Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-05-09

PAPAI LAPOK. 3. Színház. (drhs.) Egy évi szünetelés utáu ismét meg­nyíltak szín-házunk kapui, s közönségünk régi ismerőse, Csóka Sándor vonult be uj társulatá­val. Egy, az utóbbi évekéhez képest aránylag jól sikerült bérletgyüjtés kedvező auspiciumá­val kezdi meg működését a társulat, melyre nagy kötelezettségeket ró' intelligens közönsé­günk magas színvonalon álló müizlóse. Sajná­lattal látjuk ugyan, hogy Csóka társulatának java erejét városunkba nem hozta magával, s a győri szezon idejében kitűnően szervezett tár­sulat több jeles, tagját ide nem szerződtette, mindazáltal a mult héten lefolyt előadások még uem nyújtottak elegendő alkalmat arra, hogy a társulat művészi kvalitásairól minden irányban magunknak véleményt alkothattunk volna. Kö­zönségünk — ugy látszik — kitesz magáért, s az eddigi két premiére-estén teljesen megtöl­tötte a színházat. Suhanc. Nem tartottuk szerencsés választásnak, hogy a társulat operetté személyzete Kontinak elcsépelt darabjában mutatkozott be. Ennek tulajdonitható, hogy az egyébként jeles darabot jóformán üres ház előtt adták elő. A szereplők az est anyagi sikerének hiányait művészi siker­rel igyekeztek kipótolni, a mit sikerült is elér­niök. A kis közönség Dem is fukarkodott elis­merésének adóját mind gyakrabban leróni — tapsokban. A taps és a siker legnagyobb részét a társulat primadonnájának : Lévay Sárikának kell javára írnunk, ki Józsi szerepét adta csa­pongó jókedvvel és nagy művészettel. Élénk, temperamentumos játéka ép ugy tetszett, mint szépen előadott énekszámai. Ugyancsak nagy tetszést aratott Lévay Margit is, ki Eliznek kis szerepében rekedtségéből folyó indiszpoziciója dacára is sok tapsot kapott. A férfi-szereplők közül Vihary Eleméi' tűnt ki; Bizot-ja állandó derültségben tartotta a közönséget. Németit- Já­nos, Bethleni és Mátray szintén méltóan illesz­kedtek bele a jó ensembleba. Durand és Durand. A vigszinház hires reportoire-darabja ná­lunk is bevált s összehozta az első telt házat, meh wv lián várak A.'.s.-.ban nem is csalatkozott. A híres uohózatban egymást váltogatják a leg­képtelenebb mulatságos helyzetek, szellemes, itt-ott kaviárszerü sikamlós ötletek, melyek még oly gyenge előadásban is, minő a szerdai volt, megteszik hatásukat. Az egy Breznay volt az, kinek játéka iránt minden fentartás nélkül, fel­tétlen elismeréssel lehetünk, a kinek Coquardier-je messze kimagaslott társai felett. Markovics Mar­git az első felvonásban mintha idegennek érezte volna magát a színpadon, de az előadás további folyamán már belemelegedett a játékba, s azt a meggyőződést keltette bennünk, hogy ő a tár­sulat legkellemesebben társalgó művésznője. Vihary játéka ellen nem volna kifogásunk, ha nem lett volna rossz, szinte visszataszító maszkja. Nagyné szegényes toiletteje épen nem volt méltó egy De la Haute Tourellenéhoz. A két Durand, Mátray és Bagi még ezen előadás alacsony szín­vonalának is messze alatta maradtak. Bagi, Durandjában a hires ügyvéd imponáló superio­ritásának nyoma sem volt; Mátray pedig nem tudta a szerepét. A súgóhoz különben az összes szereplök a kelleténél többször is folyamodtak, s nem egyszer balsikerrel is, a menuyibeu an­nak szavait, félreértették. Otthon. Sudermann Hermán eme világhírű drámá­jában lépett fel nálunk először Csóka igazgató neje, a társulat drámai hősnője, kinek e hatal­mas szerep szinte szédítő nehézségeivel auuyi­val nagyobb feladata is volt, mert közönsé­günknek még élénk emlékezetében állott ama fényes művészi siker, melyet Závodszky Teréz brillians alakítása Magda szerepében aratott. A művésznőnek már az első fellépése meghozta nagy sikerét, Csókáné Magdája egy nagystylti és minden uüanszában a leggondosabb tanul­mányra valló művészi alkotás, teli nemes hév­vel és erővel. Művészi képességének egész tel­jét, minden erejét beleöntötte ebbe a parádés szerepbe s a közönséget az egész estén át szinte lebilincselte bravúros játéka. Az erösebb kitörésekben, szerepének úgynevezett „erős" ré­szeiben sokkal nagyobb és jobb volt, mint Mariska bugával való bájos, idillikus jeleneteiben ; ezek egyikét-másikát egészen elejtette. Az előadás többi szereplői messze elmaradtak Csókáné ha­talmas alkotása mögött. Brémai szerepének pat­hologikus külsőségeit egészen elhibázta, mi so­kat rontott egyébként dicséretreméltó játékán. Győré Alajos sem hangjában, sem maszkjában uem találta el a Hefterdinget karakterizáló vo­násokat; játékából, hangjából hiányzott az im­ponáló és mindenkit meggyőző erő, maszkja pe­clig inkább lakájhoz illett, mint egy lelkészhez. Baginak ezúttal sem sikerült legyőzni azokat a nagy nehézségeket, melyeket reá Keller hálát­lan szerepe rótt. Várhidy Rózsika Mariska sze­repében jól. megállotta helyét. A rendezés hibá­jául kell felrónunk azt, hogy pl. Klebs nyugal­mazott tábornokot maszkja utáu legfelebb 30 évesnek kellett tartanunk. • A gyerekasszony. A pénteki premiert ismét telt ház uézte végig. Ezúttal már sokkal jobb ensembleban láttuk együtt a társulat tagjait, mint az előző előadásokon. Az érdeklődés és figyelem központja a címszerep ábrázolója : Lévay Sárika volt, ki szép tehetségre valló játékával és énekével egyaránt meghódította közönségünket. Hangja nem épen erős, de kellemes csengésű s behí­zelgő, mely a legjobb irányban való kifejlődés utján van. Kedves és bájos megjelenés volt Lévay Margit is, ki egyszerű, mesterkéletlen já­tékával zajos tapsokat aratott, Betideni éneke jobban tetszett, mint kissé szögletes, nehézkes játéka. Breznay kitűnő plébános volt. A közön­séget folytonos kacagásra késztette Mátray Ug­rón Sanyija, mely valóságos kabinet alakítás volt. A közönség az uj darabot jól fogadta. disziti. A díszesebbeket himzés, festés, csipke és szalag. A nyári ruhákon valószínű, nagyon sok lesz a fodor — némelyiken az egész elejét az alsó szé­létől az övig borítva. Az utazó-köpeny hosszú, töbnyire angol vagy impregnált selyemből (kockás, kockás, kockás) ké­szül a nyárra. A kerek gallérköpeny még mindig erősen divat. E mellett helyet szőrit magának a bő kabátgallér ujjal, a kiesi Eaton vagy Bolero, két­háromszoros bő ujjal és a derékig érő kis hegyes vállgallérok, csipke- és kreppfodrokkal. Ez utóbbia­kat remek bokrétákból, moarékból vagy bársonyból készítik gazdag hímzéssel, vagy csipke rátét figu­rákkal. A fodra csak ugy libeg-lobog, néha három­négyszeres selyémkrepp ós csipke egymás fölött. A bélése mindig ragyogó-világos brokát, vagy selyem. Fehérnemű. Alig kezdett tavaszodni, már is arról kezdünk gondolkozni, hogy hova húzódjunk a nyárra, falura, fürdőre-e vagy pedig egy kis utazásra szánjuk pihenő és üdülésre, való időnket. Persze csak azért kezdünk ilyen korán hozzá, hogy tavalyi ruhatárun­kat átnézve, megtudjuk, hogy a sok mindenféle alkalmas újdonság közül mivel egészitsük ki a ma­gunk meglevő holmiját. Nagyon kedvesnek és szinte nélkülözhetlen­nek látszanak a mindenféle világos szinü vászbn és batiszt félékből készült babaiugek, a melyekhez ren­desen fehér vászon, vagy batiszt gallér és kézelő jár. Az alsószoknya majdnem csak olyan fontos, mint a bluz. A legújabb ujitás a nyers szin vászon, vagy batiszt szoknya, a melyet a célnak és divat­nak megfelelően vagy zsinórral, vagy csipkés fodor­ral ékíthetünk. A vászon és selyem szoknya közötti átmenetet a könnyű moaré vagy lüszterből készült alsószoknya képezi, a mely nedves, esős, sáros időre kiválóan alkalmas. A selyem alsószoknya úgy­mint eddig is, igen gazdagon van diszhve. Egy uj fajtája a dísznek a csipkés betétes batiszt fodor a színes selyemszoknyán, a melyet azonban csak rcá­gombolnak, hogy mosás alkalmával le lehessen venni és ne kelljen fejteni. A fehér hímzett, nagy csipkésfodru alsószoknya az idén ép oly divatos, mint tavaly volt. A ki balatoni, vagy tengeri fürdőre készül, annak néhány szó említés az úszó ruhákról nem fog ártani. Noha a selymet tartják a legelegáns.ibb­nak, mi nem osztozunk ebben a véleményben. A selyem csak addig szép és addig jó, a mig száraz. Vizesen nagyon tapad és igen kényelmeilen, Sokkal jobb a puha gyapjúszövet vagy a jó voler. A leg­alkalmasabb és legjobban elterjedt forma a bluz övvel ós a nadrág, a melyet térden alól foglalunk lengyelesen pántba. De persze van más mindenféle luxus forma is. Van pl. nadrág és szögletesen ki­vágott bluz egybe szabva és csak öv szorítja le a derékon, Ehhez rendesen egy dupla-tripla fodros ujjú kis bolerót öltenek. Vaunak széles fodros, gal­léros és haj tokás uszóruhák — de sőt van olyan hin asszonyka is akárhány, a ki csipkcfodrokkal diszitteti a fürdőruháját, a melyeket persze minden fürdés után kí kell vasalni. A ruhát vagy vízhatlan fej kötő fölött viselt szalma, vagy fehér csipkés kalap — vagy csak viasztafotából készült kalap egészíti ki. Ida. TOLLHEGY G YEL. Pápai séták. — Csevegés. — Hiába ... a gyarló ember nem kerülheti cl a sorsát. Kedves szülővárosom és polgártársaim lelki üdvösségeért megakartam fenni annyit, hogy tollhcgygyel több csevegést nem követek cl a jövő­ben . . . de hajh ! a szerkesztőm kérem, az egy j megkorrigálhatatlau fráter, a ki előtt mi sem szen­I tebb, mint az ő lapja és mit sem törődik azzal, ha I a munkatársak gyomra üres marad i.<, csak a lapja j legyen tele. Aztán kérem, ugy a nyakára tud járni a munkatársának, akár csak a modern geutrv a j vagyonának. S ha egyszer kimondja a legyont, meg I kell annak lennie, ha törik, ha szakad. De tudja I is a módját a hamis, hogy miképeu kell hatni a kedélyekre. A' napokban beállít hozzám : — Barátom, elvárom, hogy a vasárnapi szám­ban a „Pápai séták" képviselve legyenek. — De kérlek alássan, tekints ide, tekints oda és lásd mennyi a nyakamon a re- és instancia, engedj már pihenni a babéraimon. — Mit pihenni, mikor az előfizetők ostromol­ják a redakciót és felmondással fenyegetnek, ha nem lesz „Pápai séták." Aztán, te szerencsés fickó, tudnád csak, a leáuyok meg az asszonyok mennyire rajongnak . . . — Ah, értem, pajtás? — Oh jer, hadd ölel­jelek keblemre. — No, ha megírod a csevegést, mindent el­árulok. —- Jó, hát gyerünk sétálni. Az utcára érkezem, egy előkelő úrral talál­kozom. — No, most befagynak [majd a pápai séták, ugyebár ? — Uram, nincs az a fagy, melyet a szerkesz­tői hízelgés melege fel nem olvasztana. — Hm, fiatal barátom, tudja, én magát nagyon szeretem, mert maga valóban nagyon derék ember volna, ha az az egy hibája nem lenne, . . . — Hogy , . . ? — Hm . , . hát, hogy a Pápai Lapokban cseveg.

Next

/
Thumbnails
Contents