Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-25

X"XIV. évfolyam. 17. szára. Pápa., 1897. április 25. Pápa város hatóságainak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Lap tulajdon os: dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosahban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. A váraiegye gyásza. Nagy gyásza van megyénknek. Elvesztette legelső tisztviselőjét, szeretett alispánját. Megdöbbent a megye földje, hogy kft fia ime gödrébe kerül. Megnyílik a sir, hogy eltemesse e megyére nézve örökre legigazabb, leghívebb, legbecsültebb szülöttjét: Véghely Dezsőt. Váratlanul jött a Hiób-hir, pedig tudtuk, hogy nagy beteg a mi derék, jó alispánunk. Ki hitte volna, hogy férfi kora legteljebb erejében kifog dőlni az az erős tölgyfa? Ki hitte volna, hogy a kit megszoktunk látni páratlan jóakaratával vármegyénk élén, most ime nem látjuk őt többé. Tanultság, nagy szakismeret, nemes szív jellemezték őt. Kár érte; kár a megyéért. Nagy veszteség reánk pápaiakra nézve; reánk, kik — épen e lapok hasábjain—elsők voltunk, kik Véghely alispánsága mellett állást foglaltunk. Keánk, a kiknek körébe Véghely mindig szívesen érkezeit és nálunk „itthon" érezte magát. Gyászszal szivünkben temetjük el a mi kedves Véghelynket. Nem vesztettük el őt. A mi megyénk őrzi drága porait. A mi szivünk őrzi drága emlékét. Életrajzi adatait a következőkben adjuk : Yéghély Dezső született 1840. november 28-án Veszprém r. t. városban, hol atyja — a mindenki által szeretett és tisztelt Véghely Imre — hosszabb időn át Veszprémmegyének alispánja — lakott. Édes anyja — szomori és somodori Pázmándi Karolina — jókor becsepegteté fiának fogékony lelkébe a tudományszomjat, a hazafias és a vallásos érzelmeket. A mivelt lelkű szülők gondos felügyelete alatt szépen fejlődő gyermek szülővárosában végezte elemi iskoláit, és a gimnázium 4 osztályát; de már a többi osztályokat Pápán járta, majd a 8-ik osztály végezése végett Sopronba ment, hol az érettségi vizsgát is letevé kitűnő eredménynyel. Jogi pályára szándékozván lépni, az erre szükségelt tudományok hallgatása végett a budapesti egyetem joghallgatói közé iratkozott; jogi tanulmányainak kitűnő sikerrel lett bevégzése után szülővárosába jött s itt G-aál Lajos, egyik legtekintélyesebb ügyvédnek irodájában nyert alkalmazást. Majd mint joggyakornok Marczaltöre költözött át, hol kedvenc tanulmányának a történelemnek élve, 3 évet töltött, szorgalmasan búvárkodva az ottani gazdag levéltárban. Ez időre esik a „Dunántúli törtéuetkedvelők" egyesületének megalakulása, melynek egyik legbuzgóbb s legmunkásabb tagja lett, s mely idővel alapját veté meg a ma is szép virágzásnak örvendő „Magyar történelmi társulat"-uak, melynek Véghely, alapításától máig, igazgató választmányi tagja. Mint a „Dunántúli történetkedvelők társulatának" tagja, három társávaknévszerintNagy Imrével,Paurlváu és KátliKárolyA PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Két költemény.*) Irta: Lamperth Géza. A nép nevében. .,A nép nevében ! . . ." kiáltja vadul S mint veszett állat, ha elszabadul, Tajtékzó dühvel az urára támad : Ugy tör reánk az izgató, gálád had ; A magyar népre, a magyar hazára Hazug vádak sorát, szennyét dobálja. .. S a honáruló ! ha büntetés érte ; „Vértanú"-ként a népért szenved, érte! S a „nép", a nép, a jámbor, istenadta; Ott iratos havasának alatta, Patak parton, a vadvirágos rétjén, Orozi nyáját nyugalmasan, békén . , . És a mit érez ott a szive tája: Áldás a honra, mely védi, táplálja, S mit oly epedó'n zeng a tilinkója: Az egy eltanult — édes magyar nóta . . *) Felolvastatott a Petőfi-társaság legutóbbi ülésén. Hagyjatok békén. Tudom ón jól azt: többet is tehetnék, Életrevalóbb is lehetnék! Tudom, hogy sokat álmodozom tótlen, Mig tün' az idő észrevétlen .. Tűnő idővel, méla búval látom — Száll, re]3ul édes ifjúságom . . . Maholnap im, a keresztutra érek S választanom kell: merre térek ? Már látom magányos kis ösvényein", Ott kanyarog az erdőszólen — Fel, fel najjfényes, virágos halomra . . . A szivem, lelkem arra vonna! Azon szeretnék álmodozva járni, S a célnál, a tetőn megállni! — Az az ösvény : a te utad, költészet. Az a tető : az örökélet . . . S látom amott: az élet országutját, — Libegve százan, ezren futják — Sivatagba vész . . . nem látszik a vége, A vándor kidül az útfélre . . . Sejtem ón, érzem : arra kell majd nékem Lemondó, fájó szívvel térnem ; . . . Hagyjatok békén — a mig odaérek: Legalább édes álmaimnak élek . , . Embermentő találmány. Irta: Jókai Mór. Ebben a rettenetes korszakban, a mikor \if. emberi lángész uj mcp uj találmányokat siet teremteni, melyek a tömeges emberirtás pnkolnu'ívét tökéletesítsék, mint olaj a tengerre, ugy csordul alá egy uj találmány, melynek feladata ezernyi ezer emberéletet megmenteni. Igazán, „olaj a tengerre''. Ez egy mentő készülék tengeren járó hajók személyzete és ula-ai számára, hajó olsiilycdcse esetében. Minden nagyobb vihar után egészen bizonyom rovatot képeznek a tengeren elpusztult bajok szerencsétlenségének hirei, az utasok dereglyéken menekültek, a dereglyéket felforgatta a hullám, legtöbbször le som tudták ereszteni a hajóról, vagy a haj/) oldalához csapta a háborgó tenger, minden ember odaveszett. Az emlitett találmány mindezek H a szerencsétlenségeket megszün t eti. Feltalálója hazánkfia, Kellner Lipót"), ki a mentő készülékre és mentő csónakra Magyarországon szabadalmat is kapott, Találmánya nemcsak elméletben létezik, de gyakorlati téren is be lett mutatva : nyílt tengeren. Jellemző körülmény, hogy ez emberélctme.nttf *) Pápa városának szülötte. PÁPAI LAPOK J*apa Vai'OS hatóságának és töhh -riilTist.i e ná.-nft.vi/Ulrí n^rn.dW^,^ ™,..v.„.ii lrX„u..„„