hí! gern bizolt meg, hogy tolmácsoljam gróf umak az ő végtelen háláját s igaz köszönetét . . . — Es u gróf ur szemei kerekre nyíltak a meglepetéstől. Hát ő volna az csakugyan az az igénytelen „kis baba" a kin annyit kacagott s kiről már végkép megfeledkezett réges-régen'! Igaz volna? Lehetséges ez'! . . . Epen tegnap gyönyörködött benne egész elragadtatással, most is róla olvasott érdekkel, lelkesedéssel minden szót. Hát ő volna ? Csakugyan ő V Az a tüneményszerű bájos alak, gyönyörű jelenség? Milyen érdekes, milyen váratlan édes meglepetés! Pillanatra bámulat ejté hatalmába minden érzékét, midőn hirtelen magához térve, előkelő közönynyel igyekezett szólani: — Ah! ah! El is feledkeztem róla, no annál jobb, hogy ily kellemesen lepett meg. Lám, a fáradtságot, pártfogást — megérdemelte. Mondja meg kérem a kisasszonynak, hogy örvendek és — gratulálok, továbbá hogy — meg vagyok elégedve . . . — Ön talán rokona? Géza halvány arcát ez utóbbi szavaknál meleg pír önté el. — Nem uram! Annál több . . . barátja, hű őre, a ki vigyáztam minden lépését, hogy olyan ártatlan, szelíd s tiszta maradjon, miut akkor, midőn együtt játszottunk, vigan odahaza. — Ah! ugy ? — Magában pedig ilyesmit gondolt: egy színésznő, a ki ily tulajdonokkal bir... no — mindenesetre szörnyen érdekes . . . jobb lett vón azonban, ha a „kamasz" helyett maga jött volna el. Node sebaj, majd találkozunk ! . . . Azután két ujja hegyét kegyesen búcsúra nyújtva, Géz.a barátunk nem valami barátságos érzelmekkel fordított hátat a palotának. Akkor este ismét Tili játszott, uj diadallal, uj dicsőséggel. A többek közt egy érdekes jelenetével szerfölött pompás bokréta repült lábához. Értékes ékszer is volt rál'üzve s másnap — a grófi mecénás tisztelgett nála . . . Elfogult volt, erős zavarba jött . . . Ah! még nem volt szokva ily látogatáshoz, a gróf ur pedig el volt ragadtatva az „aranyos libácska'' által, a ki csakugyan ártatlan s kinek ragyogó bájai nem mesterkéltek ott a színpadon, hanem valódiak, elbűvölök, természetesek . . . Ah! ez a „baba'' drágakincs, tiszta valóságos gyöngy . . . s ettől fogva nem volt az élet előtte oly végtelen üres . .*. Látogatásai ismétlődtek s annak a „félelmes kamasznak" arca egy árnyalattal mindig sötétebb lett ilyenkor. A gróf észre vette ezt és sehogy sem tetszeti neki a liu, útjában volt, gyűlölte, félt tőle. . . . Kinos izgatottság szállta meg, midőn elgondolta, hogy elfoglalja annak a lánynak szivét, betölti a lelkét egészen, pedig Ő is részt óhajtott belőle, szeretni akarta, vére, szilaj, nyugtalan, csapongó vére. kényszerbe rá, melyben ismét felgyúlt a láng, perzselő égő láng, forró, izzó lávaként táncolva ereiben szüntelen. A lány megbűvölte, őrületbe ejté, nem élhetett nélküle, tudta, érezte. De hogyan juthatna hozzá ? Pénzzel meg nem közelítheti, bámulatos jellem, sokkal nagyobb kincs, semhogy ilyen módon elérhetné. S még hozzá útjában az a „másik" is, őrzi, vigyázza, mint sárkány kígyó a tündér ligetet. Ah ! nem lehet másként, leszámolni minden előítélettel, határozni kell! j Egyik uj, lenyes diadal utár. ni' ü:'t"» itta i — 'mét komoly volt >'s határ'Z"t!. E!'b.- V'ÍUÍ Vt! eseit, palotáit és sz.olgaseívgif - kéri". Iv-nyör-V',. 'kérte, hogy fogadja el, legyen uni-juk. k > I ; : j „törvényes 1 * úrnőjük. Legyen neje. légy ti az v j egészen, örökre, egyedül az övé . . . j Tili szédült és bámult, legfényesebb ábuai -" n I voltak ily kápráztatók, meseszerűek. < I, a vtwnv j kis hivatalnok árvája, hatalmas, .irigyelt" ass/.-.u\ . .. Oh, hát lehetséges ez? Vagy talán csak álom, i-*a|.',k:i, múló tündérálom, mely eltűnik, mint a délibáb, mii nem szabad hinni. Aztán a ragyogó, merész sziliekkel festen ké;» mögött a háttérben feltűnt egy védtelenül k" ív--, fájó, bús alak . . . az ő árnyéka, hű "'re. imúd tt barátja. Szemeibe fényes könnyek gyűltek, a ki-értést el akarta űzni ; ah ! nem, nem, még sem ! . . . És e pillanatban ismét leihangzott a csábos ígéret.: — A művészet teréről le fog lépni, hogy auiiái fényesebben ragyogjon a másik égen. m< iynek neve : „főrangú világ" s melynek varázsa olyan meglepő', olyan ismeretlen s a mely fölött uralkodni egyenlő hatalom a királynőivel. Imádva, csodálva nagy emberektől, koronás főktől, irigyelve hatalmas, ragyogó, boldog asszonyoktól. Es — e mellett játszva forgatni kezeink között azt a fényes kis ragyogó tárgyat, melynek neve: „uralkodó pálca." No — és ki tudna ellentállaiii ilyen kísértésnek, ennyi csábításnak ? A ragyogó álom felgyúlt s kápráztató fénye elhomályositá azt a bánatos, halvány képet . . . eltakarta .. . Hiába volt minden könyörgés, ígéret .. . hiába, megszédült, elmerült . . . (Vége köv.)
