Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-07-04
PAPAI LAPOK Legyen nyugodt az „Alkotmány", gróf Esterházy Ferenc tudja, hogy van a kerületnek Fenyvessy-je, kinek politikai elveit ugyan nem osztja, de a katholikus ügy érdekében a politikától eltekint, s hisszük, szívből óhajtja, hogy az autonómia úttörője bekerüljön a kongresszusba, azért a pápai kerület jelöltségét nem fogadta el. Daczára, hogy gróf Zichy Nándor ajánlotta, ő uj otthonában Tatán fog fellépni, mert ott nincs Fenyvessy, kinek az ügy érdekében be kell jutni a kongresszusba. Csodáljuk, hogy az „Alkotmány" levelezője még ezt nem tudja. Molnár János apát és országos képviselő, kinek szemében, elhisszük, hogy szálka Fenyvessy s bejutását szeretné megakadályozni, atyailag óhajt gondoskodni a kerületről, s nem mondjuk, hogy erőlködik, mert a szót mi nem szoktuk használni, de melegen érdeklődik, illetve ajánlja jelöltül gróf Zichy Nándort. Van-e a nemes grófnak erről tudomása, nem tudjuk, de ha tudomást vesz róla, talán ő is ugy tesz, mint Esterházy Ferenc gróf, mert Zichy is jól tudja, hogy mit tett eddig Fenyvessy az autonómia érdekében. Különben is, neki is van otthona, be is juthat a kath. kongresszusba otthonában, sut más kerületben is, éppen azért nem akarjuk elhinni, hogy Pápára reflektál. Ott vagyunk tehát, hogy a Fenyvessy elleni pártnak ma még niucs jelöltje. Ne is legyen. Nem szégyenére, de díszére fog válni a kerületnek, ha egyhangúlag Fenyvessyie adja szavazatát. Értelmi érettségéről tesz e kerület bizonyságot, ha azt az embert küldi az autonómiai kongresszusra képviselőnek, kinek egész múltja garanczia a mellett, hogy a katholikus ügyet diadalra segiti. Mi nem hallgatunk Molnár apátra. Bár senki se hallgatott volna rá, akkor, az egyenetlenség magvát elhintő polgári házasság fanyar gyümölcsétől még mentek volnánk. 0 volt az, ki a viszályt szította, s a iolytonoB viszálkodás megtenné gyümölcsét, az egyházpolitikai törvényeket. Minket nem fog elámítani a szép jelszó. Olyau az, mint a cégér, jó bort igér s lőrét rejteget. Bár nyilna lel a katholikusok szeme, s látnák be egyszer, hogy nemcsak azok a nép barátai, kik magokat ilyeneknek vallják, s e mellett megcsalják, de a nép barátja minden párt, mert hiszen mindegyik, különböző utakon bár, de a nép javát igyekszik előmozdítani. Kérdezzék meg a nép állítólagos barátait, hul van az a katholikus nyomda, melyre városunkban is oly temérdek pénzt gyűjtöttek, s ha majd azt hallják a volt nyomdatulajdonosoktól, hogy a mit önök a katholikus ügy számára vettek, mi azt eladtuk s árából vettünk magunknak házat Budapesten, akkor talán majd mégis csak belátják, hogy ki lettek játszva, katholikus buzgalmuk ki lett zsákmányolva. A „Veszprémi Hírlap álomfejtőjének pedig azt tanácsoljuk, hogy aludjék el egyszer igazán, talán majd ő is fog álmodni. Biztosithatjuk előre is, hogy álma sokkal változatosabb lesz, mint Fenyvessy álma. Lesznek benne rettenetes dolgok, de lesznek epizódok is. A mint ismerjük Madách remek munkáját az „Ember tragédiáját." Katholikus Polgárok ! lia azt akarjuk, hogy egyházunk előbb-utóbb teljes diadalt arathasson — s ki az, ki ezt nem akarná? — arra törekedjünk, hogy az autonómia létrejöjjön. Legyeu bár a mit kivívhatunk csak egy parányi nuigocska, idővel uagy fává fog az fejlődni. Xe álljunk azokhoz, kiknek jelszavuk : „mindent vagy semmit'. A mi jelszavunk legyen: „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok". Ha nem tudunk egész telket venui, a helyett, hogy pénzünket elásnók, vegyünk fertálytelket, lassankint kiegészíthetjük egész telekké. Autonómiát minden áron. Ha ez meglesz, idővel bővithetjük. Ha nem lesz meg, ha a túlzók találnak többségben lenni, tatán örökre oldott kévék maradunk. Válasszunk tehát olyanokat, kik a püspöki karral egyetértve az autonómiát megalkotják, s ne olyanokat, kik esetleg a püspöki kart is leszavazhatják. Tartsunk ki jelöltünk mellett, Válasszuk meg Fenyvessy Ferencet. () be fogja bizonyítani, hogy bizalmunkat megérdemli. Az ő tudása akaratereje autonómiánk ügyét diadalra segiti. Adja Isten'. Egy katholikus. belépve onnét egy félig-meddig ismeretlen mezőre, melyen minden irányban, de főként az érzelemvilágban bizonytalanságot talál. E korban az ember érzéseit — akár szerelmi boldogságról, akár az élet egyéb küzdelmeiről van szó — a legcsekélyebb jelentőségű dolog egyik óráról a másikra az ellenkező végletekbe ragadja. De bármint legyen ez, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy azok az érzések, melyeknek visszhangjául e versek szolgálnak, bensőségteljes, őszinte és igaz érzések, melyek tehát az olvasóban is kell, hogy visszhangra találjanak ama megkapóan egyszerű, sokszor szinte szűkszavú, bájos előadásban, mely Lampórtb költészetének legvonzóbb, legkedvesebb vonása. A harmadik emeleten oiin is, én is ott lakom ; Egyetlen kis azobácskám, Rajt egyetlen ablakom. Másnak kicsiny, kevés volna, Nagy is, sok is énnekem, Még két lakótársam is van: Ifjúság és szerelem! Ha mindezek mellett még figyelembe vesszük Lampérth magyaros stylusát, s népies, de soha parlagiassá nem váló, szép nyelvezetét, verseinek művészi formáját, dallamos, gördülékeny sorait, mennyit igér még e fejlődésének teljes képességében levő ifjú tehetség, mely napról-napra szinte szemünk láttára izmosodik? Mi sokat, nagyon sokat várunk még Lampérth második ós további könyveitől is. Dr. Hoffner Sándor. Érettek juniálisa. — 1897. június 2tí. — A diák megbukhatik, az érettek juniálisa soha. Régi renumirt tírma, kipróbált vonzerő ez, mely évente megifjodva, ellenállhatatlan hatást gyakorid nemcsak a bakíis-korszakra, hanem a felserdült ifjúságra is, sőt még azokra is, kik már csak a múltnak elmosódó emlékeit kívánják vele feleleveniteni. Olyan tanuló a diák, a ki egyebek mellett vígadni is tanul, s az érettek juniálisán ebből a rendkívüli rendes tantárgybői teszi le a vizsgát. Elbájoló bakfisok a vizsgabiztosok, kik az „udoarlástan"-búi csupa ,kitűnő" és „jeles" osztályzatot osztanak bőségesen; arra azonban, hogy a a táncra valaha azt mondanák: „elégséges", avagy a gyakorlatilag alkalmazott illemtanból „elégtelen" osztályzatot adnának a vizsgázó diáknak: még nem volt eset. Fagylalt, limonádé, vagy egyéb hűsítő — hacsak diák kedveskedik vele — minden körülmények között „jó". Természetes tehát, hogy a diák rendszerint rajong a bakfisért és viszont; kölcsönös elragadtatásuk pedig az érettek juniálisáu jut nyilváuos kifejezésre. Édesen ártatlan örömük, melyek megannyi ragyogó szemekben tükröződnek viss'/a, átragadtak a felserdültebb fiatalságra, mely mindenkor előszeretettel vesz részt azon a mulatságon, velyen át egykor ő is belépett a felnőttek társaságába. S ennek szemléletében gyönyörködik a közönség azon része, mely többé már nem, vagy legalább igy non mulat. Szóval: osztatlan jókedv árad minden felé egyformán. Városunk ugyan hires a szép hölgyekről, de hogy egy mulatságon annyi női szépség lett volna együtt, mint a Griffben az érettek mulatságán : arra a legtapasztaltabb rouék sem igen emlékeznek; de arra sem, hogy ilyen pokoli hőségben táncoltak volna, mint ezen alkalommal. A Griff terem a zsúfolásig megtelt a legszebb közönséggel; a fiatalságot persze a meleg nem feszélyezte, hanem táncolt fesztelen, vig kedvvel és hévvel, mely a juliálist mindvégig uralta. A rendezőség és a táncolók fiatal gárdája versenyr" kelt az előzékenység és figvelem dolgában és táncoltatták a bájo> hölgyeket i'olvton és folvton. A sziinórn alatt a tósztok sorát Slfiner Pál kezdte meg, ki dr. Kapossy Luciáin mint a bál tiszteletbeli elnökét, az ész és sziv emberét köszöntötte fel. Erre dr. Kajiot-sy Lucián az ifjúsághoz intézett néhány buzdító szavat, melyben hangsúlyozta „Embernek lenni mindig s minden körülmény közt." IlocJurarter Kálmán Sebestyén Dávidra, ki reális tárgya mellett ir. az ideális eszméket is beléoltja az ifjúságba, emelte poharát. Sebestyén Dávid lelkes beszédében az ifjúságot éltette, Rácz Gyula a jelenlevő hölgyeket, üesterreiclu-r Arnold pedig a tanári kart és főiskolát. A kitűnően sikerült mulatságnak csak világos reggel lett vége. A négyeseket Mii pár táncolta. Ott voltak: Asszonyok: Baranyay %<igm<uidné, Benczelits Erzsébet, Bikky Sándorné, Borsos Istvánné, Dóezi Endréné, Dózsa Jószefné (Tata) Eötvös Dénesné (M.-.Szt-Györgyl, Farkusné, Galamb Józsefné. Hanauer Béláné, Hannos Zoltánné, Ilercz Rudolfné, Horváth Lajosné i Losonc i, Jámbor Istvánné. Kakasné, Ló'wy Lajosné, Mód Lénárdné iSiimmyi), Nagy Boldizsárné, Xoszlopy Gyuláné, Schirkhuber Józsefné, Sebestyéu Dávidné, dr. Steiuer Józsefné, Sült Józsefné, Török Jánosné, Tóth Pálné, Vajdics Károlyné, Vikár Kálmánné stb. Leányok: Baranyay Böske, Bikky nővérek, Boncz Zomilla iSzt-Benedeki, Bódogh Marinka iPórSzalók), Demetrovich nővérek .Győri, Eötvös Mariska Ot.-Szt-György Farkas Gizella, Galamb Ilonka, Geifer Valéria, Hanauer Ilouka, Hannos Etelka, Hercz Margit, Horváth Irén, Jakubovieh Marianna, Jámbor Teréz, Kakas nővérek. Kis Eszti, Kosztolányi Jolán, Kovács Vilma iGyör-Szemcrf), Lukács Melanie, Miklós irma. Mód Aranka, Na^y Gabriella, Xoszlopy Emma, Oláh Margit i Marcalt"'), Osvald Vilma, Rácz Jolánka .Enyinin. Sébestyán nővérek, Sehirkhuber Laura, Tóth nővérek .GyőrSzemére^, Török Emma, Tóth Juliska, Vajdic- Ilonka, Vikár Böske stb. Kóstold. A nőegylet nyári mulatsága) — IKÍ'7. június 27. — A pápai jótékony nőegyletnek kúsfolúral egybekötött népünnepélye vasárnap meut végbe a főiskola tágas tornakerti helyiségében, mely majd szűknek bizonyult, mert oly uagy számú közönség jött össze a uó'egylet ez idei nyári mulatságán, hogy az előbbi évek kostolóit látogatottság tekintetéhen jóval felülmulta. De a hangulatot és kedélyt illetőleg is páratlanul fényesen sikerült a kostoló. A mi kedves hölgyeinket c-ak szernti az ég, mivel olyan szép nyári délutánt és estét adott, a mely alatt zavartalanul folyhatott a mulatság. Hanem aztán a hölgyek, a jótékonyság e bájos uemtői, ki is tettek magukért; oly kedveseu, oly <zépen csak ők tudnak kérni és kínálni, hogy még a kő-szivüek is megindultak s betegre ették, itták magukat tárcájukat m'"" 1 " , "~ tősen megapasztatták. Három órakor délután kezdett a közönség gyülekezni a kostoló színbe 1 én, a hol már az elárusító hölgyek árucikkeik ra lett várták a vevőket. A mint, a főiskola kapujái átlépte az ember, balra volt elhel* ezve a pénztár, a hol a fáradhatatlan, derék elní'.,: Sült Józsefné és Bermüíler Alajosné, Hannos Zoltánné, Kovács Istvánné, Kreizler Józsefné és Sehestyén Dávidné urnő vál. tagok buzgólkodtak. Bent a kertben 7 sátor állt. S igen praktikusan rendezték be, hogy jobbra mindjárt az első sát( r a or-sálor volt, a hol Szeglrthy Józsefné, Steinbor) *' Lipótné, és Bárka Józsefné úrnők szolgáltak
