Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-07-04

PAPAI LAPOK Legyen nyugodt az „Alkotmány", gróf Esterházy Ferenc tudja, hogy van a kerületnek Fenyvessy-je, kinek politikai elveit ugyan nem osztja, de a katholikus ügy érdekében a politikától eltekint, s hisszük, szívből óhajtja, hogy az autonómia úttörője bekerüljön a kongresszusba, azért a pápai kerület jelöltségét nem fogadta el. Daczára, hogy gróf Zichy Nándor ajánlotta, ő uj otthonában Tatán fog fel­lépni, mert ott nincs Fenyvessy, kinek az ügy érde­kében be kell jutni a kongresszusba. Csodáljuk, hogy az „Alkotmány" levelezője még ezt nem tudja. Molnár János apát és országos képviselő, ki­nek szemében, elhisszük, hogy szálka Fenyvessy s bejutását szeretné megakadályozni, atyailag óhajt gondoskodni a kerületről, s nem mondjuk, hogy eről­ködik, mert a szót mi nem szoktuk használni, de mele­gen érdeklődik, illetve ajánlja jelöltül gróf Zichy Nándort. Van-e a nemes grófnak erről tudomása, nem tudjuk, de ha tudomást vesz róla, talán ő is ugy tesz, mint Esterházy Ferenc gróf, mert Zichy is jól tudja, hogy mit tett eddig Fenyvessy az autonómia érdekében. Különben is, neki is van otthona, be is juthat a kath. kongresszusba otthonában, sut más kerületben is, éppen azért nem akarjuk elhinni, hogy Pápára reflektál. Ott vagyunk tehát, hogy a Fenyvessy elleni pártnak ma még niucs jelöltje. Ne is legyen. Nem szégyenére, de díszére fog válni a kerületnek, ha egyhangúlag Fenyvessyie adja szavazatát. Értelmi érettségéről tesz e kerület bizonyságot, ha azt az embert küldi az autonómiai kongresszusra képviselő­nek, kinek egész múltja garanczia a mellett, hogy a katholikus ügyet diadalra segiti. Mi nem hallgatunk Molnár apátra. Bár senki se hallgatott volna rá, akkor, az egyenetlenség mag­vát elhintő polgári házasság fanyar gyümölcsétől még mentek volnánk. 0 volt az, ki a viszályt szította, s a iolytonoB viszálkodás megtenné gyümölcsét, az egyházpolitikai törvényeket. Minket nem fog elámítani a szép jelszó. Olyau az, mint a cégér, jó bort igér s lőrét rejteget. Bár nyilna lel a katholikusok szeme, s látnák be egy­szer, hogy nemcsak azok a nép barátai, kik magokat ilyeneknek vallják, s e mellett megcsalják, de a nép barátja minden párt, mert hiszen mindegyik, különböző utakon bár, de a nép javát igyekszik előmozdítani. Kérdezzék meg a nép állítólagos barátait, hul van az a katholikus nyomda, melyre városunkban is oly temérdek pénzt gyűjtöttek, s ha majd azt hall­ják a volt nyomdatulajdonosoktól, hogy a mit önök a katholikus ügy számára vettek, mi azt eladtuk s árából vettünk magunknak házat Budapesten, akkor talán majd mégis csak belátják, hogy ki lettek játszva, katholikus buzgalmuk ki lett zsákmányolva. A „Veszprémi Hírlap álomfejtőjének pedig azt tanácsoljuk, hogy aludjék el egyszer igazán, talán majd ő is fog álmodni. Biztosithatjuk előre is, hogy álma sokkal változatosabb lesz, mint Fenyvessy álma. Lesznek benne rettenetes dolgok, de lesznek epizódok is. A mint ismerjük Madách remek munkáját az „Ember tragédiáját." Katholikus Polgárok ! lia azt akarjuk, hogy egyházunk előbb-utóbb teljes diadalt arathasson — s ki az, ki ezt nem akarná? — arra törekedjünk, hogy az autonómia létrejöjjön. Legyeu bár a mit kivívhatunk csak egy parányi nuigocska, idővel uagy fává fog az fejlődni. Xe álljunk azokhoz, kiknek jelszavuk : „mindent vagy semmit­'. A mi jelszavunk legyen: „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok". Ha nem tudunk egész telket venui, a helyett, hogy pénzünket elásnók, vegyünk fertálytelket, lassankint kiegészíthetjük egész telekké. Autonómiát minden áron. Ha ez meglesz, idővel bővithetjük. Ha nem lesz meg, ha a túlzók találnak többségben lenni, tatán örökre oldott kévék maradunk. Válasszunk tehát olyanokat, kik a püspöki karral egyetértve az autonómiát megalkotják, s ne olyanokat, kik esetleg a püspöki kart is leszavazhatják. Tartsunk ki jelöl­tünk mellett, Válasszuk meg Fenyvessy Ferencet. () be fogja bizonyítani, hogy bizalmunkat megérdemli. Az ő tudása akaratereje autonómiánk ügyét diadalra segiti. Adja Isten'. Egy katholikus. belépve onnét egy félig-meddig ismeretlen mezőre, me­lyen minden irányban, de főként az érzelemvilágban bizonytalanságot talál. E korban az ember érzéseit — akár szerelmi boldogságról, akár az élet egyéb küz­delmeiről van szó — a legcsekélyebb jelentőségű dolog egyik óráról a másikra az ellenkező végletekbe ragadja. De bármint legyen ez, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy azok az érzések, melyeknek vissz­hangjául e versek szolgálnak, bensőségteljes, őszinte és igaz érzések, melyek tehát az olvasóban is kell, hogy visszhangra találjanak ama megkapóan egy­szerű, sokszor szinte szűkszavú, bájos előadásban, mely Lampórtb költészetének legvonzóbb, legkedve­sebb vonása. A harmadik emeleten oiin is, én is ott lakom ; Egyetlen kis azobácskám, Rajt egyetlen ablakom. Másnak kicsiny, kevés volna, Nagy is, sok is énnekem, Még két lakótársam is van: Ifjúság és szerelem! Ha mindezek mellett még figyelembe vesszük Lampérth magyaros stylusát, s népies, de soha par­lagiassá nem váló, szép nyelvezetét, verseinek mű­vészi formáját, dallamos, gördülékeny sorait, mennyit igér még e fejlődésének teljes képességében levő ifjú tehetség, mely napról-napra szinte szemünk lát­tára izmosodik? Mi sokat, nagyon sokat várunk még Lampérth második ós további könyveitől is. Dr. Hoffner Sándor. Érettek juniálisa. — 1897. június 2tí. — A diák megbukhatik, az érettek juniálisa soha. Régi renumirt tírma, kipróbált vonzerő ez, mely évente megifjodva, ellenállhatatlan hatást gyakorid nemcsak a bakíis-korszakra, hanem a felserdült ifjú­ságra is, sőt még azokra is, kik már csak a múlt­nak elmosódó emlékeit kívánják vele feleleveniteni. Olyan tanuló a diák, a ki egyebek mellett vígadni is tanul, s az érettek juniálisán ebből a rendkívüli rendes tantárgybői teszi le a vizsgát. Elbájoló bakfisok a vizsgabiztosok, kik az „udoarlástan"-búi csupa ,kitűnő" és „jeles" osztály­zatot osztanak bőségesen; arra azonban, hogy a a táncra valaha azt mondanák: „elégséges", avagy a gyakorlatilag alkalmazott illemtanból „elégtelen" osztályzatot adnának a vizsgázó diáknak: még nem volt eset. Fagylalt, limonádé, vagy egyéb hűsítő — ha­csak diák kedveskedik vele — minden körülmények között „jó". Természetes tehát, hogy a diák rendszerint rajong a bakfisért és viszont; kölcsönös elragad­tatásuk pedig az érettek juniálisáu jut nyilváuos ki­fejezésre. Édesen ártatlan örömük, melyek megannyi ragyogó szemekben tükröződnek viss'/a, átragadtak a felserdültebb fiatalságra, mely mindenkor előszere­tettel vesz részt azon a mulatságon, velyen át egy­kor ő is belépett a felnőttek társaságába. S ennek szemléletében gyönyörködik a közönség azon része, mely többé már nem, vagy legalább igy non mu­lat. Szóval: osztatlan jókedv árad minden felé egy­formán. Városunk ugyan hires a szép hölgyekről, de hogy egy mulatságon annyi női szépség lett volna együtt, mint a Griffben az érettek mulatságán : arra a legtapasztaltabb rouék sem igen emlékeznek; de arra sem, hogy ilyen pokoli hőségben táncoltak volna, mint ezen alkalommal. A Griff terem a zsú­folásig megtelt a legszebb közönséggel; a fiatalságot persze a meleg nem feszélyezte, hanem táncolt fesz­telen, vig kedvvel és hévvel, mely a juliálist mind­végig uralta. A rendezőség és a táncolók fiatal gár­dája versenyr" kelt az előzékenység és figvelem dolgában és táncoltatták a bájo> hölgyeket i'olvton és folvton. A sziinórn alatt a tósztok sorát Slfiner Pál kezdte meg, ki dr. Kapossy Luciáin mint a bál tiszteletbeli elnökét, az ész és sziv emberét köszön­tötte fel. Erre dr. Kajiot-sy Lucián az ifjúsághoz intézett néhány buzdító szavat, melyben hangsúlyozta „Embernek lenni mindig s minden körülmény közt." IlocJurarter Kálmán Sebestyén Dávidra, ki reális tárgya mellett ir. az ideális eszméket is beléoltja az ifjúságba, emelte poharát. Sebestyén Dávid lelkes beszédében az ifjúságot éltette, Rácz Gyula a jelen­levő hölgyeket, üesterreiclu-r Arnold pedig a tanári kart és főiskolát. A kitűnően sikerült mulatságnak csak világos reggel lett vége. A négyeseket Mii pár táncolta. Ott voltak: Asszonyok: Baranyay %<igm<uidné, Benczelits Erzsébet, Bikky Sándorné, Borsos Istvánné, Dóezi Endréné, Dózsa Jószefné (Tata) Eötvös Dénesné (M.-.Szt-Györgyl, Farkusné, Galamb Józsefné. Ha­nauer Béláné, Hannos Zoltánné, Ilercz Rudolfné, Horváth Lajosné i Losonc i, Jámbor Istvánné. Ka­kasné, Ló'wy Lajosné, Mód Lénárdné iSiimmyi), Nagy Boldizsárné, Xoszlopy Gyuláné, Schirkhuber Józsefné, Sebestyéu Dávidné, dr. Steiuer Józsefné, Sült Józsefné, Török Jánosné, Tóth Pálné, Vajdics Károlyné, Vikár Kálmánné stb. Leányok: Baranyay Böske, Bikky nővérek, Boncz Zomilla iSzt-Benedeki, Bódogh Marinka iPór­Szalók), Demetrovich nővérek .Győri, Eötvös Ma­riska Ot.-Szt-György Farkas Gizella, Galamb Ilonka, Geifer Valéria, Hanauer Ilouka, Hannos Etelka, Hercz Margit, Horváth Irén, Jakubovieh Marianna, Jámbor Teréz, Kakas nővérek. Kis Eszti, Kosztolányi Jolán, Kovács Vilma iGyör-Szemcrf), Lukács Melanie, Miklós irma. Mód Aranka, Na^y Gabriella, Xoszlopy Emma, Oláh Margit i Marcalt"'), Osvald Vilma, Rácz Jolánka .Enyinin. Sébestyán nővérek, Sehirkhuber Laura, Tóth nővérek .Győr­Szemére^, Török Emma, Tóth Juliska, Vajdic- Ilonka, Vikár Böske stb. Kóstold. A nőegylet nyári mulatsága) — IKÍ'7. június 27. — A pápai jótékony nőegyletnek kúsfolúral egy­bekötött népünnepélye vasárnap meut végbe a fő­iskola tágas tornakerti helyiségében, mely majd szűk­nek bizonyult, mert oly uagy számú közönség jött össze a uó'egylet ez idei nyári mulatságán, hogy az előbbi évek kostolóit látogatottság tekintetéhen jóval felülmulta. De a hangulatot és kedélyt illetőleg is páratlanul fényesen sikerült a kostoló. A mi kedves hölgyeinket c-ak szernti az ég, mivel olyan szép nyári délutánt és estét adott, a mely alatt zavartalanul folyhatott a mulatság. Ha­nem aztán a hölgyek, a jótékonyság e bájos uemtői, ki is tettek magukért; oly kedveseu, oly <zépen csak ők tudnak kérni és kínálni, hogy még a kő-szi­vüek is megindultak s betegre ették, itták magukat tárcájukat m'"" 1 " , "~ tősen megapasztatták. Három órakor délután kezdett a közönség gyü­lekezni a kostoló színbe 1 én, a hol már az elárusító hölgyek árucikkeik ra lett várták a vevőket. A mint, a főiskola kapujái átlépte az ember, balra volt elhel* ezve a pénztár, a hol a fáradhatatlan, derék elní'.,: Sült Józsefné és Bermüíler Alajosné, Hannos Zoltánné, Kovács Istvánné, Kreizler Józsefné és Se­hestyén Dávidné urnő vál. tagok buzgólkodtak. Bent a kertben 7 sátor állt. S igen praktiku­san rendezték be, hogy jobbra mindjárt az első sá­t( r a or-sálor volt, a hol Szeglrthy Józsefné, Stein­bor) *' Lipótné, és Bárka Józsefné úrnők szolgáltak

Next

/
Thumbnails
Contents