Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-07-18

XXIV . évfolyam. 29. szám. Pápa, 1897. Julius 18. PÁPAI LAPOK. Pápa város hatóságának és több papai, s pápa-vidéki egyesületnek Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Fötór. LaptulajdoTios: dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hir­detések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Epész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyed­évre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Tisztújítás előtt. Csütörtökön részleges tisztújító közgyű­lést tart városunk képviselőtestülete. A tisztújító közgyűlés tárgyai: helyet­tes polgármester — a ki egyúttal árvaszéki ülnök — választásl^u^vefán megüresedő főjegyzői, nemkülönben a módosított szer­vezeti szabályzatban rendszeresített állások­nak és egyik vagy másik állás betöltésével megüresedendő hivatalos állásoknak válasz­tás utján való betöltése. Mindenesetre fontos kérdések eldöntése kerül folyó hó 22-én a városháza zöld asztala elé. Meg vagyunk róla. győződve, hogy a város képviselőtestülete városunk tisztikarába az egyes állásokra minden tekintetben hivatott és rátermett egyéneket fog megválasztani, a kik a közigazgatás terén eddig szerzett képességüknél és jártas­ságnknál, ugy egyéni tulajdonságaiknál fogva is kellő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a városnak ügybuzgó és szor­galmas hivatalnokai lesznek. Már eddig 14 pályázati kérvény érke­zett be a betöltendő tiszti állásokra s hihe­tőleg még többen is fognak pályázni. Tehát a mi a választást illeti, jelöltekben nincs hiány és a városi képviselők bölcs belátása és határozatának lesz fen tartva, hogy a jelöl­tek közül a leghivatottabbakat válaszsza meg. A magunk részéről a pályázati határ­idő: letelte előtt, a kérdéshez nem szól­hatunk, már azért sem, mert nem tudjuk, hogy kik lesznek a pályázók, kik ezután adják be még csak kérvényeiket-, hanem a közönség tájékoztatása végett, azt hisz­sziik, nem lesz érdektelen, ha a városi képviselők irányadó elemeinek a választásokra vonatkozó megállapodásait az általános hangulat után itélve, itt közre adjuk. A helyettes polgármesteri állásra Lum­pvrlk Lajos, városunk kiváló, derék főjegy­zője az egyedüli jelölt. A város szolgálatá­ban eltöltött évtizedek alatt szerzett érde­meinek méltó elismerése lesz, ha a város közönsége őt egyhangúlag választja meg helyettes polgármesterré. A főjegyzői állásra pályázó 5—(i jelölt közül Csoknyoy Károly torockói járási szolga­bíró fog első helyen kandidáltatni, mint a kit kérvényéhez mt'lékelt kitűnő bizonyít­ványai leginkább minősítenek, hogy váro­sunk főjegyzője legyen. Alszámvevővé ílcidl József városi adó­pénztári tiszt, mint e szakban több éven át nagy gyakorlatságot elsajátított, szorgal­mas hivatalnok lesz megválasztva, illetve ő az egyedüli számbavehető jelölt ezen állásra a többi pályázó közül. Reidl helyébe Vághó Gyula városi árvaszéki nyilvántartó pályá­zik az adópénztári tiszti állásra, melyre leendő megválasztatása bizonyosra vehető. A gazdái állásra Véher Dániel, eddigi rendőrőrmester az egyediili jelölt, kinek megválasztatását előre megjósolhatjuk, mert az iigybuzgó, pontos hivatalnokkal szemben más pályázó aligha akad. A rendó'rbiztosi állásra ezideig heten pályáztak, de mivel a városi képviselő­testületnek a városi szervezeti szabályzat módosítása tárgyában hozott és a gazda­sági tanácsosi állás megszüntetésére és helyette a gazdái állás rendszeresítésére vo­natkozó határozatát egy v. képviselő meg­felebbezte: ezen állás most nem töltetik be, hanem csak a kérdés jogerős eldöntése után. A jövő képe. A púpul úlltnni t inih')ki'i>t>z<le • mint a Pesti Napló csütörtöki íjul. 15.) s/.áma helyein mondja: „rohamosan fejlődik. 14 Igaía van : mert képezdéink keletkezést és fejlődési történetében csakugyan nem találunk rá példát, hogy e^k közül bármelyikben oly nagy lett volna mind­járt a második évben a torlódás, mint nálunk, t'gyanis az 1. évfolyamra való fölvételt kém, kifogástalauul felszerelt folyamodvány beadatutt 74, a Il-ik évfolyamra 2, együtt 76, Külöubö/.ö okokból elutasittatott vagy tudako/.údásaira ta­gadó választ kapott 23. S igy együtt a bejutni óhajtó aspiránsok száma 99. Rengeteg szám; a mi nemcsak a mellett tanúskodik, hogy ez a A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. A költő. A kit egyszer n Müzsa vett karába, Meg van .íz verve, de meg is van áldva. Öröme tisztább, — ára a búja több, Mosolya lágyabb, könnye égetőbb ! A merre megy, — a rügy levélbe pattan S bimbót a rózsa illatozva hoz ; De ritkán éri el s csak gondolatban. Száraz levél közt szomorún tapos, A vágya tenger : egy ha tán bevál'. Lidércfényt üldöz s ködbe'-éjbe' jár. Mindent, mi nagy s nemes, — dalába szőve Igazság léte s szép az éltetője; Mi a világra napként rásugároz, Hű az álmokhoz, hú* a délibábhoz. S minden dala, a mely szivéből árad, Öröme-búja az egész világnak. A kapzsi század szorgos, törpe népe Aranyborjáról szánakozva néz le, S nem érti meg, hogy vannak, élnek itt lenn, Kiknél az eszme és nem pénz az Isten; Költők szivébe — haj ! egyik se' lát, Nem érzi kínját, üdvét, bánatát. Kicsinyes önzés, mely szorongni hajtja, Nem sejteti, hogy Ő is sir a dalba' ; Nem, nem kutatja, — hogy a faj siráma Zokog, kesereg mindenik sorába' És a kit eszme s hit szárnyára vőn, Sebzi a szónál is sebzőbb közöny. Am a kit ihlet dalló, *zent erő, Az bölcsejétől fogva szenvedő ; Beletanul küzdésbe, szenvedésbe, De álmát, vágyát el nem dobja még se' — Sziv-véréből vigasz virági nőnek Es dalai száritnak annyi könnyet, tí bár földi jóból semmi része itt, A bánatot viselni megsegít. Maga homokba, úttalan bolyongva, A lelkét adja csendülő dalokba; Jár ködben-éjben, aggódó, beteg, Megsebzi a rög, tüske sérti meg, Virág nem éri; — szivekért sóvárg, Es nem tud róla semmit a világ, Az élte telve búval, gyötrelemmel, — •— De több egy fővel — mint a többi ember! Antal Elek. Fin de siécle. — A <Pápai Lapok* eredeti tárcája. — Ugy ültek özvegy Pogányné és két leánya a a dunaparti kioszk egyik árnyékos asztalánál, mint varrni kémcsapat: nem jöhetett be, nem mehetett ki valaki a tudtuk nélkül! Különösen a „kis Houci." Az Ő állítólagos 15 esztendős szempilláit oly vesze­delmes modorban tudta használni, hogy gyerek lett légyen a talpán, a ki nem kívánkozott közelebbről is megismerkedni a hamis bakfis-szemek tulajdonos­nőjével. Mi türés-tagadás benne : nekem sem volt okom őket elkerülni, mikor ugy öt óra tájban megjelentem a „crack"-ek társaságában. Pedig csak féloldalt lát­tam az asztalukat, mégis föltétlen bizonyossággal éreztem az Ilonéi felém irányuló tekintetének mag­netikus erejét. Néhány perc mnlva már én i> ott ültem a Pogány-ok asztalánál, mint igazhivő s ter­mészetesen az Ilonéi szempilláinak árnyékában . . . Hamarosan elmondtam a mamának egy-néhány hamisítatlan „St.-Faubuorg Leopold" városrészbeli és egy tucat „valódi uraságoktól levetett" bel­városi pletykát, mire megváltóként jelent meg az asztalnál Tárniczky Ákos, a „Jó reggelt" evezős­egylet tagja és én nyugodtan foglalkozhattam a kis „nénivel." Megkérdeztem, velem táncolja-e a jövő szombati majálison a souper-csárdást, mire n Ö" majd­nem könnyező szemekkel adott tagadó választ, mert a mama akarata szerint három nap raulva már nya­ralni mennek ide valami dunamelléki faluba . . . Melankolikus gesztusa után itélve az a hely a pokol lehetett! Meglehetős szomorú hangulatban kisértem őket hazafelé, csak az vigasztalt meg némileg, hogy a mama búcsúzáskor engem is meghívott a birtokukra; látogassam meg őket, a mikor csak tetszik, min­dig szívesen látnak. Nagy köszöntgetések után Szent-István napra állapítottuk meg az első lerándulást . . .

Next

/
Thumbnails
Contents