Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-09-12
Ezt az elvet csak ugy vélem megvalósíthatónak, ha a vízvezeték költségei is — bizonyos eltérésekkel, az állami adók arányában osztatnak meg, más szóval: pótadó alakjában lesznek kiróva. Eltérést ettől az arány és módozattól csak azon esetekben találnám helyén valónak, a mely esetekben a nagyobb vízfogyasztás megokolná teszi a uagyobb teker vise'ését, és oly eseteknél, a melyeknél a pótadónak alapot szm ZXálltok,., iiie,ve„uu-uk,kocsik A posta- és távirdaépület Ugye. stb.-re róni a vízvezeték költségeit: nem tartom Örömmel vettünk tudomást arról, hogy a pol méltányosnak és igazságosnak, mert e módozat gárság körében az annak idején kilátásba helyezett mellett földmives polgártársaink túlságosan postapalota ügye ujabban érdeklődést keltett. Szivemeglennéuek terhelve, a házbirtokosok eddigi sen vettük hírül, hogy városunk derék polgármestere nagy terhei pedig óriási mértékben emelkednének, ezen városunkat, különösen annak szépészeti és keNem szabad ugyanis figyelmen kivül hagyni, reskedelmi érdekeit érintő ügyben illetékes helyen hogy nálunk a lakó részekuek majdnem fele a be is kopogtatott. Sajnos azonban, a felelet az volt, tulajdonosok használatában van, az ezekre a h °g) r P éllí! nincsen. részekre eső költség tehát egészben a tulajdo-' De eme ^ szabad a kérdést eltemetni en nyában fizetendők, 2. az ipari más célokra uagyobb mennyiségű vizet használók vizdijjal rovassanak meg ; 3. azok a lakosok, kik törvény vagy szabályrendelettel a községi pótadó alól kivéve vaunak, hasonlóképen vizdij fizetésre köteleztetnek. Nagyon természetes, hogy a 3. pont.alatt emiitettek közé a napszámosokat nem kivánom felvenni. Harmos Zoltán. nos terhe maradna; a bérbe adott lakrészeknél iga/, hogy a tulajdonos bizonyos esetekben rátukmálhat}* a terhet bérlőjére, ámde ez a lehetőség nem minden háznál és nem minden időben fog beállni. gedni. Akkor, midőn Pápa városa a posta és távírda révén évenként 40000 frttal szaporítja a kincstár jövödelmét, Pápa városának joga van ahhoz, hogy a kincstár ezen jövedéket a pápai érdekeknek megfelelően berendezendő épületben hasznosítsa és A ki ismeri városunk házbér viszonyain nem szabad a kincstárnak azt felelni, hogy a péuzaz tudhatja, hogy a házbérek itt meglehetős tár üres. hullámzásnak vaunak alávetve, s hogy a tulajNem szabad csüggedni! Egy monumentális d-nos oly áron adja ki lakását a milyet éppen középület is nagyban előmozdítja a privát építési kaphat, egyik tel évben többet másikban keve; kedvet, a mely pedig feltéllenül szükséges egy kisebb sebbet jövedelmez háza; tudjuk, hogy ezelőtt i város fejlődéséhez. Erősen hiszszük, hogy midőn a mintegy hus/. évvel, a lakbérek Pápán maga- posta- és távirdaigazgatóság átírt városunkhoz az sak voltak ; liz évvel ezelőtt jóval alacsonyab- t épület elhelyezése tárgyában, akkor ezt nem kortesbak mint ma. A tapasztalat tehát arra tauit kedésből tette, hanem azon komoly elhatározással, minket, hogy városunkban megállapodott lakbér viszonyok niucseuek, s igy félő, hogy a vízvezetéki költségeknek a házakra kivetett része — a legtöbb háznál — a tulajdonos terhe maradna, s a lakok megmenekülnének ettől a költségektől. hogy a terv meg is valósittassék. Akkor volt pénz, most nincs ? Figyelmébe ajánljuk a polgármester urnák, hogy e kérdés felett sem a tanácsot, sem a közvéleményt ne engedje napirendre térni, hanem szerNe tévesszük azt sem szem elöl, hogy az J vezzeu egy erős mozgalmat, mely képes az illetékes évtizedeken át szunnyadó épitési kedv csak j körök előtt bebizonyítani, hogy azon állapotokat, mos-tanába ébredt fel, nem tanáct-os tehát az , melyekre lapunk mult heti száma rámutatott, szanálni életre ébredő jelenséget mesterséges eszközökkel ismét sirjába vissza helyezni. kell és nem szabad az elutasítás megszokott, rideg álláspontjára helyezkedni. Hiszszük, hogy egy a Mindezek Után röviden össszefoglalom a j kormánynál eljáró küldöttség meg fogja győzni az a vízvezetéki költségek viselésére vonatkozó ( illetékes tényezőket arról, hogy Pápának joga van nézetemet a következőkben: alkottassék szabály-, egy távírda- és postapalotához, és ha már az igazrendelet, a mely megállapítaná, hogy a vizveze-: gatóság és ezzel a kormány ígéretet tett a várostéki kö'Uégek 1. az állami egyenes adók ará- ; nak, ennek meg lesz a maga erkölcsi hatása, ugy, hogy legközelebb csak arról fogunk e lapok hasábjain szólani, hogy az épület hol helyeztessék el. A hely tekintetében teljesen igazat adunk cikkírónak, ki e kérdésben lapunk mult heti számában már javaslatot is tett, bár a Pápai Lloyduak e tárgyban még a mult évben készült emlékiratának megfelelően a hely dolgában inkább utcákat, mint házakat tartanánk kijei öl endőnek, a minthogy az érintett memorandum a főtér, Kossuth-utca, Deákutca, s fő-utcák által határolt négyszöget jelölte ki e célra. Azt teljesen elhibázottnak tartanánk, ha posta épület a mostani helyén maradna, nemcsak azon okokból, melyek a mult heti cikkünkben felhozattak, hanem közegészségügyi szemtoponkból is. Ha olykor sorsunk a posta-épületbe vezet, sajnosán észleljük ott, hogy a közönség részére mily kis hely van fenntartva. A publikum itt sokszor órákon át várakozni kénytelen épeu a zsúfoltság miatt, ugy hogy nem ritkák itt a testi sértések sem, a szóbeli civakodás pedig napirenden van. A zaj a postahivatalnokokat is idegessé teszi, a mely pedig tudjuk igen sok kellemetlenségnek az u. n. postai mizériának forrása. Hisszük, hogy a pápai takarékpénztár e kérdésben sem fog városunk érdeke ellen állást foglalni, sőt hazafias kötelességének fogja ismerni egyenesen, lehetetlenné tenni azt, hogy a posta mai helyén maradjon. Szinház. — Szeptember 4—10. — A mult heti előadásokról tudósítónk a következőkben emlékszik meg : A gyimesi vadvirág. Két este egymásután telt házat csinált a népszínháznak nagysikerű kasszadarabja. A pesti siker után érthető érdeklődéssel fogadta közönségünk is az uj népszínművet. A kik azonban második falurosszát vártak, azok csalódva mentek haza a színházból. A társulat tagjai minden lehetőt megtettek a darab sikerre juttatása érdekében és fáradságuk nem. is veszett kárba. A rendezésnek helylyel-közzel mutatkozó fogyatékosságait leszámítva általában véve az előadás nagyon jól sikerült. Könyves Jenő ezúttal sokkal otthonosabban fesztetenebbül érezte magát a színpadon, mint a Trilby Quartier latinbeli műtermében. Ragányi Iza és Tibor Nóra a bokorugrós Elvitázhatatlauul igaz, hogy „elferdült a századvégi társadalom" és lépten-nyomon találkozhatunk olyan nőkkel és férfinkkai, kik megvetőleg nyilatkoztak az idealizmusról, kik sajnálkozva gúnyolódnak egy-egy ideális eszméért rajongó „szegény riliszter" fölött. De eme megdöbbentő és elszomorító társadalmi nagy sülyedésnek nem lehetnek és nincsenek is oly kicsiny, alig számottevő okai, mint a •uegszólitásnk különböző nemei. Ezért is én ismételten ama véleményemnek adok kifejezési, miszerint semmiféle káros befolyást nem tulajdonítok a bizalmas és semmi előnyt lu-ni adok a hideg, külső udvariaskodásra törekvő megszólításoknak. S bár én nékem is egyik leghőbb óhajtásom, vajha minél előbb változnék át társadalmi életünk, meg pedig gyökeresen, mégsem értek egyet a t. Dodó úrral, ki rokokó nagyanyáinkat hívogatja elő békés otthonukból. Pihenjenek csak ők békében! De miért is sóhajtoznánk a rég elmúlt szép idők titán, mikor olyan közel van hozzánk egy szebb reményekre följogosító jövendő: az uj század. Ne magasztaljuk annyira az elmúlt időket, ne kárhoztassuk olyan nagyon a jelenkort és ne tekintsünk olyan sötét, minden reménységet kiölő pesszimista lélekkel, a jövendő elé! Ne csak szóval és írással, de tettekkel is igyekezzünk előmozdítani a jövő századbeli, nagy, gyökeres társadalmi változásokat. Igyekezzeuek ugy a szülők, mint a tauitók oda hatni, hogy a jövő századbeli generációknak minden szép, jó és nemes iránt fogékony le|ki érzülete, és nicgrendithetetleu szilárdságú, soha meg nem lazuló erkölcsi élete legyen. És ha sikerülne ilyen nemzedék nevelése, akkor nem kellene attól tartani, hogy ama korszakból ki fog veszni az idealizmus. S akkor nem fognak az írók sem polemizálni egymással a „hallja maga" megszólítás miatt, és nem fogja ilyen szelle) probléma-megoldásokkal mulattatni a t. mes szerkesztőséget és k. olvasóközönséget Ilma. A merev „Kegyed" és „Ón" megszólításnál jobban szeretem a „Maga" szócskát alkalmazni. Hogy néha a „Hallja" szóeska is elébe csúszik, annak legtöbb esetben a megszólított maga az oka. Huncutka. Tisztelje meg látogatásával Dodo a mi szalonjainkat s meggyőződhetik róla, hogy vannak még élő emberek, kik a „Hallja maga" szólamot nem alkalmazzák társaságokban. Egy pápai hölgy. Vallásosság és tiszta erkölcsös élet jellemezze a nőt; kötelességérzet és szorgalom a férfit, s aligha fog csorbát ütni benne a szokások ferdesége, különösen, ha e szócskában nyilvánul az: „Hallja maga". Néni. Nem vagyok ellensége a „Hallj a ni aga" kifejezésnek, mert nincs okom rá haragudni; sőt védelmére kelek, mert már egészen elröstelte magát szegény a sok nyilvános megszólás miatt. Pedig milyen kedvesen alkalmazhatjuk sokszor, akár igy énekeljük: „Hallja maga barna", akár „Hallja maga szőke", és tudom nem jut eszébe egy a mai fiatalság mókázását sötét szinben látó, rococo nagyanyáink emlékét felidéző bácsikának vagy nénikének sem elítélni érte. pedig legtöbbször, ha bár csak titokban is és mások által észre nem véve, valakinek szól ám az a hamis dal és mondhatom a magam, részéről én is igen szívesen alkalmazom akár igy, akár ugy : a hogy ép alkalmas nekem. •-- Azért csak béküljenek meg kedves ellenséges társaim és ne lássák azt a szegény „Hallja maga" szóeskát olyan generáció rontó valaminek és ne nézzék a világot olyan tragikus színben. Az egyik Olga. Grácia: „Önnek," Tisztelet: ., Kegyednek", „Hallja maga" édes Pedig a szivemnek, A másik Olga. E becses lapok 3íi-ik számában a „Hallja maga" cikk tárgyában véleményadásra hívja fel a hölgyvilágot, mint érdekelt félt, a t. szerkesztőség. Néhány sorral bátorkodom én is e tárgyhoz szólni. Nem tagadható, hogy a társalgási érintkezésnél a férfi és nő közötti illő megszólításnak nagy befolyása van azon erkölcsi viszonyokra, melyek a társadalmi életre okvetlenül szükségesek. Állitásom igazolására sajnálatomra hiányzanak
