Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-06-20

Városunk egészségügye. ín. Mig a játékon}' egyletek tisztviselői tisztán u ueraes céltól vezéreltetve ingyen teljesitik feladatukat, addig az u. n. betegsegélyző kerületi s más mindenféle ehhez hasonló segitő egyesületek — melyeknek száma városunkban közel vau a 15-höz — üzleti természetű jogi alapon állva, rendszeresen szervezett nagy hivatalnoki apparátussal végzik a szegénység enyhítését, de cmkis azon esetben, ha az egyleti orvos által hitelesen igazoltatik, hogy az illető munkaképtelen beteg, mikor is orvos, gyógyszer s más költségeken kivül tudtommal semminemű más segélyben nem részesülnek. Pedig talán ekkor nemcsak arra kellene törekedni, hogy az illetőnek orvosi s gyógyszertári tartozását fedezzük, hanem, a rnennjüre lehetséges, oda hatni, hogy ha nagyon szegény, olcsó díjért teljes ápolást nyerjen, vagyis a szükséges betegkoszttal, jó ápolóval stb. elláttassák s ragályos betegség esetén elkülönittessék. Azouual támad itt a kérdés, hogy mikéut lehet 'ilyképen sok beteggel elbánni ? Erre részben a következőkben adom meg a választ, itt csak általában jegyzem meg, hogy sok segitő-egyesülenél átlag az adminisztráció •és segélyezés összege 2 : 1 arányban van és sok beteg ragályos s veszélyes kór esetén is sokszor titkolja betegségét csak azért, mivel ki van határozottan jelölve az orvos, kihez mennie kell, másrészt a betegséggel járó kiadás nagy része nyakába zúdul. Lehetséges, hogy sokszor személyes ellenszenvvel van az egylet orvosa iránt s azért nem megy hozzá, csak akkor, midőn a baj orvoslásának elhanyagolása életveszélyes. Ekkor pedig már sok kiadása lesz az egyletnek. Igy talán célszerűbb volna, hogy az egylet tagjai maguk válaszszák az orvost. Hogy az igen szegények ápolása sikeres legyen s hogy különösen ragályos betegségek — főleg tífusz, vörheny — veszélyes terjedésének eleje vétessék s igeu szükséges volna egy ráróni közkórház építése, illetve létesítése, ekkor a szegéuység nem állana útját a betegség gyors gyógyításának s a beteg elkülönítésének. E kórházban 2—300 személyre való helyiség lenue egy Operateur s egy belgyógyász orvossal, kik állandóan ott laknának a szükséges bennlakó ápoló s szolgaszemélyzettel. Ha figyelembe veszszük azt, hogy Pápán oly sok tanintézet van, nem szabad felednünk azt sem, hogy igen sok a növendékek között is a szegény, s ezek közül még a nem szegény is szívesen menne ily kórházba, hol gondos ápolásban részesül. Ne feledjük ugyanis azt, hogy jelenleg ily kórház nélkül szűkölködünk, mert az Irgalmas-rendiek kórháza — tekintve azt, hogy vidékről is jönnek — nem képes megfelelni a szükséges kívánalmaknak különböző okok miatt. Egy városi kórházban a teljesen szegényekért, kik nem is egyleti tagok : a város, más, az egyletben levő szegény tagokért az egylet fizetne, s ha a különböző egyleteknél űzetni szokott orvosi honoráriumok összegét a város valamivel pótolná, a városi kórházi orvosoknak tisztességes fizetést adhatna, mely mellett még praktizálhatnának is főleg bejáró betegekkel. Azt hiszem, hogy ily intézkedés mellett az évi átlagos 1— 3 % fogyástól minimum évi 2—4% szaporodásra átmehetnénk. Mert speciális helyi körülményekben kell keresnünk egészségügyi mizériáink okát. minthogy Veszprém megyében csakis Pápa és környékén ily nagy % a fogyás, mig másutt az egész megyében O'l—-P3 % a szaporodás (tehát nem fogyás !) évente! Másik tényező az építkezés. Feltűnően nagy engedmény, illetve kedvezményekkel hasson oda a tanács, hogy minél több háztulajdonos, illetve pápai lakos kapjon kedvet az építkezéshez s ügyeljen arra, hogy az újonnan épült lakások egészségesek legyenek. Ezzel szintén egy lépést teszünk az egészségügy javítására, mert sötét, alacsony, bűzös lakás melegágya minden betegségnek. Ismeretes az, hogy városunkban az állami dohánygyár mennyire fellendítette a kereskedelmet és sok munkaerőnek adván foglalkozási teret : anyagi bajokon is segített. Nagy baj azonban az, hogy igen fiatal leányok muukásnőkuek felvétetnek, holott tudvalevő dolog az, hogy ezeknek könnyebben árt a nicotiu, a dohányporral telitett levegő s igy hamar elkapják a tüdőbajt, a tuberkulózist, mely aztáu elkülönítés s desmficiálás hiányában széles mérveket ölt s könnyen lesz a környezetre veszélyes. Szükség volna itt bizonyos rendőri intézkedésre arra nézve, hogy hány évesek lehetuek legalább is dohánygyári munkások. A beteg elkülönítésére nézve pedig fent emiitett városi közkórház szolgálhatua. Igen lényeges befolyással van valamely város lakosságának számbeli értékére a kis gyermekek gondozása s ismeretes, hogy ezek legtöbbnyire gyomorhurut folytán halnak el. E baj nemcsak városunkban, hanem országszerte megvan, s azt hiszem, megérdemli, hogy okát tüzetesen vizsgáljuk. A gyomorhurut vagy rendetlen, vagy uem jó táplálkozásból származik. Előbbi eset beáll, ha gyakorta etetik a gyermeket, mikor is a gyenge gyomor uem tudván megemészteni az ételt, ez benne úgyszólván megposhad. Második esetben, midőn sűrűbb tejet adnak, mint a milyent megemészthet. Szerintem erről nemcsak hogy fel kellene világosítani a köznépet, hanem szegéuysorsu szülék gyermekeit a segitő jótékony egyesületnek s városnak gondozás alá venni, mert a fő, hogy 1—5 éves koráig tápláltassék jó étellel, mivel későbben nagyobb ellentálló képessége vau a betegségek ellen. liagályos betegségek esetén — mi itt gyakori — azonnal, hatóságilag kell deziuficiálni a lakásokat, különösen a kis gyermekekre való tekintettel. Végül még egyet. Tudtommal van nemcsak szépészeti, hanem egészségügj'i bizottságunk is. Előhbinak működése látható, mert valósággal az újonnan épült házak nemcsak szépek, hanem határozott vonalban terjednek. Az egészségügyi bizottságnak szerintem az is feladata volna, hogy időnként megvizsgálván a lakásokat, általában tárgyalván a város egészségügyét befolyásoló körülményeket, ezekre nézve orvoslás céljából indítványokkal lépnének fel. „Videant cuusules. ne quid detrimenti respublica capiat !

u Blakay István. A kath. autonómia. A kath. autonómia megvalósítása felé az első lépés megtörtént. Magyarország hercegprímásának rendelkezése folytán f. hó 24-én kezdődik meg országszerte a választók összeírása. Városunkban is megalakult már a bizottság, melynek feladata a választók összeírásán kívül a választás kitűzése é1 vezetése. Minthogy a választás sincs messze, itt az ideje felvetni a kérdést : Kit válaszszunk ? A ki sélgetni és az ő szerencsétlen vőlegénye ki nem került a párbajokból miatta. Mind vadabbul, mind elkeseredettebben folyt kettőjük között a küzdelem, a látcső üvegjét majd kiverte a fiatal ember lázas tekintete és azoknak a nagy kék szemeknek dacos visszavillauásába idővel valami beteges, őrületes harag is vegyült. A gőgös özvegy asszony előtt nem lehetett róla beszélni. Elment többször az operába és nézte azt a leányt, akit a fia el akar venni és látta az ő mind fokozódó kacérságát s csak megerősödött az ő ellenzésében. Hiszen már ugy emlegetik, mint aki a többieket rontja. S mintha igaza lett volna, támadtak udvarlói, akiket nem utasított vissza. A vőlegénye már alig tudott vele egyedül lenni. A dacos játékból, melyet a leány kezdetben csak sértett büszkeségében űzött, veszedelmes valóság lett. Megfeledkezett mindenről. Belemerült az árba, melyet csak látszatnak támasztott. Megakarta mutatni, hogy ő tud rosszabbnak látszani a többinél és mégis megmaradni megközelíthetetlen nőnek. Játszott a tűzzel és maga sem vette észre, hogy vére meghevült tőle. Előadás után, ha vőlegénye karján kilépett a kapun, az udvarlóknak sürü tömegén vezetett keresztül az utja, végigszoritott egy pár tucat kezet és egyik-másik tovább tartotta fogva és frivol jelentőséggel szorította meg. A szőke apród arcáról eltüut a pirosság. Szeme ezer ember előtt szinte meztelenül mutogatja magát — soha ! Válaszsz közte és köztem. O ekkor választott. Választotta a szőke apródot. Egy este fölkereste a színpadon és egy karika gyűrűt húzott az ujjára. A szőke apród könnyezve borult a keblére és megcsókolta a kezét. — Giza, mondotta, bocsássa meg nekem Isten, a mit teszek. Elhagyom miattad ősz édes anyámat, a kit ezzel talán a sírba taszítok. De más mód nincs, ő nem egyezik bele házasságunkba és én í-ólad nem tudok, nem akarok lemondani. — Es mért nem egyezik bele édes anyád. A fiatal ember megfogta kezét és könyörögve szólt hozzá. -— Giza, lásd, olyan nagyon fáj nekem anyám előítélete. Nem a szegénységedet, hanem azt kifogásolja, hogy a színháznál vagy. Lásd, hisz ismered társnőidet, az az előítélet olyan érthető. Ha ismerne téged, tudom, megbecsülne. De az az előítélet. Nézd, olyan jó volna az ő áldását megszerezni és olyan könnyű. — Mi módon ? — Hagyd itt a színházat két-három hónapig. Élj otthon a tieidnél, majd addig gondoskodom rólatok és aztán . . . — Eltartassam magam veled? — De Giza! Hiszen . . . A szőke apród három lépést hátrált, aztán karjait összefonva a mellén, hidegen, határozottan monda: — Nem teszem. Ha édes anyád a szegénységemet kifogásolná, volna bennem annyi jóság, hogy magam kérjelek: mondj le rólam, tisztelned kell édes anyádat. De hogy szememre lobbantja az én tisztességes munkámat és becsületemben kételkedik, ezzel megsértett engem és én elégtételt kívánok tőle. Ha férfi vagy, megfogod azt nekem szerezni, ha nem, akkor nem érdemelsz engem. Es én megmaradok a színháznál, csak azért is, mig a te anyád meg nem követ és oly méltónak nem tart hozzád, a milyen vagyok. — Itt a gyűrűd, majd csak az édes anyádtól fogom visszafogadni. És ennél maradt. Lázas, dacos ambícióval iparkodott az ő színházi karrierjén előrejutni. Fáradhatatlanul gyakorolt, tűzzel, szinte rakoncátlanul táncolt és szépségével és tüzességével csakhamar magára vonta a figyelmet. Csinosította magát, kacérkodott, a nagy tömegekből iparkodott kiválni és nem törődött az ő vőlegénye elkeseredésével, mely vad és keserű szemrehányásokban nyilatkozott. — Semmi közöm hozzá, ha féltékeny vagy. Ha nem bízol bennem, akkor anyáddal egy nézeten vagy. A szőke apród kedvence lett a közönséguek. A karban az első sorban táncolt s nem telt bele egy esztendő, belekerült a második quadrillba. Már nem öltözött ki apródnak, de a színháznál a habitüék még mindig szőke apródnak nevezték. Idővel kezdtek róla pikáns történeteket is nie-