Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-18

iránt, kit''az úgynevezett házépítő bankok és nagyzó családja, fényűző leánya tesznek tönkre. Ezenkívül Jókainak még báróin apróbb elbeszélése van ebben a kötetben u. m. „A. jedikulai rab" ég a „Keleti regék", Jókai ragyogó phautásiájának leghálásabb teréről, a török világból meritve. „A boszniai huszárkaland"-ban pedig egy igen kedves ós vonzó adomát mond el egy magyar huszártiszt naplójából. — Ugyancsak az „Athenaeum Olvasótárában" most jelent meg Edwardes Anna „A kalandornő" cimü világhírű regénye, melyet angol eredetiből Siókely Irén fordított magyarra ós pedig olyan sikerülten, hogy ennek a nagyvilági kalandornőnek eredetijére csupán szövevényes életviszonyaiból ismerünk rá, melyet Edwardes Anna oly kifogyhatatlan leleményességgel szokott fonni hősei körül. Különben majdnem eredeti magyar regénynek kellene tartanunk ezt a zamatosán magyaros fordítást. Egyes kötet ára díszes vászonkötésben 50 kr. Két nj zenemű jelent meg a budajaesti Klókner Ede zenemű kiadócég kiadásában. Az egyik id. Ábrányi Kornél, az ép jubiláló ősz mesternek legújabb, egyúttal legsikerültebb müve, a „8-ik magyar ábránd", „Nem gondol a lány magában egyebet", „Ha meghalok csillag lesz belőlem" ós „Kis szekeres, nagy szekeres" kedvelt magyar dalok felett. Ábrányi ruagj'ar ábrándjai általánosan nagyon kedveltek, a melyek mindannyiját & hamisítatlan nemzeti siellem, a legkiválóbb izlés és gondos kidolgozás jellemez. E „8-ik magyar ábrándja" azonban különösen a három legszebb magyar dal feldolgozása által a legsikerültebb eredménye a gazdagon buzogó dallamere és költői iklettaóg tekintetében még mindig fiatal mesternek. Ára 1 frt 50 kr. A másik Yvon Ch.-nak „Aurora pas de quatre" cimü angol négyes tánca, mely behízelgő dallamossága ós Yvon táncait általán jellemző pikáns harmonizációjával az épen divatban levő táncnak legsikerültebb zongora kiadása. Ára 75 kr. Mindkettő fentemiitett kiadóhivatalból rendelhető meg. A „Zenélő Magyarország" zenemű folyóirat április 15-diki folyóirat VIII. húsvéti füzete a legérdekesebb aeneinű újdonságokkal jelent meg. E füzet tartalm&iza: I. A „Gyimesi vadvirág" uj népszínmű legszebb népdalát a „Bűt a mama pogácsát." TJ, Gaál Eeronctöl „Arabescme" cimü bájos sálon apróságot. III. Szentgály Gyula ,,E.omaucát." IV. Yvon Gh, „Piros tojások" cimü pikáns polka mazurkáját s Y. Schütt Ede „Huinoresoue" salondarabját. Ily gazdag választókát adja a legjobb zenemű újdonságoknak a „Zenélő Magyarország" minden egyes füzote, mely zenemű folyóirat ma már a lagnevesebb zeneszerzőink legelőkelőbb gárdá)át csoportosítja maga köré. Minden füzet 10—10 oldal zenét ad. Egy-egy füzet ára bérmentes küldéssel 22 kr. Hat ily füzet képez egy negyedévi folyamot 60 oldal zenével, 1 írt. Előfizethetni a „Zenélő Magyarország" kiadóhivatalában Budapest, VI. Csengeri utca 62-a, honnan megismerésre mutatványszámot bárkinek ingyen ós bérmentve küldenek, Pápai séták. — Csevegés. — Mi piroslik ott a sikon távolba, Talán csak az édesanyám hajléka. És kiszólok, a legényemnek, pakolj Pista ! . .. direkció Pápa ... És beszólok a házikisasszonyaimhoz : tisztelt hölgykoszorú! Isten és egy egy vőlegény önökkel I ... . óu utazom ... A kis huncutok elpirultak és érzékeny bucsut vettek tőlem. Vájjon miért pirultak el ? . . ?! . . . hamis portéka a leány . . . Mert hát tetszik tudni, — haragszom ugyan a szobauri intézményre és jobb szeretem a szobalányokat mint a szobaárakat — a végzet ugy akarta, hát szobaúr vagyok a szabad óráimban. Minden jó nevelésű szobaárnak van minálunk legalább — egy házikisasszonya. A házikisasszony a -szobauri világban körülbelül olyan, mint a modern operettirodalomban a kupié és ezért ha én lakást nézek, nem a feltétek, hanem abeléiek iránt érdeklődöm. Nekem a sors három házikisasszonyt juttatott. Mind a három kedves kis jószág. Eagyogó mint a gáz, átlátszó mint a gazé, édes mint a gaz<mz fürge mint a gazella. Mint praktikus ember, mindenikkel jó viszonyban vagyok. Van is ám becsület... Az egyik, ha éhes vagyok, asztalt térit, a másik, ha bánatos vagyok, kedvre dérit, a harmadik meg, ha hitelezőim faggatnak — pénzt kerit. Igy aztán csak megélünk valahogy. Jó utat . . . kiáltja a három háziáldás utánnam és én rohantam a villamosra. A villamoson egy uri embernek ugylátsaik nem tetszett a fellépésem. — Hallja az ur, mondom én, ha még egyet szól, rendőrt hivők és letartóztatom. — Kicsoda ? maga ? egy ilyen vékony dongáju uracska ? és micsoda jogcímen ? riposztiroz ő. — Micsoda jogcímen ? hát azon, hogy az ur egy közönséges — orrgazda. — Micsoda, orrgazda ? . . . Erre a szóra már a kocsin levő rendőr vérszemet kapott és erélyes hangon szólt; de urak, vonuljanak itt a kocsiban nyugalomba, bemegyünk majd itt az ó-utcai inspekciósba, ahol igazolni fogják magukat. És bementünk. A fogalmazó ur csodálkozott az ilyen előkelő urak nyilvános veszekedése felett. — Uram — vágom vissza — jobb a rendőrségnek mit sem Ghud{i)á,lnia. Ez rosszul eshetett a fogalmazó urnák és felhitt, hogy a pM-tueréuak szemébe vágott orrgazdát igazoljam. — De uram, hát nem látja ezt a hatalmas —• orrt, melynek ez a különben érdemes ur a szerencsés gazdája. — Tableaux. A kapuban bemutatkoztunk egymásnak. Uram, engedje meg most már, hogy barátja lehessek, tudja ön nélkül csak félnek érezem magam, de önnel egész volnék és a szó szoros értelmében „Doering szappannak" tartanám magam, — mondom én illő nyájassággal. — Jó; legyünk jó barátok, de magyarázza meg, hogyan érti azt, hogy nélkülem csak fél-lénynek tartja magát és velem lenne csak egész; aztán meg mi módon válnék ön Doering szappanná? Hát tudja kérem, ennek a szépitőszernek ez a jele: Doering szappan a bagolylyal, érti az ur ! .. . adjő ... és sietve távozám . . . Ilyen viszontagságok közepette a vasúthoz értem és a honvágy tüzénél melegedve Pápára értem. Itthon vagyok . . . ebben az ideges ' világban kevés ember mondhatja ezt magáról . . . Alig hagytam el a pályaudvart, elcsudálkoztam a nagyvárosiassá létünk felett; meglepett a városi hordárok előírásszerű egyenruhája, a közlekedési eszközök különfélesége, a könnyebb járművek nehézkes volta, a nehéz járművek oruni-Zms melankóliája. Mély és őszinte meghatottsággal szemléltem — kissé belebb — a végelgyengülésben szenvedő korcsolya pavillont. A mint a karfához érek, néhány fiatal emberrel találkozom. — Hogy és miként vannak jó barátaim ? . . . — Hát köszönjük, csak megvolnánk, igen sok a dolgunk, készülnünk kell! . . . — Mire készülnek uraim ? . . . — A matúrára . . . — Ah, az nagy dolog és micsoda pályára mennek az urak ? — Mi valamennjden a „laton tennis" pályára. — No gratulálok ehhez; dicsértessék Körmendy Béla és a többi szentek. Hiába, mig a pápai járás Körmendyt szolgnbirja, addig csak van gondoskodás modern sportról. A várfala mellett elhelyezett padok egyikén szerettem volna megpihenni, de nem lehetett, — mellette . . . ült . . . már valaki . . . A városba érve pauaszhangot kellett hallanom. A Szent-Flóriánban szólalt meg az önérzet és keservesen zokogta, hogy: nem boldog a magyar! És a mikor megkérdeztem, mi a baja, azt felelte, hogy a Lőviék meg Ivoritschonerék szomszédságát megunta. Igazán mondom, meleg bai'átsággal fogadtak ismerőseim és barátaim. Egyik azt kérdezte, mikor jiUliin? a má-ik mi'!* hogy mikor utazom? utóbbi kérdésre adtam a legtöbb feleletet. Voltak olyanok is, a kik megkérdezték tőlem, mi célból jöttem haza, egyik azt hitte, hogy polgármester akarok lenni, többen meg szentül meg voltak győződve, hogy ugodi kép>viselőnek lépek fel. Ma már azonban, mikor a városban minden embernek megvan a maga biztos jelöltje, Ugodban pedig állítólag „nem kell az idegen, se melegen, se hidegen," Európa izgalma lecsillapodott. Tyű ... a tisztújítás . . . nincs az országban annyiféle náció, mint a hánj'féle most Pápán a kombináció. Majd elválik, mit hoz majd a restegráció. Ugodban is habarja már a szappant a Borbély, hogy a Bauer hiveit megborotválja, ki tudja, hány Orr bánja majd ezt meg . . . Az ájtatosság napja itt van . . . Ünnep van künn a nagyvilágban . . . Legyen ünnep benn saját belsőnk kis világában is . . . Sétámról én is betérek az Isten házába és a csevegést imával váltom fel. Légy tehát üdvöz szives olvasó ! A viszontlátásra ! Bokény Méla. A város hivatalos közzétételei. 29502. I. 1896. Veszprém vármegye alispánjától Hirdetmény. Alólirott mint Veszprém vármegye alispánja ezennel közhírré teszem, hogy a Tapolca vízfolyáson Pápa város határában levő és a veszprémi káptalan tulajdonát képező pápai úgynevezett „Öreg hántai" malomhoz tartozó s már jogerősen igazolt vízhasználati jogosítvány gyakorlatának engedélyezése tárgyában a Pápa városházánál, esetleg a helysziuén '1897. évi május hó 21-ik napján délelőtti 9 órakor tárgyalást fogok tartani. Közhírré teszem továbbá, hogy a most említett viziműre vonatkozó összes ügyiratok, terv ós szakértői vélemény 1897. évi ápril hó 20-ik napjától 1897. évi május hó 20-ik napjáig Pápa városházánál közszemlére kitéve lesznek. Minderről az érdekelteket az 1885: XXIII. t. o. rendelkezésének megfelelően hirdetmény utján azzal értesítem, hogy a fentebb említett vizimű tekintetében ellenvetéseiket akár a közszemlére való kitétel ideje alatt Írásban, akár pedig a tárgj'alás alkalmával szóval annál is inkább adják elő, mert ellenkező esetben a határozatot meghallgatásuk nélkül is megfogom hozni. Veszprém, 1897. évi ápril hó 7-ik napján. Az alispán helyett: Kolossváry József, megyei főjegyző. - ^gjjy'— Veszprém vármegye alispánjától. Hirdetmény. Alólirott mint Veszprém vármegye alispánja ezennel közhírré teszem, hogy a Tapolcza vízfolyáson Pápa város határában levő és a bakonybóli apátság tulajdonát képező pápai, úgynevezett „agyagliki", uradalomhoz tartozó s már jogerősen igazolt vízhasználati jogosítvány gyakorlatának engedélyezése tárgyában Pápa városházánál, esetleg a helyszínén 1897. évi május hó 21-ik naj)ján délelőtt 10 órakor tárgyalást fogok tartani. Közhírré teszem továbbá, hogy a most emiitett viziműre vonatkozó összes ügyiratok, terv és szakértői vélemény 1897. évi ápril hó 20-ik napjától, 1897. évi május hó 20-ik napjáig Pápa városházánál közszemlére kitéve lesznek. Minderről az érdekelteket az 1885. XXIII. t. c. rendelkezésének megfelelően hirdetmény utján azzal értesítem, hogy a feiurtebb emiitett vizimű te-