Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-05-30

Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye ffiegjclcnik mliiüen vasárnap. K. i-ilus/tiiM-:; Mór utca 9(39,, hova a ]apnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér, Laptulajdonos: dfx-. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy J3éla. Elő&zotósok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabhan felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára lö kr. D. K. E. Az utóbbi éveknek sajnálatos jelensége hazánkban, hogy a politika, majdnem teljesen abszorbeálja közéletünket. A közvélemény következetesen elfordul minden oly eszmétől s szinte erőszakosan elfojt minden oly törekvést, mely kivül esik az aktuális politika körein. A politikai élet eme kárhozatos tili— tengésének nyomását siuyli közéietünk minden egyéb ága, a közművelődés, a művészet, az irodalom stb, egy .szóval az egész kultúra. Ha néha-néha elvétve szóba jő is manapság egy-egy kulturkérdés, ezt a mi egészségtelen parlamentáris viszonyaink szomorú eredményeképen csak épen ugy pártszempontokból tárgyalják, mint bármely szorosan politikai természetű ügyet. Disszolut pártviszonyaink bomlasztó hatását érzi közművelődésünk, s széthúzás, visszavonás mutatkozik nemzetünk létkérdését képező oly dolgokban is, a melyek pedig minden állami és társadalmi tényezőnek harmonikus összműködését követelnék. A magyar kultúra kérdéseinek kellene lenni amaz érintkezési pontoknak, ama semleges területnek, hol a pártok meghajtják egymás előtt zászlóikat, leteszik harcra élesitett fegyvereiket; s a tapasztalat azt mutatja, hogy e kérdésekben csak ép oly kiegyenlíthetetlen ellentétek uralkodnak, mint a par excellence pártpolitikai kérdésekben akár pl. a kiegyezés, vagy a kvóta ügyében. «Kell egy helynek lenni, kell egy szervezetnek létezni, a hol nem politizálnak és felekezeti és személyérdekek, gyakran mesterségesen kifejtett szempontok és ama széthúzó tendenciák nem foglalnak helyet, melyek — fájdalom — a társadalmat és közéletet ma fenyegetik, hanem a hol neutrális, úgyszólván mindentől megtisztult felfogással csak egy cél felé törekszünk, a magyar kultúra érdekeinek előmozdítására.» E kívánság hangzott el a «Dunantuli Közművelődési Egyesület» egyik közgyűlésének elnöki megnyitójában, s e szavak — sajnos — ma is csak ugy hangzanak felénk, mint a messze jövő zenéje. Mindnyájunknak élénk emlékezetében van még ama szenvedélyes viszálykodás, mely az E. M. K. E. különböző politikai pártállásu vezérférfiai közt csak pár hónap; lefolyt; s félő, hogy még máig som simultak el amaz ellentétek, melyek hazánk első kulturegyesületét a legsúlyosabb válság örvényébe sodorták. Ily körülmények között hazaiias örömmel és a legnagyobb megnyugvással olvassuk a D. K. E. most megjelent IV. évkönyvét, ürömmel látjuk, hogy ez egyesület vezetőiben megvan a helyes érzék és kellő tapintat az iránt, hogy a Dunántúlnak féltve őrzendő érdekeit ne tegyék ki a pártellentétek bomlasztó hatásának és nagy, külső sikerekről való- lemondás árán is kizárják egyesületük kebeléből a politikát. Igaz ugyan, hogy igy a már évek óta tartó politikai izgalmak nem egyszer szárnyát szegték az egyesület magasra törő nemes céljainak, s jelentékenyen megbénították működésében, mely mindenkor kerülte a reklám lármáját, de hisz a csendesen szitáló eső mindig jobban megtermékenyíti a földet, mint a viharos záporeső vagy felhőszakadás, s épen az a csendes és zajtalan működés, melyet a I). K. E. folytat, adja meg nekünk a biztosítékot arra, hogy működése termékeny, eredményes és intenzív lesz. Az egész Dunántúl hálával, elismeréssel és köszönettel tartozik az egyesület ily irányú vezetéseért a j eles elnöknek: S^'i'Kálmánnak, ki nagy nevének imponáló erejével, páratlan tekintélyével s befolyásával, valamint a főtitkárnak: Porzsolt Kálmánnak, ki önzetlen munkálkodásával és lankadatlan, buzgalmával a rendelkezésükre állott kis eszközök ellenére is nagy eredményeket hozott létre. Az egyesület központi igazgatóságit természetesen csak ugy fejthetne ki minden A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Dal. Mikor a szerelmet áhítottam, Lányok körül hiába jártam; S midó'n a bÖlcseségnek éltem, Bölcs könyveimhez visszatértem : A hö szerelmet megtaláltam ! Mikor bölcseséget kerestem, Hiába irtam bölcs meséket; S midó'n a szerelemnek éltem, Es lángoló szemedbe néztem : Ott fellelem a bölcseséget! . . . Elmélkedés a repülésről. Fölemelkedni a magasba — ég felé törni J Leghűbb vágya ez az emberiségnek. Alig van tehát oly ember, ki ezen eszme megvalósulásának útja iránt ne érdeklődnék. E tudatban irok c lapok hasábjain már második izben e thémáról. Első cikkem óta e téren egy szomorú esemény történt. Meghalt ugyanis a nagy kutató, dr. Martin kolozsvári egyetemi tanár, ki — mondhatni — egész életét e tanulmánynak szentelé, Nagyon sok nagy reményekre jogosító kísérlete után a nagy tudós sírba szállása nemcsak a magyarokra, hanem az egész emberiségre nézve is nagy csapás. Joggal kérdezheti bárki is, hogy miért nem képes a természettudomány mai álláspontján e kérdést megoldani! Hogy erre megfelelhessek, szükséges lesz a kérdést teljes világításba helyeznem, hogy a megoldás nehézsége szem előtt legyen. Az ugyanis máihaladás, ha valamiről, tudjuk azt, hogy miért nem vihető ki jelenleg, mert ekkor vagy e nehézség elhárításán gondolkoznak, vagy más, eredményesebbnek kínálkozó uton igyekszünk a célt megközelíteni. Mióta elköltözött professzorom repülő szárnyát láttam, igen sokat gondolkodom a repülés lehetőségének problémájáról. A szárny szerkezet tekintetében készen volnánk, mert a madarak repülési módját már teljesen értjük. Itt csak az a lényeges, a mit Hermann Ottó is emlit, hogy oly madár repülését utánozzuk, melynek alkalmazkodása nem nagy mértékben öntudatos, tehát gépre jobban átvihető. E célból a keselyűt ajánlja. Én, amennyiben egyes adatokhoz hozzáférhettem, egy számítást vittem keresztül többféle keselyű hoszusága, a szárnyas farkhosszuság között. Igy a Hossza Szárny Ii. .Kurls h. Dögkeselyű (Neofron peren.) 72 cm. 52 cm. 27 cm. Barna keselyű (Vultur mou.) 116 „ 78 „ 41 „ Fakó keselyű (Vultur fulv.) 112 „ 68 „ 30 „ E keselyüknél tehát, ha a fennti számadásokat egymáshoz viszonyítjuk s ezeknek középértékét 1 vesszük, azt találjuk, hogy a test, szárny- és fark! hossza ugy aránylik egymáshoz, mint 1 : 2 : 55. Ez igen egyszerű arány, mely — azt hiszem — a nagyobb fajta keselyüknél is beválik. Ha ehhe? még megemlítem, hogy a Cathartidáknak (újvilági keselyük) 12, az igazi keselyüknek 14 kormány tollúk van, c madarakat célomhoz képest külsőleg általában jellemeztem . Mindezekből pedig az következnék, hogy ily úton-módon, hasonló szárnyszerkezettel talán nekünk is fel lehetne repülni! Hogyne? Ebben nincs semmi lehetetlenség, csak sürü szárnycsapásokkal lebegnünk kell. Első pillanatra azt lehetne erre felelui, hogy erre való két karunk, igen szépen mozgathatjuk azt is. De ezzel nem érünk semmit. Először, mert emberi teremtés még egy fél óráig sem birná a karját folytonosan le s fel mozgatni, másodszor legnagyobb erőkifejtés esetén sem produkálna többet UJ. lóerőnél. Már pedig a sasok és keselyük repülési ereje több lóerő. Ez alapon tehát nem sokra haladunk. Helyesebb eszme volna motorral hajtatni. Igen, de ezen motor meg súlyos, s igy jelenleg ismert munkaforrásainknál meg annyira sem tudtunk menni, hogy önmagát felemelje, nem hogy még terhet bírjon el. No de igen rohamosan fejlődik a gépipar s az elektrotechnika. Már futnak utcáinkon a motor. ..... ^^^^^^^^ ^^^^fljj!^^^