Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-01-24

XXIV. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1897." január M. Papa varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Golc'lberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos : dr. Penyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy T5éla. Előfizetések 6s hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 ír!, félévre 3 frt, negyedévre i frt 50 kr. — Egyes szám Ara 15 kr. Néger Ágoston — kanonok. Mult számunkban már megemlékeztünk a » hivatalos lap« utján arról, hogy Ő Felsége, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Néger Ágoston apát-esperest, a helybeli róm. kath. egyház plébánosát, a Veszprémben megüresedett kanonoki állásra kinevezte. Eme megnyilvánulása a királyi kegynek Pápa városára nézve is örömünnep, mert a magas kitüntetés városunknak egy igazán derék és kiváló polgárát érte, a ki a mellett, hogy, mint főpap, a pápai róm. kath. egyháznak a legméltóbb feje volt husz éven keresztül, a város köz- ós társadalmi életében is a legelsők közé tartozott, és a városi közügyeknek s a társadalmi téren a polgárok közötti békés egyetértés feutartásának ós a jótékonyság gyakorlásának szentelte életét harminchárom évig városunkban való tartózkodása alatt. És mint híveinek hű pásztora, mint vármegyénk törvényhatósági bizottságának és városunk képviselőtestületének éveken át tagja, mint a jótékony egyleteink áldozatkész, buzgó vezetője érdemdús tevékenységével és működésével, ugy is mint ember •<>a szó teljes értelmében«, lekötelező udvariasságával és előzékeny figyelmével a lakosság, a város és úgyszólván az egész megye köztiszteletét és közszeretetét kivívta magának. — Az irodalmi téren is működött és őt mi is hosszú idő óta lapunknak kiváló munkatársai sorában tisztelhettük. üdvözöljük szivünk legbensőbb melegével az uj kanonokot ezen díszes állásra történt kineveztetése alkalmából. ürömünket azonban megzavarja, ha rá gondolunk, hogy minő veszteség jut osztályrészül ugy a városnak, ni int az egyleteknek és egyeseknek az által, hogy Néger Ágoston kanonok városunkból rövid idő alatt eltávozik. 0 volt az az erős összekötő kapocs, az a felvilágosodott szellemű férfiú, a kinek köszönhetjük, hogy Pápán, a béke és egyetértés uralkodott a különféle vallású polgárok között egymás irányában, a ki nem engedte meg, hogy a felekezeti békétlenség városunkban felüsse tanyáját, a ki felvilágosodottsága és műveltsége folytán az ilyen mozgalmaknak mindig gátat tudott vetni s a jó vallásosságot a felekezeti türelmetlenség kizárásával is tudta hiven ápolni és buzgón terjeszteni. Vajha utóda is az ő nyomdokain haladna. Es vajha megszűnnék végre örökre a katholikus egyház papjai közt uralkodó azon téves felfogás, hogy az igazi vallásosság abban rejlik, ha a más felekezetű polgárok irányában a legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek és ez által a felekezeti békétlenség ós türelmetlenség áldást sohasem hozó magvait hintik el. híveik körében. Az uj kanonok életrajzi adatait röviden a következőkben adjuk: Néger Ágoston az uj kanonok, született Egerben 1838. december hó 7-én; pappá szenteltetett .1.8(11. december hó 11-én. Kezdetben az egri egyházmegye kötelékébe tartozott. Mint segédlelkész az egri egyházmegyében egy évig működött. 1862-ik évben Almáay Ernő gróf fiaihoz ment nevelőnek. Az Almásy-családnál két évig működött; 1864-ben JMerMusi/ Pál gróf fiaihoz hivatott meg Púpára, szintén, mint nevelő, a mely állásában tizennégy évet töltött. Mint nevelő, nagy tiszteletet vivott ki magának a grófi családban ; grófi, tanítványai — most már javakorbeli férfiak — most is ív legnagyobb szeretettel csüngenek volt nevelőjükön s édesen emlékeznek vissza, úrra az időre, midőn Néger tanította, őket. A veszprémi egyházmegye kötelékébe 1878-ik évben lépett, mikor is Demes József kanonokká történt kineveztetése után elnyerte a plébániát. 1881-ben a /ogavus'földi címzetes apátsággal tüntefctetett ki. 1885-ben a pápai kerület espereséve neveztetett ki, 18'J l-ben prosyundalis examinator lett. Tisztelet és szeretet környékezte élete minden fázisában, tisztelet és szeretet lesz osztályrésze nagy méltóságában a mi részünkről is. Ad multos annos! A PAPÁI LAPOK TÄRCÄJÄ. „Epizódok."(Erdélyi Zoltán költeményei. Hudapesl. Singer és Wolfner kiadása. Ára 1 frt 50 kr.) Szeretem, ha a poéta első sorban abban eró'sbödik, hogy megveti az affeklállságot. Mai nap, a rnikor mindenki azt negélyezi, hogy a lírai érzelmek már nem hevítik: ebben a századvégi prózai világban a közönség is, meg a költők is merő pnse-t erőltetnek a poézis tagadásával. A ki tudna a sziv hangján dalolui, az is a cinizmusával tetszeleg. Semmit som éltek át n Heine keserű élményeiből, do mindent utánoznak, a mi Heine-bon is sokszor bántó. Persze, azt a másik Heinét, 'az édeset, a gyöngédet, a mély érzelműt nehezebb majmolni, — azért ihletetlen ujjaikkal nem a lantot pengetik, hanem csak karmolnak. Erdélyi Zoltán az egyszerű, az igaz és Őszinte fiatal költök közé tartozik. Az a néhány sornyi kis praeludium, mely a versek elején olvasható, akár Ítélet lehet a csinosan kiállított kötélről: Vedd e. könyvet, nincsen benne. Hazug szó, vagy gondolat, — Az a húr, mely fáj, ha szólal: A legelső hazug szóval. .Elpattan vagy megszakad! Végig olvastam a dalok, az elégiák, a tré-1 fás versek a az alkalmi költemények o válogatott \ hosszú sorát, de hazug szót vagy gondolatot nem I igen találtam. Hazugság volna már a páthosz is, az ] az eget ostromló föllenzgés, melyben ujabb poétáink \ — a nem cinikusok — tetszelegnek, Pedig Erdélyi , olyan helyzetekben mutatkozik be, a melyekben ugyan- j csak alkalma volna a Iirai kilákudásokra. Mindjárt az első ciklus, az Eho zz-erHem negyvenöt költeményé- j ben egész szerelmi drámát mond el. Már a legeié- ] jón a végbuesut énekli meg a költő: Tudtuk jól: e pillanatban A szivünk még összedobban, iS aztán vége! vége van ! . . . Mintha mi se történt volna: Te mégy balra, én meg jobbra, Az utunk bár céltalan! A boldogtalan szerelem emiékeit kosergi el a poéta, azzal a csöndes rezignáeióval, mely megindít, ha nem is ragad el. A lány férjhez ment máshoz, ám a költő még mindig szereti. Kegyetlen önkinzással tépelődik, kiszínezi, milyen lehel a hűtlen a családi életben. Képzeletében látja, a mint férjével, enyeleg, a mint meghitten teáznak. Valóban nem! kéjeleghet jobbau fájdalmában a „bohó poéln", ki a hűtlen kedvesnek „arcképét csókokkal illeti", a mikor egyúttal efféle víziót lát; Csókszomjas ajkad férjed izzó ajkán A kéj az csak, mi mostan gondot ad, Edos gyönyörnek gyorsverésü szárnyán Fut az idő, a pere, a pillanat. S az első szerelem állhatatosságával éveken át le.si, várja a hirtelen életének minden fordulatát. -Jól tudja, hogy „három évig h;w.lnlanul szállt a gólya hozzá", el-ellátogat közelébe annak a kis háznak, hol az asszonyka lakik, és a mikor megtudja, h<»gy már gyermeke is vau, nem haragszik, nem esik kétségbe, aßt megáldja a sárga kis házat, a virágos kérlel, a hol a/, a halvány asszony a bimbajával olyan elégedetten él. Különösen szép az Oriikri' eimű költemény, melyben a nemes fájdalom keresetlen igaz sorokban szól hozzánk. A (h'ilya /r'.-ce/i'-nek a j;ít>/,i pniul-je ügyes : A mi elmúlt, eltemeted, El feleded szépen, S liármalok közi a jövőben Nem jul hely már nékem ! Fgyan e ciklus kisebb ver-eit, harmincegyet Li tu ri i-d alak eime alatt foglalta össze Krdélyi. Kél, siróíás epignunmaiikus éllel ellátott költeménykék ezek, gyakran csupán egy kis öllel; tei-zctős íVlölfö/ti-té-,-, Szó sincs róla, Imgy valamennyi meghalná uz embert. De a sorozatban van néhány igen csinos, mini a második szám : lío^zu áhíin^nn éjti'ikákon, továbbá a tizenegyedik: Meglrifjuk-r még ryym')' luji/nnht Y